Kis Ujság, 1937. július (50. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
Csütörtök, 1937 julius I 50. évfolyam 146. szám llllllllllllllllllllllllllllllllllllllNlM ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY HÓRA : KIS ÚJSÁG.............................................. . . , P 2.— KIS ÚJSÁG ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT P 2.20 kis ujság és magyar hétfő együtt . . . p 2.20 KIS UJSAG, MAGYAR HÉTFŐ ÉS KÉPES CSALÁDI LAPOK EGYÜTT . ........................................P 2.30 ÁRA 8 FILLÉR FŐSZERKESZTŐ: LÉVAI JENŐ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., ARADI UTCA 8. SZ. TELEFON: 1-20728 LEVÉLCÍM : KIS UJSAG, BUDAPEST 62. KÜLFÖLDRE AZ ELŐFIZETÉSI ÁR KÉTSZERESE POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 19.957. óriási vihar a Képviselőiházban! Fábián Béla és Rafitiss Ferenc heves összetűzése a kispesti békétlenségről szóló interpelláció közben* * A képviselőhöz szerdán folytatta a magánalkalmazottak munka és jogviszonyának szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az első szónok Kéthly Anna (szociáldemokrata) volt, aki a javaslatot nem tartja kielégítőnek és kifogásolja, hogy az csak kerettörvény. Ez a javaslat — mondotta — nem javítja meg a munkásság sorsát. Sürgeti azután a tanonckérdés megoldását. A javaslatot nem fogadja el. Grecsák Richárd (NKP) beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a dunántúli ásványolaj- és földgázkutatásokkal kapcsolatos egyezményről. Andaházi-Ivusnya Béla (Független Kisgazda) arról beszél, hogy a negyvenórás munkahetet csak akkor lehet keresztülvinni, ha az órabér-kérdést is rendezik. A javaslatot nem fogadja el. Rupert Rezső (Kossuth-parti) helyteleníti, hogy a miniszteri tisztviselőket magánvállalatok igazgatóságába küldik ki. Ezeket is és a politikusokat is távol kell tartani a nagyvállalatoktól, mert csak azért vannak ott, hogy protekciót jelentsenek a kormányhatalomnál. Foglalkozott ezután a VI. kerületi rendőr főtanácsos esetével és felhívta a belügyminisztert, hogy tartson tanfolyamot egyes tisztviselőknek, hogyan kell bánni a közönséggel. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Shvoy Kálmán (NKP) azt kívánja, hogy a magánalkalmazott, ha katonai szolgálatot teljesít, ne veszítse el az állását. A falusi és kisvárosi kereskedők munkaidejének szabályozásánál meg kell kérdezni az érdekelteket. Gondoskodni kell a kereskedelmi utazók egzisztenciális védelméről. A javaslatot elfogadja. Homonnay Tivadar (kereszténypárt), Várady László (NÉP), Pinczich István (NÉP) felszólalása után Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszter válaszolt az elhangzott beszédekre. Abból — mondotta —, hogy a javaslatot a Ház megértéssel fogadta, látja, hogy a kormány szociális politikája helyes irányban halad. Az utolsó évszázadban az ember élete jelentős változásokon ment át, a technika fejlődése új szükségleteket termel, de nem hozott mindig áldást a dolgozó emberek számára. Ha a társadalmi fejlődés az ember megsemmisítésére vezet, akkor az államnak kötelessége megálljt kiáltani. Nem szabad túlzott reményeket fűzni a javaslathoz a munkanélküliség enyhülése tekintetében, de kétségtelen, hogy a helyzet javulni fog. Annyi bért kell biztosítani, hogy mindenki rendesen meg tudjon élni. A javaslat ellenzői kifogásolják, hogy a törvény következménye a munkabérek emelkedése lesz. A termelésben a munkabérek olyan kis hányadban jelentkeznek, hogy a munkabérek tízszázalékos emelkedése a termelési költségeknek csak egyszázalékos emelkedését jelenti. Akik az árak indokolatlan emelésére használják fel a munkabérek emelkedését, azokkal szemben a kormánynak lesz hatalma eljárni. A miniszter beszéde után Ángyán Béla beterjesztette a közjogi bizottság jelentését a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatról és kérte a sürgősség kimondását. Sztranyavszky Sándor elnök napirendi indítványa szerint, melyet a Ház elfogadott, csütörtökön délelőtt tárgyalják a kormányzói jogkörről szóló javaslatot. Ezután áttértek az interpellációkra. Propper Sándor a pestszentlőrinci talajvíz levezetése tárgyában elmondott interpellációját kiadták a belügyminiszternek. Kun Béla a tüzifadrágítás ügyében bejegyzett interpellációját mondotta el. Hivatkozott arra, hogy a kereskedelmi miniszter a 33-as bizottság elé javaslatot terjeszt a faárak maximálásáról, de hol lesznek a fakészletek? — kérdezte. Javasolja, hogy a készletek 60 százalékát rekvirálja el a kormány. Támadja ezután az újabb fa-egykéz vállalatot és felszólítást intéz az illetékesekhez, hogy eszközöljék ki a kormánynál a mai viszonyoknak megfelelő árleszállítást. Kérdezi a kormányt, hajlandó- e még súlyosabb lépéseket tenni, amelyek megfelelnek a közönség érdekének és az igazságnak. Bornemisza Géza iparügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy két eszköz áll rendelkezésére: a külföldi tűzifa beengedése, amiről tárgyalások is folynak és az ármaximálás. Ebben a kérdésben a kormány a 33-as bizottsághoz javaslatot is kíván beterjeszt AMIRE NINCS ELÉG PARAGRAFUS A keszthelyi gazdasági akadémia pénztárában évek óta van olyan harmincezer pengő, amelyről nem tudják, hogy hogyan került oda. Miután előzetesen eltűnt onnan hasonló összeg, amelyről ugyancsak mai napig nem tudják, hogy miképpen tűnt el. Ha ugyan tényleg nem tudják. Ez a rejtélyes vándorlása ennek a tekintélyes összegnek régóta nyugtalanította azokat az embereket, akik szeretnek tisztában lenni azzal, hogy mi történik az adófizetők igen keservesen befizetett és igen kíméletlenül behajtott filléreivel. Amikor évekkel ezelőtt az akkori földművelésügyi miniszterhez kérdést intéztek a rejtélyes harmincezer pengő titokzatos vándorlása iránt, a válasz egyetlenegyszer sem volt megnyugtató. Meg kell mondanunk őszintén, jobb szerettük volna, ha nem új botrányok leleplezése árán világosodott volna meg ez a régi rejtély. Mert hogy most már meg fog világosodni, az iránt nem lehet kétsége senkinek sem. Darányi Kálmán puritán egyénisége és igazságot kereső lénye erre a biztosíték. Ahogyan az újonnan kipattant felette sajnálatos visszaélések első percében kíméletet nem ismerő módon rendelkezett, hogy az egyre szövevényesebbek látszó bűncselekményeket kicsomózzák, erre feltétlenül jogos reményt is nyújt. Bármi legyen is azonban a bűnösök sorsa, ezt a kérdést nem lehet egyszerűen a büntető törvénykönyv paragrafusai alapján elbírálni. Ezek a büntető intézkedések kitűnően beváltak a mindenapi élet hétköznapi bűnöseivel szemben, de hiányosak és hézagosak az állami és közületi pálya megtévedt és mulasztó alkalmazottaira vonatkoztatva. Az a szegény adófizető, akinek a mai keserves életküzdelemben a legnehezebb harcot már régen nem azért kell megvívnia, hogy gyermekeinek kenyeret, meleg gúnyát, fűtött szobát adhasson, hanem azért, hogy az ezeknél sokkal durvábban és irgalmatlanabbul követelődző adóbehajtásoknak eleget tehessen, sohasem tudhat abba benyugodni, hogy felületes „úribarátságra" sokat adó „gavallérbecsületre" támaszkodó, nagyságos és méltóságos urak szó nélkül aláírjanak súlyos pénzösszegekről szóló utalványokat, mert hisz csak nem kételkedhetnek a kaszinói becsület gáncstalan lovagjainak föltétlen megbízhatóságában. Amikor azután kiderül, hogy néha a gáncstalan lovagok körül még sincs minden olyan egészen kifogástalan rendben és mégis jó lett volna egy kicsit megkérdezni, hogy mire is kellenek azok az ezrek és a tízezrek, akkor a nagyságos és méltóságos urakat ne érje más büntetés, minthogy egy pár esztendővel előbb vonulnak vissza a többszáz pengővel megédesített pihenőbe? A fórumon pedig miniszter urak, előkelő politikusok tovább szónokoljanak nekünk, szegény megtépett polgároknak az állam iránt tartozó kötelességeinkről, adómorálról, adófizetési készségéről, amelynek mi tegyünk továbbra is zokszó nélkül eleget, hogy a megbüntetett „kényszernyugdíjazott" úri egyének kellemes otthonukban, öblös karosszékeikben a jó lelkiismeret nyugalmával szívhassák pipájukat, amely sohasem ürül ki ennek a „nagypipája", de kevés „dohányú" magyar népnek a jóvoltából. Nem urak, így ez tovább nem megy. A büntető paragrafusokon kívül vannak még megíratlan törvények is. Ezek a törvényeknek egy nép erkölcsi érzékében, a vezető osztályok példaadási kötelességében, ezeket mellőzni nem lehet, ha a polgári erkölcsök és tisztesség uralmát fenn akarjuk tartani, sőt meg is akarjuk erősíteni. .A Kereskedelmi Kamarák nemzetközi nagygyűlésének megnyitása Berlinben. Negyven nemzet ezer képviselője előtt. Göring miniszterelnök nyitotta meg a gyűlést.