Kis Ujság, 1945. szeptember (59. évfolyam, 124-148. szám)
1945-09-04 / 126. szám
Kedd, 1945 szeptember 4 as Ujság A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja ám 4 pedig. Hatalmas tömeg, lelkes hangulat a Kisgazda Párt első budapesti választói ülésén Tildy Zoltán a magyar külpolitika helyes útjairól, a választások tisztaságáról — Nagy Ferenc a fővárosi választások jelentőségéről és felelősségéről — Varga Béla beszéde az emberi jogokról Vasárnap délelőtt tartotta a Független Kisgazda Párt első választói nagygyűlését a képviselőház üléstermében. A hatalmas üléstermet és valamennyi karzatot zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, tanúbizonyságát adva annak, hogy Budapest választópolgársága milyen lelkesedéssel csatlakozik a Független Kisgazda Párthoz. A fővárosban a régen látott lelkes hangulatú nagygyűlésen Gyöngyösi János külügyminiszter elnökölt és Tildy Zoltánnal, valamint Nagy Ferenccel az élén, részt vett rajta a párt egész vezetősége. Gyöngyösi János elnöki megnyitója után Tidy Zoltán országos pártvezér mondott a választói nagygyűlés előtt nagy beszédet. Tildy Zoltán beszéde — A Független Kisgazda Párt programja — mondta többi között — egy mondatban kifejezve: szabad nép szabad és független hazában. A nagy és szabad népek vezetői férfiainak a kis népek függetlenségéről elhangzott nyilatkozatai körülbelül megegyeztek abban, hogy a mostani világháborút követő korszakban a kis népek függetlensége csak relatív lehet. Egyetlen kis nemzet sem ábrándozhat arról, hogy a külpolitika területén önállóan és elkülönülve a többi nemzettől érvényesíthesse a maga akaratának teljességét. — Tisztában vagyunk azzal is, hogy a jövőben, ha — ne adja Isten — mégegyszer háború tzzöntené el ezt a világot, abban a kis nemzetek a maguk fogyatékos felkészültsége mellett lényeges részt nem is vehetnének. Mi a kis népek függetlenségét a nagy nemzetek egyetértésének bázisára akarjuk helyezni. Ez a Független Kisgazda Párt politikája is a külső viszonylatok tekintetében. Reméljük, hogy a világ nagy nemzetei és köztük elsősorban a világháborút győzetesen befejező Szovjetunió, az Egyesült Államok, Brit Birodalom, Kína és Franciaország egyetértéssel fogja megszervezni a világ jövendő békéjét. Vannak, akik abban a hitben ringatták magukat, mintha a magyarság számára valami jó származhatna abból, ha a világot most rendező nagyhatalmak közt esetleg háborús viszály támadna. Meg kell tanulnunk Magyarországon végre egyszer a realitások alapjára helyezkedni. Meg kell győződve lennünk arról, hogy a magyar jövendő biztosítása számára egyetlen igazán szilárd és komoly lehetőség van: a világot rendező nagyhatalmak komoly és tartós együttműködése és együtt munkálkodása. Amit ezen a téren még kívánnunk kell, az az, hogy a világot árassza el a valóságos békének a szelleme, amelyben az egyes népek nem egymás megkárosítására számítanak, hanem amelyben főleg a kis népek megtanulják egymást először megismerni, azután megbecsülni és közös erőfeszítéssel teremteni meg nemcsak az úgynevezett jószomszédi viszonyt, de reálisan egy boldogabb és biztosabb élet feltételeit az itt élő népek számára A magyar-szlovák viszony Nagy örömünkre szolgált, amikor egyes szomszéd országokból biztató szó jött, hogy az ott élő és az itteni magyarsággal is ezek a szomszéd népek végre meg akarják találni a békés együttműködés, együttdolgozás feltételeit. Ezen túl csak egy kívánni valónk van: hogy ezekben az országokban a realitások és a valóságok minél előbb feleljenek meg teljes mértékben az elhangzott baráti megnyilatkozásoknak. Van egy szomszéd ország, ahonnan fájdalmas híreket kap naprólnapra a magyarság: ez Csehszlovákia. Úgy érezzük mi mgyarok, hogy a két ország közti barátságnak minden igazi feltétele megvan. A demokratikus magyar népet a demokratikus szlovákságtól az életérdekek tekintetében semmi sem választja el. De a békének és az együttdolgozásnak a feltételeit csak akkor tudjuk megteremteni, ha nemcsak szép szavakat mondunk, de a szavakat ráépítjük a realitások sziklaszilárd bázisára. Meg kell mondanunk a szlovák nép felé: Magyarország akarja a testvéri együttműködést, mindent kész megtenni azért, hogy ez mielőbb a realitások talajára lépjen, de barátságot mondani és közben gyógyíthatatlan sebet ütni a magyarságon, ez nem az az út, amely barátsághoz és békés együttműködéshez vezet . A fasisztákat akkor sem védjük, ha azok magyarok. De a magyarokat, akiket nem lehet elítélni a fasizmus miatt, akkor is meg kell védenünk, ha más országok reakciósai és fasisztái támadják meg őket. Meggyőződésem, hogy ha az igazi demokrata szlovákság és az igazi demokrata magyarság egyszer a túlzók kizárása mellett leülhet becsületesen tártrázni egymással, feltétlenül meg fogják találni a testvéri együttműködés lehetőségeit. — Ezt a magyarságra oly fájdalmas kérdést odautaljuk a demokratikus világ közvéleménye elé. Nem tartunk védőbeszédet, egy szót sem akarunk mondani ebben a perben, csak egyet kérünk a nagy demokráciáktól: a Szovjetúniótól, az Egyesült Államoktól, a Brit Birodalomtól, Franciaországtól: azt, hogy nézzék meg a maguk szemével a tényeket, s aztán döntsenek. Ez a döntés a jövendő béke és békés együttműködés, tehát a nagyhatalmak érdekeinek javára is fog szolgálni. Függetlenség alatt feltétlenül értjük azt, hogy nemzetünk életét ebben a hazában a magunk akarata szerint akarjuk berendezni. Szabad népet akarunk politikailag. „Mi tiszta választásokat akarunk” . Legyen már vége egyszer a vérelemzésnek. Ha valaki Magyarország mostani nehéz helyzetében azt mondja, hogy „én magyar vagyok“ és minden következményével vállalja ezt a kijelentést, azt én testvéremnek fogadom és magyarnak fogadom . Szabad emberek közös megegyezése alapján létrejött szolidaritásból fog megszületni az a politikai és gazdasági irány, amelyet az ország jövendő megalapozása érdekében szükségesnek tartunk. Teljes és maradéktalan kijárását követeljük minden olyan reakciós módszernek, amely a közös megegyezés fogalmával összeegyezhetetlen. Felhívom elsősorban a magam pártját, hogy a választásokon minden olyan eszköztől tartózkodjék, amely csak hasonlít is a múlt reakciós módszereihez. De erre hívom fel az ország minden demokratikus pártját is. Utalok mindenkinek a felelősségérzetére és kérek mindenkit .Magyarországon: parasztot, munkást, értelmiségi embert, hogy a jövő választásokon tartsuk tiszteletben mindenki meggyőződését. — A jövő választásokon nem támadásokkal akarunk és fogunk élni. Számunkra elég fegyver az az eszmény és igazság, amelyet vallunk és amelyért küzdünk. Ha megtámadnak bennünket, a Független Kisgazda Párt — mint eddig — a maga komoly, belső , erőinek tudatában példát fog mutatni az egész magyarságnak arra, hogyan kell viszályokat is, a mai időkhöz méltóan, komoly felelősségtudattal elintézni. Üzenjük a magyar politikai élet minden tényezőjének, hogy mi tiszta választásokat akarunk, hogy ezek után a választások után minden magyar párt s a világ közvéleménye is nyugodtan állapíthassa meg, hogy Magyarországon szabad választások voltak. — Szeretném, ha ebből a választásból a Magyar Nemzet Függetlenségi Front belső egysége nem meggyengülve hanem megszilárdulva kerülne ki, mert ez szükséges, hogy az országot aztán nyugodtan tudjuk felépíteni. — Történelmi felelősség súlya nehezedik a mai pártok vezetése. Úgy érzem — mondotta többi között —, hogy okom lenne ebben a pillanatban vitatkozó beszédet mondani, mert egészen a mai napig céltáblája vagyok egy támadásnak. Azonban szeretném éppen ezen az első választói gyűlésen magam is, mint előttem szólott pártvezérünk, példát adni a mértéktartásról. — Kívánatos lenne, ha a főváros népe a választás lázában sem feledkeznék meg arról, milyen katasztrófába sodorta az országot a múlt bűnös politikája, mennyi temérdek feladat áll előttünk s ezek nem oldódnak meg akkor, ha akárcsak a választások idejére is levesszük róluk a tekintetünket. Ritkán visszatérő alkalom ez a választás arra, hogy egy nagy nemzeti szerencsétlenség után az ország sorsa felett dönthessen a polgár. Azt kell eldönteni a budapesti választáson, milyen elgondolások és elvek alapján kívánják felépíteni ezt a rombadőlt magyar világot. A jövendő magyar életforma meghatározásáról van most itt szó. A pártok, a legnagyobb célokban egyetértve, összefogtak és együtt próbálják felépíteni az országot. Erre az együttműködésre még sokáig szükség lesz. Ezt nem fogjuk elfelejteni ezen a választáson és kívánatos lenne, hogy mások se feledkezzenek meg erről. Szinte az egész nemzet életakarása jut kifejezésre ebben a szóban: újjáépítés. Legyen az újjáépítés az élet természetes fejlődésének a folyamata, amelyből nem csendül ki az, hogy bárki is a maga külön érdemének elismerését kívánná emiatt. A magam részéről az égvilágon semmit nem tulajdonítok a magam érdemének ebből a munkából, de így van az én egész néprétegem, a magyar parasztság is. .A magyar paraszt elindult az első napsugaras tavasziapon a mezők felé, nem nézte, figyelik-e munkáját, nem jelentette be senkinek, hogy rohammunkát akar végezni, hanem ment a maga útján, mert életének törvénye, hogy örökkévaló kötelességét biztatás nélkül, kitüntetések várása nélkül teljesítsegére. Úgy vezessék ezt a választási küzdelmet, hogy sziklaszilárd alapokat is lehet teremteni vele, de meg is lehet bontani ezeket az alapokat s ha megbontjuk, rajtunk lesz a jövendő átka, mert nehézzé válik az építés haladéktalan megkezdése. Ha mindenkit át fog hatni a történelmi felelősség és kötelezettség tudata, akkor nem félek ettől a választási harctól. Az a lényeges, hogy a magyar demokrácia ügye kerüljön ki győztesen ebből a harcból. A lelkes tetszéssel és viharos lelkesedéssel fogadott beszéd után a Kisgazda Párt Liszt Ferenc-kórusa Berg Ottó karnagy vezénylésével magyar népdalokat adott elő, majd Nagy Ferenc újjáépítési miniszter szólalt fel. — Kívánatos lenne, ha az egész magyar társadalom úgy fogná fel az újjáépítés munkáját, hogy az összeomlás és felszabadulás ideje óta mindannyian örökkévaló kötelességünket teljesítjük valamennyin okt, ahová bennünket a sors állított. Ez vonatkozik egyesekre vonatkozik a társadalom minden rétegére, az egész nemzetre. — A demokráciát ki kell terjesztenünk a gazdasági életre is. Elégtelen lenne, ha a magyar élet egyes területeit rohammunkával újjáépítenénk, az élet egyes szektorai pedig elmaradnának az újjáépítés munkájában. Tervszerűséget kell felállítani a kormányzat és a gazdasági élet vezetői részéről az újjáépítésben. Meg kell állapítani, hogy nyersanyagban, építkezési anyagban, energiában, szállítóeszközökben, hitellehetőségekben mivel rendelkezik az ország. Az erőket ott kell felhasználni elsősorban, ahol a legnagyobb nélkülözéseket szüntetjük meg, másodsorban, ahol a további fejlődést a legjobban szolgálhatjuk. Azt is tudnunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket és értékeket milyen eszközökkel szaporíthatjuk. — Pénzügyi helyzetünk elégtelen. Az árak és bérek folyton emelkednek s ez a helyzet állandó bizonytalanságot jelent a kötött jövedelmű embereknek és tág teret nyújt a reakciós céloknak. Ez a körülmény olyan súlyos veszélyt jelent az újjáépítés munkájában, főleg a hitelmegállapítások vonalán, hogy ezzel nekünk a legközelebbi jövőben számolnunk kell. Ezért meg kell indítani a infláció elleni küzdelmet, amelynek azonban nem szabad jelszónak maradnia, hanem az egész magyar társadalom lelkületébe bele kell iktatódnia, különben harcunk eredménytelen lesz és nem tudjuk, hol állunk meg gazdasági helyzetünk romlása útján. A kormány most arra készül, hogy igyekszik megállapítani a tárcák és a gazdasági élet területeinek szükséglete szerint a költségvetés összeállítása során a sorrendiséget, azután igyekszik fokozni a belső bevételeket és így próbálja útját állni a helyzet további romlásának Nem lehet államháztartásunk egyetlen alapja a pénzjegynyomda, csak: anyagi pénzt szabad nyomni, amennyire okvetlen szükség van. Az államnak, a közületeknek és a magánosoknak egyaránt a legszigorúbb takarékosságára lesz szükség, hogy ezt a problémát megoldhassuk. Mindamellett az újjáépítés halad. Aki az országot ezelőtt fél esztendővel látta és ma tekint végig rajta, nem tagadhatja meg az elismerést a magyar társadalom egészséges életerejétől. Ez a megállapítás azonban nem lehet kényelmes megnyugvás alapja, hanem serkentésnek kell venni az eredményt arra, hogy minél inkább fokozzuk a magunk munkáját, annál hamarabb kijutunk abból a gazdasági helyzetből, amelybe egy bűnös könnyelműséggel elkezdett háború és az összeomlás taszította ezt az országot. A főváros felelőssége . Amint az újjáépítés az egész nemzet érdeme lesz, úgy a magyar jövendőért az egész nemzet felelős. Szeretném hinni, hogy nemcsak pártunk tagjai, de a főváros egész népe osztozik velünk ebben a felelősségben. A fővárosi választáson hozott döntésért is felelős lesz a főváros népe az egész nemzetnek. A főváros falain kívül élő magyar rétegek irányítást, útmutatást akarnak kapni ebből a választásból. A magyar parasztság azt várja, hogy a főváros népe olyan döntést hozzon, amelybe ő is nyugodtan beleépítheti a maga életét, demokratikus felfogásával, radikális haladásvágyával, a hagyományoknak és nemzeti érzésének tiszteletben tartásával. A magyar parasztság üzeni a főváros népének, hogy legyen nyugodt, a magyar parasztság a tiszta demokráciában, amelyet akar és amelyért küzd, mindig meg fogja találni a jövőben a módját annak, hogy kiküszöbölje azokat az elválasztó falakat, amelyeket a város és a falu népe közé emeltek. De van egy üzenete a magyar parasztságnak a főváros munkássága felé is. Kövesse a maga politikai meggyőződését, de legyen nyugodt, ha a munkásság kisebb vagy nagyobb rétegét meggyőződése idehozza e mellé a politikai párt mellé, akkor se visszafelé halad, hanem a tiszteséges és becsületes magyar fejlődésnek a vonalára áll. (Hosszantartó lelkes taps.) — Nemcsak magyaros aggódásánal figyeli a magyar vidék népe a főváros állásfoglalását, hanem abban az irányban is, mekkora bátorsága lesz ennek a polgárságnak a maga erejének kifejezésére ezen a választáson. — Mint ennek a pártnak az elnöke csak azt kérem a párt fővárosi szervezetétől, legyen ezen a választáson méltó a Független Kisgazda Párt tizenötesztendős demokratikus szelleméhez. Nagy Ferenc az újjáépítésről Varga Béla az em jogokról A szűnni nem akaró lelkes tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Varga Béla, a párt országos ügyvezető alelnöke szólalt fel. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a tiszta, szabad választás alapján a nemzetgyűlésbe küldött képviselők meg fogják teremteni a békés magyar együttélés alapjait. Hangsúlyozta, hogy a magyar polgárságnak, parasztságnak és munkásságnak már ezelőtt a háború előtt össze kellett volna fognia és szembeszállnia a németség elnyomó hatalmával. Okoskodással megmentettünk néhány esztendőt a békének, de pár esztendővel elvesztettünk legalább egy évszázadot. Részletesen ismertette ezután a párt programját. A Kisgazda Párt emberies, biztonságos magyar életet akar minden magyar számára. Az ember minden körülmények között cél, érette van minden és nem megfordítva. Az állami berendezkedés csak akkor teljesítheti hivatását, ha az ember boldogulását szolgálja. Ha öncélúvá válik, emberellenes lesz és új összeomlás felé vezet. — Követeljük — mondotta Varga Béla — az istentisztelet, a vallásgyakorlat szabadságát, az élet jogát, az egészség, testi épség, személyi biztonság leghatározottabb védelmét. Ebből következik, hogy senkitől sem szabad elvenni azokat a javakat, amelyek az élet és annak alapjául szolgáló termelő munka folytonosságához feltétlenül szükségesek. Az élet fenntartásához szükséges javak azonban nem jelentenek éppen csak annyit, amennyiből az ember valahogyan eltengetheti életét, hanem annyit, amennyiből embermódra meg tud élni, tehát tisztességesen táplálkozhat, megfelelően ruházkodhatik és olyan otthonra tehet szert, ami családi életének, emberi méltóságának megfelel. Követeljük a munkához és a munka igazságos béréhez való jogot, mert az életjogból következő, az embert megillető javakat az ember elsősorban munkával szerzi meg. Most is követeljük az igazságos munkabért. Ez a bér akkor igazságos, ha a mezőgazdasági, ipari ég