Kis Ujság, 1948. április (2. évfolyam, 75-100. szám)
1948-04-01 / 75. szám
Orhitay Gyula mond beszédet a Tiszántúli Kultúresten A centenáris ünnepek sorozatában ma délután 5 órakor a Zeneművészeti Főiskola dísztermében a kultuszminisztérium és a kulturális egyesületek Tiszántúli-estet rendeznek, amelyen a Tiszántúl kultúráját mutatják be. Az ünnepi beszédet dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tartja, Veres Péter honvédelmi miniszter pedig a Tiszántúlról beszél. Dóka László kultuszállamtitkár a tiszántúli városokról szól. A debreceni kollégiumi kórus száztagú énekkara Csenki Imre vezényletével szerepel. Szerepelnek az estén a márciusi fiatalok, Juhász Géza vezetésével. Ma kimondja a felszámolást a Kisipari Hitelintézet Rendkívüli közgyűlésre hívták össze ma délre a Kisipari Hitelintézet igazgatóságát. Az ülésen végleg döntenek az Intézet sorsáról. Értesülésünk szerint az igazgatóság egyhangúlag kimondja a Kisipari Hitelintézet felszámolását, miután a régi vezetés alatt a veszteség többmillió forintot tett ki. A kisipari hiteleket a jövőben a Községi Takarékpénztár folyósítja. Megjelenik az egyforintos „Regényújság!" Széles néprétegek művelődési olvasási vágyát elégíti ki az április hó folyamán megjelenő „Regényújság“, amely a legkitűnőbb magyar, és külföldi írók egy-egy teljes, befejezett, izgalmasan érdekes regényét közli. Hosszú évek óta hiányzik a magyar olvasó asztaláról az ilyen hetenként megjelenő „teljes regény“! A „Regényújság” regényen kívül minden számban még egy „tarka-oldal“-t is ad, ahol az olvasó keresztrejtvényt, toto-jóslatokat, irodalmi híreket, könyvismertetéseket, színházi kritikát stb. fog közölni. A ,,Regényújság“ minden héten, csütörtökön jelenik meg és kapható lesz minden újságárusnál. Maigrolax-tea a kiváló hashajtó TOROK-PATIKA, Király utca IS ria: KAMARÁS ZOLTÁN 104. Díszelőadás a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház művészei és művésznői ezen a napon kétszeresen, sőt háromszorosan izgatottak voltak. Ennek első oka volt mindaz, ami reggeltől estig történt s aminek valóságos szemtanúi, sőt szereplői voltak vagy legalább hallomásból értesültek. A második ok az volt, hogy Bajza József igazgató úr, akit erre felkértek a pilvaxbeli fiatalok, de aki magától is rájött, hogy így kell cselekednie, Katona József „Bánk bán“ című szomorú játékát tűzte ki előadásra. Azt a darabot, amelyet eddig a cenzúra nem engedélyezett, de most, hogy a cenzúra a mai napon elhalálozott, nyugodtan műsorra lehetett tűzni. Természetes, hogy ez a színjáték a benne szereplőket már azért is izgalomba hozta, mert eddig tilos volt az előadása. Sok minden olyat beleéreztek és belegondoltak, amit talán maga Katona sem írt bele. De hát mindig úgy szokott lenni, hogy ami nem szabad, annak kétszeres vonzóereje van, ami meg is látszott a zsúfolásig megtelt nézőtéren. A harmadik ok pedig az volt, hogy a „Bánk bán“ előadására alaposan nem készülhettek elő. Volt olyan színész is, aki szerepét ma fogja először játszani. Az a hevenyézett próba, amit a darabból tarthattak, nem volt elegendő arra, hogy teljes biztonsággal mozogjanak a színpadon, nem is szólva arról, hogy a szerepek betanulására sem volt elegendő idejük. Pedig ma díszelőadás lesz és ennek a díszelőadásnak ünnepi külsőségek között kell lezajlania, amihez az is szükséges, hogy a „Bánk bán“ kitűnően sikerüljön. El is tökélte minden szereplő, hogy latba veti teljes tehetségét, minden tudását és figyelmét. — A közönségnek nem szabad észrevenni — mondta Bajza József igazgató —, hogy az előadást nem készíthettük elő alaposan... Elvárom mindenkitől, hogy olyat produkál, mint még soha életében!... — Ne félj, igazgató uram — szólalt meg Laborfalvy Róza, akinek Gertrudis királyné szerepét kellett játszania. — Ne félj, minden kitűnően fog menni! — Miért gondolod? — kérdezte mosolyogva az igazgató. Laborfalvy Róza kacér kedvességgel válaszolta: — Tudod, igazgató uram, minden színészednek, aki jól játssza el a szerepét, ígértem egy csókot... Úgylátszik, örülnek ennek a királynői ajándéknak, mert mindegyik megesküdött, hogy kifogástalan, sőt tökéletes lesz ... — És mit ígértél a nőknek? — Azoknak semmit. De nem is kell. Kitűnő pályatársnőimnek úgyis csak egy a vágya, hogy lefőzzenek engem. Ehhez pedig az szükséges, hogy minél jobban alakítsák szerepeiket. — Nagy boszorkány vagy! — nevelett Bajza és homlokon csókolta Laborfalvy Rózát. Amikor aztán este lett és kinyitották a színházi bejáratokat, egykettőre benépesült az egész nézőtér. De ma egészen szokatlan, másféle összetételű közönség foglalt helyet a széksorokban és a páholyokban. Ma teljesen hiányoztak a főrangúak, holott úgyszólván állandó törzsvendégei voltak a színháznak. Ezzel szemben viszont nagyon sok egyszerű külsejű, sőt paraszti származású embert és asszonyt lehetett látni, akik pedig eddig soha nem kerültek Thália megszentelt csarnokába. Valószínű, hogy a rákosi vásár résztvevői közül is sokan váltottak jegyet és megvárták az estét, hogy élvezzék a Nemzeti Színház ünnepi díszelőadását. Petőfi az egyik páholyban ült Vasvárival. — Nézd — mondta boldogan a költő — a nemzet színházából most valóban a nép színháza lett. Most nemcsak a kiváltságosak nézik meg az előadást, hanem azok is, akiknek eddig az irodalom és művészet áldásában nem volt részük. — De ez a nap csak akkor lesz csodálatos, ha a megfelelő folytatás sem fog elmaradni... De most ne beszéljünk erről! A nádor páholyában ült Jókai és Degré, Bulyovszky és Sírkei. Az első sorban, amely eddig a Nemzeti Kaszinó tagjainak volt fenntartott helye, Irinyi és Vajda János foglalt helyet. De eljöttek mind, akik a Pilvax-kávéház törzsvendégei voltak. Helyet váltottak az egyetemi hallgatók és sokan azok közül, akik a zuhogó esőben ott voltak a Múzeumkertben, vagy csatlakoztak a menethez és felvonultak a Helytartótanács elé. A díszelőadás a Rákóczi-indulóval kezdődött. Hogy ennek milyen gyújtó hatása volt a közönségre, le se lehet írni. A zenekarnak háromszor el kellett ismételnie, mert a közönség nem tudott betelni vele. Aztán szétment a függöny és kezdődött a „Bánk bán" előadása. Még nem ért véget az első felvonás, amikor újabb tömeg rontott be a nézőtérre. A színészek abbahagyták az előadást és várták, hogy az emberek lecsendesedjenek. Erre azonban hiába vártak. Először csak néhányan, aztán egyre többen kiabáltak: — Éljen a forradalom! — Táncsics Mihály közeledik erre! — Kérjétek meg Táncsicsot, hogy jöjjön be! — Táncsicsnak is velünk kell lennie ezen a díszelőadáson! — Hozzátok be Táncsicsot! Először a költő próbálta lecsendesíteni a kiabálókat. — Idefigyeljetek!... Nem illő, hogy a Nemzeti Színház művészeinek díszelőadását megzavarjátok!... Udvariatlanság és lelketlenség, hogy nem hallgatjátok áhitatosan azt a magyar színjátékot, amelynek előadását eddig a cenzúra... Idáig eljutott, bár legfeljebb csak a közvetlen mellette ülők, a szomszéd páholy vendégei hallották, amit mondott. Később azonban már ő maga se hallotta tulajdon szavát. — Kíséreld meg fel — szólt oda a mellette ülő Vasvárinak. Egészen kihajolt a páholyból Vasvári és így próbálta megérttetni magát. De az ő vállalkozása sem járt eredménnyel. Intettek tehát Jókainak, aki azonnal felkelt a helyéről és kiment az utcára, hogy behozza Táncsicsot. A függönyt azonban le kellett engedni. — Hát most mit csináljunk? — kérdezte Bajza igazgató, aki szintén felment a színpadra. Egressy Gábor, aki Bánk bánt alakította, ezt felelte: — Ma a nép parancsol!... És a nép parancsának kötelességünk engedelmeskedni! — Nagyon igaza van Gábornak — szólalt meg Laborfalvy Róza, aki szintén ott állt a többivel együtt, Gertrudis királyné jelmezében. — Figyeljük innen, a függöny mögül, hogy mit akarnak és úgy cselekedjünk! A közönség a „Nemzeti dal“-t akarta hallani. Pedig már épp elégszer hallgatták ezen a napon. De hát, úgy látszik, betelni nem tudtak vele. A színészeket félkörbe állították, középen ott volt Egressy Gábor Bánk bán jelmezében — és felhúzták a függönyt. Egressy pedig szavalni kezdett: — „Talpra magyar!.. Fergeteges taps válaszolt, amikor a szavalat véget ért. Még néhány verset kellett szavalnia, mert nem akarták leengedni a színpadról. Ezalatt a színház énekes tagjai felmentek a színpadra. A karnagy, Egressy Béni intésére most ez a hatalmas kórus énekelte el a Nemzeti dalt. Egressy Béni ugyanis még aznap megkomponálta a muzsikát és be is tanította. A közönség újra kiáltozni kezdett: — Hol van Táncsics?! — Csak nem vitték vissza a börtönbe?! — Táncsicsot akarjuk látni és hallani! ... Egressy most a zenekarral a Himnuszt játszotta el. Csönd lett, fel is kellett állni és a lármás követelés egyelőre abbamaradt. Utána újra elkezdődtek a kiabálások. Füredi Mihály jelent meg a színpadon és magyar dalokat énekelt. Ez is csak addig használt, amíg a nóták véget nem értek. Újra kezdődött a lárma és a kiabálás. Most jött vissza Jókai és odasúgta a költőnek: — Táncsicsot a városházára vitték. A polgármester és a közgyűlés is ünnepelni akarja. — Aztán ide jön? — Nem. Mert nagyon fáradt. És haza akar menni... — Hát akkor menj fel a színpadra és mondd meg ezt a közönségnek ... Jókai felment és amikor pillanatnyi csönd állott be, így beszélt: — Polgártársak—... Táncsics nem jöhet hozzátok. A nagy nap eseményei annyira megrendítették, hogy alig van járkányi ereje. Váratlan a szabadulása a börtönből... hőn szereteit nejének viszontlátása ... a vágyakozás imádott gyerekei után, otthonába vonzották... Ti megadtátok neki a szabadságot. Adjátok meg neki a kegyet, hogy családját magához ölelhesse!... (Folytatjuk) iért rabolta ki férjét az egykori bálkirálynő? „Halálosan gyűlöltem az volt jó, hogy eltartson“ A debreceni rendőrség egyik szobájában egy 26 éves fiatalasszony ül, összeszorított fogakkal, dacosan néz a detektívekre. A kérdésekre nem válaszol és rá sem néz az asztal mellett álló feldúlt arcú férfira, aki a férje. Az elmúlt fasiszta éra jogászbáljainak egyik „tündöklő csillaga“ volt Bóka Éva, 26 éves budapesti lakos, aki 1945-ben férjhez ment Lóránt Emil debreceni nagykereskedőhöz, majd most két cinkostársával, Szalai Balog Imre volt banktisztviselővel és Kártay Miklós volt katonatiszttel összecsomagolták férje értékeit és meg akartak szökni. A határon ellőjéli őket és az egész társaság, megjárva a budapesti főkapitánysártft, most szomorúan üldögél a debreceni rendőrség kihallgatószobájában. 1945-ben kezdődött — 1945-ben itt álltam minden támasz nélkül. Az apám Nyugaton volt, népellenes bűncselekmények miatt körözték, ismerőseim részint internálva, részint Nyugaton voltak. Nem volt senki, akihez fordulhattam volna — kezdi hosszas hallgatás után vallomását Lóránt Emilné Bóka Éva. — Debrecenbe utaztam a felszabadulás első zűrzavaraiban, itt egy deportált nő irataival jelentkezem és nemsokára fehérnemű-üzletet nyitottam. Két-három nap múlva egy férfi jelentkezett nálam, aki elmondotta, hogy az üzlethelyiség eredetileg az övé volt. Őt deportálták, most hazajött és felszólított, hogy azonnal adjam neki azt vissza. Ez a férfi, mostani férjem, Lóránt Emil volt. Először hallani sem akartam erről és ... bizony... kicsúszott a számon néhány olyan kifejezés is, ami igazán nem volt „időszerű“. Lóránt fel akart jelenteni a rendőrségen. Kérlelni kezdtem, mire elállt attól, hogy az üzletet visszavegye, sőt udvarolni kezdett nekem. Pár hónapi udvarlás után beláttam, hogy legokosabb, ha férjhez megyek Lóránthoz. Ekkor már két volt barátom, Szalai Balog Imre és Kártay Miklós, is Debrecenbe érkezett, őt is biztatták, hogy menjek Lóránthoz feleségül, azután majd „kitólunk“ vele, annyi pénzünk, vagy ékszerünk, amit ha összecsomagolok ... ellopok ... külföldre tudunk vele menni és Imre, Miklós meg én tovább élhetjük azt az életet, amit leánykoromban megszoktam. Dél-Amerikában akartunk menni, mert Miklós ismert néhány olyan embert, akik oda emigráltak. Ezután zavartan elhallgat. Nem igen hajlandó „Miklós“ kapcsolatairól beszélni, bár közben kiderült, hogy a volt Ludovikás főhadnagy a legutóbbi időkig élénk levelezésben volt Milotayval, Szilasival és a többi Dél-Amerikába szökött „nyilas nagyságokkal“. — Amikor már elég pénz volt együtt, értesítettem Szalai Balogot és Kártayt: itt az idő, szökhetünk. Csak ana volt jó, hogy eltartson — És nem gondolt arra, hogy mi lesz a férjével, ha elviszi minden pénzét? — kérdezte az egyik rendőrtiszt. — Hogy őszinte legyek, egyáltalán uramat, csak arra bűn nem érdekelt. Férjemmel semmi közösséget nem éreztem, csupán arra volt jó, hogy eltartson. Ő ezt tudta is — mulat rá a zokogó férjére — és egy pillanatig sem hitte el, hogy szeretem és felesége akarok maradni. Pedig mindennel megpróbált lekenyerezni — mosolyodik el cinikusan Bóka Éva — Amit csak akartam, mindent megkaptam tőle. Nekem azonban nem kellett. Szerelmes voltam Kártay Miklósba. Azután... aztán elvettük a pénzt, felültünk a vonatra ... és most itt vagyunk — fejezte be vallomását a jogászbál bálkirálynőjéből közönséges tolvajjá lelt fiatal asszony. A két férfi kihallgatása rövid ideig tartott. Mindent beismertek. Azzal védekeztek, hogy minél hamarabb akartak kimenni az országból. Nyilas múltjukat tekintve, a detektívek ezt el is hiszik nekik ... Lóránt Emilné Bóka Évát, Szalai Balog Imrét és Kártag Miklóst letartóztatták és az ügyészségnek adták át. Halálosan gyűlöltem . Be kell vallanom: első pillanattól kezdve halálosan gyűlötem az uramat. Minden nap, minden percben arra gondolom, mikor lesz már A számolólap-illeték megszüntetését kérik a vendéglősök és kávéházak Küldöttség a pénzügyminisztériumban Ma délelőtt a vendéglátóiparosok megjelentek Antos pénzügyi államtitkárnál, hogy megkérjék, hogy függessze fel véglegesen a számlalapilleték életbeléptetését, amely április elsejére van tervbe véve. Az erre vonatkozó rendelet úgy intézkedik, hogy három forintig illetékmentes a számla, 3—10 forintig terjedő összeg után 20 fillér, 10—100 forintig 1 forint és 100 forint után 5 százalék bélyegilleték fizetendő. A vendéglők és kávéházak forgalmát ez a rendelkezés még jobban lecsökkentené és ezenkívül a fizetési blokkal, bélyegekkel való manipuláció hallatlanul megnehezítené és meglassítaná a fizetést és minden adminisztrációs munkát. A vendéglátóipar szerint a kincstár erről a jövedelméről 1945 szeptemberében lemondott, amidőn a számlálólapilleték végleges elengedése ellenében 9 százalékra emelte a kávéházak és vendéglők forgalmiadóját. A pénzügyi kormány ma dönt a vendéglátóipar kérelméről. Részleges árcsökkentés Franciaországban A francia minisztertanács kedd délutáni ülésén árcsökkentő intézkedéseket tárgyalt. A kormány egyelőre a következő árcsökkentéseket rendelte el: a magánháztartások által fűtésre használt szén 10 százalékkal, a háztartási áram 7 százalékkal, a tüzelőfa 10, a munkacipő 5, egyéb cipő 3, a munkaruha 20— 25, a lepedővászon 10, a szerszámok 12, a mezőgazdasági felszerelések — traktorok kivételével — 7 és műtrágya 5 százalékkal olcsóbbodnak. (MTI) FELÜLVIZSGÁLJÁK az ellenállás címén mentesített földbirtokokat. A miniszterelnökségen erre vonatkozólag törvénytervezetet készítettek, amelyet az országgyűlés politikai bizottsága elé terjesztenek. Két évvel ezelőtt körülbelül 200 földbirtokosnak hagyott meg a nemzetgyűlés politikai bizottsága 100—200 vagy 300 holdat. Ezek közül a jelenlegi ellenállási felülvizsgálatok során mindössze tizen kértek igazolásokat OLTVÁNYI IMRE, Magyarország berni követe, mint a Kis Újság értesül, vasárnap délután visszautazott állomáshelyére. AZ EGYSÉGES MUNKÁSPÁRTBA csak odavaló emberek kerülhetnek, írja a Népszava. A becsületes dolgozók pártjában nincs helye iszákosnak, kártyásnak, hazugnak, korruptnak, csalónak. Ezért a két munkáspárt tagjaiból alakult egységbizottságok nemcsak politikai szempontból vizsgálnak felül csaknem valamennyi munkáspárti tagot, hanem erkölcsi és emberi magatartás szempontjából is. Hozzáfűzi a Népszava, hogy komoly munkát igényel, míg a munkásosztály keresztülmegy ezen a szűrön.* RÁKOSI MÁTYÁSNÉ 15 ezer forintot gyűjtött az árvízkárosultak részére Tiszakóródon létesítendő tanácsadói váróhelyiség céljára, * TIZENKETTEDIK gyermeke keresztapjául Tildy Zoltán köztársasági elnököt kérte fel Héjas László külsőballószögi napszámos, ■fr KECSKEMÉT VÁROS nemzeti bizottsága elhatározta, hogy törli tagjainak sorából a Polgári Demokrata Párt kiküldöttjét, mert a pártnak a legutóbbi választások alkalmával Kecskemét 83 választási körzetében mindössze 82 szavazója akadt. A bizottság felkérte a város vezetőségét, gondoskodjék a PDP visszahívásáról a törvényhatósági bizottságból és a szakbizottságokból.* MAGYAR-SZOVJET barátsági lapokat rendeztek Kaposvárott is. Mihályi Ernő miniszter, a köztársasági elnöki hivatal vezetője nyitotta meg a vármegyeháza nagytermében ebből az alkalomból rendezett „Harmincéves a Szovjetunió“ kiállítást és tartott előadást a Szovjetunióban tett látogatásának tapasztalatairól. Elmondta a miniszter, hogy járt nyugaton, az Egyesült Államokban is, de sehol az önfegyelemnek, az udvariasságnak olyan példáját nem látta, mint Moszkvában és Kievben, ahol látszik az embereken, hogy új társadalmi berendezettségben nevelkednek és olyan légkörivé élnek, mint sehol máshol a világon. Sz. J. am Csütörtök, 1948 április 1 (3).