Kis Ujság, 1950. július (4. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-30 / 175. szám
Vasárnap, július 80 kis Újság AZ UllÁSZiJLEIEIT ÁLLAIHiRI lesz a dolgozó magyar nép elsőszámú TEtNtUEIClIIIISHOKiA Nyári látogatás az Állatkert új lakóinál A Fővárosi Állatkert nemcsak a fővárosé, hanem egy egész országé. Különösen ma, amikor végre a dolgozó nép lett az ország gazdája. Azok, akik a legkietlenebb romhalmazból és csődtömegből hozták rendbe hazánkat, nemcsak helyreállították, de minden eddiginél komolyabb feladatok elé is állították az Állatkertet. — A hitleri fasizmus és annak magyarországi zsoldoshada —– emlékezik a Fővárosi Állatkert igazgatója –, ugyanúgy mm kímélte az állatokat, mint az emberi életet. A Szálasiémuratora budapesti végnapjaiban a nácinémet és a nyilas „védelmezők“ azzal szórakoztak az Állatkertben, hogy az itt lévő állatainkon fejlesszék hitvány céllövészeti „tudományukat“. A szadista vérengzésben kitanult SS- legényektől és árpádkarszalagos nyilasoktól ugyan mi mást is lehetett várni! Az ostrom végére egyetlen madarunk sem maradt, öt víziló, egy elefánt, egy teve, egy láma és egy zebra — ez a kilenc állat maradt meg a felszabadulás pillanatában a régi állományból. Ezeket is csak azért hagyták életben a fasiszták, mert a felszabadító szovjet Vörös Hadsereg hősei már nem engedtek időt a további barbár öldöklésre. A kilenctagú állatsereglet a felszabadulást követő első hetekben hamarosan tizennégytagúvá nőtt. Kiderült ugyanis, hogy néhány állatkerti lakó ösztönös önvédelemből elrejtőzött a szadista céllövők elöl, így majmok a terézvárosi és angyalföldi háztömbök között találtak menedéket. Az ostrom után egyenként hozták vissza az elmenekült majmokat a környéki házak óvóhelyeiről, ahol kedves állatbarátok osztották meg velük sovány készleteiket. De a tolvaj kezek is működtek az Állatkertben. — A tömeggyorcosok cinkostársai voltak a tolvajok — magyarázza tovább. — Néhány állatot, többek között egy zebrát, vidékről kellett visszahozni, rendőri segédlettel. A szétszéledt állatok felkutatásában nemcsak az Állatkert öntudatos dolgozói tevékenykedtek fáradságot és időt nem bánva. A magyar állatbarátok széles tömegei segítettek felkutatni nekik a még megtalálható állatkerti lakókat. Volt olyan egzotikus madár, amelyet többszáz kilométeres távolságból hoztak haza, lelkiismeretes levélírók jelentései alapján. Hanem azért a kévés megmaradt elhelyezése sem okozott kicsiny gondot. Az épültek, istállók, ketrecek ugyanis megleheősen romosak voltak. Először a bombakrátereket kellett feltölteni, hogy egyáltalában járni lehessen az Állatkert tervjéért, a volt csatatéren. Aztán önzetlen, ingyenes rohammunkával, üres rántott tevesen élve, eltávolították a romokat és maguk az állatkerti dolgozók tatarozák ki az első, a legszükségesebb épületeket. Az első bevásárlás a felszabadulás után 1946 április 6-án történt. A Garay-téri piac volt a nagy esemény színhelye. Itt és ekkor vásárolt meg a Fővárosi Állatkert gyöngytyúkot, 2 pulykát s még több más hazai szárnyast. Az első vásárolt lakókat ezen a nagy napon ünnepélyesen fogadták az állatkerti dolgozók. Az újjáépített madárkifutókban helyezték el őket. Ugyanezen év nyarának derekán s ezt követően még több más belföldi vásárlás történt. Egyelőre azonban csak háziállatokat vehettek. Különös tekintettel az inflációs húshiányra. A forint bevezetése nyomán már hús is volt elég bőven. Gondoskodni lehetett már nemcsak a „vegetáriánusokról* ”. A mérséklten húsigénylő pulik, kuvaszok és komondorok után rókákat s más antivegetáriánus emlősöket költöztettek be. Később sasokat, baglyokat, keselyűket s egyéb húsevő madarakat. Az első egzotikus állatvásárlás lehetőségét is meghozta a hároméves terv, amelyben a madárház helyreállítása nyomán a többi épületet is lakhatóvá tették. 1949-ben érkezett a felszabadulás utáni b első egzotikus szállítmány külföldről: 3 strucc, 2 kisoroszlán, 2 örvösmedve,6 majom, 1 kenguru és számos szárnyas, főleg papagáj és vízimadarak. Ez utóbbiak közt érkeztek az ausztráliai feketehattyúk, amelyek az idei szállítmánnyal, a Hollandiából érkezett flamingókkal összebarátkozva, illő vízimadár flegmával úszkálnak a hazai szárcsák együttesében az állatkerti tó vizében. Nagy mulatságot okoznak a felnőttets gyermeklátogatóknak, főleg mikor egy-egy vizimadár rákoppint valamelyik kiágaskodó teknősbéka páncélos hátára s a teknős fejét behúzva idétlenül elmerül. A papagáj-házba is betekintünk. Két egzotikus világrész jövevényei találtak itt maradandó otthonra. Az egyik kalickában például egy afrikai törpepapagáj, a tekintélyes méretű délamerikai Amazon papagájjal él társbérletben. Az egyik fél a tavalyi szállítmánnyal érkezett, a másik az idén, június derekán. Egy hét sem telt el az újabb lakó érkezése után s máris megbarátkoztak. Sőt. „Formális anyakönyves házasságot kötöttek!“ — Kittenberger Kálmán világhírű állatszakértőnk kedélyes szaktanácsadói magyarázata szerint. Az idei egzotikus álatszárítmány már elég tekintélyes volt mint a menynyiségben, mind minőségben. Két tigris, két párduc, egy jaguár, két baribásmedve, két barnamedve, tizenkét majom, két láma, két zebra, két tibeti jak s számos madár — pelikán, koronásdaru, indiai őstyuk— színesíti és gazdagítja január dereka óta állatkerti állományunkat. Ezzel a szállítmánnyal végre újra megtelt a majomház s nem üresek többé a tigrisek és párducok ketrecei sem. A vérengző fenevadak barátságosabbak az imperialista vérengzőknél. Nem olyan veszett háborúspártiak, nem agresszívek, mint az utóbbiak. Békésen heverésznek a kánikulás afrikai hőségben, de azért mégis jó, ha tiszteled territoriális jogaikat s betartod velük szemben a háromlépés távolságot. Mert, ha ők maguk nem is támadnak, a támadó határsértők vakmerőségét könnyen megtorolhatják. A farkasok és rókák várkastélya alatt csobogó vízben vígan fürdenek a vidrák. Fürgén úszkálnak s kergetőznek. Sok a bámulójuk s a legtöbb néző fókáknak nézi őket. Valóban fókarokonok, de nem sarkiak, hanem hazánkfiai. Ha úgy tetszik, hit ezek a „magyar fókák**. —■ Kevesen tudják —■ magyarázza Kittenberger Kálmán hogy Magyarországon az állóvizek és a kisebb folyóvizek mentén sok-sok vidra él, ha nem is látjuk őket. A kerekfejűs, joviális bajuszú, élénk okosszemű vidrák nagyon kerülik az emberrel való találkozást. Van olyan halász, vagy vadász, aki 20—30 év alatt legfeljebb csak egy vidrával találkozik s azt sem sikerül elfognia. A magyar fókák az éberséget illetően igen sokaknak adhatnak példaadó leckéket. Pörstedő barna medvék hősödnek egy másik csobogó medencéjében. Hollandiából hozták earket, de ilyen tenyerestalpasok már Máramarosban és Erdélyben is elég nagy számmal találhatók. A régi, „Ugocsa non coronat“-os tiszaháti kurtanemesek makacsságával védelmezik egymással szemben saját személyi autonómiájukat. Pörlekedési eszközük a hatalmas mancsuk, amellyel inkább kedélyesen, mint haragosan „legyezgetik” egymást. Játékból verekszenek, anélkül, hogy egymásnak ártanának , ebben lényegesen különböznek a kizsákmányoló társadalom hanyatló civilizációjának romlott embereitől. A házityúk ősei is újra megtöltötték törzslakóhelyüket. Az indiai őstyúk a dzsungelben él, súlya alig több félkilónyinál. Évente alig tojik többet pár picinyke tojásnál. Az ember természetátalakító ereje abban is megnyilatkozik, hogy e kedves szárnyasnak súlyát az eredeti négy-ötszörösére is fel tudja fokozni, hogy sűrűbben tojjanak és a tojásuk is terjedelmesebb legyen. Az ember természetátalakító erejének hatására 200-ra szaporodhat fel egy-egy tojó tyúk évi tojáshozama. A júniusi egzotikus szállítmánnyal azonban nem ért véget az idei gyarapodás. Újabb szállítmányokat várnak részint Olaszországból, részint Belgiumból Még az idén megérkeznek az újabb elefántok, a jegesmedvék, hiéna, feketepárduc és társaik. — A mai évben még csak százezer forintért vásárolhattunk, az idén már háromszázezer forintot költünk egzotikus állatok beszerzésére — tájékoztat az igazgató. — Ez a gyarapodás a látogatók forgalmának növekedésére is élénk fényt vet, mert a bevásárlásnak csaknem felét már az állatkerti eleső belépődíjakból fedezhetjük. — Az ötéves terv állatkerti pro- gramjáról is szeretnénk hallani néhány szót? Az ötéves tervben már nemcsak helyreállítjuk a Fővárosi Állatkertet — kapjuk a felvilágosítást —, de tovább is fejlesztjük. A szocialista természetismeret magasrendű tudományos igényeinek megfelelően, jelentős átrendezésre van szükség. A hazai múzeumokat s bennük a természettudományi osztályokat már korszerűen átrendezték. Úgy mutatják be múzeumainkban a holt állatokat, ahogyan a mai élet, az épülő szocializmus társadalmi fejlődése kívánja. A nézők összefüggő és átfogó képet kaphatnak a fejlődéstani törvénszerűségről. Tarthatatlan, hogy amikor a múzeumi holt állatokat az élet és a haladás szempontjai szerint mutatják be immáron Magyarországon, csupán az állatkerti élő állatokat mutogassuk még mindig a régi holt szempontok szerint, a régi elavult rendezésű összevisszaságban. A régi főváros Állatkertje üzletes haszonszerző üzem volt a kapitalista érdeknek megfelelően. A szocialista magyar főváros Állatkertje nemcsak szórakoztató és gyönyörködtető hely, hanem nevelő és oktató célt is szolgál. Ma még nem beszélhetünk hosszúlejáratú tervről, de amiről beszélünk, annak végrehajtása nem késhet sokáig. Állatkertünket úgy kell átrendezni, hogy a nézők — gyermekek és meglettkorúak egyaránt — a legösszefüggőbb is legátfogóbb természetrajzi leckét kapják itt egy másfélórai látogatási idő leforgása alatt. E tekintetben már folyik a természetrajztanárok átképzése. Arra törekszünk, hogy nemsokára minden természetrajztanár a szocialista nevelés magasrendű igényeinek megfelelő „tárlatvezető" lehessen a Fővárosi Állatkertben. Ez a program következésképpen együttjár azzal is, hogy impresszionista látogatások helyett a szocialista élet szórakozási feltételeihez méltó következetes tanulságokkal legyenek gazdagabbak egy-egy látogatás nyomán az állatkerti látogatók. A tanulóifjúság részére egy mozitermet kell építeni, ahol napközben késő estig folynak az előadások nap-nap után szünet nélkül, minthogy a mai Állatkertnek már nemcsak ünnepnapokon vannak tömeges látogatói. Az idén már a fővárosi iskolák és sok vidéki iskola természetrajztanárai sorban kihozták tanítványaikat s itt tartottak meg egy- egy természetrajzórát. Ezt a kezdeményezést folytatni kell és ki kell építeni. Ahhoz pedig, hogy kiépíthessük, újabb építkezések szükségesek. Az ötéves terv végén már előreláthatólag szűk lesz az állatkert. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a még romállapotban lévő Pálmaházat is újjáépítsük. Átrendezésre és számos új épületre van szükség. Természetesen arra gondolnunk sem szabad, hogy az Állatkertet más helyre költöztessük. A korszerű átalakítást mai helyén is könnyen végrehajthatjuk. Azért érdemes ittmaradni, mert a Széchenyi-fürdő természetes meleg gyógyvizét sehol másutt nem pótolhatjuk. A világnak egyetlen állatkertje sem rendelkezik olyan gyógytermálvízzel, mint a Széchenyi-fürdő tőszomszédságában a mi Állatkertünk. Ez a víz fokozza például vízilovaink életerejét, szívósságát s világviszonylatban példátlan szaporodásukat. A Széchenyifürdő vizét egyébként is hatékonyabban kell hasznosítani az Állatkert és a fölépítendő Pálmaház javára, mert a forrásvíznek ma még csak alig egyharmada van kihasználva, a többi — népgazdaságunk kárára — még mindig elfolyik. — Mindent összefoglalva — mondja emelt hangsúllyal az igazgató —, az új Fővárosi Állatkertet a dolgozó magyar nép elsőszámú természetrajzi iskolájává kell avatni. E tekintetben aligha követhetünk különb példát, mint a moszkvai állatkert példáját, a világ legjobban rendezett állatkertjének példáját, amely világviszonylatban, tehát számunkra is iskolapélda arra nézve, hogyan kell az állatkertben a szórakoztatás legnemesebb módján keresztül a tanítás és nevelés legmagasabbrendű kívánalmait is kielégíteni. Nagy Tibor Három erdélyi falu kultúrotthona harcol a békéért A magyarországi kultúrotthon-mozgalom feladatairól legutóbb írtunk. Ebben az évben mintegy hetven új kultúrotthon létesül az országban, mindannyinak egy közös feladata van, a falu népének kultúrszükségleteit kielégíteni, a faluok dolgozói szellemi színvonalát felemelni. A kultúrotthonmozgalom most van erősödőben Romániában is. A Kolozsvárott megjelenő „Igazság* című lap „Három falu kultúrotthonainak harca a békéért* címmel beszámol már három erdélyi falu kultúrotthonának életéről. A beszámólóhoz hozzáfűzi a lap, hogy a falusi kultúra növekedik, erősödik, a falusi kultúrmunkások a nyári időszakban a békéért, a sikeres beszolgáltatásért folyó harc terében edződnek és a jól végzett kultúrmunka erkölcsi és anyagi erővé válik a faluban, kihat minden dolgozó paraszt napi munkájára, a falusi kultúra munkájának lenni tehát megtisztelő feladat. A kolozamegyei Magyarvista községben jól működik a kultúrák, hon, aktívak a vezetőségi tagok, írja az „Igazság“. A falu problémáiról elsősorban a „Vörös Csillag“ című fali újság ad hírt. A szerkesztőbizottság minden jelentős politikai eseménnyel lépést tart, Ismerteti a világ békeharcának eredményeit, leleplezi a helyi kulákok szabotázskísérleteit. A fali újság legfrissebb számában Nyilas Ilona, a Nagy Nemzetgyűlés tagja ír a békéről, mellette egy háborús özvegy, Szallósné Székely Katica békecikke a nők szerepéről a békéért folytatott harcban. Egy másik cikk a tarlóhántás fontosságáról ír. A kultúrotthon előadásai mindig frissek. A koreai eseményeket már július 4-én feldolgozták a Párt irányíásával az agitátorok között, akik egyéni munkával, újságcikkek segítségével ismertették az imperialistáknak ezt az újabb gaztettét a dolgozó parasztok elő. A közös olvasást szép sikerrel szervezte meg a tanerők csoportja. A kilenc tanító az iskola igazgatójával, valamint Mitte Ferenc és Székely Nagy István könyvtáros segítségével vállalta a 30—90 tagból álló nyolc olvasócsoport könyvekkel való ellátását. A 276 kötetes könyvtárból most is több mint 160 könyv van kint a dolgozó földművesek kezében. Különösen nagy az érdeklődés a mezőgazdasági és a kolekív gazdasággal foglalkozó könyvek iránt. Méra községben a nyári kultúrmunka hasonló lendülettel folyik. Az olvasást itt is a tanítók szervezték meg. Általános szokássá vált, hogy a gyermekek jönnek el az olvasnivalóért szüleik számára a kultúrotthon könyvtárába. Az összekötő kapocs az új kultúra és a szülők között az új generáció, a gyermek. A kultúrotthon vezetősége politikai tanfolyamot indított az ősszel bevonuló ifjak számára. 32 ifjú tanul itt, hogy a Néphadseregbe már bizonyos politikai felkészültséggel léphessen. E tanulócsoport tagjai máris úgy tevékenykednek falujukban, mint a béke katonái. Minden kultúmegnyilvánulásban részivesznek, szerepelnek, agitálnak a termésbegyűjtés érdekében. Rendszeresen tartanak előadásokat a szép tágas kultúrteremben A békebizottság kéthetenként gyűlést tart, Nádas község nincs messze Mérától. Kultúrtevékenysége azonban messze elmarad Méra és Vista kultúrélete mögött — írja az „Igazság“. Míg Mérában az ifjak minden erejükkel segítik a kultúraidőt, addig Nádason az ifjak közömbösségükkel elősegík egyes öntudatlan elemek zajos mulatozásait. Nádason iz — a másik két községhez hasonlóan ■— szükség van a kultúrtevékenység fokozására, mert a kultúrmunka szilárd láncszeme a békéért folyó harcnak. A BÉKE HÍVEI VILÁGKONGRESZszus Állandó bizottsága évente három díjat oszt ki az olyan irodalmi és filmművészeti alkotásokért, amelyek a népek közötti béke megerősítését segítik alá. A díj „A Nemzetközi Béke Díja“ nevet viseli. A biklóbizottság egyik tagja Jakuborzka, a neves lengyel filmrendező. A sétaterei, körútjai, fasorai ragyogó zöld színébe öltözött Moszkva különösen szép e nyári napokban. A tiszta hégben kirajzolódnak vonalai: a Moszkva-folyó széles partja, gránitfalaival, a hidak kecses íve, a Gorkij-utca széles útteste, a Leningrádiút árnyas fái. S akár az utcáról nézi az ember, akár repülőgépen száll el felette, mindenütt azt látja, hogy építenek, építenek, építenek. Magasba nyúlnak a felhőkarcolók csipkézett vázai és a Metro építői új szakaszokon fektetik le a síneket, borítják be márvánnyal a földalatti állomásainak új palotáit. Sorra épülek az új lakóházak. A mellékutcákban, ahol tegnap még macskaköves volt az úttest, ma már hatalmas úthengerlő gépek simítják a friss aszfaltot. Az üzletek kirakatai bőséget árasztanak. A színházaik és hangversenyek plakátjainak színes sokasága elborítja a hirdetőoszlopokat. Zsúfoltak a könyvesboltok. A múzeumok, kiállítások bejárata előtt hétköznapokon is hatalmas tömeg sorakozik. Bár forró nyár van, minden nap megtelnek a kerületi kultúrpaloták előadótermei. A moszkvai üzemek sztahanovistái csodálatos eredményeket érnek el a munka termelékenységének emelésében. Új felfedezéseket tesznek a tudósok — mindenütt lüktet az élet, amely még soha nem volt ilyen nyugodt, hatalmas és gazdag, mint most. De az életörömmel teli, lelkes terveket szövő és terveit gyorsan megvalósító szovjet emberek soha sem voltak rövidlátóak. örömmel teli életük és alkotó munkájuk mellett soha sem feledkeztek meg arról, hogy a szocialista világ határain túl egy másik világ van, amelyet magával ragadott a háborús hisztéria. Ennek a másik világnak a miniszterei úgy hajtonganak az atombomba előtt, mintha az Istenség lenne és tudósaik a japán militarista szörnyetegek receptje szerint gyártják a bacillusokat az emberiség kipusztítására. Hitler nyomdokain já a hótpróbás méregkeverők szövik terveiket a békés városokban élő asszonyok, öregek és gyermekek kiirtására. A washingtoni Fehér Ház kőszívű gyómjának „repülőerődjei“ a bombák százait hajítják a koreai városokra; zuhanóbombázóik gépfegyvertüzet zúdítanak a koreai paraszsok házaira. Koreai anyák sírnak gyermekük holtteste felett, vér folyik az utcákon. S bár mindez Moszkvától távol történik, a szovjet emberek, akik az emberiesség magasztos szociális nyelveit vallják, nem nézhetik tétlenül. A moszkvaiak esténként körülülik a rádiót és figyelmesen hallgatják a távoli koreai félszigeten folyó hadiesemények híreit, ökölbe Monjla kezük, amikor hallják, hogy az amerikai tábornoki egyenruhába öltözött hóhérok a békés városok és falvak ellen küdik a gyilkos gépeket E napokban, amikor amerikai bombák hullanak a koreai városokra és falvakra, a moszkvai gyárakban, üzemekben, hivatalokban és mindenütt viharos gyűléseket tartanak a dolgozók. Tiltakoznak az amerikaiak koreai fegyveres beavatkozása ellen. A szovjet emberek közös gondolatát fejezte ki Subin, a „Borjec“-gyár esztergályosa a munkások gyűlésén. „A koreai események azt mutatják, hogy az amerikai imperialisták Hitlert majmoló világuralmi ábrándjukban a nyílt agresszió útjára léptek. A béke ellenségei új világháborút akarnak kirobbantani. Mi, egyszerű szovjetemberek, azt mondjuk nekik: — nem fog ez menni, uraim! — Helytállunk a békéért és határozottan követeljük: azonnal vonják ki az amerikai csapatokat Koreából! El a kezekkel Koreátóll* „El a kezekkel Koreától“ Ez a kft. vetélés hangzik el a gyűléseken. Ezt mondta a legöregebb orosz színésznő, Olga Knpper Czehova, amikor aláírta a stockholmi békefelhívást; ezt jelntette ki Oparin akadémikus a Tudományos Akadémia békegyűlésén és Konstantin Fegyin a moszkvai írók ülésén. A szovjet emberek természetéhez épp oly szervesen hozzátartozik a béke és a békés alkotó munka vágya, mint határtalan hazaszeretetük. Nem kishitűségből szeretik a békét. A stockholmi békefelhívás aláírásával azok a hősök követelik a háborús gyújtogatók megfékezését, akik csodálatos hőstetteikkel ámulatba ejtették az emberiséget Sztálingrád és Zeningrid falai alatt, Szebasztopal és Odessza védelmében. Azok az emberek követelik a békét, akik a győzelem vörös zászlaját kitűzték a szétzúzott fasizmus fellegvárának tornyára. „Ki az amerikai imperialistákkal a koreai félszigetről!* — ez a kiáltás a moszvai gyárakból már szétáradt az egész hatalmas Szovjetúnióban, visszhangra lelt minden szovjet ember szívében. S most, amikor Moszkvában illatoznak a hársfák, a moszkvaiak pedig lelkes munkával növelik hazájuk dicsőségét, egy pillanatra sem feledkeznek meg arról, hogy a távoli félszigeten az amerikai imperialisták a koreai munkások és parasztok vérét ontják. A moszkvaiak forró szolidaritással veszik körül a harcoló koreai népet és szavuk még inkább megszilárdítja a béke erőit. A BÉKE NAGY ÜGYÉÉRT írta: BORISZ POLEVOJ