Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-23 / 222. szám

Szombat, szeptember 23 Két körúti ház, ahol évtizedek után összehozta a lakókat a béke közös ügye Úttörők csilingelő hangocskái szálltak ki egy terézkörúti ház udvaráról az este, meg-megállítva a járókelőket s a tipikusan körüli ház udvara megtelt emberekkel. Két ház lakói összegyűltek, hogy meghallgassák és megvitassák azokat a problémákat, amelyek mindnyájunkat legközelebbről érintenek: a békeimre fokozását és a közelgő tanácsválasztásokat. Amióta a palota külsejű, de a függőfolyosók unalmasságában annyira sivár belsejű körúti bérház megépült, a keramitkockás udvaron álló kútfigura nem tátott soha ennyi házbelit együtt. Többen évtizedek óta laknak itt anélkül, hogy szomszédaikat ismerték volna, de most a közös ügy mindenkit egybehívott. Az üzemi dolgozók éppenúgy eljöttek a békebizottság illésére, mint a házban lakó kiskereskedő, ügyvéd, képviselő, háztartásbeli özvegyasszony. Fiatal anyák karjukon gyermekeikkel ülnek s hallgatják a kis úttörőlány szavalatát s tapsra verődnek a tenyerek Kuczka Péter versének befejező soránál: ...S a szobor magasra nyújtja a pálmát.“ A Békebizottság tagjai kis asztalnál foglalnak helyet, a második emeletről kiinduló vörös- és nemzetiszínű drapériák előtt, erős villanyfény világítja meg az előadókat, rendkívül barátságos, ünnepi hangulatot keltve. Az előadó — egy fiatal asszony — bevezetőjében rámutatott az ellentétekre, ami az imperialista államok és a Szovjetúnió és a népi demokráciák életkörülményei és életszínvonala között fennáll. Hivatkozott egy nemrég Angliában járt békebizottsági tag tapasztalataira, aki elmondta, hogy Angliában ma is jegyre adagolják nemcsak az élelmiszereket, hanem a ruhaanyagot és a cipőt is. Nálunk ezzel szemben az a helyzet, hogy nem tudunk lépést tartani a növekvő felvevőképességgel Ezért állnak elő bizonyos zökkenők az élelmiszerellátásban, amit az ellenség alaposan ki is használ és mértéktelen felvásárlással vonja el az árut a közönség elől. Az ötéves terv eredményeinek ismertetése után a közelgő tanácsválasztásokról szólva megvilágította az előadó, hogy mennyi körültekintéssel kell megnézni, kit választunk meg s olyanra essen választásunk, aki a nép ügyét szolgálja, aki az akta mögött meglátja az érző embert. Ugyanúgy, ahogy a tervkölcsönes saját bolelegulásunkat szolgálja, úgy a legdemokratikusabb közigazgatási szerv, a tanácsok megválasztása is újabb lépés afelé, hogy a dolgozó nép maga irányítsa sorsát. A két ház lakói közül többen is szerencsések voltak: kisorsolták tervkötvényeiket. Az egyik nyertes, egy idősebb üzemi dolgozó visszaemlékezett arra, hogy mit kapott régen vissza a nép azért a köcsönért, amit az államnak adott. Nyomort, háborút, szenvedést — állapította meg. Most pedig a népi demokrácia utakat épít, elviszi a villanyfényt a legtávolabbi falvakba s nagyarányú beruházásokkal a dolgozó nép jólétét akarja emelni. Sokan szóltak hozzá a témához, mindenkinek volt valami mondanivalója s mint az egyik felszólalásból kitűnt, a Teréz körút ,35. és 37. számú ház lakói, úgy a fizikai, mint az értelmiségi dolgozók a Koreai Héten jó munkájukkal kivették részüket a békeharcból. Koreai szeretetcsomagok is szép számmal gyűltek össze. Mint az egyik lakó megjegyezte, ez a két ház szikla, melyről leperegnek az ellenség támadásai. " A haladás erőfeszítéssel jár és az ilyen küzdelemnek van igazi értéke — mondta a ház egyik lakója — hosszú utat tettünk meg, míg a romokból idáig jutottunk s hogy ma békésen és békében beszélhetjük meg a legközelebbi teendőket, azt kormányzatunk és a Szovjetunió következetes békepolitikájának köszönhetjük és mi mindnyájan felvesszük a harcot a béke megvédésének érdekében. A békegyűlés résztvevői csoportokba verődve sokáig elbeszélgettek és megegyeztek abban, hogy mindenki a saját munkaterületén még fokozottabb lendülettel fog dolgozni a békéért. százrubeles! — Ne menj el moje továris Jogán — mondták — lovam, tehenem is téged sirat. Még a házam fala is sirat moje továris Jogán, mert az se lát több meszet, ha te elmegy. Inkább hozd el a feleségedet is. — Hozd el a feleségedet — biztatott az asszony is. — Hozd el — mondogatta az ember is — itt jó mód van, sehol sincs ilyen jó mód. Itt a világ közepe János. „Sehol sincs ilyen jó mód.“ Paraszti ember vét pedig az én gazdám. Nikoláj Fintics Bráhin a becsületes neve. — Mink is két disznót öltünk, nagy-nagy két disznókat. Vátolt szalonna, sonka, kóbász ... haji! Tepertős túrós csusza!... Névnapok, keresztelők, lakodalmak, torok. „Itt ülsz mellettem Iván. Igyál Iván! Isten éltessen Iván!“ És ő is azt mondta: „Sohse menj te haza Iván! Itt a világ közepe Iván! Vasárnap meg a kocsmában. „Itt ülsz mellettem Iván. Igyál Iván.“ — Hát mink a csállájában. Mink is minden vasárnap. Ott ugyan nincs se bor, se szamogonka, de minket ám a csámnálás a maga szobájába eresztett. Ott ám vet szamogonka kvátyit. Iván legyintett. — A bor különb ital. Van ott bor haj-hajj! tepertős túrós csusza. ..Igvál Iván. Isten éltessen Iván.“ Reggel danókáltunk haza. Sohse lesz nekem olyan zsíros a bajuszom. — Hát mikor mink Nikolájjal... — Hát mink Kender János urammal ... Éjfélig beszélgettek tiki a maga paradicsomát. Közben-közben bort rendeltek. János orosz papiruszival kinálgatta Ivánt. Iván letette a pipát és cigaretázott. János fölvette a pipál és pipált. Aztán megint Iván pipált és János cigarettázott. Meg-' megint János pipált és Iván szivogatta a cigarettákat. — Hát mikor mink Nikolájjal ... — Hát mikor mink Kender János urammal... Dartoltak is egyet. János orosz nótát, Iván magyar nótát. De mind a ketten danolták az orosz nótát is, a magvart is. Aztán lefeküdtek, persze csak szalmára, a kocsma földjére. És Iván álmodott Kender János uramról meg a két kis piszéről. János álmodott Nikoláj Finticsről, meg az egyhetes asszonyról, aki a lokomotyi elé feküdt. Reggel mind a kettő korán kelt. Iván arra gondolt, hogy Jánosnál muszka pénz van, ő nála meg magyar. Jánosnál valóban volt még száz és ötvennyolc rubel, Ivánnál meg ötszáz s egynéhány korona. Iván örömmel váltotta magáénak a rubeleket két koronájával. A ruhájokat is megcserélték. A piros rubaskától János nem akart megválni, de Iván meg éppen azt óhajtotta a legerősebben.— Minek az neked? Adtam posztólajbit, az való magyarnak. Rubaska való orosznak, posztólajbi magyarnak. — Nem is nekem, a feleségemnek szántam. — Férfinak való az, nem asszonynak. Rubaska való orosz férfinak, S odarakta János elé minden maradék magyar pénzét. — Orosz férfinak való. Hát János végre is ingadozott. Iván rálelte a pénzre a pipát, dohányzacskót is, hát aztán akkor János levelelte a rubaskát. A pipáért ő meg hát a maradék orosz cigarettáit adta oda. Beledítottak reggelinek egy csésze teát. Utána szalonnát. Iván tarisznyájából. Szalonna után egy kupica pálinkát. Pálinka után pogácsát. János hálizsákjából. Pogácsa után megint egy kupica pálinkát. János rágyújtott aztán a pipájára. Iván rágyújtott a cigarettájára. A kapu előtt kezet szorítottak: — Isten áldjon meg, János. — Szvo karos, Iván. Iván indult a bárányhorsüvegben napkeletnek, amerre a két kis pisze lakik. János a pörge kalapban napnyugatnak, amerre az asszonyka lakik, aki lefeküdt a lokomotyi elé. (mi) kis Újság Árurejtegetőket, árdrágítókat, csalókat, feketézőket tartóztattak le Az államrendőrség közellátási bűncselekmények miatt több személyt tartóztatott le. Tóth Gyuláné nagylétai lakos hamis szállítólevéllel rendszeresen baromfit szállított budapesti kereskedők részére. Szeptember 17-én 34 zsák baromfit szállított, s a vevényekre nemlétező címeket és neveket hamisított. Tóth Gyulánét a rendőrség őrizetbe vette. Árdrágító üzérkedés miatt a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte Cziller Jánost és Cziller Ferencet. Mindketten az Utasellátó NV ároda vezetői voltak és Szilágyi Ferenc állásnélküli tisztviselőnek több mázsa cukrot, félmázsa hagymát és hétszáz tojást adtak el. Bűnvádi eljárás indult Goldstein Sándor fűszeres, monon lakos ellen. Lakásánáé1 kilogramm zsírt találtak, s azt üzletében kilogrammonként húsz forintért árusította. Szalai István és felesége, kezi kulákok lakásukon ezerkétszáz méter textilanyagot, hetvenkét pár cipőt és körülbelül négy mázsa kölest rejtegettek. Őrizetbe vették őket. Bűnvádi eljárás indult Krevenka Ferenc, volt szücsmester, bátmonostori lakos ellen, aki lakásán százkilencvenkét darab félig kikészített, bejelentetlen birkabőrt rejtegetett. Vőneki Albertné szegedi kereskedő felesége hat kilogramm piros paprikát árusított feketén, kilogrammonként száznegyven forintos áron. Bűnvádi eljárás indult ellene. Eljárás indult Sarecz Istvánné kereskedő ellen, aki a két és négy dekagrammos csomagolású piros paprikát a tokaji vásáron, két, illetve négy forintért árusította. Dombok Antal röszkei lakos, engedély nélkül burgonyát szállított a piacra és azt fekete áron értékesítette. Őrizetbe vették. Zádor Istvánné nádudvari lakos nyolc kilogramm vágott kacsát, öt pár csirkét, hetven darab tojást. Veszprémi Mihályné büntetett előéletű gyümölcskereskedő pedig nyolc kacsát, öt csirkét és háromszáz tojást akar engedély nélkül Budapestre szállítani. Bűnvádi eljárás indult ellene. A rendőrség őrizetbe vette és az államügyészségnek adta át Bodnár Frigyes rakamazi lakost. Bodnár háromszáz kilogramm burgonyáról kiállított szállítási engedélyen kijavította a határidőt és a mennyiséget, s így 812 kilogramm burgonyát szállított. Ezenkívül az intézkedő rendőrt tanuk jelenlétében 30 forinttal meg akarta vesztegetni. Bűnvádi eljárás indult Balogh Mihály MÁV főkalauz, kunszentmiklósi lakos ellen is, mert engedély nélkül 404 kilogramm csöves tengeri rakott be a dunapataji állomáson, s azt felettesei India nélkül akarta elszállítani. Pázmáni Sándor, nyugalmazott MÁV főraktárnok bajai lakost tetten érték a kiskunhalasi vasútállomáson, amint 30 kilogramm sertéshúst, négy kilogramm hurkát és hat kilogramm tepertőt akart Budapestre szállítani. Pázmáni beismerte azt is, hogy az utóbbi időben öt mázsa sertéshúst szállított feketén Budapestre. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Pázmáni a húst Takács Sándor hentessegéd, bácsalmási lakostól vásárolta, aki egy 32 kilogrammos sertést vágott le feketén. Megindult az eljárás. Színházak pénteki műsora Operaházi Hunyadi László (D. L. 7). — Nemzeti: A Noszty-fiú esete Tóth Marival (7). — Magyar: Donna Juana (7).— Madách: Liliomfi (7). — Belvárosi: Moszkvai jellem (7). — Fővárosi Operett: Szabad szél (7). — Vidám: Ingyenélők (7). — Ifjúsági: Értünk harcoltak (7). — Úttörő: Becsület (fél 5). — Fővárosi Varieté: Májusfa (8). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi vidám műsor (4, 8). — Egészségügyi ellenőrzés a kis- és magánüzemekben. A XII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke rendelkezése szerint ellenőrzőakció indult meg a kerületben a kis- és magánüzemek felülvizsgálására abból a szempontból, hogy a dolgozók testi épségét védő berendezések megfelelnek-e a korszerű kívánalmaknak. 5 Hogyan vettem részt a tagtoborzásban? Írta : Gerlinger Imréné, a Szovjetunióban járt parasztküldött, a Komárom-Esztergom megyei Tanács tagja "Jobb, mint egy hónapja, hogy hazaérkeztünk a szocializmus országából. Azóta a küldöttség tagjai gyűléseken beszámoltak gazdag tapasztalataikról, magam is több gyűlésen beszéltem, itt a községemben, Nagyigmándon és más környékbeli községekben is. A gyűlések iránti nagy érdeklődésből és abból, hogy még ma is nap mint nap többen kérdezősködnek a kolhozok élete felől, azt láttam, hogy a társasgazdálkodás gondolata a parasztság minden rétegét erősen foglalkoztatja. Ennek bizonyítéka, hogy erősödnek, bővülnek a meglévő termelőszövetkezeti csoportok, ahol meg eddig nem voltak, ott egymásután alakulnak. Itt, Nagyigmándon sem alakult eddig termelőcsoport, illetve a községen kívül. Thalipusztán működik egy tszcs, azonban kicsiny taglétszámmal, mindössze 200 hold földön. Első és fontos feladatomnak tartottam tehát, hogy a Szovjetunióban szerzett gazdag tapasztalataim alapján hozzáfogjak a tszcs szervezésének munkájához. Leglényegesebbnek tartottam, hogy meggyőzéssel, a nagyszerű szovjet példák minél szélesebb körű ismertetésével, megfelelő hangulatot keltsek. És láttam, hogy a gyűléseken nagy figyelemmel kísérik szavaimat a dolgozó parasztok, de a gyűléseken nem lehet mindenkihez külön-külön szólni. Márpedig a felszólalásokból is észrevettem, hogy mindenki másról és másról szeretne részletesen hallani. Ezért elhatároztam, hogy háziagitációt fogok folytatni, az otthonukban keresem fel a dolgozó parasztokat, ahol aztán minden kérdésre részletesen felelhetek. Azonnal meg is kezdtem a munkát. Már az első látogatások meggyőztek, hogy elhatározásom helyes volt Az egyik háznál például azzal az aggodalommal fogadtak, hogy jó, jó, ők belépnének, de a csoportoknál munkaegység van s ha valaki megbetegszik, nem kap munkabért. Itt részletesen megmagyaráztam, milyen nagyszerű a szovjet kolhozparasztok betegségi biztosítása. A kolhozparaszt betegség esetén teljes orvosi ellátást, kórházi, vagy szanatóriumi kezelést kap és táppénzt. Megkérdeztem az aggodalmaskodótól, várjon nálunk az egyénileg dolgozó paraszt kap-e hasonló juttatásokat? Én beszéltem arról, milyen gondoskodásban részesülnek az anyák. Terhességük alatt könnyebb munkát végeznek — bár a szovjet kolhozokban a munka 90 százalékát gép végzi, csak az egész könnyű munkát, mint például a gyümölcsszedést, végzik kézzel — a szülés előtt és után egyhónapos szabadság jár, teljes jövedelemmel. íme, ilyenek a tökéletessé fejlődött társasgazdálkodás előnyei. Mi lesz a házunkkal, ha belépünk a csoportba? — kérdezlek másutt. A szovjet kolhozcsaládok — mondtam erre — saját kis házaikban laknak, a házakhoz gazdaság tartozik. Sok ilyen barátságos kis házban jártam, a tűzhelyeken vidáman pattogott a tűz, készült az ebéd, a tiszta, padlás — sőt sok helyen parkettás — szobák ablakán fehér csipkefüggöny, az ablakban és az asztalon virág, a sarokban rádió, minden házban villany, az udvarban baromfiak, tehén ló. Az egyik ház előtt a napsütésben öreg, 80 éves parasztember pipázgatott. Elmondta nekünk a tolmács útján, hogy a kolhoztól szép nyugdíjat kap, de bizony azért nem szereti a tétlenséget, el-el dolgozgat a kolhoz gyümölcsösében, ezért külön megkapja a megfelelő munkaegységet. Pedig nincs ráutalva a különkeresetre, hiszen saját gyümölcsöse nagyon szépen jövedelmez, aztán jól pénzel a baromfitenyészetéből is, két jól tejelő tehene is van. Itt láttam, milyen az igazi békés, nyugodt öregség, amilyenben a mi dolgozó parasztságunknak eddig nem lehetett része. De vajjon lehetetl-e része a mi dolgozó parasztságunknak a művelődésben, a szórakozásban? A szovjet kolhozokban láttam, hogy minden munkát gépek végeznek, repülőgépről permeteznek, tehát a kolhozparasztnak sok a szabadideje. Ezt tanulással, szórakozással tölti el. Moziba járnak, a klubokban — ezek az ottani kultúrházak — gyakran rendeznek műsoros előadásokat, amelyeken kiváló művészek is fellépnek. Írózagitációm során persze legtöbbet az asszonyok kérdeztek. Ha asszonyokról beszélek, azonnal eszembe jut özv. Kiss Ferencné, ez a csanaki dolgozó parasztasszony, aki egy gyűlés után odajött hozzám és azt mondta: „A féléletemet a papi birtokon robotoltam le, mégis éheztem a gyermekemmel együtt. Nem is vettek emberszámba. Most megkérdezték tőlem, akarom-e a lányomat továbbramlátni. Kérdeztek azelőtt ilyesmit szegényembertől? A lányom most már szakiskolán van, agronómus lesz. Ebből az esetből még jobban beláttam, hogy mindennel a m javunkat akarják, tehát a termelőcsoport is a mi életünket teszi könynyebbé.“ Alá is írta még ott a helyi színen a belépést. Tanulmányutam során gondolatban nagyon sokszor összehasonlítottam a mi egyénileg dolgozó parasztasszonyaink életét a kolhoz asszonyainak életével és bizony mindig elnehezült a szívem Néztem a fehérköpenyes, bekötött fejű szovjet asszonyokat, a fejőbrigádok tagjait és arra gondoltam, hogy a mi asszonyaink egész nap keményen dolgoznak a határban, késődélután sietnek haza, mert otthon várja őket a fejés, az állatok etetése, a vacsorafőzés és a többi házkörüli munka. A kolhozokban minden aszszonynak megvan a maga munkaköre, amit kényelmesen, nyugodtan elvégezhet, nem kell kapkodnia, hajszolda másál, nem kell közben a gyermekéért aggódnia, mert gyönyörű, kényelmes napközi otthonokban helyezheti el. Összefoglalva családlátogatásaimat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt Nagyigmándon is sokan belátták már a társasgazdálkodás előnyeit. De eddig még sem tudott megalakulni a tszcs, ennek pedig az az oka, hogy hiányzott a szervezés, a kezdeményezés. És biztosan így van ez másutt is, ahol még nincs tszcs. Meggyőződésem, hogy a termelőcsoportok szervezésénél több segítséget kell kapnunk a tömegszervezetektől, az MNDSz, a DISz, a földművesszővetkezetek, a gépállomás népnevelőinek és agitátorainak sokkal tevékenyebbeknek kell lenniök. És nem hangsúlyozhatom eléggé az egyéni felvilágosítás, a háziagitáció fontosságát. A mi most szervezés alatt lévő csoportunkba eddig 13 tag jelentkezett, egy-két kivétellel mind az otthoni beszélgetés során látták be teljesen, hogy a társasgazdálkodás jobb, nyugodtabb, biztosabb életet, felemelkedést jelent a parasztság számára. Még nagyobb gondot kell fordítani a dolgozó parasztasszonyok és középparasztok beszervezésére, valamint a megbúvó, de aknamunkát végző ellenség leleplezésére. Az ellenség azzal is, hogy akadályozni igyekszik a tszcs-szervezés munkáját, tulajdonképpen a dolgozó parasztságot akarja megakasztani a jobb élet felé vezető úton. Végül, mint a Megyei Tanács tagja, megemlítem, hogy a Megyei Tanács megalakulása óta igyekszik minél több segítséget nyújtani a termelőcsoportok alakítása, illetve fejlesztése ügyében. Rendkívül jelentős segítséget várunk ezen a téren az október 22-én megalakuló községi tanácsoktól. A tanácsok mindenben a dolgozó nép érdekeit szolgálják, a dolgozó parasztság legfontosabb érdeke pedig az, hogy a régi, elmaradott, minden erőt kihúzó gazdálkodás helyett áttérjen az új, szocialista gazdálkodási módra, amely kevesebb és könnyebb munkával több és jobb termést biztosít. A tanácsok tagjai — hiszen a helyi tanácsokban sok tszes tag kap helyet — egyéni példájukkal, tanácsaikkal, útmutatásaikkal nagyon hatásosan szolgálhatják és fogják is szolgálni a szocializmus felé fejlődő mezőgazdaság ügyét. Gyermekkísérő szolgálatot szervezett a XIII kerületi Tanács a márványutcai iskolásgyermekek számára. Az iskolásgyermekek legtöbbjének a forgalmas Alkotás-utcán keresztül kell az iskolát megközelíteni s így a tanulók védelmére az iskolai hivatalsegédekből gyermekkísérő-brigádot szerveztek.