Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-01 / 50. szám
« 11 Mozi Mozi KÜLÖNÖS HÁZASSÁG: (Mikszáth Kálmán regénye átmen) VÖRÖS CSILLÁR (Lenin-körút 45) KIá. 9. v. 463 - DÓZSA (Róbert K.-körút 61) 'A5 •KI. 9. V. */:3 — MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) '/*5. */:7. 9. v. VI S. — MUNKÁS (Kápolna-u 3 b) 5, 468 v. */:3. - KORZÓ (Újpest) '/:4. 6. ‘/:9. - SZABADSÁG (Bartók B.-út 64) 4. */17 Vtfl v ? NAGY HAZAI! !—II. rés« imagyarul beszélő szovjet film) SZIKRA (Lenin-körút 120) csak 6-kor vas. Vt3. 7. — FELSZABADULÁS (Flórián.er 3) csak 6- kor. vas. ® 6 - ROYAL (Kispest) csak '/»6-kor vas. 7 — TÁTRA (Pesterzsebet) csak 6-kor. vas 2 lit- FELSZABADULT KÍNA: (magyarul beszélő színes dokumentumfilm) DUNA (Fürst 5. -utca 7) 465. 347. 9. v.' V.3. - BRIGÁD (Pestszentlőrinci 466. 468. v. '/sí. KÖVIRÁGI (színes mesefilm) ÚTTÖRŐ (Bajcsy-Zs.-út 38) 4. 6. vas. 10. 2. 4. 6. (Prolongo.vat) SZABAD NÉMET IFJÚSÁG: (színes dokumentumfilm) FÁKLYA(Lenin-körút 88) délután '/65-től este 11-ig és vas. d. e. 4611-tól este 11-ig folytatólag. HARC A BÉKÉÉRT: ÉVA (Erzsébet királyné-út 36/b) 4. 6. 8. v. 2. — FÉNY (Újpest) délután 5-től este '/10-ig folytatólag és vas. de. 4611 -kor és d. u. 464-től este 4610-ig folytatólag Trubadúr: (Verdi operája) FORUM (Kossuth L.-u 18) 4. '/* 7. */:9 v. %2. — UGOCSA (Ugocsa-u. 10) 4. 147. '/:9 Titkos megbízatás: (magyarul beszélő szovjet film) TÁNCSICS (Csepel) 5. 468. v. '/*3. — BÁSTYA (Lenin-körút 8)»11. 462. 4. 467. 9 (prolongálva!). — KOSSUTH (Váci-u 1 14) 4. W 469. v. 4.2. A kínai nép győzelme: (magyarul beszélő színesfilm) SAVOY (Üllői-út 4) Vs 4. 116. 8 . Tűz és förgeteg: (történelmi film) JÓZSEF ATTILA (Kálvária-tér 7) M.4. 6. M.9 Potyomkin-páncélos: (a szovjet filmművészet halhatatlan alkotása) STÚDIÓ (Akácfa-u 4) 4. 6. 8. v. 2. Világos út: (vidám zenés szovjet film) MARX (Landler J.-u. 39) 4. 6. 8. v. 2. — ZUGLÓI (AngoL u. 26) *£5. %7. Vt9 Ördögszakadék: (lengyel film) ASTÓRIA (Szent László-tér 14) M.6. ‘/s8. v %1. Berlin eleste, I.—II. rész: (színes, magyarul beszélő szovjet film) ELIT (Szent Istvánkörút 16) 5. 8. v 2. — TÁTRA (Üllői út 63) Va5. ^8. v. */*2. Vígad az erdő: (rajzfilmsorozat) BÉKE (Szt László út 48) 4. 6. 8. v. 2 Perizslári kereszteslovagok: (viszjáték) ÉVA (Erzsébet királyné ulia 36b) 4 6. 8. v. 2. HARC A BÉKÉÉRT: FÉNY (Újpest) délután 5-től este folytató 63) */*5. ^8. V. ‘/S2. — PHÖNIX (Rá kóczi-út 68) 11. 2. 8. — VESTA (Lenin-körút 39) 10. 1. 4. 7 (prolongiáival). Kis Katalin házassága: (vígjáték) ADY (Somogyi B.-út 3) ¥14, %6, 8 (prolongálva). — BETHLEN (Bethlen-tér 3) 4. V47. V19. v. */12. — PLÚTÓ (Kerepesi-út 44) 4. 11, 8. v. 2. — ÚJLAKI (Bécsi-út 69) 4. 6. 8, v. 2. Vihar Grúziában. I. rész: (történelmi film) TINÓDI (Nagymező-u. 8) */15, %7. v. V.3. Vihar Grúziában, II rész: PATRIA Csépszínház-u. 13) */14. 946, /^48. — GLÓRIA (Thököly-út 56) 4. 6. 8, v. 2. HÍRADÓ MOZI (Lenin-körút 13): 1 Magyar és szovjet híradó. 2. Tudomány és technikai híradó 3. SIÉT SZIROM (színes szovjet rajzfilm). 4. SZOVJET PARASZTKÜZDÖTTSÉG MAGYARORSZÁGON. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. 4 „A nagy hazafi“ Járókat dekorációs versenye Ki lesz a Néhány héttel ezelőtt az Állami Áruház, a Röltex, a Ruházati Bolt, a Vasedény Bolt központi helyeken fekvő kirakataiban „A nagy hazafi“ című film jeleneteit ábrázoló plasztikus dekoráció jelent meg. Első alkalom ez népi demokráciánk életében, hogy plasztikus kirakatdíszítés népszerűsít egy filmet, emellett egyes helyeken mozgó dekoráció hívta és hívja fel a figyelmet a szovjet filmművészetnek erre a monumentális, kétrészes alkotására. A dekorációt a vállalatok kirakatrendezői kongreszszusi felajánlásként végezték és abból győztese n meggondolásból hajtották végre, hogy a film népszerűsítése, éppen a film mondanivalóján keresztül, jelentősen segíti a kongresszusi versenyt. Jelmondatként a legjellemzőbb idézeteket választották a filmből, a legjobb dekorációk pedig a sztálini ötéves tervek hatalmas építkezéseit fejezik ki. A dolgozók igen nagy érdeklődéssel fogadták a kirakat-dekorációt, melyet a kirakatrendezők versenyszerűen rendeztek meg. A bírálóbizottság a napokban meghozza a döntést és a győzteseket jutalomban részesíti. Filmváros épül Varsó közegében Lengyelország hatéves terve hatalmas feladatok elé állítja a filmgyártást is. Jelentősen kiépítik a todzi játékfilmgyártó és a varsói dokumentumfilm-stúdiókat. A legnagyobbszabású lengyelországi filmipari beruházás, a Varsó közelében létesülő filmváros megteremtése nélkül azonban ez még nem lenne elegendő. Konaorowban, 22 kilométerre a lengyel fővárostól még ebben az évben korszerű filmgyártó központ építését kezdik meg. A hatalmas tervek minden eddigi lengyelországi filmipari beruházást felülmúlnak. A műtermeket a legmodernebb berendezésekkel szerelik fel. A filmvároshoz tartozik majd a 300 hallgatót befogadó állami filmművészeti főiskola és kollégium. Az új filmközpont 1954-ben kezdi meg működését és a hatéves terv végén évi 20 filmet is készítenek majd itt. A Film Polski vezérigazgatósága tárgyalásokat folytat a lengyel államvasutak képviselőivel a pályaudvarokon berendezendő újfajta mozik hálózatának fejlesztéséről. Bydgoszczban már működik ilyen vasúti mozi, amely jól bevált. Rövidfilmeket, oktatófilmeket, híradókat vetítenek a pályaudvari moziban és a vonatra várakozó utasok szívesen keresik fel az állomáson ezt a szórakoztató helyet. A peleskei nótárius nadrágos juhászat ki gondolná, hogy volt idő, amikor a színházi bírálónak még azért is viaskodnia kellett, hogy a magyar nép alakjai eredeti öltözékükben léphessenek a világot jelentő deszkákra. Volt bizony, mégpedig az akkori Pesti Magyar Színháznak nevezett Nemzeti Színház egyik eredeti magyar színdarabjának bemutatójával kapcsolatban. Igaz, hogy abban az időben a magyar nép alakjai még mint mellékszereplők is csak ritkán szólalhattak meg a színjátékokban. Szigligeti Ede Szökött katonája előtt csupán a színpadra átírt Ludas Matyi és a Peleskei nótárius, meg Kisfaludy Károly színműveinek egy-egy népi alakja törte meg a jobbára németből fordított romantikus színdarabok divatjának varázsát. Hisz a magyar előadásokon gyakran üresen tátongó páholyok közönségét Shakespeare is alig érdekelte , mint Befő? írta: „Shakespeare-hoz műveltség kel, de nem szaloni“ — még kevésbbé volt kedvük a mágnásoknak, főnemeseknek a magyar írók darabját megnézni. E szaloni műveltséget, illetve kényeskedő ízlést szolgálták az „előkelő“ társaságok szaloni lapszerkesztői és barlongó, hajbókoló kritikusai, mint Petőfi írja Petrichevich Horvátth Lázárról, a Honderű szerkesztőjéről: „azt álmodta, hogy X. gróf aszalóra tányérokat hord és boldog volt." A reformkor spanyol etikettet majmoló, Kotzebue-ért rátörténő „széplelkek“ fejetlen ízlése miatt vetődött fel aztán a színházi világban a Gvadányi József vidám verses elbeszélése alapján írt bohózatnak, a Peleskei nótáriusnak színrehozatala alkalmával, mint színházesztétikai probléma, a „gatyakérdés“ is. Történt ugyanis 1838 októberében — amikor a pennaforgató nótárius elősör jelent meg a pesti játékszínen —, hogy Caál József jelenkorig élő bohózatában a juhászok a nadrágban szerepeltek a juhásztanyán játszódó jelenetben. A színház rendezője nyilván úgy gondolta, hogy sértené az „előkelő“ közönség ízlését, ha villogó fehér gatyában léptetné fel kardalosait és segédszínészeit az első állandó magyar színház deszkáin, hiszen ilyenre nem volt példa a „nagyúri“ közönség kedvelt színpadán, a németnyelvű Városi Színházban sem, amely hajdan a mai Vörösmarty-tér-n állott. A nagyérdemű és t. c. közönség egyetértett ebben a színház vezetőségével, mert hallatlan merészség volna, ha a „bájitalos, holdvágos, nőragadásos“ lovagdrámák aranyflitteres, csipkegalléros, fodroskézelős jelmezei és a kék frakkos szaloni öltözékek közé tolakodna a játék színen a gatya. E lenge magyar öltözékdarab, amelynek neve talán még a puszta és a gulyás szónál is hamarabb gyökerezett meg szókincsünkből a felületes vagy műveletlen külföldi koponyákban, pirulásra bírná ugyanis a szemérmes mágnáshölgyeket, nemzetes asszonyokat és nemes kisasszonykákat. Nadrágot tehát a juhszokra! Talán nem is lesz színház-esztétikai viták tárgya a hökkentő kérdés, hogy lehet-e gatyában a színpadra lépni, ha egy lelkiismeretes és haladó szellemű színibíráló meg nem ütközik a rendező ostoba aggályán, amellyel a finnyás és képmutató közízlés íratlan parancsa előtt szolgai módon meghajolt. Nem kisebb író volt, ez a kritikus, mint ■— Vörösmarty ’Mihály, a magyar költői nyelv megteremtője és a magyar színibírálat úttörő mestere, akinek figyelme még ilyen „csekélységre“ is kiterjedt, különösen, ha magyar szerző darabjait bírálta. A Peleskei nótárius második előadása alkalmából az Athenaeum irodalmi folyóirat két oldalán négy hasáb terjedelmű bírálatot írt Gaál József bohózatáról, megállapítva, hogy „a hazai elembeli termékeket minden tekintetben fölül múlja s magát a színpadon mind népi elemeinél, mind számos komikai helyzetei s — charactereinél fogva sokáig fentartandja.“ Bírálatának utolsó szakaszában szól — a „galya“ érdekében: „A juhászok s általában a magyar köznép öltözetére az a megjegyzésünk, hogy azok nem járnak mindig nadrágban s szokottabb öltözetük a gatya, s ha a színház az öltözetek hír másolója akar lenni, azt a maga helyén meg kell tartani.“ írja Vörösmarty, majd így érvel tovább a kor ízlésbeli tévedése ellen: „A fingásabbak talán megütköznek az ilyújításon; de ha színen pongyolában, férfi s asszonyi hálóköntösben (melyek alatt azonban más öltözet is van) föl lehet lépni, ha rongyosak, félmeztelenek (mindenesetre csak látszólag ilyek) nem okoznak botránkozást: nem látjuk által, miért ne lehessen a köznépet saját öltözetében, gatyában, fölléptetni, mely ismét a színházi szokás s illedelem szerint csak felső ruha fogna lenni.“ Ó szegény színészek! A magyar játékszín hőskorának utolsó szakaszának idején — egy évvel előbb még nem volt állandó hajléka Pest-Budán a hazai színjátszásnak — mit szenvedtek az álszemérem, erkölcsi képmutatása miatt — ugyancsak melegük lehetett a sokféle álruhában, a játék kezében, holott a légszeszvilágítású színpadot akkor bizony még nem fűtötték.. A nagy költő-kritikus bírálatának fejtegetéseit végül szellemesen találó és egyben a képmutatókat megbélyegző végkövetkeztetéssel fejezi be: „S ha ki mégis ezen óvás mellett is botránkoztatónak találná az ily öltözetet, annak oly mélyenható képzelődése van, hogy elötte köpenyegben sem volna elég bátorságos színpadra lépni.“ Jóideig kellett még vanniok színészeinknek, míg a régi „színházi szokás s illedelem“ túlzó törvényei alól annyira felszabadultak, hogy a népszínművekben annyiszor látott gatya alatt nem kellett nadrágot viselniük, sőt — de erre már csak ebben a században került sor! — a színésznők parasztlányok és falusi menyecskék szerepeiben nemcsak piros csizmásán, de mezítláb is kiléphettek a színpadra. Tamás Frnó kis Újság Ünnepi hangverseny a Pártkongresszus tiszteletére A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa alkalmából hétfő este a Zeneakadémia nagytermében nagysikerű ünnepi hangversenyt rendeztek. A műsort Erkel. ..Ünnepi nyitány“ « vezette be. A közönség ezután hoszszantartó tapssal ünnepelte a kongresszusi felajánlásként elkészült új műveket: Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző „Vidám táncok“ című szerzeményét, Tardos Béla „Nyitány-út, Weiner Leó Kossuth-díjas zeneszerző V. Divertimentóját Az ünnepi hangverseny Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző „Galántai-táncok“ című szerzeményének előadásával ért véget. Kitüntetett szovjet filmstúdiók A Szovjetunió 1950-es utolsó tervnegyede művészeti versenyeinek értékelése alkalmával az alábbi filmműtermek és gyárak részesültek kitüntetésben: A Szovjetunió Minisztertanácsának Vörös Vándorzászlóját a Dokumentumfilmek Központi Stúdiója nyerte, a Szakszervezeti Tanács és a Filmügyi Minisztérium egyik vándorzászlóját a Moszkvai Népszerű Tudományos Filmstúdió, a gyárak közül pedig a Moszkvai Filmmásoló és Filmszalaggyár érdemelte ki a jutalmat. A másik vándorzászlót a Lenfilm Stúdiónak és a Kievi Filmszalaggyárnak ítélték. A fentieken kívül további 9 díjat osztottak ki a verseny többi helyezettje között. AZ MTI MAGYAR FILMHÍRADÓ friss képsorokban eleveníti meg az Új Kína kiállítás ünnepi bemutatóját, egyben a kiállítás legérdekesebb részeit. Riport számol be a Petőfi-bánya dolgozóinak munkaversenyéről, mely a kongresszusi zászlóért folyik. Egy másik verseny főhőse Karcag városa, azért küzd, hogy Túrkeve után elnyerhesse a „szövetkezeti város“ címet. A mély gyász jelenetei mutatják be Bajor Gizi temetését, a Nemzeti Színházban megtartott gyászünnepséget, erőteljes képsorok pedig a megindult munkaerőborozásról, valamint a Dunapentelén dolgozó új munkások betanításáról számolnak be. Befejezésül a Vasas Központi Népi Együttes hangversenyéről ad részleteket a gazdaganyagú Híradó. A közönség Kodály Zoltánt látja vezényelni. • BÉKEHARCCAL FOGLALKOZÓ FILMNOVELLÁRA hirdetett pályázatot a Csehszlovák Filmvállalt. A pályaművek benyújtási határideje májusban jár le. A népi demokráciák élete Albánia Albán nők a termelő munkában — Ki is voltam én négy évvel ezelőtt? — teszi fel magának gyakran ezt a kérdést Harije Szolti, a skodrai kölszövő kiváló ifjúmunkásnője, visszagondolva arra az időre, amikor még vallási vakbuzgóságában a ház négy fala közé zárkózott és a házimunkák mellett csupán arra ügyelt, minél jobban elfátyolozza az arcát az idegenek elől. Élte az albán nők egyhangú életét, amelyre a maradiság, a vallási fanatizmus kárhoztatta. A felszabadulás véget vetett ennek az elmaradott életnek és az albán nők is mind nagyobb számban vesznek részt a termelő munkában. Harije Szeiti, mint annyi sok albán asszony és leány, egyszer és mindenkorra levetette a fátylat, mielőtt munkára jelenkezett. Példája sok albán női magával ragadott. Ma már a skodrai kötszövőben a dolgozók 85 százaléka nő és a dolgozó nőknek több mint a fele már áttért a több gép kezelésére. Bulgária A bolgár népi demokráciában a tanulás minden lehetősége nyitva áll a fiatalok előtt. 1950-ben 190 új tanintézet nyílt meg, az iskolai tanulók számát több mint 100 ezerrel emelték. A régi Bulgáriában az egyetemi hallgatók száma 10 ezer volt, ez a szám most 40 ezerre emelkedett. A népi demokrácia kormánya nagy gondot fordít a dolgozók egészségére és pihenésére. Az ország legfestőibb vidékein sok szanatórium és üdülő nyílt meg, növekszik a könyvtárak, olvasótermek, kultúrtermek, sporttermek és sporttelepek száma. A kormány gondoskodására a fiatalság áldozatkész munkával válaszol. Már öt év előtt megalakultak az első ifjúsági munkásbrigádok, amelyeknek tagjai magukat Dimitrovistáknak hívják. A Dimitrovisták rövid idő alatt például több vasútvonalat építettek. Az ifjúság leghatalmasabb építkezése kétségkívül Dimitrovgrád városa. Ott, ahol ma már szép város áll, nemrég még csak három kis falucska volt. De többezer fiatal jött, földkunyhók és barakkok épültek, egyik napról a másikra szép új házak nőttek ki a földből. Az építők méltók akartak lenni szovjet barátaikhoz és — mint a szovjet fiatalok — az építkezés befejezése után ott maradtak, hogy Dimitrovgrád üzemeiben dolgozzanak. A bolgár ifjúság áldozatkész munkájával erősíti a népköztársaság gazdasági erejét és ezzel egyben a béke és a demokrácia táborát is az egész világon. A Dimitrovisták Csehszlovásia 68 nap alatt teljesíti évi tervét A München előtti Csehszlovák Köztársaság sehogysem tudott megbirkózni a munkanélküliség kérdésével. A válság éveiben még a meghamisított jelentés szerint is 929 ezer ember volt munkanélküli, tehát minden harmadik bérmunkás. Néhányat közülük heti 20 korona segélyt kaptak, ebből kellett családjukat is eltartatni. Ma más a helyzet. Noha a lakosság száma 20 százalékkal kisebb, 1919-ben mégis 211 százalékkal több dolgozót foglalkoztattak, mint a háború előtt. 1950-ben ez a szám még tovább növekedett. Csehszlovákiában már csak régi rossz emlékekben él a munkanélküliség. " Ma mindenki boldogan építi szebb jövőjét. Josef Engstier tervező a vitkovicei vasművek legjobb dolgozói közé tartozik. A gyorsvágás módszerét úgy tökéletesítette, hogy a revolverpadon például három munkafolyamatot társított s ezzel a termelési időt 15 percről 3 percre csökkentette. Cyitási javaslatát már alkalmazzák a gyárban és a munkamódszernek számos követője akad. Slang esztergályos továbbfejlesztette ezt a módszert és annyira tökéletesítette, hogy a májusi munkaverseny keretében vállalta: évi tervet 60 nap alatt fogja teljesíteni. Csütörtök, március 1 Románia Dózsa György vezetésével együtt harcoltak a román és magyar jobbágyok Este volt már. Az ezred hálótermében Pintea Gheorghe közkatona a politikai tiszt javaslatára részleteket olvasott fel társainak Sadoveanu „Mitrea bokor útja“ című regényéből. A katonák figyelemmel halgat- ták a bojárok és kulákok igájában nyögő szegényparaszt életének történetét. Mitrea gyermekkorában és életében a katonák közül sokan felismerték saját életüket. Az ezred hálótermében más könyveket is lehet találni. Az egyik pédául a Nagy Honvédő Háború felejthetetlen szovjet hőseiről, a másik a román nép szabadságharcosainak fényes alakjairól szól. Lupas Ion egy ízben, amikor befejezte Matroszovról, a szovjet hősről szóló könyv olvasását, így szólt: — Matroszov annyira szerette hazáját és bajtársait, hogy egyetlen pillanatig sem töprengett, amikor életet kellett odaadni a hazáért. Ha az ellenség reánk törné, éppen úgy akarok harcolni, mint Matroszov. A nevelőmunka nagy szerepet játszik a román hadseregben, ahol sokat tanulnak a katonák. Amikor egy csoport katona között a politikai tiszt szóbahozta Dózsa Györgyöt, így szólt az egyik katona: — Temesvár falai alatt Dózsa György vezetésével együtt harcoltak a román és magyar jobbágyok. Akkor is, máskor is egybefolyt a román és a magyar vér a grófok és bojárok ellen viselt harcunkban. Azért égették el tüzes trónon Dózsa Györgyöt, mert a parasztokat az urak elé vezette. És a magyar és román katonák szeme gyűlöletlen lobogott a kínszenvedések hallatára, amelyet a népszabadság harcosai az elnyomóktól szenvedtek. Így tanulják mert a katonák még jobban szeretni a hazát, megbecsülni azokat, akik évszázadokon át baróba hívták a népet elnyomóik ellen. Német Demokratikus Köztársaság Békeagitáció a vonaton Egy német mérnök hivatásánál fogva számos szolgálati utat tesz meg. Ez a mérnök elmondotta a Neues Deutschland tudósítójának utazási élményeit. — Rendszeresen utazont a berlinlipcsei gyorsvonaton — mondta. — Az út három óra és ezalatt alkalmam van beszélgetni útitársaimmal, tisztviselőkkel, iparosokkal, parasztokkal, üzemi munkásokkal egyaránt. A vonat egyhangúan zakatol és az emberek nézegetik egy ideig az állami üzemek hatalmas kéményeit, a városokat és falvakat, amelyek jobbrabalra láthatók, aztán megindul a beszélgetés. Háború vagy béke! Nyugat- Németország újrafelfegyverzése, a nyugatberlini hadiüzemek üzembeállítása, a munkanélküliség, az ebből származó nyomor — mindez — szőnyegre kerül. Bekapcsolódom a beszélgetésekbe és igyekszem felvilágosítani útitársaimat, mit jelentene a háború és mit jelent a békés építés a Német Demokratikus Köztársaságban, amelynek lakossága naprólnapra jobban élvezi a béke áldásait, a jólétet. Legutóbb egy nyugatberlini mérnök kartársammal kerültem össze a vonaton, aki szomorúan paraszolta, hogy náluk az amerikaik leszerelik a gépeket és repülőgépen elszállítják Hannoverbe, Stuttgartia, a munkások nagy részét pedig elbocsátják, akik pedig az üzemben maradnak még annyit sem keresnek, hogy jóllakjanak. Az egyik keletberlini üzem dolgozója beszélt helyettem is. Beszámolt a szanatóriumokról, üdülőtelepekről, a klubházakról, a sporttelepekről, az emelkedő életszínvonalról, arról, hogy a fia már egyetemen tanul és az idén — először életében — utazik téli sportra az Irc-hegységbe. Amikor Lipcsében kiszálltunk, a nyugatberlini mérnök hozzám fordulva megjegyezte: a vitából megtudta, hogy azokban az üzemekben, amelyek ma a nép tulajdonában vannak, jobb a dolgozók sora, az államosítás jó ügy; világossá vált előtte, hogy az építés, a demokrácia végeredményben békét jelent. A HARMÓNIA HANGVERSENYZENEKAR legutóbbi estjén Székely Mihály rendkívüli hatással énekelte a Don Juan-ból Leporello „Regiszteráriájá“-t és Ozmin árkiját a Szöktetésből. — Daléneklésünk nyereségeként kell elkönyvelnünk, hogy Székely két Scmmer-dalt (Der Tod und das Mädchen, der Doppelgänger) is műsorára tűzött a vezénylő Majorossy Aladár finom hangszerelésében.