Kis Ujság, 1952 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1952-01-06 / 1. szám
2 eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önkényesen távozót felveszik. Felmerült itt az a gondolat -mondja -, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Ez serkenteni fogja a lustákat... Szeretném, hogy amikor fegyelemről beszélnek, na állampolgári fegyelemre is gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a szövetkezet is jól, pontosan teljesítse az állammal szemben fennálló kötelezettségeit. — Kevés szó esett itt a mi szövekezeteink fejlődésének egyik gyengeségéről, az állattartásról, a közös állattartásról — mondta a továbbiakban Rákosi Mátyás. — A szövetkezetek állatállománya számos állatra átszámítva körülbelül egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem kell magyaráznom, hogy intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mezőgazdaság. — örömmel hallom most itt a felszólalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok és a gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak kora tavasztól késő őszig s oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a termeléssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, amikor a traktoros a munkát úgy ahogy elvégzi. A szövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy már a tavaszon felhívta a figyelmet: ne erőltessék a szövetkezetbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert az olyan embernél, akit ilyen 15—20-szoros agitáció után úgyszólván kötéllel húznak be a szervetkezetbe, azt fogjuk tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a rájutó munkaegység. Várjuk ki, amíg maguktól, önszántukból bejönnek — mondta. — A legjobb agitáló, a legjobb propaganda az, ha"a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy mindenki előtt világos hogy ez a jobb termelési forma. Mi rajta leszünk, hogy a szövetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyújtani tud. Minden támogatást megadunk, gépeket, traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szövetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A nők és fiatalok fontos szerepe Beszélt a női munka fontosságáról és azt mondta, hogy ezen az értekezleten nem kell agitálnia ebben a kérdésben, mert szinte valamenynyi felszólaló aláhúzta, hogy milyen értékes munkát fejtenek ki a nők a szövetkezetben, a gépállomáson is. Csak azt kérem — mondta —, hogy a jelenlévők otthon a szövetkezetekben és a gépállomásokon is teljes erővel álljanak ki a nők mellett. — Kevesebb szó esett itt az ifjúságról, a DISZ-ről — folytatta. — Hozzátehetem: ez általános hibánk nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is. Valahogy még mindig nem becsülik eléggé fiatalokat. A falu szocialista átépítésének legfontosabb lépése most az, hogy a szövetkezetek, amelyek már létrejöttek, rendezzék soraikat, tartsanak fegyelmet, növeljék gazdaságukat, és sikereikkel, virágzásukkal vonzzák magukhoz az egyénileg dolgozó parasztokat. Befejezőben arra mutatott rá, hogy látatlanban meg lehet mondani, hogy a szövetkezet vagy a gépállomás ott erős, ahol jó a pártszervezet politikai munkája és megfordítva, ahol bajok vannak akár a fegyelemmel, akár egyébbel, előre ki lehet jelenteni, hogy ott valami hiba van a pártmunkában. Parasztasszony elnökölt Rákosi Mátyás beszéde alatt, Krizsanyik Jánosáé, a pásztói »Szabadság« tsz elnöke, ő mondott köszönetet Rákosi Mátyásnak értékes tanácsaiért. Nem is lehet elmondani — mondta —, milyen nagy öröm az Útiévá dolgozó parasztoknak, ahogy közvetlenül hallhattuk Rákosi Mátyás szavait. Ezer holdak és millió forintok Felszólaltak a tanácskozáson a dolgozó parasztok is. Termelőszövetkezeti tagok, gépárjomlások dolgozói, idősebbek és fiatalok, férfiak és asszonyok egyaránt. Szőke Lajosné, az orosházi »Dózsa« tsz küldöttje többek között ezt mondta: — Én, asszony létemre 442 munkaegységet teljesítettem, ami után több mint 14.000 forint értékű terményt és pénzt kaptam. ’ Akik a régi világban 80 filléres napszámon tengődtek, akiknek emberi öntudatát uraság, ispán és kulák szolgai alázattá nyomorította, akiket a múltban csak a velük egysorsúak hallgattak meg, most ezen az országos tanácskozáson úgy tárgyaltak, hogy szavukra felfigyelt szinte az egész ország. Ezerholdakban és millió forintokban beszéltek, a kisparasztok ezerholdjaiban és millióiban A szabadság, az új élet diadala csendült ki minden szavukból... A FALUSI INTELLIGENCIA írta : Justh Zsigmond Részlet az »Adóm” című regényből, melyet Justh Zsigmond 1885-ben írt. A két asztalnál ül most a falu intelligenciájának jórésze. Tartsunk szemlét előbb a gyenge nem felett, az elsőség őket illeti meg. A főhelyen, a kanapé jobb oldalán a jegyzőnő ül; kis fehérkezü, veresképű, kékszemü, szőke asszony, felfelé álló orr, kis fogak, vastag szájszél, nagy hajfonatok, kissé elhízott Nagyon büszke magas szoprán hangjára, nagy ünnepeken a katolikus templomban szokott énekelni; régi vetélytársnéja a tiszteletes asszonynak, akivel egykorú, mégis mindig arról beszél, hogy mily nevetséges, ha valaki az ő korában úgy öltözködik és úgy kacérkodik, mint egy húsz éves asszony (zárjel közben legyen mondva, hogy a jegyzőné egy cseppet sem különb) A kanapé másik végén Elemérfalvy Zsuzsanna üldögél, hatvan éven túl levő aggszüsz, magas, valaha nyúlánknak mondott hölgy, erősen kifestett szemöldök, beesett arc, fekete-sárga stráfos selyemruha, kötött selyem kesztyűk, ölében kedvenc, ölebe: Rozmaring (hát még van otthon — a többiek ennek ivadékai), vén nyivákoló kutya, hosszú fehér, cafatos szőrrel. Az asztal egyik végén egy rőföskereskedőné ül, Seiffensteinné, aki csak úgy tolakodott be ebbe a válogatott társaságba, csúnya feketehajú, nagyorrú vénasszony, hogy e»napokon« végigunja magát, ezért mindent olcsóbban kell az intelligenciának számítania, ami végre is neki mindegy, majd bekapja ezt a szegény népen. A másik végében az asztalnak a kántorné ül, fiatal, igénytelen asszony, már három éve van a faluban és még mindig nem jutott annyira, hogy tegeződnek a jegyzőjével, meg a tiszteletes asszonnyal, amiért férje minden nap nagy lelki prédikációt tart neki. A hölgyek belefáradva a távollevő ispánné szapulásába, unatkozott arccal ültek az asztal körül, várva arra, hogy az uzsonnára hívják őket. Az ajtó megnyílt, de nem tárult ki egészen, amint az akkor szokott megtörténni, mikor a kávé már az asztalon van — csak a tiszteletesné lépett be rajta (minden arc ezt fejezte ki — de egyik ajk sem mondta). A tiszteletesné, Palló Kelemenné született Engelhardt Beona — magas műveltségen kívül még sok másra is büszke volt: legelőször is (mint az asszonyok rendesen) szépségére: magas, telt alak, fekete fényes haj, összenőtt sűrű szemöldök, szigorú sötétszürke szemek, halavány arc, nagyon piros szájszél, igen jól konzervált harmincnyolc esztendő (ez teszi a jegyzőnét boldogtalanná). Életrajza a lehető legrövidebben a következő: valahol a felső vidéken született egy kis városban, hol atyja eleinte tanító volt egy földbirtokos családnál; ott aztán nőül véve a francia bonnet, a városban elemi tanító lett. Leona anyjától ugyan nem tanulta meg a francia nyelvet, de igenis azt, hogy imádja a francia regényeket, amelyeknek olvasásával töltötte gyermekkorát. Még nem volt tizennégy éves, midőn anyja elhalt. Atyja egy melankolikus, csendes szepesi szász, nem sokat szerzett életében, úgy, hogy midőn Leonénak tizennyolcadik esztendejében atyja elhalt, háromszáz forint atyai örökséggel és egy nagy csomó franciából fordított regénnyel egyedül állott a világon. A háromszáz forint Budapesten egy évi bálozásra ment, ahol egy öreer nagynénié vitte a nyilvános bálokba, s amidőn a pénz a utolsó krajcárig elfogyott, francia regényeivel és egy csomó régi bábiruhából átcsinált mousseline ruhával Pozsonyba vitett, hol gyermekkertessné lett egy családnál; ezekkel az alföldre, ment nyaralni, s ott a faluban megismerkedett Pallós urammal, aki ott segédlelkész volt álló tíz esztendeje. Pallos nem volt már akkor sem fiatal, sem pedig az az eszmény, amelyről Leona álmodott, dehát megkérte kezét, Leóna pedig már unta a párját és igy tiszteletes Pallós Kelemenné lett belőle Azután onnan ide jutottak, hol lelkésznek választották. Pallóst, ahol azóta — 15 esztendeje.-- lakik (13- tenem, mily hosszú tizenöt esztendő volt!), ugyanez idő alatt regényeivel egy második életet folytat, ha csak egy kis pénze van, elhozatja a városból az új regényeket. Különben teheti, mert ha nem is bőségesen, de mégis elég jól élnék meg abból a pénzből, amit férje fizetére kap. Csak egy gyermekük van. Egy sápadt, beteges leány, kiről azt állítja Pallósné, hogy szakasztott olvar, mint megboldogult édesapja. (»Nagyon hiszem« — sokta mondani a jegyzőné — »olyan német fajta az a leány, nem is tudom, hogy jutott ez ide közénk.«) — Hát csak úgy, lelkem — replikázott rá a jó Elemérfalvy Zsuzsanna —, mint a bogáncs az ország útjára. Különben csinos szőke lány volt a Palicsék Margitja, akármit is mondtak rá, csinosabb sokkal a jegyzőék Iskájánál, egy tenyeres-talpas, veresképű leányzónál, kinek legfőbb híre abban állt, hogy úgy járta a csárdást, mint senki a faluban. Pallósné ezalattült barátnőihez és a tegv.sp jött divatlapot magyarázta nékik: ~'bben tekintet' volt, senki a környék»»’ nem öltözött úgy, mint a, tarkas-'vemnihái hétfalu rossz nyelvet indított31- el minden batynbálon. »Honnan veszi ez az asszony azt a sok pénzt?« — »Ki adja a pénzt hozzá?« Milyen fiatalosan öltözik!« — Mindez nem a nép szava, hanem az intelligencia hölgyeié volt. A férfiaknak más volt a véleményük, a legtöbbnek nagyon tetszett az a halvány asszony, tüzes szemeivel. A szentesi szamnizonnák nedisz mindenben' sóh»a az, hogy Tompás két órai irásnyira van Szentestől. Hány lovastiszt simítgatta meg kifent bajuszát, midőn e távolságról beszélt! »Két óra oda — két óra vissza — lehetetlen udvarlás.« Szegény Leona! A hölgyek figyelmét most egy kivágott ruhaderék tökéletesen absorbeálta, addig a másik sarokban nagyban foolyt a drágli; négyen játszották: a tiszteletes, a jegyző, az orvos és a kántor. A tiszteletes magas, szürkülő hajú, duzzadtképű ember, tetrbenforgó szemekkel, harsány hangja sokszor még a túlsó sarok fecsegését is elnyomja. Ha prédikál, elhallani hangját a harmadik utcába. Szörnyű módon rá tud ijeszteni híveire, ha rákezdi, most nagyokat húz a mellette álló boros cilinderből. Egyik oldalon a doktor ül, sovány, veresesszőke ember, favorikkal, arca savószínű és tele van szeplővel, orra pisze, rajta pápaszem. Az egyetlen nőtlen tagja az intelligenciának és így talán felesleges konstatálni, hogy a szoknyák elkényesztetett kedvence; talán ez az oka, hogy folytonosan veszít, amit a jegyző hamiskásan meg is jegyez, nem vevén észre, hogy a két szomszédja mosolyogva öszenéz, mintha azt mondanák azok a fecsegő szemek, hogy: »Beata simplicitas!« Jegyző uram különben most ismét tökéletesen kártyájába merült. Kis, semmitmondó alak, nagy véres orr és nagy bajusz, ezeken kívül aztán alig is látszik ki egyéb a képéből; majdnem egészen kopasz, már csak egypár szál haj van szorgosan odasimítva tarkójára. A negyedik kártyás a kántor, széles, tömzsi ember, rövid fekete haj, rövid szakáll, óriási bajusz, kis fekete szemek, borvirágos orr. — Bent van a kávé —- jelenté Pallós Margit, félig átölelve Czók Ilkát (a jegyző leányát). — Ha úgy tetszik — egy kis uzsonnára terítettem — mondja Leona, felemelkedve székéről. , A kis társaság a tiszteletesné háló szobájában, a terített kávés- és borosüveges asztalnál letelepedett. / CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: ALKU VITÉZ ÉS LILLA (Kettős dal) Vitéz Valid meg, kérlek, kedves lélek! Még szeretsz-é? Engem másért, míg csak élek. Meg nem vetsz-é? Én szeretlek tégedet. Tisztelem jó szivedet Megvethetsz-é? Lilla Hidd el, kérlek, kedves lélek! Én szeretlek, Téged másért, míg csak élek. Meg nem vetlek. Százszor már nem mondtam-é, Mégis kételkedhetsz-e? Be nevetlek. Vitéz Sokszor ám a lyányka szíve Állhatatlan, És ahhoz, ki legjobb híve. Irgalmatlan. Én is attól tartok ám, Mert ez a kis etlukám Csalhatatlan. Lilla Én is hát szíved formáját úgy tekintsem, Hogy más ifjaknak hibáját Rád is hintsem? Nem, nem, bár más mit tegyen, A mi szivünk hű legyen, ügy-é kincsem? Vitéz En örökre leszek hived. Kedves tétek. Lilla En is, kedves! mással szívet Nem cserélek. Vitéz En szeretlek, édesem! Lilla En is téged, kedvesem! Ketten Mig csak élek! Faludi Ferenc : ÚTRA VALÓ Ne marasszuk, elmehet, Amint tetszik, úgy vehet A faképtül végbúcsút! Előtte az országúti Már elindult jókorán. Sebespostán szaporán. A kakas is megörült, Vígan szólott, hogy felült. Minden lova rúgjon fel. A rúd szege hulljon el. Repedjen a gyeplőszíj. Pincetokja folyjon ki A forgószél kergesse. Záporeső vezesse. Igen finom ember vált. Jó, hogy tőlünk elpatkolt! __________kis Újság Vasárnap, 1952. jan. 1. NAPLÓ ÚJ VÁSÁRLÓKÖZÖNSÉG jön-megy ezekben a napokban a fényes budapesti Állami Áruházak emeletein. Nézik a lila neoncsövek fénycikkázását, a színes műmárványfalakat, a tompa faburkolatot, de otthonosan mozognak az áruk és a közönség nagy forgatagában. Falusi emberek, férfiak, idős parasztasszonyok. Honnan jöttek? Láttuk őket a nyáron, mikor az Alföldön robogott a gyorsvonat, a fekete hantok között, roppant táblák mellett dolgoztak soraik, ők voltak azok. A felhőkkel ölelkező mezők szélén ők építették az új házat, melyek most mint égőszínű virága állnak a kopott télben, ők építettek, a termelőcsoportok dolgozói. Most megtörténtek a zárszámadások, az igazságos jövedelemelosztás napjait élik. Gazdagon fizetett munkájuk s most a sokezernyi forinttal jöttek Budapestre, vásárolni. S vásárolnak rádiót, bútort, villanyvasalót, étkészletet, olyan cikkeket, melyek régen elképzelhetetlennek tűntek a paraszti életben. Ma már ez természetes, mint ahogy oly természetes, építő és hatalmas az a munka, amit egy esztendőn át a földeken végeztek. Egy angol honatya nemzet. MENTŐ MUNKÁJA. Sir Wiliam Warsing angol képviselő felkérte az alsóház titkárságát, hogy az országgyűlési naplóban ne jelenjen meg semmilyen célzás, amely arra vitat, hogy ő az ülések alatt aludni szokott. (Az egyik munkáspárti képviselő ugyanis kijelentette, hogy Sir William, aki konzervatívpárti képviselő, az egyik vita során elaludt.) Sir William azzal indokolta kérelmét, hogy ha ez a kijelentés a sajtóban megjelenne, választói zokon vennék. Véleményünk szerint a választóknak ebben nem lenne igazuk. Mert ha Sir William alszik, akkor előfordulhat, hogy olmdban — hiszen álmainak nem ura! — valami olyasmi is eszébe jut futólag, ami a nép javát szolgálja. Míg ellenben, Ita ébren van... AZ »AMIK« SZÓRAKOZNAK. Árulnak hívják az osztrákok és németek a megszálló amerikai katonákat. Az egyik bécsi tánclokálban a közelmúltban ismét »kellemes« benyomást szerezhettek a bécsiek az amikről. Az amerikai katonák súlyosan sértegették a kis lokál női vendégeit és a társaságukban levő férfiakat a kedélyes osztrákok egy darabig tűrték, aztán vad verekedés tört ki és az amerikai katonák valósággal összeombolták a lokál berendezését. A szövetségközi katonai rendőrségnekadott kiszállnia ésa tényállás annyira nyilvánvaló volt, hogy három amerikai megszálló katonát ott helyben letartóztattak. Bécsi jelentések szerint napirenden vannak az ilyen verekedések; a bécsiek már tele vannak azamerikai életforma« ily módon megnyilatkozó kellemességeivel, a KORBA NEM ILLŐ TÁRGYAK elhökkentették meg a múlt évtized hazai filmjein a nézőket. Most színelőadásaink és filmjeink történelmi és művelődéstörténeti hitelessége lepi meg a közönséget. A nagysikerű Déryné film díszletei és kellékei például ugyanúgy elragadtatást keltettek, mint a szöveg, a rendezés és a színészek játéka. Ám eddig csak a beavatottak tudták, hogy a filmhez a korszerű tanácsokat az Iparművészeti Múzeum egyes osztályai adták. A Különös házasság színpadi és film változatához a művelődéstörténeti korszerű kellékeket (bútorokat, ötvös, tárgyakat, órát), valamint a szaktanulmányok és kellékek egy részét szintén e múzeum szolgáltatta. Illyés Gyula Petőfi és Bem című filmjénél, készítésénél pedig a Petőfi Múzeum anyagát használják fel. A múzeumok azonban nemcsak a színház és a fam, hanem más művészi alkotások számára is elősegítik a pontos ábrázólást. KI AZ ELLENSÉG? Wippelban, Kufsteinban, Nachsben és Tirol egyéb községeiben folytatódik az amerikai katonai földmérő tevékenység, amelynek eredménye minden esetben az, hogy a parasztoktól hadicélokra elveszik földjeiket. Egy tiroli parasztasszony megkérdezte az amerikaiakat szolgálatkészen kísérő osztrák közigazgatási emberektől: »Azt mondják, hogy azért veszik el földünket, hogy megvédjenek minket az ellenséggel szemben. De ki az ellenség?... Mikor ezt megkérdeztem múltkor hasonló uraktól, csak hallgattak. Köröskörül minden domb, minden hegy tele van mesterséges barlangokkal, amelyek muníciót rejtenek. Egyszerre csak felrobban az egész. Arra kell nekünk a háború, hogy levegőbe repüljünk?« A tiroli parasztság között ilyen körülmények között óriási keletje van az Osztrák Béketanács Fehér Könyvének, amely leleplezi az amerikai háborús készülődéseket. JÓ HÁZBÓL VALÓ URIFIU... Münchenben egy nyolc tagból álló rablóbandát lepleztek le, amelynek lelkiismeretét több gyilkosság is terheli. A nyolc részvevő hitlerista érzelmű úricsaládokból származik. Az úrifiúk bandájának főnöke — a »Boss — vallomásában közölte, hogy tetteikhez az ötletet az amerikai filmekből merítették, egyébként másfélmillió márkát raboltak össze, hogy aztán majd kimenjenek Amerikába és a »becsületes üzletemberek módjára« folytassák életüket. Az »úrifiúk« »Párducok«-nak nevezték magukat... ISTEN HÁTA MÖGÖTTI FALVAKRRÓL, tanyákról beszéltünk még nemrég: azokat a helységeket hívták így, amelyek különösen ősztől tavaszig sártengerbe süppedve, behavazva tengődtek sivár magányukban. Ma már nincsenek ilyen helységek Magyarországon. Sok egyéb gazdasági és kulturális intézkedés mellett a vezetékes rádió és a falutelefon is segít bekapcsolni a főútvonalaktól távoleső falvakat és tanyákat az országos élet vérkeringésébe. Karcagon eddig 800, Kisújszálláson 400, Tiszaigaron 200, Tószegen 300, Nyíregyházaborbányán 500 vezetékes rádiót szereltek fel. Vezetékes rádiót kapott Tiszalök is, ahol a nagy vízierőmű apu is a debreceni posta hálózatépítő vállalatának dolgozói december 21-ig számos községet, falut és 34 termelőszövetkezetet láttak el telefonnal. f'jDVI.O-SZÍNHAZZA előlépett 57.00. kJ kultúráuló Icis társulatának zenei részlege most mutatta be új műsorát a Faluszínház helyiségében. A »Hallá, tévedés« című, szovjet ötletből írt vidámság már a téli üdülőhelyek közönségét is szórakoztatja. A prózai részleg a Tartuffe-fel turnézik.