Heti Kis Ujság, 1991. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)
1991-07-05 / 26. szám
„A KÁROSULTAK VALÓBAN KAPJÁK VISSZA TULAJDONUKAT!” Ára: 18,50 Ft~! Politikai hetilap Főszerkesztő: Pártay Tivadar Kunhegyesi fűbérurak HARMINCHAT KISGAZDA-KÉPVISELŐ ELHATÁROLÓDÓ NYILATKOZATA A NAGY HITEGETŐ Indul az iszapbirkózás Mennyi idő kell ahhoz, hogy levonuljon az ár? S mekkora ára lesz a homok öncélú felkaparásának, a zavarosban halászók mi mindent lopnak el, vágnak zsebre az örvénylő sötétségben? Az ígéretekkel, pártpozíciókkal, miniszterséggel, államtitkársággal kábítottak mikor döbbennek rá, hogy önző hiszékenységüket használták ki náluk sokkal önzőbbek és rafináltabbak... No és mikor kapnak hajba, mikor kezdenek iszonytató iszapbirkózásba a becsapottak, kik már régen megszabadultak saját becsületük vékonyka védőburkától? Bizony rövidesen húsra-vérre, életre-halálra megy majd a játék, a Nagy Hitegető mindenekelőtt azokat ugrasztja egymásnak, akiknek ígért valamit. Eközben pedig kénytelen-kelletlen azokat jutalmazza majd, akik őt finanszírozták. Nem nehéz megjósolni, hogy percek, napok alatt új „kisgazdák” jönnek elő a homályból, ha kell, évekre visszadátumozott, amúgy friss tagsági igazolványokkal. Hangos kórusban követelnek majd - a Nagy Hitegetővel az élen miniszterséget, pozíciót bankokban, hivatalokban, de még tán az Állami Vagyonügynökségben is. Vak, aki nem látja, hogy ez az igazi cél! A Független Kisgazdapárt nagypolitikában járatlan, amúgy ambiciózus megyei vezetőinek támogatásával, a gyors változásokat óhajtó, de a politika színfalai mögé be nem látó tömegek - a világnak ezen a felén sajnos szokásosnak mondható - megtévesztésével ismét hatalomhoz juttatni azokat, akik az elmúlt években szorultak ki a politikából. Igen, éppen ők azok, akiket a Nagy Hitegető annyit ostorozott: a vagyonátmentők, a kommunista tolvajok, akik pártpozícióikat, KISZ KB-s apparatcsik állásaikat a legszemérmetlenebb vagyonszerzésre használták föl. Történelmi tragédiája a Független Kisgazdapártnak, hogy kialakulatlan belső viszonyait és politikai súlyát egyaránt fölismerve, e sötét erők éppen benne találták meg az új magyar demokrácia „lágy altestét”. Az átszakadó gát recsegését-ropogását hallva mindez ma már nemcsak az FKgP, de minden jelentős magyar demokrata gondja is. Mekkora a zúduló ár, mit sodor magával, s gyorsan eltűnik-e a kanálisban? Avagy alámos az ócska fészerek mellett fontos épületeket is, megingatva mindazt, amit felemás, békés forradalmunk óta úgy-ahogy sikerült felfalaznunk? Sokan várnak erre kárörvendve. Sajnos, némelyek kisgazda álruhában... ATYHA LÁSZLÓ Isten Önnel, Elnök Úr! Őszintén gratulálok Önnek! Nem az elért eredményhez, hanem a történelemben ritkán található kitűnő munkához, mellyel azt elérte. Emberfeletti szívóssággal gyűjtötte össze a mezei hadakat - Kübekházától Szolnokon át a Dunántúlig -, melyek a győzelem esetére beígért zsoldért minden szemérmet, szégyent félretéve irtották ki gátlástalanul a régebbi megyei vezetőket, a nagyválasztmányi küldötteket, ha kellett, ötször számolták meg a ki tudja honnan verbuvált és az ott maradt naiv tagokat, hogy a főügyészi, főtitkári s elnöki aspiráció bukása után legalább soha nem létezett „társelnök” lehessen. A kitartás és gátlástalanság elnyerte jutalmát. És én - aki 60 éven át építettem azt a házat, melyet Ön és zsoldosai megszáll- PÁRTAY TIVADAR nak - most elhagyom szeretett hajlékomat, pártomat. De nehogy azt higgye, odahagytam az FKgP-t! Nem. A történelmi, a gerinces, az egyenes útról soha le nem fért PÁRT is kivonult a Szoboszlai úti tanyáról. Ami ott maradt - Önnel együtt -, már nem az FKgP. Áldás sem lesz ott már, mert mártírjaink, elment nagyjaink szelleme ott fog kísérteni és számon kéri állandóan, milyen címen orozták el egy-két éve befurakodottak a párt nevét, űzték el kalandor hadakkal a régi harcosokat. Mert nem hiszem, hogy a haszonlesőkön, a jellembeli lecsúszottakon kívül marad közülük egy is a törtetők között. S ne higgye, hogy irigylem vagy neheztelek. Istenemre, nem! A történelem malmai - lehet, hogy lassan, de - biztosan őrölnek! Most kíváncsian várom, mikor dobja sutba június 22-ei fogadkozását (Kapu c. lap), miszerint „viszolygok a hatalomtól”, vagy a június 26-ait (Magyar Hírlap), hogy nem akar miniszterelnök lenni. Dehogynem, hisz már egy évvel előbb is bejelentette ebbeli szándékát (Reform, Mai Nap)! „Évtizedes barátjának” (akit tán már 2 éve ismer) fog még fejfájást okozni és félek, hogy a szegény magyar népnek soksok keserűséget. Isten adja, ne így legyen! LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Az FKgP képviselőcsoportjának 36 tagja egyhangúlag írta alá az alábbi nyilatkozatot: „Alulírottak, az FKgP országgyűlési képviselői, kinyilvánítjuk, hogy politikai tevékenységünket a párt több mint hat évtizedes hagyományainak Nagy Ferenc, Kovács Béla, Bajcsy-Zsilinszky Endre jobb- és baloldali szélsőségektől egyaránt mentes kisgazdapolitikájának szellemében kívánjuk folytatni. Mindent megteszünk azért, hogy az FKgP józan radikalizmussal jellemezhető középpárt maradjon, mentesen a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali demagóg megnyilvánulásoktól. Alakuljon bárhogy az FKgP jövője, a történelmi Kisgazdapárt eszményeihez méltó politikát kívánunk képviselni." A nyilatkozat közzétételével egy időben máris több kisgazdaszervezet érdeklődött szerkesztőségünknél, hol és miképp lehetne csatlakozni az abban kinyilvánítottakhoz. A szerkesztőségünk címére érkező állásfoglalásokat továbbítjuk az FKgP parlamenti képviselőcsoportjához . ...................nmmti ti Az új kárpótlási törvényről A tárgyilagos vizsgálat megállapíthatja, hogy elsősorban a licitálás intézménye váltja ki a legtöbb ellenszenvet. Mivel sok a félreértés, rágalmazás, nem árthat leszögezni, hogy az FKgP parlamenti képviselőcsoportja mindvégig az árverés intézménye ellen szavazott. Az egész törvény elutasítását azonban a legtöbben nem vállalták, attól a felelősségtudattól vezérelve, hogy így a tulajdonrendezés, a tulajdoni rehabilitáció ügye újabb hosszú hónapokra, esetleg örökre ellehetetlenül. Az alapos elemző azonban észre kell hogy vegye, milyen jelentős eredményeket ért el néhány fontos ponton az év első felében a kisgazdapárti tárgyalóküldöttség, elsősorban Oláh Sándor vezetésével. A decemberben benyújtott eredeti kormányjavaslat csupán a békekölcsönhöz vagy a háborús balettéhoz hasonló kárpótlási jegyekkel akarta „rendezni" a kérdést. Az újabban módosított törvényben, az Alkotmánybíróság kifogásait remélhetőleg mindörökre kikerülve, sikerült 1000 aranykorona értékig biztosítani a természetbeni földvisszaadást, s most a földre válthatóság általánossá tételével más tulajdonosok kárvallottjai is méltányosabb elégtételt kaphatnak. Szidhatjuk teljes joggal a licitálás intézményét, de minél előbb érdemes szembenézni a tényekkel. A Heti Kis Újság már ezen a héten közzéteszi a vonatkozó jogszabályokat, majd az elkövetkezendő hetektől folyamatosan közli azokat a jogi tanácsokat, melyek révén a lehető legkisebbre csökkenthető az árverés intézményében rejlő veszély, s esetenként akár az egykor elvesztett földtulajdon kétszerese is visszaszerezhető. A kárpótlási törvény módosított paragrafusainak szövegét a 3. oldalon közöljük, s ugyanott olvashatják néhány kisgazda-képviselő véleményét magáról a törvényről. SORSDÖNTŐ NAGYVÁLASZTMÁNY UTÁN Hogy merre, milyen irányban dőlt el a Kisgazdapárt sorsa, csak a jövő döntheti el. Őszintén reméljük, hogy hosszabb távon az FKgP nem lesz méltatlan önmaga hagyományaihoz (Fotók: Kiss Árpád)