Heti Kis Ujság, 1993. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1993-10-08 / 41. szám
2 KISUJSÁG 1993. október 8. AKTUÁLPOLITIKA Kérdezi meg költőnk, s én próbálok rá felelni a mai helyzethez illően. A saskeselyű csak ott köröz, ahol hulla van, halott vitéz, elesett katonaló és egyéb kadáver, azaz dög található. Hát én nem tudom, Keveháza idején volt-e itt keselyű, biztosan jöttek a vonuló hadak, a halált sűrűn osztó hunok nyomában a dögevő madarak. Nagy költőnk ezt jobban tudta. Szóval a saskeselyű ezért vijjogott ott a széles Dunának partjainál, mert hullák és dögök hevertek szerteszét a testvérgyilkos belháború nyomaként. AKKOR! A turul pedig azért szállongott, mert Arany János nem ismerhette a nagy történész, dr. 11. I. cikkét, amelyből értesülhetett volna, hogy a turulmadár pedig sohasem létezett. Én ugyan úgy tudom és úgy hallottam a már elment, nálam is sokkal vénebbektől, hogy ma is a létezik. Csak közben volt kartal neve és most KÉKSÓLYOMNAK hívják. Azt pedig ismerem, mert szárszói házacskám előtti villanydróton naponta meglátogatott egy pár gyönyörű kéksolyom. Csendben ültek órákig, s ugyanolyan csendben suhantak el a zamárdi erdők felé. Míg itt voltak, halálos csend borult a tájra, sok-sok csevegő, csicsergő kerti lakóm hallgatott. Nos, ez a mai titka a címben lévő kérdésnek. Ma. De mint előzőekben írtam, kiirtandó minden, ami régi, ami ősi. Az Árpádok törzsi jele, a Turul, a mondabeli Csodaszarvas (a nagy historikus szerint TOTEMÁL- láYIj, a szegély kis búzacsokor. Persze Keveháza nem Dunapentele, azaz Sztálinváros, azaz Dunaújváros körül volt. De nem is szállonghatott turul, mert ott nem karddal, kopjával aprították a vitézeket más vitézek, hanem pennával nyírtak ki vitézeket, azaz dolgozókat, munkaügyis, személyzetis, szakszervezetis hősök. De ezt csak úgy mellesleg mondom, célzás nélkül. Úgy is talál. No és mi van most? Keselyűk ma is keringenek számosan itt a Duna-Tisza táján. Szárnyuk nincs, bár sok érkezik szárnyakon. De kapzsi, éhes ragadozó csőrük az aztán van, s nem is válogatósak. Nem keresik a holtakat, az élőkbe is beleválnak, ha érdekük úgy kívánja. Márpedig érdekük nagyon széles körű és terjedelmes. Jön a szimatoló arisztokrata, keringve keresi, hol lehet lecsapni. Nincs fényes fővárosi zsákmány? Jó lesz a még mindig szuszogó falu is. A másik beleül egy bankba, vállalatba igazgatni. Hova, merre? Mindegy. A bankfelügyelet, amely ápol és eltakar , majd segít kimászni a bajból. Az állam majd korrigálja a hibákat, hiányokat stb., s megy minden tovább. Szállonghat a sikkasztó keselyű tovább. Viheti a zsákmányt! Kis keselyűk, nagy keselyűk. Mondják: hát Istenem, mindig kitalálnak valami csúnya szakállas lobogtatót, egy terjedelmes listát a Világbanktól. Vagy igaz, vagy nem. Ha igaz, akkor sokan ügyködnek, nehogy átütemezzék stb. a sok milliárdos adósságunkat. Bírjuk mi azt, mért is ne! Ha nem igaz, miért nem néznek utána, miért vijjognak? Kérdezhetném azt is, miért vijjog és riogat a fő pénzügyér hetek óta, betétekhez való, devizához való kénytelen hozzányúlással? Kinek az érdeke a pánikkeltés? Miért értékel le nyakra-főre a banki főfőnök? Az exportőrök miatt - mondja. 10 millió exportőr él itt, azok keserves filléreit értékelgeti le? Azok már rég nem itthon vannak! Aztán leülnek, és tudatlanságukat takarják érthetetlen idegen szóözönök: dzsidipi, a szponzor, a monetáris stb. Szegény Lőrincze professzor a betegágyából hányja falra a borsót, Bajor Nagy Ernő csupán idegen nyelvű üzleteken kesereg, jómagam bután és makacsul szajkózom, legalább a TV-ben, Rádióban beszéljenek magyarul! Nemrég elment kedves barátom egyszer azt mondta: úgy látszik, a Rádióban van egy bizottság, amely a hibás beszédű hölgyeket szedi össze. Lehet, hogy igaza volt. Annyi selypítő, sziszegő, hadaró, nyávogó bemondó van ott, hogy a gyanú alapos lehetett. Dehát aki magyar, az maradi — mondta a „nagy rádiós”, aki megint manipulál, mert vasárnaponként megint főleg erősen BALOS alanyok szólalnak meg műsorában. Előszele a választási reményeknek? Lehet! És vijjognak a hazai keselyűk is. Sürget az idő, közeledik a döntő. Támadni kell, eltakarítani az útban állókat, port hinteni a naiv, szerepelni vágyók szemébe. SZÉTSZÓRNI A BÚZAKÉVÉT, ELŰZNI A TURULT, LELŐNI A CSODASZARVAST! Hajrá, adják Ii a parancsot kelettől a nyugatig. Ha kell, égjen a város, pusztuljon a falu, hulljon a férgese. Azaz ez nem így van. Marad a férgese, és pusztul az egészséges, mert ezt kívánja a keselyűerkölcs, az epigonok érdeke, a törpék uralmának lehetősége! Pártok szilánkjai röpködnek szerteszét, összekuporgatott vagyonkák elmásznak a gilisztákkal együtt, sohasem jött, sosem hallott szerencselovagok pattannak nyeregbe, azaz BMW- be, Mercedesbe, Volvóba. Nyavalygás gyalogosok kapaszkodnak fel a konyhai hokedliről bársonyszékekbe, tehetségtelen kutatók kutatnak évtizedek óta semmibe. Az Arany János utcai székházában éveken át sarlatánok ültek, s ülnek még ma is nem kevesen, ponyvára kívánkozó művek díszelegnek a könyvesboltokban. Közben tehetségek veszik kezükbe a vándorbotot, remekművek feküsznek évekig a kiadóknál, s őszintén dolgozni, alkotni akarók róják az utcákat. Pánik pánik hátán, s ettől a panamák sora, a csődbe ment vállalatok százai. Nem fizettek a húsállatért, a borért stb., de eladták a árut, a ki nem fizetett árut, eltűntek a milliárdok és maradt a CSŐD! A mesterségesen is szított elégedetlenség után lassan-lassan PANASZORSZÁG lesz szép hazánk. Bármilyen meglepő, de mindinkább szaporodnak azok, akiknek nem is igen van okuk panaszra. Szinte megdöbbentő, amikor a TV- ben megjelenik egy ugyancsak jóltáplált gazda s mögötte gyönyörű tehenek nyújtogatják nyakukat. Nyilván ők is szerepelni akarnak a tv-ben, mint az emberek. A gazda elmondja, hogy a nehéz anyagi helyzet stb. miatt tavaly le kellett vágni negyven tehenét. Pár mondattal később kiderül, hogy most megint harminc van. Ki érti ezt? Én, sajnos én. Tavaly levágott negyven szép tehenet. Eladta, s az árán kívül bezsebelt az FM-től HÁROMSZÁZEZER forintot. Mert ennyit adtak azért, hogy aztán ne legyen tej! Az eladásból legalább ugyanannyi bejött. Aztán vett újra harmincat. (lehet, hogy FM-támogatással.) A hangsúly persze nem ezen a kegyetlen spekuláláson van, hanem azon, hogy LE KELLETT VÁGNI! Kicsiben a másik eset. Panaszolja egy „leszázalékolt” nem idős házaspár nőtagja (soha ennyi leszázalékolt, tisztára nyomorékok országa leszünk), hogy összesen tizenháromezerhatszáz forintot kapnak. Ebből nem lehet megélni. Érdekes: fiam kap kézhez 15 ezer forintot, felesége tízet (GYES) és szépen éldegélnek hárman. Lányom húsz éve orvos, kap kézhez összesen húszezer forintot, a fia 14 éves. Elvált, s megél. De falun, ahol kert van - kitűnik a riportból -, ott nem tudnak megélni. Rokkant-gépkocsit kaptak, s biciklin járnak munkába - mondja az illetékes. Sorban hallom ezeket az értékelhetetlennek tűnő híradásokat. Pedig érthető. Nagy keselyűk nyomában megjelentek a tanulékony, szemtelen verebek. Panaszország ügyeskedő naplopói és spekulánsai, s felettük a zsebrákok siserehada. Alattuk a tisztes dolgozni akarók többsége, akik fogcsikorgatva küszködnek, hogy kirángassák a kátyúba került ország szekerét a sárból. Isten áldja meg ezeket! Míg az ország panaszoktól és követelésektől hangos, a baloldal már nyíltan hadrendbe szerveződött. Horn elvtárs, a „pufajkás hős”, aki nem hajlandó fejet hajtani a doni áldozatok emléke előtt, és Nagy Sándor, aki évtizedeken át VEZETŐ személyiség volt a kommunista bandában - nyilvánosan bejelentik szövetségüket. Emellett mind hangosabban duruzsolnak a marxista emelőkön nevelkedett TÖRTÉNÉSZEK (!), hogy: Kádár összetett személyiség volt, nem lehet egyértelműen megítélni stb. Hát erről — már írtam az évekig fogságban tartott, aztán felakasztott fiúk, kivégzett testvérek, apák stb. hozzátartozóit kellene megkérdezni! Ők biztosan egyértelműen ítélik meg. S mi is. NEM A POLITIKUST, HANEM A GYILKOST! PARTAY TIVADAR 55.Mért vijjog a saskeselyű, mért szállong a turul s ölyü?” Felhívás a volt magyar huszárokhoz! Kedves Barátaim! Az utóbbi időben örvendetesen emelkedett az érdeklődés a legsajátosabb magyar fegyvernem, a huszárok múltja iránt. 1988-ban, az első magyar huszárezred megalakulásának 300. évfordulóján a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban állandó huszárkiállítás nyílt. 1990-ben egy Huszármúzeum Baráti Kört szerveztünk, melybe minden volt huszárt rendfokozatra való tekintet nélkül szeretettel hívunk és várunk! Második világháborús huszár hősi halottaink és az összes volt huszárok névjegyzékét szeretnénk összeállítani emlékük méltó megörökítése céljából. Ezért kérjük a volt huszárok hozzátartozóinak vagy a kérdéssel foglalkozó más személyek segítségét, közöljék adataikat, feljegyzéseiket, visszaemlékezéseiket a következők szerint: Név, születési hely és idő, anyja neve, rendfokozat, huszárezred vagy önálló század, gyalogezred huszárszakasz szolgálati ideje, mikor, hol, békében és háborúban, harci cselekmény mikor, hol, kikkel, kitüntetés, sebesülés, vagy hősi halált halt. A régi huszárszellemben bízva kérjük, az adatokat küldjék be, valamint azt is, aki a Huszármúzeum Baráti Körébe akar belépni: név, cím, postai levelezőlapon vagy levélben „Huszár” szó feltüntetésével erre a címre: Nádasdy Ferenc Múzeum Sárvár, Várkerület 1. 9600 * A Huszár Múzeum Baráti Köre felhívása, közlendői és tájékoztatója a Heti Kis Újságban jelenik meg. ■BBSS: Nagy keselyűk nyomában megjelennek a tanulékony, szemtelen verebek