Kis Vasárnapi Ujsag, 1874 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 6 írt., félévre 3 frt. Kató néni, és a bolygó Ikrek. * (Mutatvány „A kalászszedő öreg asszony fiai“ czimű legújabb kalandos elbeszélésből.) Irta: Tóth József. 1. Bizony nagy idő az a 70 esztendő, kevés ember birja meg annak a terhét, kivált, ha beköszönt hajlékába a nyomorúság. Kató néni — a szegény 70 esztendős öregasszony — mindennap elkivánkozott a földről — le, a földbe, a sír mély, hideg fenekére, hol a szív már nem fáj, nem vérzik a kínos fájdalomtól. . . . Minek is élni, egyedül a világon, elhagyatva mindenkitől, aki meleg szeretettel viseltetnék iránta. Hisz már nem szerette senki. Csak szánta. e „A kalászszedő öregasszony fiai“ czímű rendkívül érdekes tárgyú, meséjű, számos gyönyörködtető szárazföldi és tengeri utazások, ország-világot ismertető leírásokban bővelkedő munkát, jó lélekkel ajánljuk kedves olvasóink pártfogásába, először azért, mert felette érdekes és olcsó, s azért, mert Tóth József írta, ki lapunknak oly hosszú idő óta kedvelt munkatársa, s kinek ifjú olvasóink által nagy és szokatlan érdekeltségben s tetszésben részesített elbeszélései közül csak „A fehér ember“-t, „A kis Náczi“-t s az „Egy este Horkay bácsinál“ czimű rajzot kell említenünk, hogy olvasóink ez új munkára szíves örömmel küldjék be megrendeléseiket Tóth Józsefhez, ki megérdemli a pártolást. Szerk. De ez a szánalom nagyon keserű volt neki. A sírban egyenlő lesz minden ember. A szegény koldus, a hatalmas királylyal. A koldus is, a király is porból lett, porrá lesz. . . . „Oh én édes jó Istenem! könyörülj rajtam, végy magadhoz!“ — így sóhajtozott Kató néni,a 70 esztendős öregasszony. Szegény öreg Kató néni! — Ő már nem az életért imádkozott, hanem a halál nyugalmáért. . . . Milyen jó a fekete földben! ... a fekete koporsóban! Milyen kíncs, milyen gyötrő a föld felett — az emberek között, kik irgalomból egy-egy falat kenyeret dobnak a szegény öreg asszonynak. Keserű kenyér a kegyelem-kenyér! Kató néni (mindenki így hivta a faluban) sírva-ríva ette azt... . Majd csak eljön már érette a halál könyörülő angyala, fekete leplében, s elviszi magával. Oly régóta várta! Hisz már alig birták reszkető lábai görnyedt, elúszott testét. . . . Hát még mikor elméje megháborodott ? !... Ilyenkor irtózatos volt Kató néni, a kuszált fehér haját két kezével tépte, és át-42