Kisalföld, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
1957. szeptember 1. vuurwp. „Október vívmányai” ? Ki hiszi el ma már Magyarországon a gondolkodó emberek közül az ENSZ ötösbizottsága által most ismét felmelegített mesét, amely szerint hazancsan „spontán nemzeti forradalom” zajlott le a múlt év őszén? Még az ideig-óráig megtévesztettek nagy része is meggyőződött már a kétségbevonhatatlan tények alapján, hogy 1956 októbere nem volt más — nevezzék bárhogy a gyereket — mint kísérlet a napitalizmus visszaállí- tására, vagyis magyarán: ellenforradalom. Az események lényegét tehát jórészt megértették már a megzavart tömegek. Ennek azonban nem mond ellent az a tény, hogy egyes részletkerdésekben ma is ennen az emberek egy részében hamis, megtévesztő nézetek.. Ezek kozta ebben a cikkben csak eggyel kívánunk foglalkozni: azzal a — főleg elmaradottanó rétegeit között tapasztalható — veteménnyel, hogy az életszínvonalnan az muobi nonaponban elért emetcenese az oktoberi események következménye. Hogyan jelentkezik ez a nézet az életben? Azt mondják egyesek: — Elhiszem, hogy októberben ellenforradalom volt. Magam is láttam, mit vittek végbe azokban a napokban a huligán elemek, árulok, hogy a Kádár-kormány a Szovjetunió segítségével rendet teremtett, mert enélkül valószínűleg ma hadszíntér és romhalmaz lenne az ország. De azért — teszik hozzá — valami „jó” is volt októbertől: a fizetések, bérek rendezése... Akik ezt mondják, nem közgazdászok, nem képzett politikusok, hanem többnyire egyszerű emberek, akiknek nézeteit az határozza meg, hogy fizetéskor mennyit találnak a borítékban. — Tavaly ilyenkor ezer forintot kerestem havonta, most meg ezerkétszázat — mondják sokan és hamar készek a következtetéssel, „ha nem lett volna október, most is ezret keresnék”. Ez az életszínvonalemelkedés — gondolják — „október vívmánya”. Legfőbb ideje, hogy az öntudatos dolgozók megmagyarázzák tájékozatlan társaiknak, mennyire hamis és feje tetejére állított ez az okoskodás. Segítsünk nekik mi is. 13 Kielégítően alakult-e a dolgozó tömegeit életszínvonala az ezőzó öt-hat évben? Senki sem titkolja — legkevésbé a párt —■, hogy nem alakult úgy, ahogy kellett volna. Mi volt ezen a téren a valóságos helyzet? Kétségtelen, hogy az ország gazdaságpolitikájának fő célkitűzése, a szocializmus felépítése Magyarországon, helyes volt. E terintetben, számos súlyos hiba ellenére, maradandó eredmények jellemezték a fejlődést. Elég utalnunk arra, hogy a magyar ipar termelése a felszabadulás előttinek háromszorosára nőtt és a mezőgazdaságban kitéphetetlenül gyökeret eresztett a szövetkezeti forma, amelyet még az ellenforradalom legbrutálisabb támadása sem tudott megsemmisíteni, igaz az is, hogy a népi demokrácia 12 éve alatt a dolgozó tömegek — elsősorban a munkásosztály és a szegényparasztság — életkörülményei mélyrehatóan megjavultak. Gondoljunk csak a munkanélküliség felszámolására, a sokféle szociális, kulturális juttatásra, mindarra, ami nincs közvetlenül a borítékban és amit most százak és ezrek sírnak vissza azok közül, akik engedve a csábításnak, a „szabad világban” kerestek jobb boldogulást. Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az emberek nemcsak a felszabadulás előttivel, hanem az 1949—50-es viszonyokkal is összehasonlították keresetüket. Ez utóbbi esetben bizony kiderült, hogy az ország általános gazdasági fejlődésével az életszínvonal nem tartott lépést, sőt nem, egy esetben még csökkent is. Ez az ellentmondás fékezte a tömegek szocialista építő munkájának lendületét, lazította az országot vezető párt és a dolgozók közötti kapcsolatot és ezért megoldása mind halaszthatatlanabbá vált. Mindenki előtt világos, hogy ez az ellentmondás nem volt kibékíthetetlen. Ha valaki — példának okáért — egy nyomortanyáról szép, korszerű lakásba költözik és ott füstöl a kályha, azért nem fog visszamenni az egészségtelen putriba. Valahogy így voltunk a szocializmus építése során elkövetett hibákkal is. A magyar kommunisták történelmi érdeme, hogy felismerték a tömegek jogos igényeit és ennek megfelelően az MVP Központi Vezetősége 1956 júliusi ülésen mélyreható intézkedéseket határoztak el a dolgozók életkörülményeinek megjavítására. Sem akkor, sem azóta nem vált eléggé ismeretessé a széles közvélemény előtt, hogy 1956 szeptemberében és október első felében a párthatározat alapján a Tervhivatal, az egyes minisztériumok és a szakszervezetek már kidolgozták a bérek és fizetések rendezésére, az üzemi demokrácia kiszélesítésére, valamint a parasztság kötelezettségeinek feloldására vonatkozó rendelettervezeteket. Sajnos, népünk ellenségei is felismerték ezeknek az intézkedeseknek a jelentőségét. Jól tudtuk, hogy ha a készülő rendeleteket végrehajtják, akkor végleg kicsúszik a rehetőség kezukod, hogy a tényleges hibákat felnagyítva, a párt ellen fordítsák a tájékozatlan, könnyen megtéveszthető embereket Ez volt az oka annak, hogy ebben az időben különösen erőssé vált az a hazug rágalomhadjárat, amely a népi demokráciát, mint a hibák és bűnök rendszerét igyekezett beállítani. Az ellenforradalom szellemi és szervezeti előkészítői viszont önmagukat úgy tüntették fel, mintha ténylegesen ők viselnék szívükön a nép gondjait és bajait. 13 Sahorútabbul nem folyt megtévesztő ámítás Magyarországon a dolgozó tömegek félrevezetésére, mint 1956 október-novemberében. Ennek a hazug, nemzetiszínű lepelbe burkolt támadásnak politikai céljai ma már általában közismertek. Kevesebb szó esik azonban arról, hogy az ellenforradalom közvetlen támadást jelentett a dolgozók életszínvonala, a felszabadulás óta elért szociális és kulturális vívmányok ellen is. Pedig nem nehéz elképzelni, milyen sors várt volna azokra a parasztokra, akik újra cselédek lehettek volna a Mindszenty által visszakövetelt egyházi birtokokon, valamint azt sem, hogy az üzemi munkások hamarosan megismerkedtek volna azokkal az embertelen, elviselhetetlen munkakörülményekkel, amelyekről mostanában olyan gyakran olvashatunk nyugatra szakadt magyarok panaszos leveleiből. De ez még nem minden. Gondoljunk csak arra a mintegy húszmilliárdnyi kárra, amit az ellenforradalom okozott. Kinek okozták ezt a kárt? Nem kapitalista gyártulajdonosoknak és földesuraknak, hanem nekünk, magyar dolgozóknak. Csupán az áruházak és más üzletek kirablásából 530 millió forint árukár keletkezett az ellenforradalom idején. A fosztogatások és rongálások következtében az egész országban együttesen a kár mintegy másfél milliárd forint. De ez csak a már megtermelt árumennyiség, rádió és mosógép, bőrkabát és cipő, ami nem a dolgozókhoz, hanem a „dicsőséges szabadságharcosokhoz” került — géppisztollyal és feszítővassal. Ugyanakkor a sztrájkok, a termelés időleges megbénulása következtében csupán 1956 december végéig 9 milliárd forint értékű árut nem termeltek meg, ennyivel kevesebb textiláru, lábbeli, kultúrcikk került a fogyasztókhoz, az üzletekbe. Vagy vegyük a lakásokban bekövetkezett pusztítást, hiszen az is lényeges része az életszínvonalnak. Budapesten mintegy húszezer lakás sérült meg és teljesen elpusztult 2217. Ez a kár nemcsak a budapestiek vesztesége, hanem például a győrieké is, hiszen a helyreállításra szükséges anyag égetően hiányzik azokon a győri lakásépítkezéseken is, amelyeknek befejezése éppen emiatt szenved késedelmet. A leállított, vagy elhalasztott beruházások, mint például a mezőgépgyári lesizöde, az autószerszámgépgyári új csarnok, a győri új mozi, a Dimitrov sétányon egyelőre leállított lakásépítkezés, mind a dolgozók élet- és munkakörülményeinek részét képezik. Ez az a súlyos számla, amit a „hőbörgők” maguk után hagytak. íme, így festenek a valóságban, a tények tükrében „október vívmányai M. a. M. 400. sz. Iparitanuló Intézet Győr, Tanulóváros felvesz győri és vidéki bejárni tudó fiúkat esztergályos és lakatos szakmára 8 általános iskolai végzettséggel és 14—16 éves életkorral, továbbá öntő tanulókat, utóbbiak tanulóotthoni elhelyezést kapnak. i Via Luiu I3 . Alig nyolc hónapja, hogy helyreállt a rend és a normatis termelés az országban. Rövid idő ez, mégis sokan hajlamosak megfeledkezni ma már a decemberi, januári körülményekről. Sokan voltak akkor az országban, akik a felszabadulást követő, reménytelennek tűnő helyzethez hasonlították az ország gazdasági állapotát. Bár ebben volt némi túlzás, kétségtelen, hogy az infláció és a nagyobb méretű munkanélküliség reális veszélyként nehezedett a dolgozó tömegekre. Nem nehéz elképzelni, hogy ha ez bekövetkezik, akkor ennek minden terhe elsősorban a bérből és fizetésből élőket sújtotta volna, azok életszínvonalát nyirbálta volna meg alaposan. Joggal mondták abban az időben sokan. Csak azt az életszínvonalat tudjuk megtartani, amit eddig elértünk! Ma már nemcsak az infláció és a munkanélküliség a múlté, hanem azóta a lehetőségekhez mérten növekedett a dolgozók életszínvonala is. Minek az eredménye ez a „csoda” — ahogy egyesek nevezik? Az egyik ok, a szocialista tábor országainak az a példa nélkül álló testvéri gazdasági segítsége, amellyel hozzájárultak az ellenforradalom által okozott károk pótlásához. Igen, példa nélkül áll ez a segítség, mert a szocialista országok még saját szükségleteik rovására is hóna alá nyúltak a bajba jutott magyar népnek. A másik tényező a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány határozott, céltudatos politikája, amelynek helyességét hónapról, hónapra nagyobb tömegek ismerték fel és támogatták tettekkel, jobb munkával a gyárakban, a földeken és az élet minden területén. Csak szocialista rendszer, csak a párt vezetése, csak szigorít tervgazdálkodás tudott megbirkózni és úrrá lenni az ellenforradalom által okozott gazdasági nehézségeken is. Mindez együttesen tette lehetővé, hogy ma jobban élünk, mint egy évvel ezelőtt. Nem az ellenforradalom jóvoltából, hanem annak ellenére. Nem „október vívmánya”, hanem a szocialista rendszer következménye népünk javuló életszínvonala. Polgár Miklós Köszöntjük szakszervezeteinket! Harcos seregszemlére gyűlnek össze a mai napon a szervezett munkások. A mai nap a mi városunkban a szervezett munkásoké. Találkoznak ezen a napon az acéloskezű vasasok a textilgyárak munkásaival, az építőmunkások az élelmezés és kereskedelem dolgozóival, a tanácsok, kórházak dolgozói a pedagógusokkal. Ott lesznek a hosszú évtizedek kemény harcában megedződött idős, régi szervezett munkások, ott lesznek ifjú munkásaink is, akik most ismerkednek a szakszervezeti mozgalommal. Legnagyobb tömegszervezetünk, a szakszervezet tartja ma ünnepét. Ismeretes, hogy a magyar szakszervezeteknek nagy munjuk, közel egy évszázados tradíciójuk van. Évtizedeken keresztül a szakszervezetek egyedüli hordozói voltak a magyar munkásmozgalomnak, majd később bázisai a szocialista, kommunista mozgalomnak. A magyar szakszervezetek politikai, erkölcsi és szervezeti ereje 1945-ig mindig abban volt, hogy a dolgozók legjobbjai meggyőződésből tömörültek soraikba. Ez adott erőt a szakszervezeteknek ahhoz is, hogy a fasizált Magyarországon általában akcióképesek tudtak maradni. A magyar szakszervezetek fejlődésének új szakasza kezdődött 1945-ben. Feladatai alapvetően megváltoztak, miután a munkásosztály meghódította a hatalmat. Megváltozott az államhoz való viszonyuk, mert a hatalom a proletariátus kezébe került. Éppen ezért a szakszervezetek alapvető feladatává vált — a munkásosztály érdekében —, hogy mozgósítsanak a szocializmus építésére, a társadalmi gazdaság, a nemzeti jövedelem növelésére. A szocializmus építésében elért sikereknek részesei szakszervezeteink is. Nem volt véletlen, hogy az ellenforradalom igyekezett szétzúzni szakszervezeti szerveinket is. Elképzeléseikbe sehogysem illett bele egy olyan szakszervezet, amely elvi alapjának a marxizmus-leninizmus tanítását vallja. Nehéz harcok, vívódások útján sikerült visszaverni ezeket a támadásokat. A mai ünnepnapon nyugodtan állapíthatjuk meg: szakszervezeti mozgalmunk él, fejlődik és jó úton halad előre. Igaz, sok vonatkozásban kell még javítani szakszervezeteink munkáját. Formákban és tartalmilag is keresni kell az újat, a megfelelőt, a célravezetőt. Még sokat kell fáradozni. Sokat kell tenniök a dolgozók neveléséért, erősíteni a munkásosztály erkölcsi tudatát, azt a tudatot, hogy ez az állam az övék, ezt az államot maguknak építik, hogy csak a szorgalmas, lelkiismeretes munka teszi lehetővé a nagyobb kenyér, a jobb életkörülmények biztosítását. Törődniök kell minden olyan dologgal, amely az emberek életében felmerül. Ha a szakszervezeti vezetők együtt élnek a munkásokkal, ha meghallgatják a munkások véleményét, javaslatát, ha megtanácskozzák velük a problémákat, ha elintézik kisebb, nagyobb jogos sérelmeiket, a munkások magukénak érzik és vallják szakszervezetüket. Csak akkor lesz igazán erős a szakszervezeti mozgalom, ha a dolgozók magukénak vallják, ha tömöríteni tudják az egész tagságot a munkásosztály pártja mögé, a szocialista haza építésére. A mai „szakszervezeti nap”, a szervezett munkásság hatalmas ereje, bizonyítéka annak. Népünk szilárd híve a szocializmus építésének, bízik a pártban, a kormányban, s kész szívvel-lélekkel harcolni céljaink valóraváltásáért. Meleg otthon fogadja az óvári kollégistákat Befejezték a magyaróvári középiskolás kollégium átépítését A volt hercegi kastély boltívei itt a levegő, friss, egészséges és alatt festékszing fogad. Tisztabb- otthonos minden, hogy magam is lakszemekben a nap nézegeti magát. Szőcs István igazgató vezet végig a kollégiumon. Az emeleti folyosókon szőnyeg fut előttem. A szobákban szőnyeg, az ablakokon függöny. (Ezt a nevelők szorgos keze szegte be és rojtetta fel) Ötven leányt és negyven fiút vár a tiszta otthon. A járás, a megye középiskolás diákjai bizonyéra meglepett arccal lépik át a szobák küszöbét, veszik birtokukba a névtáblákkal ellátott szekrényeket, tanulószobák asztalait, a hálótermek ágyait. Repcesárga, viasztól fényes padlóra félve lép azember. A lakkozott asztalokat csak a szememmel simogatom. Olyan tiszta szívesen maradnék. — Három teremmel bővült kollégiumunk — mondja Szőcs István. (Csak még a nevelő tanárok — nős emberek — laknak kétszer három és félméteres szobában. Segíteni kellene ezen a bajon.) Az építés költségeit a Városi Tanács biztosította. Megérdemli ezt a támogatást a közel egymillió forintos költségvetéssel dolgozó kollégium. Vidám diákzsivajtól lesznek hangosak a termek. . . Ebédidőben majd tányércsörömpölést hallani. . . Azután megválasztják önkormányzatukat, s az újjávarázsolt termekben új ifjúság vívja naponta harcait a tudásért.(Pintér.) Ülést tartott az országgyűlési képviselők megyei csoportja Pénteken délelőtt ülést tartott Győrött az országgyűlési képviselők megyei csoportja. Ez alkalommal is több fontos kérdést beszéltek meg azok közül, amelyek széles körben foglalkoztatják a megye közvéleményét. A képviselők egyenként beszámoltak munkájukról, a választókörzetükben szerzett tapasztalataikról és megvitatták, miként fejleszthetik tovább kapcsolataikat a lakosság különböző rétegeivel, főleg az ifjúsággal. Szó volt az ülésen a szeptember 15-re kitűzött tanácstagi pótválasztásokról, és más időszerű kérdésekről. Határozatot hoztak arra, hogy megvizsgálják a házak visszaigénylése körül előforduló gyakori szabálytalanságokat, s általában a törvényesség betartásának kérdéseit. A képviselőik úgy döntöttek hogy közreműködnek a megyében élő népi hagyományok, hasznot szokások felelevenítésében és fejlesztésében, így például Kapuvárott a rábaközi napok, Sopronban pedig a bortermelők napjának megrendezésében ■ ténykednek majd, amelyet az őszre terveznek. A mezőgazdasági területeken működő képviselők tanulmányi látogatást tesznek a Fertődi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a mihályi Táncsics Termelőszövetkezet gazdaságában. A képviselőcsoport kiterjeszti kapcsolatát a szomszédos megyékre is. Legközelebb szeptember közepén Veszprémbe látogatnak el, részt vesznek az ottani képviselőcsoport ülésén és tanulmányozzák munkamódszereiket.