Kisalföld, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

1565. július 15., csütörtök EROS A LUCERNA Tegnap kezdtek hozzá. Ma bevégzik. Zsong a 75 holdas lucernatábla. Huszonheten markolják a villát. Szövetke­zeti tagok, diákok. A hőség csaknem elviselhetetlen, a mezítelen házak pirosan, nedvesen csillognak. Vonta­tók jönnek üres pótkocsikkal. Vontatók mennek egy-egy ki­sebb kazalra való lucernával. Itt két lány nevetgél. Amott egy celgnadrágos fiú cigaret­tázik. A villa egy pillanatra megáll a kezében. A vízhor­dó kislány az útszéli árokba húzódik. Felhörken a trak­tor, Balka Sándor két pótko­csis Belorusza kifordul az or­szágútra. Szinte nyögeti a ha­talmas teher. Három napja kaszált itt a gép. Pellreisz József, a mo­sonmagyaróvári Dózsa Tsz brigádvezetője jókedvűen hu­nyorít a napba. — Ennyi szálastakarmá­nyunk egyetlen esztendőben sem volt. Ez az igazság. Má­sodszor kaszáljuk. Erős lu­cerna ... — Gyulát keresgél a zsebében. — Két hatalmas kazlat rakunk belőle, s köz­ben hideg levegővel szárít­juk. Egy-egy kazal hosszúsá­ga húsz, szélessége hét, ma­gassága 14 méter lesz. Tizen­öt vagon lucerna, egy ka­zal . .. Nem kevés. No, de kell, igen kell, mint a kenyér. Hat vontató és ugyanannyi fogat hordja. A szállító alkalmatosságo­kat tizenketten rakják meg lucernával, a tizenöt diák pe­dig kupacolja a rendet. Csak­nem valamennyien a közeli István-pusztáról jöttek. Haj­nali öt óra óta emelgetik a vil­lát. A vakációzó diákok vidá­mak, frissek, a brigádvezető szerint úgy dolgoznak, mint­ha a tenyerük már rég meg­edződött volna a mezei mun­kában. Formás bokájukat a lányok gumicsizmába bújtat­ták, a fiúk pedig viseltes szandálban, cipőben tapossák a bökős lucernaszárat. Ki a szülők egységét szaporítja itt, ki zsebpénzért, divatos öltözetért kupacolja a takar­mányt. — Nem pereg le a levélzete délután — magyarázza Virág Margit. — A kupacba szórt takarmányt a rakodók egy lökéssel villavégre kaphatják. Virág Margit harmadikos gimnazista. Mögöttünk sietősen lohol a rendsodrógép. A „szúnyog” pilótája (az RS—09-es trak­tort, mely a rendsodró gépet vontatja, szúnyognak nevezik a szövetkezetiek), Cefernek István hátra-hátrafordul a nyeregben. Orbán Ferenc, az István­­majorban lakó diákok legte­kintélyesebb tagja tempósan, szinte élvezettel dolgozik. Az arca elmélyült, mintha egy matematikai feladaton töp­rengne. Az idén érettségizett. — Egyetemre készülök — mondja. — Nemrég felvételt vizsgáztam a szegedi böl­csészkar matematika­, fizika tanszékén. Azt hiszem, sike­rült. Egy kis pénzt gyűjtök a tanévre. Eddig minden szün­időben dolgoztam. Néhány kilométerrel odébb meglátjuk az első óriási lu­­cernakazlat. (szapudi) Siet a rendsodró Szépül a győri ÉPFU Épül, szépül, gazdagodik az É. M. Építőipari Szállítá­si Vállalatának győri üzem­egysége. Százötvenezer fo­rint ráfordítással felújítot­ták az autószerelő és ka­rosszérialakatos ipari ta­nulók tanműhelyét. A felújí­tással a győri üzemegység villanyszerelői is jól jártak, ugyanis ők eddig egy apró helyiségben szorongva dol­goztak. A felújított épület egy részét műhelyként meg­kapták az autóvillamossági szerelők. Ami a szépülést illeti: fél­millió forintos költséggel ha­marosan befejezik az ÉPFU győri üzemegysége udvará­nak betonozását. Az udvar egy részét tavaly már rend­be tették, és az idén telje­sen végeznek e munkával. Könnyebb lesz a szerelők és gépkocsivezetők dolga is. Mintegy nyolcvanezer forint beruházással az egész tele­pen kiépítik a nagy nyomá­sú levegő hálózatát. Az automatikusan működő kompresszor segítségével lég­szerszámokkal (fúró, csa­varhúzó, anyacsavarszorító, stb.) dolgozhatnak majd a szerelők és a gépkocsiveze­tők. A hőmérséklet emelkedésével kétszeresére emelkedett Győr-Sopron megyében az üdítőital-fogyasztás. A Győr- Sopron megyei Szikvíz-, Üdí­­tőitalgyártó és Szeszfőzde Vállalat győri és soproni üdítőital-palackozó üzemei naponta majdnem tízezer üveg bambit palackoznak. Győrben a meleg napokban 8000 liter szikvizet fogyasz­tott a város lakossága. Már megérkezett Sopronba és Győrbe a 234 000 forintért vásárolt üdítőital-töltősor. Győrben most próbálják ki a Szegeden készített auto­mata gépet. Egyelőre azon­ban csak kísérleti gyártás folyik. A győriek az új gé­pet az Eszperantó úti, új palackozóüzemben helyezik majd el véglegesen. A győ­ri üzem ellátja a környék­beli falvakat is üdítő itallal,­­ jut belőle az aratók szom­júságának oltására is. A sárga mentőben Sérült Me — Nézze csak! Hiába nyo­mom a gázt, nem ugrik to­vább a mutató a hatvannál. Kikapcsolt a motor. Ez a jó ebben a masinában. Nem tudja kirázni az ember lel­két. — Nem szólok, pedig alig tudok fogózkodni. Enesén haladunk most át, Csorna fe­lé javítják az utat. A motor ontja a hőt. A vezetőre san­dítok. Bal karján kötegek­­ben az izom. Vasmarok fogja a kormányt. Nem görcsösen, csak éberen. Mint aki mindig meglepetésre számít. Vaskos válla van. A markáns arc el­mosolyodik. — Látom, melege van. Húz­za le az ablakot. Nem megy gyorsabban ez a dög, pedig biztosan várnak Csornán. Fürdőkádból a volánhoz Hérincs Lajossal, a XV. Autójavító Vállalat autómen­tőjével Csornára tartunk. Amikor Győrben a hívást kapták, az autómentő még Ácson volt. Egy teherkocsit futtatott. Útközben volt egy­két igazítani­­való. Magyaráz­ta, hogy ezt neki kell észre­­vennie, aki kiadja a kocsit. Hérincs Lajos ugyanis két munkakört tölt be. Kocsi­mentő, de mivel ez nem ad állandó elfoglaltságot, ő az egyik mecs is. Nyugodt em­ber. A párttitkár így jelle­mezte, akire a fürdőszobában is lehet számítani. Kérem, hogy ezt magyarázza meg. Szabadkozik. — Nincs erről mit meséink Mentős vagyok. Ez a foglal­kozásom. Ha éjszaka hívják, éjszaka megyek. Vasárnap vagy ünnepnap? Menni kell. Én vállaltam. Amit a párttit­kár mondott... a múlt szom­baton a kislányom a fürdő­szobából hívott a telefonhoz. Egy ausztrál utas Pest felé tartva megrekedt Kiskútnál. Törülközöm, megyek. Mind­össze arról volt szó, hogy le­esett a trafó kábelja. Hogy örült az ausztrál, amikor né­hány perc után tovább ro­boghatott. Hivatás Áthajtunk az út bal olda­lára, kikerülve az útjavító­­kat. A szemben feltorlódott járművekből felénk integet­nek. Először félreértem. Aztán látom, hogy vezetőm visszainteget. — Szevasz La­jos! — Szevasz! — Húsz éve járom az uta­kat. Sok pilóta ismerősöm van. Életképes társadalom a miénk. A bajban mindenki barát. Egy táska alkatrészt az ő kedvükért hordok ma­gammal. Ezt a mentést nem számlázom. Munkájára terelem a szót. Mintha nem szívesen beszél­ne róla. — Sok roncsot húztam már haza. Legtöbbször balesetes kocsihoz hívtak. Hogy a ká­védaráló tönkremegy, még hagyján. De hány ember hagyja ott a fogát! Negyven alá esik vissza a mutató, amikor rágyújt. Mintha egész testén átára­moltatná a leszívott füstöt. — Három hete egy osztrák Dodget húztam haza. He­gyeshalomnál egy tíztonnás balga teherkocsi alá szaladt. Fra­dném a közepéig gyalo­golt. Valósággal leborotválta a kis kocsi hátulsó részét." Az utasok azonban maradtak. Sok vért láttam már. Hazafe­lé menet az motoszkál min­dig a fejembe, hogy egy kis gondossággal elkerülhették volna a bajt. A pipás holland jut erről eszembe. Kilencven­­nel húzott el nyitott Mercijé­­vel mellettem. Kikönyökölt, kezében pipáját tartotta, a másikkal csak úgy, egyked­vűen, szinte unottan a vo­lánt. Ha babonás vagyok, ke­resztet vetek rá. Alig hogy Győrbe érek, telefonhoz hí­vatnak. A holland Hegyesha­lomnál a sorompónak rohant. Iszonyodom az ilyen esetek­től. „Ördög vigye az italt!‘‘ — Az ördög vigye az italt. Eddig ezer mentésem volt, a legtöbb az alkohol miatt. Számomra az a könnyebb eset amikor az úrvezető tu­datlanságból szorul mentés­re. Kifogy a benzin, elfelej­tik a behúzott kéziféket s hasonló apróságok. — Hét év alatt volt elég időm megfigyelni, hogy a maszekok előszeretettel ne­vetnek a pecavégre akasztott kocsin. Májusban a Balaton­ról egy Trabantot hoztam ha­za. Útközben végig hahota. Két hét múlva Nagybarátra hívnak. A vezető bűnbánó arccal fogad. „Megismer?” kérdi. Nem, de bólintottam. „Én röhögtem, azt hittem az én Simcám sose lesz rossz”. A mesterség A homlokom kiveri a verí­ték. — Beszélgessünk a mester­ágér­ól. — Kellemes nyár, akácillat, hosszú tél. Decembertől már­ciusig a lapát is szerszámom. Nem ritkán magamat is men­teni kell a havas árokból. Ha kocsit huzatok, majdnem csak lépésben mehetek. Gyakran Pestre viszek ko­csit. Ilyenkor egész éjszaka a volánnál ülök. 35 kilométeres „száguldás”. Ha közben ki­merülök, bólintok egyet az árok szélén. Olyan ez a szak­ma is, mint minden más. Nem lehet csak félig ismerni. Közben beérünk Csornára. A vasúti sínen túl 1964-es szürke Mercedes. Egy régi sorompótuskónak­ szaladt. Tíz perc múlva már a sárga autómentő végében himbáló­zik. Útközben egymás után előznek bennünket a C jelzé­sű kocsik. A hátsó ülésről visszapillantanak ránk. Mint­ha lassítana később a kocsi előttünk. Talán elgondolkod­hatott a vezető.­— Tavasszal Budafok felé járhattam egy Citroennel, amikor megelőzött egy oldal­kocsis motor. Egy pillanatra még hátrafordult, hogy még egyszer megcsodáljon, és a következő másodpercben há­rom szaltóval­ a szomszédos szókikertbe repült. Ez egy­szer bántam csupán, hogy autómentes vagyok. — ferenczi — KISALFÖLD Nőtt az export A nehézipar sikeresen dol­gozott az év első hat hónap­jában: félévi termelési ter­vét 1 százalékkal, majdnem 250 millió forint értékű ter­mékkel túlteljesítette. A múlt év első feléhez képest 9,8 százalékkal növekedett termelése. A bányászat 101,2 száza­lék, a villamdúsenergia ipar 100,7, a vegyipari ágazat 101,1 százalékos eredményt ért el. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kivételé­vel a vegyipari ágazat va­lamennyi trösztje és orszá­gos vállalata teljesítette vagy túlteljesítette félévi terme­lési tervét. A fontosabb ter­mékek közül szénből ponto­san 100 százalékos a terv­teljesítés, nitrogénműtrágyá­ból 11,6 százalékkal, foszfor­­műtrágyából 13,6, pvc-porból 2,8, fotofilmből 0,7, fotópa­pírból 3,7, klorocidből 12,3, tehergépkocsi abroncskö­penyből 2,1 százalékkal ter­melt többet a félévi elő­irányzatnál. A B—12 vita­min gyártása elmaradt a tervezettől. Export-előirányzatát 5 szá­zalékkal haladta meg a ne­hézipari tárca. Ez 125 millió forint, értékű túlteljesítést jelent. Ezen belül a vegy­ipari ágazat 105,4 százalékra teljesítette exporttervét. A tárca iparágai a hat hó­nap alatt 1,6 százalékkal ki­sebb munkás- és alkalmazot­ti létszámot vettek igénybe, mint amennyit a miniszté­rium tervezett. A nehéz­ipar teljes egészében a ter­melékenység növelésével ér­te el a tervtúlteljesítést. (MTI) Nemesített vetőmag Négy évenként kapnak ne­mesített vetőmagot a ter­melőszövetkezetek. A köz­beeső időben parcella-szapo­rítással termesztik a neme­sített vetőmagot a közös gazdaságok. Az idén Győr- Sopron megye járásai ve­tésterületük 25 százalékára kapnak elegendő másodfokú nemesített vetőmagot. 3 Figyelemre méltó adat a Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyár pártszervezetének tagjelölt-felvételi statisztiká­jából: A múlt évben 11 tag­jelöltet­ vettek fel a hét alap­­szervezetben. Ez év első felé­ben tizenkettőt. S a párt­­alapszervezetek mindegyiké­nek vannak újabb jelöltjei, akiknek ajánlása a következő hónapkban kerül a taggyűlés elé. Mivel az üzemben sűrűsödnek a műszaki és gyártmányfejlesztési tenni­valók, s ezeknek nagy része a műszakiakra hárul, nem véletlen, hogy a 12 új tagje­lölt közül 10 közülük kerül ki. Kampány? Vannak, akik ebben a számban kampányt sejtenek, holott ez nagyon is átgondolt, tervszerű nevelőmunka ered­ménye. A párt­ alapszerveze­­tek vezetőségének újjávála­sz­­tásával kezdődött. A legtekin­télyesebb kommunista mű­szakiak kaptak helyet az újonnan megválasztott veze­tőségekben. A szakmai tudás­sal párosult politikai vezetés eredménye elsősorban, hogy a műszakiak bizalommal kö­zelednek a párthoz. Az alap­szervezetek felkérésére sok műszaki vállalta a brigádok patronálását, illetőleg az üzem átrendezése során fel­oszlottalk­ újjászervezését. Új gépek, berendezések és gyártmányok sokasága, eddig ismeretlen feladatok megol­dása várt és vár a műsza­kiakra. Ki mennyire felelt meg az egyre növekvő köve­telményeknek, ki­ mennyire járult hozzá az eredmények­hez, ezt vitte ajánlásul a tag­gyűlés elé. S a pártszerveze­tek kollektívái nem a beosz­tás és iskolai végzettség, ha­nem csakis a végzett munka alapján bírálták el a jelent­kezőket. Tartalék a brigádokban Most folynak a gyári párt­­bizottság által kezdeménye­zett csoportos beszélgetések a brigádvezetőkkel és a párt­os alapszervezeti tisztségvise­lőkkel. A cél: meghitt,­ köz­vetlen kapcsolatot építeni a mozgalmi szervek és a brigá­dok között. Remélhetőleg e kapcsolat nem korlátozódik a szervezett tanácskozásokra, hanem a napi munkában nyilvánul meg leginkább. A beszélgetések fő témája az első félév tapasztalatainakk elemzése, a további teendők meghatározása. Az előzetes termelési adatok azt mutat­ják, hogy az anyagellátás ne­hézségei, valamint az árvíz­­védelem miatt keletkezett, több mint háromezer óra ki­esés ellenére szép eredmé­nyeket ért el a gyár kollektí­vája. Teljes termelési tervét 106,4, export-előirányzatát 121 százalékra teljesítette. A második félévben főként új cikkek kerülnek exportra. A minőség, a gazdaságosság a legfontosabb kérdés, de e beszélgetéseken szóba kerül a brigádok életének sok-sok mozzanata. A brigádtagok művelődési készségét mutat­ja, hogy ősztől kezdve min­denki tanul a pártoktatás ke­retében vagy a munkásaka­­démiákon. fiz üzemegészségügyig­ az ifjúság neveléséig A pártbizottság második félévi munkaterve is jelzi, a pártmunka sokrétűségét. A végrehajtó bizottság tanács­kozik az üzemi dolgozók szo­ciális és egészségügyi ellá­tottságáról. Összehívja az if­júsági vezetőket, hogy meg­vitassa velük a legutóbbi kö­zös tanácskozás óta történt előrehaladást a fiatalok ne­velésében. Megvitatásra ke­rülnek a komplex intézkedé­si terv végrehajtásának, vala­mint az új műhelybizottsá­gok tevékenységének tapasz­talatai. A munkaterv téma­pontjai az üzemi életnek, a dolgozók majd minden réte­génél a problémáit felölelik. Jelezve: a gyári pártszerve­zetek tagjai mindinkább együtt élnek a pártonkívü­­liekkel. JL-né. A megkülönböztetett ficavetem gyümölcse

Next