Kisalföld, 1967. november (12. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

" Arcán feszült figyelem, tekintetével olvassa le a párt­­titkár ajkáról a szót. Időn­ként beleolvas a kezében tar­tott gépelt szövegbe. Milyen sürgős olvasnivaló­ja akadhat ennek a jóvágású, harminc év körüli fiatalem­bernek, épp a párttaggyűlé­sen, a beszámoló hallgatása közben? — tűnődik az odaté­vedt idegen. Majd azon bosz­­szankodik, hogy a fiatalember látható figyelmetlenségén sen­ki sem ütközik meg. Aztán felfedezi, hogy a titkár és a fiatalember kezében lévő pa­pírlapok egészen egyformák, tartalmuk is ugyanaz. Három esztendeje két pél­dányban készülnek az alap­szervezet tagsága elé kerülő beszámolók. Az egyiket a fia­talember kapja, mert ő nem hallja, nem hallhatja a sza­vakat. Erősen koncentrálva, az ajkakról olvasva „szinkroni­zálja” az előtte fekvő szöve­get az ajkak mozgásával, így következtet arra, hogy melyik résznél tartanak. Felszólalását is rendszerint írásban nyújtja be a pártvezetőséghez, mert a folyamatos beszéd is nagyon nehezére esik. A gondolatok, melyeket a papírra vet, mély elmélkedésről, alapos politikai képzettségről tanúskodnak. S a fiatalember, akit egy súlyos betegség még gyermekkorá­ban siketnémává tett, nagyon komolyan veszi a párttagság­gal járó jogokat, kötelessége-­­ket. Mindenről tudni akar, s mindenhez van véleménye, észrevétele, javaslata. Munka­társai, elvtársai ezt magától értetődőnek találják, megszok­ták tőle, hogy teljes ember­ként él. Serdülő korában érte a szörnyű betegség, amelytől el­vesztette halló- és beszédkész­ségét. Úgy látszott, hogy az addig kitűnően tanuló, szép reményekre jogosító ifjú élete, jövője összetörik. Mégsem így történt. Elvégezte az általá­nos iskola utolsó két osztályát, technikusi oklevelet, majd felsőfokú képesítést szerzett. Ki tudná csak megközelítően is érzékeltetni, hogy mennyi aka­raterő, önbiza­lom, bizakodás kellett mindehhez? Mi és kik táplálták a fiúban, majd a fér­fibe azt a meggyőződést, hogy nincs elveszve semmi? A szülők, akiknek hal­latlan szeretetéből, lelkiere­­jéből jutott a fiúknak is. Apa, anya, akik szinte beleszuge­­rálták a gyerekükbe, hogy te­hetsége megmaradt, s győznie kell akarattal szívóssággal a bizonyítást.. Tanítók, tanárok, akik sok-sok türelemmel, de kemény igényességgel szorítot­ták a jó eszű tanítványt a testi fogyatékosság olykor­­ csüg­­gesztő tudatának legyűrésére. Mekkora pedagógiai érzék kel­lett ahhoz, hogy megértsék, semmi sem árt jobban a ta­nítványuknak, mint a szána­kozás. A fiú s­emmitől sem ir­tózott jobban, mint attól a „jó­szívűségtől”, amely öt ép tár­saitól meg­próbálta különböz­tetni. S hány, a pedagógiáról keveset tudó ember vizsgázott­­ pedagógiából jelesre? Sport­társak, akik közül ügyességé­vel tűnt ki. Az egyik sport­­társból, a leányok legcsino­­sabbjából élettársa lett. Aki­nek nemcsak hallása, de szíve­­lelke is ép olyannyira, hogy évek múltán meghitt, derűs harmóniában élnek, immár hármasban. Munkatársak, akiknek dol­ga­ megnehezíti, hogy a köz­lendők továbbítása, megértetése kö­rülményes. A többség tisz­teli a fiatalember tudását, s emberfeletti erőfeszítését, amellyel ezt megszerezte, s ál­landóan gyarapítja. Ám, van­nak, akikben ez nemcsak cso­dálatot, tiszteletet, hanem in­gerültséget ébreszt. Ki tudná ennek okát adni? Lehet, ha társuk elesett, szánalomra méltó lenne mindenki egyön­tetűen mellé állna. De mivel min kér, s nem fogad el kö­nyörülhet, makacsul kiharcol­ja magának újból és újból a ta­rtási lehetőséget, vitatkozik, ha úgy érzi, neki van igaza, némelyek szerénytelennek, törtetőnek tartják. Nem értet­ték meg azt sem, miért kérte felvételét a pártba. A pártszervezet titkára meg­értette. A sokat tapasztalt munkásember, régi kommu­nista nem lepődött meg a fia­talember jelentkezésén. S az ellenvetések hallatán felbő­szült. Arra a kérdésre, hogy mit nyer vele a pártszervezet, ezt felelte: Embert! Aki min­denkinél inkább érzi, érti a közösség fogalmát. S tudja, hágy más társadalmi rendben, ha még oly okos, tehetséges lenne is, elkallódna. Mi rend­kívüli van tehát abban, hogy a párthoz akar tartozni? Igaz, a pártéletben való részvétele nehezebb lesz, mint másoknak. De ha ő vállalja, nekünk sem szabad megriadnunk. S hány év hallású, de csukott fülű ember megnyeréséért kell küzdenünk nap mint nap! Ez talán könnyebb? A pártszervezet kom­munistáinak csak ajánló, di­csér­t­ szavaik voltak azon a taggyűlésen, ahol a fiatalem­ber felvételéről döntöttek. Ez­­úttal nemcsak az ajkakról, a tekintetekből olvasott. Meleg­séget, bátorítást. Azóta ké­szülnek két példányban a be­számolók, jegyzőkönyvek, írás­ban kapja meg a fiatalember a Marxizmus—L­eninizmus Esti Egyetemének előadásait, így is vizsgázik, nagyon jó eredménnyel. Nem hallja az őt körülvevő világot, de érti. Jakus Lajosné Nem hallja, de érti Veter­án Unger József 56, Filipp Győző és Garami József 50 esztendeje tagja a Vasas Szak­­szervezetnek. A ma már nyug­díjas egykori MOFÉM-dolgo­­zókat szombaton jutalomban részesítette a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervező­ vasasok­ ­­te. Jutalmat kapott szombaton a Mosonmagyaróvári Fémsze­relvénygyár jubileumi ünnep­ségén Ferenczi János, aki részt vett a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban, Horváth Sándort 40 esztendei párttag­sága alkalmával köszöntötték. A pedagógiai pályázat nyertesei : A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Sopron megyei Bizottsága és a megyei tanács­ok művelődésügyi osz­tálya jeligés pedagógiai pályá­zatot hirdetett. A pályázat témaköre: A szo­cialista hazafiságra és a pro­letár internacionalizmusra ne­velés. Tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában Boros Dezső, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője átadta a díjakat Kétezer forintos első díjat kapott az „50 év” jeligéjű pá­lyamű. Szerzője: Bedécs Gyu­la, Pannonhalma. 1500 forin­tos második díjban részesült a „Békéért, szocializmusért” jel­igéjű pályamű. Szerzője: Som­lai Andrásné, Sopron, és a „Testvéreim vannak számos milliók...!” jeligéjű pályamű, szerzője: Farkas Gyuláné, Nagybajcs. Nyolcszáz forintos harma­dik díjat kapott a „Szmolnij” jelgéjű pályamunka, szerzője: Pintér István, Győr, az „Auro­ra 1917” jeligéjű pályamunka, szerzője: Erdei László, Sop­ron, az „Előre” jeligéjű pálya­munka, szerzője: Szőcs Emő­ke, Halászi. Megosztott harmadik díjban részesült az „Aurora” jeligéjű pályamunka, szerzője: Zado­ma Károlyné, Kisbarát, és az „Októberi fény” jeligéjű pá­lyamunka, szerzője: Huszár József, Sopron. GYŐRI RADIO Műsorok (Hullámhossz: 223.88 m* 1340 Ke.) 9.00—10.00: Ünnep előtt. Gyárról gyárra. Riportműsor. Emlékmű­avatáson. — Október nyomában. — Kitüntetettek között. — Moszk­vai pillanatok. — Novemberi kö­szöntő.KOSSUTH RADIO 3.10: A Szovjet Kultúra Hete. — 3.45: Édes anyanyelvünk. — 8.50: Gyermekkórus. — 9.06: Muromi Hja. Rádiójáték. — 10.05: Szivár­vány. — 12.10: Tánczenei koktél. —­ 12.55: Rádiólexikon. — 13.25: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 14.05: őszi fény. Magyar köl­tőke versei. — 15.20: Benjamino Gigli-hangverseny. — 15.54: Hol vagy Názár? Rádióváltozat. — 16.26: Lemezek közt válogatva ... —­17.00: Fjodor Jegorovics Tyitov­nak, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének ünnepi beszéde. — 17.15: Népzenei Magazin. — 17.55: Díszünnepség az Erkel Színház­ból, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján. — 19.15: Hanglemez. — 19.20: Szovjet Kultúr­a Hete. — 20.24: Honfoglalók között. Irodalmi est a stúdióból. 22.35: Tánczene. 8.00: Mit hallunk a jövő héten? — 8.30: Miska bácsi lemezesládája. Gyermekrádió. — 9.00: Operaka­lauz. — 10.00: Népi muzsika. — 10.31: Szép magyar novella. — 10.47: Szimfonikus zenekari hangver­seny. — 12.20: Új kor idején. — 12.50: Táskarádió. Ifjúsági Rádió zenés műsora. — 14.03: Zongora­művek. — 15.00: A magyar költé­szet századai. — 15.15: Tánczene. — 15.55: Barokk muzsika.­­— 16.35: Oly korban éltem én... — 16.50: Éva. Operettrészletek. — 17.20: A hét előadóművésze, Emil Gilelsz. — 17­55: Forradalmi tábortűz. — 18.00: Szimfonikus könnyűzene. — 18.43: Nagy költők megzenésített versei, Heine. — 19.15: A magyar irodalom kincsesháza. — 20.23: Baráti népek dalaiból. — 20.48: Beethoven: Fidelio. Opera. URH 18.05: Tánczenei koktél. — 18.50: Verdi-kettősök. — 19.33: Két. Bee­thoven vonósnégyes. — 20.30: Mah­ler: VI. szimfónia. — 2151: A jazz kedvelőinek. — 22.07: Sárai Ti­bor: Változatok a béke témájára. Oratórium. PETŐFI RADIO KISALFÖLD Vörös szalag a vendéglőn Tegnap délelőtt 10 órakor átadták a forgalomnak Halá­sziban az 1 600 000 forint költ­séggel épített kisvendéglő­presszót. Az épület a megye egyik legmodernebb vendég­látó létesítménye, melyet a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójára ad­tak át. Kiss István, a fogyasz­tási és értékesítő szövetkezet elnöke megnyitó beszédében méltatta a szövetkezet, vala­mint a Mosonmagyaróvári Építő- és Vasipari Ktsz mun­káját, s a többi között elmond­ta, hogy az új vendéglő he­lyén — az egykori korszerűt­len kocsmában — alapították meg 1947-ben a földművesszö­­vetkezetet. Az új vendéglő aj­taját elzáró piros szalagot Ta­kács András, a MESZÖV igaz­gatósági elnöke vágta el, s ez­zel megnyitotta az üzletet a fogyasztók előtt. BUDAPESTI TV 8.15: Iskola-tv. Felsőfokú mate­matika. — 9.00: Orosz nyelv. — 9.25: Belle és Sébastien. Magya­rul beszélő francia kisjátékfilm­sorozat (ism.). — 10.20: Hétmér­­földes kamera. Úttörőhíradó (ism.) — 10.35—12.05: Ki mit tud a Szov­jetunióról? — 15.55: Utazás jegy nélkül. — 16.20: Fele-fele. A moszkvai és a budapesti televí­zió közös szórakoztató műsora (ism.). — 17.35: Esti mese. — 17.50: ötven éve történt. — 18.00: Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Forradalmi Munkás—Pa­raszt Kormány és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának dísz­­ünnepsége, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évforduló­ján, az Erkel Színházban. — 20.30: Apa. Magyar film. — 21.55: Tv­­híradó. H.BRATISLAVAI TV 17.45: Beszélgetés a zenéről. — 18.15: Filmriport. — 19.00: Tv-hír­­adó. — 19.45: Viharok, szenvedé-­ s­ek és győzelmek évei. Dokumen-­­­tumok. — 20.40: Satrov: Július hatodika. Tv-játék. — 22.00: Sosz- ■ Jakovics: Styenka Razin. HOL SZÓRAKOZZUNK? Győr. Rába, de.: A tettes elrejti í­j arcát, széles (csehszlovák), 10. Du.: Csendőrök New Yorkban, 1 széles (francia), fél 2. — A tettes í elrejti arcát, széles (csehszlovák), fél 4, háromnegyed 6, 8, csak 16 éven felülieknek. Gyárszabadhegy: Viva, Maria!, széles (francia), 7, csak 16 éven felülieknek! — Matiné: Szerelem csütörtök (magyar), 10 óra. Móvár, Kossuth: Enyém, tied, széles (angol), 4, 6, 8. Móvár, Dózsa: A domb, széles (angol), fél 6, fél 8, csak 16 éven felülieknek. Sopron: Szabadság: Diplomaták összeesküvése, széles (szovjet), 3, negyed 6, fél 8. Csorna: Ki ölte meg Jessyt?, széles (csehszlovák), 6, 8. Kapuvár: Csapajev (szovjet), 6, 8. Gönyü: Ünnepnapok, széles (ma­gyar), 7. Győrszentiván: A nevük azonos, széles (szovjet), 7. Hegyeshalom: Bumeráng, széles (lengyel), 7. Mosonszentjános: Szólítson ügy­védnek, széles (francia), fél 8. Rajka: Az özvegy és a százados, széles (magyar), 7. Pannonhalma: A múmia közbe­szól, széles (magyar), 6. Pér: Optimista tragédia, széles (szovjet), forradalmi film. 6. hétfő: CSILLAGOK. Ünnepi előadás, 5 órakor. 1967. november 6., hétfő Mélységes bizakodás jellemzi az új magyar filmet Szubjektív jegyzetek a III. magyar játékfilmszemléről Egy vallomással­ kell kezde­nem. Úgy adódott, hogy az el­múlt esztendő magyar film­terméséből egyetlen alkotást sem láttam. Az új magyar film nemzetközi sikereit, nemzet­közi visszhangját a sajtóból s egyéb híradásokból ismertem csupán. S amikor meghívást kaptam Pécsre, a III. magyar játékfilmszemlére, érthető iz­galommal készültem az új ma­gyar filmmel való találkozás­ra, az élmények záporozására, befogadására. A pécsi filmszemle valóban alkalmas volt arra, hogy plasz­tikus képet adjon a magyar filmművészet legnemesebb tö­rekvéseiről. A pécsi filmszem­le páratlan randevú volt a magyar film történetében. Olyan filmek szerepeltek a nemzeti szemlén, amelyek már erős nemzetközi mezőnyben szereztek elismerést a magyar filmművészetnek. A magyar alkotók a film gyermekkora óta ott voltak a nemzetközi élmezőnyben, s a megtett utat olyan mérföldkö­vek, olyan alkotások példáz­zák, mint az Emberek a hava­son, a Valahol Európában, Fejős Pál filmjei, a Körhinta stb. Olyan egyértelmű érdek­lődés, elismerés azonban so­hasem kísérte még a magyar filmgyártást, mint a legutóbbi esztendőben, vagy éppen nap­jainkban. Rendkívül kecseg­tető és hízelgő a kép ránk nézve, ha csak egyetlen ösz­­szehasonlítást teszek is. Az angolok évi nyolcvan filmet gyártanak, mi körülbelül 18— 20-at. S ebből a húszból olyan alkotásokat tudunk felmutatni a világnak, amelyek a nem­zetközi vetélkedőkön, filmfesz­tiválokon öt értékes djat kap­tak. Mi a magyar filmek varázsa ma, mivel sikerült felkelte­nünk az érdeklődést magunk iránt? Milyen szerepet visz ma a magyar film a nemzet­közi filmművészetben? Ezekre a kérdésekre próbáltam ma­gam is választ keresni a szemlefilmek, az ősbemutató­kon s más nemzetek feszti­váljain díjat nyert filmjeink pergetése közben. Ezekre a kérdésekre próbált választ ke­resni a kétnapos vita is, ennek szellemében hangzottak el a legkiválóbb külföldi és hazai szakemberek észrevételei, ref­lexiói. Filmművészetünk kilépett abból az izoláltságból, amely­ből például irodalmunk a nyelvi kötöttségek miatt csak rendkívül nehezen találta meg az utat Európa vagy a világ más népeihez. Ludmilla Pogo­­zseva, az Iszkusztvo Kino fő­­szerkesztője, Philippe Hau­­diquet francia esztéta és film­­kritikus, Robert Schär svájci kritikus is utalt arra felszó­lalásában, hogy a­­ magyar filmgyártás gazdag és sok­színű rendezőegyéniségekkel dicsekedhet. Nekik jelentős részük van abban, hogy a ma­gyar film megtalálta sajátos arculatát. Való igaz azonban, hogy Nyugaton más eredői is van­nak az érdeklődésnek, hogy úgy mondjam , amiért egy kicsit a kirakatba kerültünk. A mai magyar élet, a mai sa­játos magyar problémák priz­maként mutatják más népek számára is az átalakulás útját, az új rend születését, az új emberi törvények gyökerese­­dését. A­ világ haladó művészei mindenütt harcolnak az elide­genedés ellen, s a filmművé­szet sajátos eszközeivel törek­szenek az elidegenedés prob­lémáit feltárni. Kétségtelen, az elidegenedés a mi társadal­munkban is fellelhető, s film­művészeink ugyancsak nyitott szemmel figyelnek, hogy „tet­ten érjék” az elidegenedést, feltárják az okokat, s harcba hívjanak ellene. Az idei szem­lefilmek: Az Utószezon, a Hi­deg napok, az Apa, a Szevasz, Vera, a Tízezer nap s a Hogy szaladnak a fák című alkotá­sok mind a magyar élet egy­­egy sajátos vonását ragadták meg. Kása Ferenc széles ára­­dású történelmi tablója, vagy Kovács András oknyomozó, Fábri Zoltán lélekanalizáló módszere, Szabó István lírai attitűdje a mai magyar film­művészet sajátos éghajlatát teremtik meg. Voltak esztendők, amikor filmművészetben, irodalomban s a többi társművészetben is mindig az általános, az „egye­temes” ember kifejezésére tö­rekedtünk. Az utóbbi év film­termése is ékesen bizonyítja, hogy éppen a sajátos nemzeti problémáinkkal, azok őszinte és kendőzetlen feltárásával, művészi megragadásával tud­juk leginkább hírünket szét­­küldeni a világba. Persze ezeknek az alkotásoknak nem­csak az a varázsa, hogy jelleg­zetesen magyar atmoszféráj­ú alkotások, hanem egyszer­smind általános emberi prob­lémákat boncolgatnak, s kor­szerű nyelven szólalnak meg, a kor problémáinak szintézi­sét adják. Illyés Gyula így fogalmazta ezt meg: „Az igazi magyar az, akinek jellemzé­sére azt mondhatjuk el, amit a tökéletes emberről gondo­lunk”. Filmeseink is ezt igyekeznek lefordítani a film sajátos nyelvére. Ez a bartóki és Jó­zsef Attila-i egyetemesség, ez a mérték észlelhető Jancsó Miklós „Csillagosok, katonák” című filmjében. Az interna­cionalistáknak akar emléket állítani, köztük azoknak a ma­gyaroknak is, akik felismer­ték a történelmi és társadalmi szükségszerűséget, s ennek szolgálatába álltak, s áldozták életüket Az új rend születése sosem történik vér nélkül, ál­dozatfájdalom nélkül — ezt példázza egyebek között a Tízezer nap, a Hogy szalad­nak a fák stb. A vitában egye­sek a magyar film „aranyko­ráról”, mások „ezüstkoráról” beszéltek. Szeretnénk hinni, hogy sem egyik, sem másik nem fokmérője, kizárólagos és lehatárolt értékmérője az új magyar filmnek. Szeretnénk, ha a magyar film hajnalát je­leznék ezek a nemzetközi fesz­tivál-díjas filmjeink. Napilapok, folyóiratok ha­sábjain, nyilvános vitákban, egyéni beszélgetéseken s ter­mészetesen a pécsi szemlén is gyakran szóba került a kö­zönség nevelése, a filmértő közönség kialakítása. Kétség­telenül ezért még sokat kell tennünk, hogy nagykorúvá nőhessen a magyar moziláto­gató közönség. Filmrendezők, szakemberek panaszkodnak arról, hogy kitűnő filmalkotá­sok fúlnak közönybe, vagy éppen nem kapják meg azt a közönségsikert, azt a nézőszá­mot, amit méltán megérde­melnének. A szovjet Ludmilla Pogo­­zseva fejtette ki azt a véle­ményt, hogy ne kívánjunk mindent a közönségsikerrel mérni, a nézők számával. Ne akarjuk a közönséget fetisi­zálni. Ehelyett lássuk be őszintén, hogy a közönség is differenciált, s ne várjuk tőle, hogy minden filmre mindig egyformán reagáljon. A sajtó, a színház, a különböző intéz­mények s nem utolsósorban a film is sokat tehet azért, hogy az igényeket, az ízlést közelítsük, hogy megtanítsuk „látni” a mozilátogató közön­séget. Filmművészeink rendkívül bátran nyúlnak a legkénye­sebbnek látszó témához, s valóban az élet legkülönbö­zőbb szöveteit a legkülönbö­zőbb mélységekből hozzák. Lázas izgalommal keresik, ku­tatják az egyén helyét, fele­lősségét a társadalomban, a történelmi és társadalmi cse­lekvés folyamatában. Mélysé­ges optimizmus, életigenlés jellemzi az új magyar filmet, pozitív feleletet keresnek az élet nagy kérdéseire. (Folytatjuk.) Hamar sm­re Tamási Eszter interjút kér Krystyna Mikolajewskajától, a filmszemle népszerű sztárját)»! (Erb János felvétele)

Next