Kisalföld, 1969. június (14. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
1969 június 1., vasárnap Érdemes Az ember legsajátosabb tulajdonsága az érdeklődés. A sajtó, a rádió, a televízió, a technika korszerű eszközeivel, a békés külpolitikáról gyorsan ad tájékoztatást. A mi hazánkban is, aki nem sajnálja az időt az olvasásra, a rádió hallgatására, a televízió nézésére, az az eseményekkel gyorsab, gyakorta velük egyidőben ismerkedhet. Ennek tudatában különösen furcsa az olyan helyzet, amikor a dolgozó éppen arról tud a legkevesebbet, ami hozzá a legközelebb van és életével szorosan összefügg. Ez azért lehetséges, mert az állami vállalatok, a termelőszövetkezetek és intézmények vezetői között találhatók olyanok, akik nem tartják tiszteletben beosztottaik iránti ama kötelességüket, hogy őket rendszeresen tájékoztassák. Az ipari és mezőgazdasági termelésről, a kereskedelemről, a pénzügyi életről, az intézményi tevékenységről szóló tájékoztatás elhanyagolása több okból is kifogásolható Ha a dolgozó nem ismeri munkahelyének sikereit, gondjait, azokat nem is érezheti megáénak. Az állami, társadalmi szektorrá vált intézményben — ha azt az ott dolgozók nem ismerik — csak lassan alakul ki és válik szilárddá a szocialista tulajdonosi szemlélet. A gépeket irányító, a földeken dolgozó, az intézményekben foglalatoskodó ember többre képes, mint meghatározott feladatra. A város és a falu dolgozója szívesen közli észrevételeit, javaslatait és növeli teljesítményét akkor, ha arra kedvező légkörben lehetőséget kap. A jó légkörnek része a tájékoztatás az üzem, a termelőszövetkezet, az intézmény helyzetéről, eredményeiről, gondjairól, feladatairól. Az egyszemélyi felelős vezetés nem, gátolja, hogy az irányító és a beosztottak között alkotó kapcsolat alakuljon ki. Ám az alkotó légkör fontos feltétele, hogy a vezetés szocialista tudatossággal olyan munkatársi kapcsolatot építsen beosztottaival, melynek része a dolgozók tájékozottsága. Ez esetben a dolgozó magáénak érzi munkahelye sikereit, gondjait és esetleges kudarcait is. A hibás cselekedetek megszüntetését, a fejlődést szívügyének tartja, és azokért aktívan tevékenykedik. Elfogadhatatlan az olyan vezetési szemlélet is, amely a sikereket elhallgatja, hogy az év elteltével „kellemes meglepetést” közölhessen a dolgozókkal. A dolgozóktól mindenütt felelős munkát várnak. Aki nagykorú a munkában, azt tekintsék nagykorúnak a vállalati gazdálkodásról szóló őszinte, tárgyilagos ismertetéssel is. Jó tapasztalni, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények irányításában az a vezetői módszer terjed, amely igyekszik a dolgozó kollektíva eszét, értelmét is felhasználni. A vállalati, termelőszövetkezeti, intézményi irányításban a kollektív vezetést még ott is célszerű továbbfejleszteni, ahol ezzel már nagy sikereket értek el. A vezetők és a beosztottak összeforrottsága, a kölcsönös bizalmon alapuló tájékoztatás és véleménycsere, a szocialista demokratizmus, az öntudatos fegyelemnek, az emberi képesség kibontakoztatásának kimeríthetetlenül gazdag forrása. Érdemes belőle meríteni. Lónyai Sándor KIS 41 FOGD Gyorsítani kell a gépjavítást! (Folytatás az 1. oldalról.) Az idén rendkívül jó termést ígérő gabona méginkább növeli a tárolási gondot. A megye állami gazdaságai 2693 vagonra, a termelőszövetkezetek 8171 vagon gabonára kötöttek értékesítési szerződést. A Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vállalat elvégezte az éves nagy karbantartását a gabona fogadására, összesen 16 szárítója van, ebből 12 Farmer típusú. Aggasztó, hogy mintegy 54 százalékban telítettek meg a megye gabonaraktárai, gyorsítani kellene a vállalatnak az ógabona elszállítását. Az idén is köt tárolási szerződéseket a termelőszövetkezetekkel a vállalat, terv szerint mintegy 2500 vagonra, eddig 900 vagon fogadására szerződtek a szövetkezetek. A gondos gabona-betakarítás mellett nagy figyelmet kíván a szalmalehúzás, szántás, másodnövények vetése, bármelyik munkával a késés kárt jelent a gazdaságoknak. Az idei az első év, amikor a megye kombájnjai teljes egészében a termelőszövetkezetek tulajdonában vannak, viszont sok tapasztalt, jó kombájnos a javítóállomásokon dolgozik. Ajánlatos lenne, ha a szövetkezetek kérnék, az állomások pedig módot adnának rá, hogy a jó szakemberek segítsenek az aratásban. Különösen a gyenge szövetkezetekben gond az alapos felkészülés, ezért a javítóállomások legjobb szakembereiből, két-három tagú, szerelőbrigádok alakulnak, a területi szövetségek dotálnák munkájukat , és különös figyelemmel segítenék a gyenge szövetkezetek géperőnlétét. Minden évben ébren tartja a kedvet a gabonabetakarítási verseny Az idén is a legfontosabb feltétel legyen a kombájnosok versenyében: a minőségi munka, a minél kevesebb szemveszteséggel a lehető legtöbb gabona betakarítása. gSzm Közvéleménykutatással készült Mától érvényes az új autóbusz menetressa Ma éjféli 0 órakor lépett életbe az új belföldi és nemzetközi autóbusz menetrend, összeállítása előtt közvéleménykutatást végeztek, és vállalatok és intézmények javaslatait figyelembe véve készült el a 800 oldalas, súlyra is tekintélyes (egy kilogramm kilenc dekát nyom) menetrendi tájékoztató. A régihez mérten sok időbeli változást tartalmaz. Ezért is, továbbá a járatok bővítése miatt felhívjuk az utazók figyelmét, hogy indulás előtt érdeklődjenek a menetrendi újdonságok felől. Új járatok A megyénk lakosságát érintő változásokról Miletics János, a 19. Autóközlekedési Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetője és Dubi Lajos forgalmi vezető tájékoztattak bennünket. Az első információ a Székesfehérváron keresztül a Balatonra utazóknak kedvező, ugyanis Győrtől Kisbérig és vissza naponta négynégy autóbusz közlekedik, csatlakozással a Kisbértől Székesfehérvárra induló vonatokhoz. A Győr és Győrszentiván közötti forgalmat három járatpárral növelték. Ravazd végállomással külön autóbuszjáratot állítottak be, amely Pannonhalmán keresztül közlekedik. A megyeszékhelyt Sopronnal, Mosonmagyaróvárral és Csornával összekötő járatokban nincs változás, Sopronba, illetve onnan Győrbe vissza elegendő a napi nyolc járatpár. Út a Balatonhoz A távolsági forgalomban újdonság, hogy Felső-Dunántúl valamennyi jelentősebb városa Győrből, illetve Sopronból elérhető. A Győr — Veszprém — Balatonfüred járat kiegészítéseként külön járatot állítottak be Győr — Balatonalmádi útvonallal. Győrből Pápa érintésével juthatnak el közvetlen járaton Keszthelyre, Hévízre és Zalaegerszegre, de van külön Hévíz végállomással közlekedő járat is. Sopronból ugyancsak a Keszthely — Hévíz járat a Balaton leggyorsabb megközelítési lehetősége. Belföldi távolsági forgalomban még a Győr — Szombathely, és a Győr — Székesfehérvár — Dunaújváros vonala jelentősebb a megyénkből utazóknak. Külön mellékletet adtak ki a Balaton és környéke, valamint az üdülőhelyek autóbuszjáratairól, továbbá a nemzetközi vonalakról. Érdemes tanulmányozni, mert Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és Ausztria városaiba több távolsági járat is indul. A megyénkbelieket a kedd, csütörtök és szombaton Győr — Dunaszerdahely közötti oda-vissza autóbusz, valamint a hétfőn, szerdán és pénteken közlekedő Győr — Pozsony járat érdekli. Ennél a vonalnál az indulási időpontok megváltoztak. Burgenlandi kocsi Az osztrák főváros Győrből (Hegyeshalmon át) és Sopronból is elérhető autóbusszal. A győri járat kedden és vasárnap közlekedik. Bécsből szerdán és szombaton reggel indul vissza. A soproni a hétvégére szól: pénteken indul Bécsbe és szombaton reggel jön vissza. Van egy egészen új járat június 1-től, kimondottan Burgenland maglátogatására Soprontól Drassburgig. Ez az autóbuszjárat vasárnapokon két alkalommal indul, illetve tér vissza. Az utazók kényelmét szolgálja, hogy távolsági és nemzetközi járatokra egy hónappal az indulás előtt megválthatók a jegyek, s ez nemcsak a helyfoglalás miatt fontos, hanem az esetleges pótjáratok beállítása miatt is, amelyet eddig csak az indulás időpontjában lehetett megállapítani II vásárlók védelmében Az önkiszolgáló élelmiszerboltok nagy népszerűségnek örvendenek, bár egyre több az olyan vásárló, aki hangoztatja: akkor sem hajlandó az önkiszolgáló boltba belépni, ha ott ingyen vásárolhat. Sok a panasz a túlzott gyanúsítás, az indokolatlanul megfizettetett árucikk miatt. A szégyent, a megalázást egyhamar nem lehet elfelejteni. Kétségtelen, a bolti dolgozók félelme sem indokolatlan, hiszen nem egy tisztességtelen vevő próbálkozott már az áruval fizetés nélkül távozni. De a túlnyomó többség becsületes szándékkal lép a boltba és jogos a felháborodása, ha gyanúba fogják. Hivatalos igazolás fekszik előttünk, amelyet a győri Bartók Béla úti 1217. számú önkiszolgáló boltban állítottak ki: „Igazoljuk, hogy özvegy Béres Mihályné 1969. május 22-én, délután fél 3 órakor az üzletben 9 60 forintért 1 kilogramm kristálycukrot vásárolt. Pecsét, három aláírás”. Mire kellett az igazolás? Csupán arra, mert Béres Mihálynéval még aznap a győri boltban vett cukrot a győrszemerei önkiszolgáló üzletben is megfizettették. Olvasónk Győrött lakó lányát látogatta meg, útban hazafelé vette a kristálycukrot, mikor Győrszemerére, lakóhelyére érkezett, az utcán összetalálkozott másik lányával, aki néhány apróság vásárlására kérte. Győrszemerei szokás, hogy a boltba lépéskor a kézitáskákat asztalra helyezik a vásárlók Béresné is így tett, amiben ott lapult a Győrött vett kristálycukor Megvette az árut, fizetett, már távozni készült a pénztártól, amikor a boltvezető mellette termett. — Fizesse ki a szatyorban lévő cukrot is! — és a pénztártól távol eső asztalra mutatott. Az özvegyasszony nem tudott a meglepetéstől hová lenni. Próbált érvelni, az üzletvezető azonban nem tágított. A forgalom a boltban leállt. Hogy a további feltűnést elkerülje, kifizette a cukrot és szemlesütve távozott az üzletből. Ennyi történt. Béresnének nem a többletkiadás fáj, hanem a becsületén esett folt, amit a falu közvéleménye a hallottak alapján kétségbe vont. A bizonyítás utólag szinte lehetetlen, de a győri 1217 számú bolt dolgozói igazolása nem vonható kétségbe özvegy Béres Mihálynénak elégtételt kell kapnia! N. M. Angliai tapasztalatok Dohovics József, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár főmérnöke és Holczinger János, anyag- és áruforgalmi osztályvezető már készíti az írásos beszámolót az egyhetes londoni tartózkodás műszaki, üzleti tapasztalatairól. — Mi volt az utazás célja? — kérdeztük Dohovics Józseftől. — A NIKEX szakembereivel utaztunk Angliába, mivel megtudtuk, hogy alumíniumöntvényeink érdeklik a feldolgozó vállalatot. A leendő üzleti partnerek igényei iránt tudakozódtunk Londonban. Így jutottunk el egy, a főváros közelében működő, tolózárakat gyártó üzembe. Ez a cég az olajvezetékek szakaszos elzárásához használatos készülékeket szállít Magyarországra. — Üzletkötésre is sor került? — Ezúttal még nem, mivel a szállítási költségek meglehetősen nagyok. Alapos számításokat kell végeznünk, hogy az új piac kölcsönös előnyöket jelentsen. — A tapasztalatok viszont hamarabb kamatoznak. — Feltétlenül! Mindenekelőtt a Bass-gyárban tapasztalt műszaki szervezettségből tanulhattunk. Jellemzőként egy érdekességet: a dolgozók összlétszámának több mint a fele műszaki képzettségű és beosztású. Ebből következik a munka magas fokú szervezettsége és termelékenysége. Bár az anyagi-műszaki feltételek nem egyenlők, jó néhány ott szerzett tapasztalatot hasznosíthatunk. — Milyen tapasztalatcsere lehetőség volt még? — Két, a szakmánkkal szorosan összefüggő kiállítást néztünk meg. Lakberendezési és víz-, gáz-, tréletfűtési szerelvények, eszközök seregszemléjét láttuk. Irigyeltük az angol cégeket, amiért a színesfémekben láthatóan ne.. szűkölködnek. Jó néhány értékes műszaki megoldással is találkoztunk. Összességében jólesően láttuk, hogy a MOFÉM-gyártmányok miatt nem kell szégyenkeznünk, célszerűségben, tetszetősségben állják az öszszehasonlítást. — Jutott idő a főváros nevezetességeire is? — Természetesen jóval kevesebb a kelleténél. Utazásunk mindössze egy hét volt, ennek nagy része üzleti tájékozódásra kellett. Főként az idegenforgalmi nevezetességeket néztük meg, amelyek gyönyörűek, némelyek — mint Marx Károly síremléke — felemelőek, felejthetetlenek. Az angol emberek életéből azonban keveset láttunk, csak felületes ismereteket szerezhettünk. Azok az emberek, akikkel hivatalosan érintkeztünk, igazolták a róluk alkotott elképzeléseinket, rendkívül udvariasak, szívélyesek, készségesek. Szép volt, hasznos volt az útunk, de jó volt hazatérni — mondta végül Dohovics József. JL-né Egy mondat az életrajzhoz Mudra Sándor még nem írt hoszszú, részletes önéletrajzot. Amikor arra kérem, foglalja össze 19 éves életének legfontosabb eseményeit, csak a tényekre szorítkozik. — Almosdon születtem, Hajdú- Bihar megyében. Négyen vagyunk testvérek. Apám a Nagyszentjánosi Állami Gazdaságban dolgozik. Könyrétalapon lakunk. Az általános iskola elvégzése után én is a gazdaságba mentem. De aztán nagyon akartam tanulni, és jelentkeztem kőművesipari tanulónak a MOM. 401-esbe. Korenengedéllyel felvettek, most másodéves vagyok, és a Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat brigádjában dolgozom. A tényszerű felsorolásba — talán akarata ellenére —, belopakodott egy személyes jellegű mondat is: „...nagyon akartam tanulni”. — Nem akartam megmaradni olyan munkánál, ahol csak az erőmre van szükség, az eszemre nincs. Meg aztán volt egy lány — talán szerettem is egy kicsit — azt találtam neki mondani, hogy gimnazista vagyok. Megtudta, hogy nem így áll a dolog, és mindjárt otthagyott. Akkor megfogadtam: lesz még nekem érettségim. Olvastam az újságban a hirdetést, jelentkeztem. Tanulni akartam — akármit. És jól keresni. Máris jól keres. Másodéves tanuló létére brigádban, teljesítményben dolgozhat. Megvan a havi 1200. A felét hazaadja, a másik feléből öltözködik. Gyorsan beszél, nagy lélegzeteket vesz. — Azt mondják: egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész. Pedig mennyire, hogy kell. Jó szem, biztos kéz. Lelkiismeret. Engem még nem szidtak a munkám után. Nekem nincs se rokonom, se ismerősöm. Én csak becsületes melóval szerezhetek protekciót. — Protekciót? — Már ahogy én értem. Mert úgy is lehet, hogy valaki visz a mesternek egy-egy üveg bort. De én látom, a tisztességes munkának nagyobb a becsülete. A jó tanulók fényképét kiteszik az „Akikre büszkék vagyunk” - táblára, nyáron kirándulni viszik őket a Balatonra. Rájuk felfigyelnek, ismerik őket. A brigádban a tanulók lóghatnak, én nem, mert tanuló vagyok ugyan, de annyi idős, mint a segédek. Mit szólnának ők, és mit szólna a mester? Széles vállú, inas, izmos. Az inge frissen vasalt, a kézszorítása erős. — Lányok? — Vannak. Egyik jön, a másik megy. Ráérek választani. — Milyet? — Magas, barna vagy fekete. Tiszta, rendes, házias. Szeressen. — És addig? — Tanulok. Építész vagy tervező akarok lenni. Ennek már megvan a menetrendje. A katonaságig elvégzem a technikumot. Utána egyetemre szeretnék menni. Anyagi akadálya nincs, szorgalom is lesz hozzá. — Azután? — Azután csinálok vagy veszek egy házat, ami csak az enyém. Ez majd az életrajz következő fejezetében lesz. A mostani fejezet ezzel a mondattal zárulhat: Mudra Sándort az építők napja alkalmából „Kiváló ipari tanuló" címmel tüntették ki. g. b. Újdonság Pályázaton díjat nyert „M n I s e n" szintetikus és gyapjú összetételei, könnyű nyári szövet. Magyarországi viszonylatban ilyen minőségű szövetet nem gyártottak. RÖVIDESEN MEGJELENIK!