Kisalföld, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-19 / 217. szám
2 A Az NDK nemzetközi tekintélye növekszik Otto Winzer beszélgetése újságírókkal Berlin (MTI) Otto Winzer, az NDK külügyminisztere szerdán estebeszélgetést folytatott a Berlinben akkreditált külföldi újságírókkal Szólott a szövetséges szocialista országok külpolitikájának egységes vonásairól, és rámutatott a Német Demokratikus Köztársaság különleges helyzetéből a hosszú közös határ az imperialista politikát folytató Szövetségi Köztársasággal adódó sajátosságokra. Aláhúzta, hogy az NDK külpolitikája az európai szocialista országok ideológiai éspolitikai egységének erősítését szolgálja Megemlékezel az ország növekvő nemzetközi tekintélyéről, amit az is mutat, hogy az idén 7 afroázsiai ország vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Német Demokratikus Köztársasággal. Rámutatott az Indiában és más országokban erősödő elismerési törekvésekre Hangsúlyozta: a Szövetségi Köztársaságot saját jól felfogott gazdasági érdekei is meggondolásra késztetik abban, hogy megszakítsa kapcsolatait az NDK-t elismerő államokkal. Nagy fontosságot tulajdonított az európai biztonsági konferencia összehívásának, és ismételten kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem köti semmiféle feltételhez a konferencia összehívását, amelyen — mint kiemelte — egymással és valamennyi részt vevő országgal egyenjogúan kell helyet foglalnia mindkét német államnak. A két német állam viszonyáról szólva megállapította, hogy kizárólag a nemzetközi jogi érvényű elismerés biztosíthatja az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok normalizálását, és ilyen jellegű szerződésben kell rögzíteni a két ország közötti erőszakos megoldásokat kizáró szerződést is. KISALFÖLD MÁR HÍRT ADTUNK Alekszej Koszigun és Csou En-laj, pekingi találkozásáról és tanácskozásáról. Képtávírónkon most érkezett meg a két államférfi találkozásáról készült felvétel. (KS.) A nap eseményeiről Hosszú, forró ősz Itáliában Görög ellenállás A közel-keleti „EURÓPA lágy alsótestének” annak idején még Hinston Churchill brit miniszterelnök nevezte Olaszországot. A második világháború alatt használta ezt a kifejezést, stratégiai szempontból, amikor a nyugatiak — a várt i'-'Zi második front megnyitása helyett — csupán Olaszországban szálltak partra. Nos, Churchill hajdani kifejezése mostanában politikai értelemben is mindinkább helytálló, szinte a „NATO lágy alsó testének” nevezhetjük az egyre mélyülő politikai válságokba sodródó Itáliát. Az amerikai „hosszú, forró nyár” mintájára „hosszú, forró ősz”-nek nevezték el a politikai megfigyelők és nyomukban a világsajtó a jelenlegi, olaszországi eseményeket. A múlt heti Fiat-sztrájk nyitánya után most már 900 ezer építőipari munkás is csatlakozott a munkabeszüntetéshez. S most ért véget 220 ezer vegyipari munkás sztrájkja. Ugyanakkor országos vasutassztrájkról érkezett friss jelentés. Az olasz dolgozók megmozdulása minden eddiginél magasabb hullámokat ver, valóságos ostrom alatt tartják a munkáltatókat és a kormányt a bérek emelése és a szociális körülmények javítása végett. NOHA alig múlik el nap anélkül, hogy Papadopuloszék fasiszta juntája ne hencegne a 67. április 21-én bevezetett szélsőjobboldali görög rezsim szilárdságával, most már anélkül is kevés nap múlik el, hogy az ellenállási mozgalom ne adna hírt magáról. Csütörtökön például a Görögországban működő külföldi vállalatok kaptak figyelmeztető levelet az ellenállóktól: számolják fel cégeiket és hagyják el Hellászt, mert a görögországi külföldi beruházások hozzájárulnak egy olyan tarthatatlan helyzet fennmaradásához, amely a görög népet megfosztja szabadságától. NEW YORK-I hírek szerint U Thant ENSZ-főtitkár munkaebéden látta vendégül Gromikót. Úgy tudják, hogy ott szó esett a Közel-Keletről is. Szombaton este U Thant a négy nagyhatalom külüy-miniszterét és Jarringot, közel-keleti különmegbízottját hívja meg vacsorával egybekötött tanácskozásra. Ugyanakkor folytatódnak az amerikai—szovjet megbeszélések is a Közel-Keletről. Egészen szükség van minderre, még ha egyelőre reménytelennek látszik is a konfliktusból való kilábolás. Viszont „Igen feszült a helyzet az izraeli— Szíriai határon” címmel közölt csütörtökön nagy cikket a Maariv című izraeli lap. Az AFP szerint a cím maga is túldramatizált, nem igaz, hogy az izraeli—szír határon annyira feszült lenne a helyzet, viszont egy héttel ezelőtt ugyanilyen célzatos sajtóközlemények előzték meg az EAK ellen indított légitámadást. (RS) Eredménytelen tárgyalás Párizs (MTI) Teljesen eredménytelen volt a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes értekezlet csütörtökön megtartott 34. ülése is. Henry Cabot-Lodge nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője mindössze arra szorítkozott, hogy néhány szó kíséretében felolvasta Nixon elnök szeptember 16-i nyilatkozatát, amellyel újabb csapategységek kivonását jelentette be. Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttségének helyettes vezetője elemezte és bírálta Nixon elnök kedden nyilvánosságra hozott bejelentését. Rámutatott: voltaképpen nem is lehet tudni, mennyi amerikai katonának a visszavonását határozta el az amerikai elnök. Az amerikai katonák egy csekély számának a visszavonása a több mint félmillió főnyi amerikai agresszor jelenlétéhez képest teljességgel jelentéktelen. 1969. szeptember 19., péntek Nixon felszólalt az ENSZ-ben Elmaradt a várakozástól New York (MTI) Nixon amerikai elnök csütörtökön délelőtt beszédet mondott az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 24. ülésszakán. Az amerikai elnök volt a második felszólaló a közgyűlés általános politikai vitájában, amely Josef de Magalhaes Pinto brazil külügyminiszter felszólalásával kezdődött meg. Nixon csütörtökön délelőtt érkezett Washingtonból a világszervezet székhelyére, New Yorkba. Az elnök érkezését nagyszabású biztonsági intézkedések előzték meg, az ENSZ székháza előtt azonban sok száz tüntető gyűlt össze, hogy tiltakozzék az Egyesült Államok vietnami háborújának folytatása ellen. ★ Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Nixon amerikai elnök általánosságban az Egyesült Államok békés szándékait hangoztatta az ENSZ-közgyűlés ülésszakán csütörtökön elmondott beszédében. Az elnök egyetlen konkrét kérdésben sem állt elő érdemileg új javaslatokkal, csupán megismételte az USA korábbi álláspontját Vietnamról szólva Nixon azt mondotta, hogy hivatalba lépése óta ez a kérdés foglalkoztatja leginkább. „Mi itt, az Egyesült Államokban véget akarunk vetni a háborúnak és készek vagyunk ennek érdekében minden ésszerű lépésre De nem férhet kétség ahhoz a sarkalatos ponthoz, hogy tiszta lelkiismerettel nem fogadhatunk el s a tartós béke érdekében nem is fogadunk el egy olyan rendezést, amely önkényesen szabná meg Dél-Vietnam politikai jövőjét.” (Mint ismeretes, az Egyesült Államok „önkényes feltételeknek” minősíti az ideiglenes forradalmi kormány javaslatait, és azt állítja, hogy az ország északi részéről „külső beavatkozással” akarják eldönteni Dél-Vietnam sorsát.) Az amerikai elnök ellentétben a nyilvánvaló tényekkel, ezúttal is a VDK-t és az ideiglenes forradalmi kormányt tette felelőssé a párizsi tárgyalások elhúzódásáért. A kelet-nyugati kapcsolatok és főként a szovjetamerikai kapcsolatok kérdéséről szólva megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kell tovább lépni „Az a véleményem, hogy kapcsolatainkat a Szovjetunióval a kölcsönös megbecsülés szellemében lehet építeni elismerve nézetkülönbségeinket , egyben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink különbözőségét, de egyben a közös érdekeket is, elismerve szövetségeseink jogait éppúgy, mint a saját jogainkat’— jelentette ki Nixon. Utalva arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői tárgyalnak egymással a Közel-Keletről, kijelentette: reméli, hogy rövidesen megindulnak a megbeszélések a stratégiai fegyverek korlátozásáról is, amelyet a legfontosabb kérdésnek minősített. „Nem lehetnek olyan illúzióink, hogy a fegyverzet ellenőrzése önmagában meghozza a békét. A béke azt is igényli, hogy előbbre jussunk az állandóan jelenlevő politikai problémáknak a megoldásában, amelyek megosztják a világot. Az a szándékunk, hogy józanul és komolyan tárgyalunk a Szovjetunióval. Nem hat át bennünket az előítélet, nem vakítanak el érzelmek, s arra törekszünk, hogy ne propagandát folytassunk, hanem megállapodásokra jussunk.” Az amerikai elnök az ENSZ feladatairól szólva a többi között kijelentette: a világszervezetnek lépéseket kell tennie a géprablások megakadályozására. Ugyancsak az ENSZ feladatai közé tartozik Nixon megállapítása szerint a gazdasági fejlődés és a születésszabályozás elősegítése a fejlődő országokban, a természeti környezet védelme és az űrkutatás előmozdítása. Nixon utalt arra, hogy a közelmúltban lépett első ízben az ember a Hold-Richard Nixon amerikai elnöknek az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elmondott beszédét diplomáciai, megfigyelők úgy értékelik, hogy az elmaradt az előzetes várakozás mögött. A beszéd nem tartalmazott egyetlen új javaslatot sem azon kívül, hogy az elnök sürgette a közgyűlést a repülőgép-eltérítések megakadályozására. Ez viszont a legjobb esetben is csupán harmadrangú kérdés, s az adott körülmények között leginkább az Egyesült Államokat érinti. Amerikai részről elsősorban a beszéd „ mérsékelt hangnemére” hívják fel a figyelmet. A megfigyelők egy része szerint azonban egyetlen új mozzanatot sem tartalmazott Vietnam kérdésében sem. Az ellenséges sajtókampány szerepe a prágai eseményekben Prága (CTK) A csehszlovák biztonsági szervek nyomozói részlegének vezetője, Sturma alezredes interjút adott a CTK hírügynökség tudósítójának az augusztusi zavargásokban részt vett személyek ellen indított eljárásokról. Mint elmondotta, a szövetségi gyűlés elnökségének augusztus 22-én kiadott utasítása alapján Prágában 1300 személyt vettek őrizetbe; ezek többsége 18—26 éves. Az őrizetbe vettek többségét a vizsgálatok lefolytatása után szabadon bocsátották; 260 személy esetében javasoltak vádemelést. Ezek a tüntetések szervezői közül kerültek ki, agresszív módon léptek fel a fegyveres erők tagjai ellen, és nagy számban vannak közöttük büntetett előéletűek. Sturma alezredes hangsúlyozta, hogy a nyomozás során különös figyelmet szenteltek a kampányok szervezőinek felkutatására, különbséget téve közöttük és a félrevezetett, megtévesztett vagy fiatalkorú személyek között. Arra a kérdésre, hogy a tüntetések szervezettek voltak-e, Szurma kijelentette, hogy bár a nyomozás még nem ért véget, az eddigi eredmények is az akciók szervezettségére utalnak. A tömeges megmozdulások okait az 1969 augusztusát megelőző időszakban kell keresni. A röplapok terjesztése, a külföldi rádiók és a külföldi sajtó propagandája nagy szerepet játszott, emellett rá kell mutatnunk, hogy a fő felelősség e kampány szervezőit terheli. A propagandakampány megpróbálta a fiatalságot spontán ellenálásra buzdítani,a fiatalok nagy része hallgatott a biztonsági szervek felszólításaira, később azonban a tömegpszichózis hatása alá került. A nyugatiak tevékenységéről szólva Sturma elmondotta a CTK tudósítójának, hogy az eddig lefolytatott nyomozás teljességgel bizonyította a külföldi sajtószervek és rádióállomások szerepét az augusztusi ellenséges kampány ideológiai előkészítésében. A kampányban való konkrét részvételükről szólva hangsúlyozni kell, hogy az eddig rendelkezésre álló adatok még alaposabb elemzést igényelnek. (MTI) Papok „lázadása A latin-amerikai kontinensen dühöngő viharok áradatában a katolikus egyház volt a „stabilizáló” tényező, amely elsősorban a magántulajdon sérthetetlenségét védte. Az egyház áldását adta a nagybirtokosokra és a katonai diktátorokra, a népnek pedig a túlvilágon ígért boldog életet. Ám a katasztrofális szociális viszonyok, amelyek között ma a latin-amerikaiak többsége él, s a forradalmi eszmék terjedése sok papot arra késztetett, hogy felülvizsgálja álláspontját. Az utóbbi időben Brazíliában a legdrámaiabbak a papok megnyilatkozásai. Belo Horizonte város érseke nemrégiben tüntetően nem volt hajlandó részt venni azon a banketten, amelyet a Costa e Silva marsall, az ország köztársasági elnöke rendezett, hogy ilyen módon fejezze ki tiltakozását három francia misszionárius letartóztatása és megkínzása ellen. A hatóságok azzal vádolták a francia misszionáriusokat, hogy partizáncsoportot akartak szervezni. A brazíliai katonai kormányzat „persona non gratá”nak nyilvánította E. Camaut, Recife város érsekét. Az egyik középiskola ezredesi rangban lévő igazgatója kénytelen volt elhalasztani a tanév befejezése alkalmából tervezett ünnepséget, mert a tanulók követelték, hogy hívják meg E. Camara érseket is, aki több ízben nyilvánosan követelte a katonai kormánytól, hogy vessen véget az ország északkeleti részén dolgozó munkások rabszolgasorsra emlékeztető helyzetének. Antonio Fragosot, Crateus érsekét a hatóságok „kommunista összeesküvésben” való résvétellel vádolták. Az érseknek az volt a „bűne”, hogy iskolát szervezett a mezőgazdasági munkásoknak, írni és olvasni tanította őket. Az egyik brazil tábornok azt követelte, hogy Antonio Fragosot zárják börtönbe... (Unsere Zeit) (Ford.: Peters Magda) 9 fi béke munkásainak győri tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) — A békemozgalom arra is alkalmas, hogy megismerjük más népek életét. Megyénkben sok nép fiai jártak már a Hazafias Népfront és más szervezetek meghívására. Szovjet asszonyokkal baráti találkozókon vesznek részt a magyar asszonyok. A tanácskozás előadója így fejezte be beszédét: — Szép, hálás feladat az emberiség boldogabb jövőjéért harcolni. Ezért hívunk minden becsületes embert, jöjjön és segítsen igaz harcunkban, hogy szavunk túlszállva határainkon, minél messzebb hangozzék! Kedves színfoltja volt a békegyűlésnek, amikor piros nyakkendős úttörők köszöntötték a résztvevőket és piros szegfüvel kedveskedtek az elnökség tagjainak. Az ünnepi beszéd után vita következett. A felszólalók mind hitet tettek a béke szolgálata mellett. A többi között szót kért Bakus Zoltán, a Hazafias Népfront vendége, aki a csehszlovákiai dunaszerdahelyi járás üdvözletét hozta. Nagy Gyula, a megyei pártbizottság titkára meleg szavakkal köszöntötte a békegyűlés résztvevőit, és kifejezte véleményét, hogy eredményesen tevékenykedett megyénkben a békemozgalom. Tar János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője a pedagógusok békéért végzett munkájáért mondott köszönetet. Rákosi Elek győri püspöki helynök a papi békemozgalomról szólt, Terényi István, az Országos Béketanács alelnöke a Béketanács üdvözletét tolmácsolta, dr. Kalocsai György, a KISZ megyei Bizottságának titkára az ifjúság békemozgalmáról szólt. (A vitában tizennyolcan szóltak a beszámolóhoz.) A vita után Terényi István, az Országos Béketanács alelnöke átadta a Béketanács kitüntetését azoknak, akik kiváló munkásai a magyar békemozgalomnak. Az idén először adott kitüntetést a következők kapták: Borsodi Kálmán, Belovicz Károly, Fülöp József, Fürst Ferenc, dr. Hajós Vilmos, dr. Pajtényi László, Rákosi Elek, Ritter Ottó, Schubert Lajos és Szálinger Gyula. A kitüntetések átadása után megválasztották a VII magyar békekongresszus megyei küldötteit. Pék Inm