Kisalföld, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-09 / 159. szám
mo. Július 9, csütörtök Ki találta fel? A mindennap használt tárgyakat megszokottaknak, maguktól értetődőnek tartjuk. Csak ritkán ötlik fel bennünk. Ugyan ki találta fel? ÍRÓSZEREK A tinta őse a folyékony lakk. Az ember időszámításunk előtt 3000 évvel kezdte használni, és mindjárt „pacát” ejtett. A régészek által előásott írásos dokumentumok hemzsegnek a pacáktól. Ezért aztán az ember újított: mintegy 4000 évvel ezelőtt az ókori Egyiptomban megjelentek az új írószerek, a papírt helyettesítő papirusz, s egyúttal az a nyersanyag, amely elégetés és vízben való feloldás után a tinta szerepét töltötte be. Most tegyünk egy „kis” másfél ezer éves ugrást előre, és máris a pergamen és az igazi tinta korába jutottunk. De ezzel a tintával is sok baj volt: nem akart lefolyni a tollról, besűrűsödött, ugyanakkor telefröcskölte az értékes pergament. Nem is tudtak vele zöld ágra vergődni addig, amíg Ázsiából el nem jutott Európába a kínaiak által feltalált papír és a mai tintával csaknem azonos összetételű kínai tinta. Az írás technikájában az ember rendkívül konzervatív. Az egyetlen, ami fejlődött, a toll: a lúdtolltól a mai golyóstolig. ZSEBKENDŐ A zsebkendő valamikor nem orrfúvásra szolgált. Egészen a reneszánszig más volt a rendeltetése: a verítéket törölték le vele a homlokukról. Még később, a romantika korában, amikor a zsebkendő használata jobban az orrhoz kötődött, rejtegették a zsebkendőt az emberek, restellték a használatát. Érzelmes belnő, érzelmes ifjú — és orrfúvás? Ez nem illett öszsze. Legfeljebb a könnyeket törölték le vele. Azzal is sokáig tétováztak, hogy hol is tartsák a zsebkendőt. A rokokó korában a hölgyek dekoltázsa rejtette magában, később, a biedermeier korban a zsebbe vándorolt. A szoros, testhez tapadó ruhák divatja ruhaujjba vagy a kesztyűbe száműzte. Végül is megjelentek a retikülök, ahol mindmáig tartják a nők. FÉSŰ A fésű történetéről hosszú értekezést lehetne írni. Történelem előtti kor — ez lenne az első fejezet címe: A régi Egyiptom — a második, Babilon, az asszír birodalom, Görögország, Róma, középkor, és így tovább egészen a mai időkig. Díszes és sima. Néhány centis és félméteres. Érdekes a fésű használata tájak, országok szerint is. Szomáli négerei hosszú, vékony, kétfogú villához hasonló valamivel fésülködnek ma is. A laongói négerek fésűje már jobban hasonlít a mi fogalmainknak megfelelő fésűhöz, de a fésű gerincére pelikán van faragva. A dél-amerikai népek a legkülönfélébb eszközökkel fésülködtek. Új-Guineában a fésű meghajlik, akár a kasza. A Samoa-szigeteken a fésű egy furcsa kis figura, amelynek alján ecset van. GOMB A legősibb idők óta ismert valami. Az első kínai gombok kerek formájúak voltak, és elefántcsontból készültek. Közel-keleti hatás az egy gombbal záródó kaftán viselése. Volt, aki acélgombokat, mások zománcozott, arany vagy gyöngyházgombokat viseltek. A lengyel nemes urak a 18. században egész kis ékszerkiállítást hordtak. CIPÓ Az ősember olyan sarut hordott, ami lényegében nagyon hasonlított, a mi fogalmaim szerinti saruhoz is. Igaz, hogy mi már nem szárított béllel vagy ínnal fűzzük össze a lábbelit, de hát ez végeredményben apróság. A görögök már különböző alkalmakra különböző lábbelit viseltek, bár otthon többnyire mezítláb jártak. A görög színházak színészeinek koturnusai 30 centiméter magasak voltak. A rómaiak kitartottak a saruk, szandálok mellett. Szerették az ún. „crepidiá”-t, amelynek talpa több réteg bőrből állt, és a szép az volt benne, hogy „nyikorgott”. A középkor lezárta a sarukorszakot, jött a cipő. A 13. század óta 300 éven keresztül kínlódtak az elegáns urak a felhajló orrú cipőkkel. Minél előkelőbb volt valaki, annál hosszabb orrú cipőt kellett viselnie. A hegyes orrú cipőt követte a „kacsacsőrű" cipő, amit oldalt kitömtek. Később jött a hosszú szárú csizmák divatja, ami Franciaországból indult ki. Ott találták ki a magas sarkú cipőt is, amit egy idő után felváltott az angolok lapos sarkú cipője. KONZERVEIfr Monsieur Appert neve nem sokat mond számunkra, még a napóleoni időkben sem igen ismerték. Egész életében a fazekak közül tett-vett, udvari szakácsmester volt, és egy császári parancs tette feltalálóvá. A moszkvai hadjáratra készülőben szükség volt nem romló élelemre. Napóleon igényes volt, a szárított és füstölt élelmiszer nem felelt meg számára. Valami újat követelt, így találta ki hoszszú kísérletezés után 150 évvel ezelőtt Monsieur Appert a konzervet, bár akkor fogalma sem volt róla, milyen szédületes karriert fut be majd találmánya. A SZÉK E használati tárgynak kiterjedt geneológiája van, amely az ókori időkre vezethető vissza. Akkoriban igen gondos munkával, nemes fafajtákból, fémből és elefántcsontból készítették a székeket — olyan székeket, amelyekre ma nem szívesen ülnénk le. Nem csoda: a magas méltóság jelképei voltak ezek a székek. Az egyszerű embereknek még a korai középkorban meg kellett elégedniük paddal, lócával. A három- és négylábú „szépségek” kiválasztottak számára készülteka trónok a királyok számára a székek a nagyuraknak. A kényelmes, támlás alkalmatosságokat közönséges halandók csak jóval később, a 19. században használhatták. (Zwierciadle — Ford.: Háry Judit) HÍD A BALATONHOZ. Az utolsó simításokat végzik az építők Balatonalmádi legújabb gyönyörű létesítményén, az Auróra Szállón. A vendégek felüljáró hídon juthatnak majd a tó partjára. (Újvári Sándorné felv.) A művészklub helyre vár Az ország minden nagyob városában működik művészklub, ahol a művészetek pártfogói összejönnek, megvitatják a kulturális élet eseményeit, kiállíásokat és előadásokat rendeznek. Győrött a művészklub helyiségét a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár foglalta el. Azóta új helyiséget a klub részére nem sikerült szerezni. Győr Város Tanácsának művelődésügyi osztálya a klub berendezéseit a Makszim Gorkij Művelődési Otthonnak adta át.. A terv az, hogy a volt karmelita rendház átalakítása és a zeneiskola odaköltözése után a művészlkub a Liszt Ferenc utca 8. szám alatt, a Zeneiskola mai helyén kap otthont. Hosszú, kígyózó sor izzad a győri uszoda pénztára előtt. Egy idősebb férfi a zsebében kotorász. Előveszi a zsebkendőjét, megtör 1i az arcát és tar fejét. Kislány nyafog, ráncigálja a mamája szoknyáját. — Anyuuu! Meddig kell verniün? ... Menjünk már... A vékonyka hangot hisztérikus sikítás szakítja meg. — Mit tolakszik? Nem látja, hol a sor vége? Én is régen várok. Menjen hátra! Mögöttem suttognak. — És a Kovácsék megint kicserélték a kocsijukat. Mondta ez is a férjemnek: ide figyelj, apukám... Végre rám kerül a sor. Jegyet váltok. A strandkapun két kisfiú előttem rohan • Aztán elvegyülnek a tömegben. Éget a nap A hátamon csörgedezik az izzadság. Az arcom olyan, mintha mosakodtam volna, ésfelejtettem megtörülközni Az emeletet minden szekrény fogalt Sietve öltözöm. A büfétől a lépcsőig szomjas emberek várakoznak. Egyikük tízforintost nyújt át a csaposnak. Sört kér. Két korsóval. — Sajnos, elfogyott! — Nyomdafestéket nem tűrő szavak. Mindenki zúgolódik. — Ekkora hőség, és nincs sör . — Mit akar? Most fogyott el! — Már egy órája itt állunk, ez hazugság. A csapos ingatja a fejét. Én a szokott helyemre megyek, és irány a fürdő. A Duna majd lehűl. Kisfiúk próbálnak leosonni a mélyvízhez. De az őr sípja álljt parancsol Fürdés után ennék egy fagyit. A sor ott is hosszú, inkább sétálok. A terebélyes nyárfa alatt öregasszony piheg. Vigyázza a család értékeit. Ősz tincsei a homlokába lógnak Tekintete a messzeségbe téved. Arcáról kétoldalt patakokban csordogál a verejték Távolabb teniszeznek A tollaslabda egy alvó fejen koppan. Az „áldozat” felriad. A játékosok udvariasan bocsánatot kérnek. A parti folytatódik. Ott egy barkós fiatalember gyermekkocsit ringat. A szeméből látom, hogy keres valakit. Csuromvizes fiúcska fut hozzá. A másik — úgy látom ikrek — nagy pöttyös labdávaljátszik. Az ifjú apa idegesen rázogatja a gyerekkocsit. Fiait szólítja. — Pisti, Jancsi! Gyertek ide! Ne mászkáljatok el! Csak tudnám, hol van anyátok? Pisti, menj, keresd meg a mamát! Siess' Az embernek még vasárnapja sincs — motyogja.' — Jancsi, te itt maradsz! Törölközz meg! Hová mész? Nem jössz ide rögtön? Micsoda? Szó se lehet róla! Most fürödtél. Na, csak kerüljön elő anyád... Éktelen visítást hallok. Két fiú egy lányt cipel. Többen követik Valóságos üdvrivalgó menet. A lány menekülne, de nem lehet Egy, kettő, három, hórukk! Nagy csobbanás. Elnyelték a habok a lányt. Azért kievickést ám a vízből! A legifjabbak élvezettel paskolják a kis medence vizét. Éles kacaj. Sikongatás kíséri a játékot. A nagyobbacskák úszni tanulnak, vagy a csúszdán ereszkednek el. Sugárzó arcok, boldog viháncolás. A medence szélén karcsú lány napfürdőzik. Sötét hajához jól illik tarka bikinije. Ujjaival végigfésüli lazán omló haját. Lábait a vízbe lógatja. Negyven év körüli kopaszodó férfi áll mellette. Jól szemügyre veszi. Megvizsgálja felülről lefelé, aztán fordítva. Elmegy egy darabig. Visszajön. Leül a lány mellé. Haja rátűrődik fakó fürdőnadrágjára. A szája szélét nyalogatja. Ám, mielőtt szólhatna, felkel a lány, és elmegy. A kerítésen túl fociznak a srácok. Rohannak, lökdösődnek, elesnek, felkelnek, és kitör az örömrivalgás: góóóll Megszólal a mikrofon: — Figyelem, figyelem! Horváth Jánost várják az irodában. — Lehet, hogy ezt éppen megbeszélték, mert sok kíváncsi szem kíséri Horváth Jánost, a deltás férfit. Jobbra tőlem egy középkorú férfi a kisfiával pihen. Szatyrot tesznek a nagypapa mellé, meghozzák az ebédet. Kisunoka messziről szalad, és kiabál. — Mit hoztál ebédre? Eper van? — Aztán örömében körbetáncolja a nagypapát. Ebéd következik a zöldben A zuhanyozó előtt egy magas férfi sétál. Talán huszonöt éves. Fekete hajához illik a világoskék szempár. Bőre, mint a csokoládé. Ezt a színt még jobban kiemeli a piros fürdőnadrág. Sikere van. A lányok bámulják. Letelt egy nap. Este hat óra. Megszólalt az első jelzés. A tömeg az öltözőkben tülekedik, kapkod, siet., Kilépek a strandkapun, és a kishídról visszanézek Holnap újra jövök. Egészen kellemes volt a rp. Küster Klára Csészén KISALFÖLD Pszichológus a kedves vevőről Vásárlás közben a vevőt nemcsak az önkiszolgáló boltok személyzete, hanem gyakran a pszichológus is figyeli, így készülnek szerte a világon tanulmányok és statisztikák a vevők lélektanáról. A pszichológusok általános véleménye, hogy nincs hűséges vevő. A vásárló a pénzéért jól akar vásárolni, s ha másutt kedvezőbb a kínálat, nem megy be megszokott üzletébe. A férfi vevő mégis valamivel jobban méltányolja az udvariasságot. Jobban ragaszkodik állandó boltjához. A nőnemű „kedves vevő”, amikor belép a boltba, azonnal mindent meglát: a választékot, a kiszolgáló ruhájának tisztaságát, a mérleg esetleges hibáját. Lehet, hogy az úttesten a gépkocsi elé lép szórakozottságból, de az üzletben mindig éber. A fiatal vevők legnagyobb részben csak az újat keresik és a különlegeset. Az olyan reklámot szeretik, amely nekik szól és ötletes. Méltányolják az eladó közvetlen eladási stílusát. Az idősebb vevő jobban ragaszkodik a megszokotthoz. Elvárja a tanácsot és a figyelmességet. Az újdonságot nehezebben szokja meg, és nagyobb türelem kell hozzá mondják a pszichológusok. A túl szigorú rendet nem szeretik a vevők, az áttekinthetetlen polcok bizonytalanná teszik őket. Azt kedvelik, ha egyes cikkek helye állandó. Idegesíti őket az, ha a drága cikk mellett filléres áru, az olcsó élelmiszer mellett a méregdrága Whisky áll. Az átlagember a kísérletek szerint a hallottak egyötödét a látottak háromötödét, amit magyaráznak neki, annak négyötödét jegyzi meg. Türelem kell tehát a vevőhöz. Polski-Fiat taxik Miskolcon Új taxik jelentek meg a miskolci utcákon. Az Autóközlekedési Vállalat taxifőnöksége 25 új Polski-Fiat személyautót állított be a forgalomba. A vállalat néhány nap múlva új szolgáltatást vezet be: a vezető nélküli személygépkocsik kölcsönzését Az XX betűjelű Zastava 750-es személygépkocsikat minden magyar és külföldi állampolgár igénybe veheti, ha van jogosítványa. A kocsi napi bérleti díja 135 forint, továbbá kilométerenként 1,50 forint térítés. . Népművelők, üzemi ismeretterjesztők részére tartott tájékoztatón előadást kedden Vonsik Gyula, a TIT országos főtitkára a népművelési konferencia irányelveiről, illetve az általános kultúrpolitikai irányelvekről a felelődi továbbképző tanfolyamon. Miért hívták össze a konferenciát, szükség van-e változtatásokra? A kérdést sokoldalúan világította és válasszolta meg az előadó. Emlékeztetett arra, hogy a felszabadulás utáni évek egyik célja ez volt: a kultúra felhalmozódott értékeit tegyük mindenki számára hozzáférhetővé! Ma azonban a kérdést így helyes újrafogalmazni: kinek mit tegyünk hozzáférhetővé? Ennek megállapítása végett tisztázni kell az emberek iránti követelményeket: le kellmondani a mindenből egy keveset elvről, áttérni a kevésből mindent, vagy legalább is majdnem mindent igényére. Mert csak így állhatja meg az ember a helyét a társadalomban. Morális feltételek A további kérdés: melyek azok a feltételei a művelődésnek, amelyek a tömegeknek a közéletben kifejtett öntevékenységét szolgálják? Röviden: szorgalmazni kell a társadalmi demokrácia, az egyén szabadsága, és az egész társadalom gazdasági és társadalompolitikai mechanizmusának korszerűsítését. Gyarapítani kell a közgazdasági, jogi, politikai ismereteket általában, és a tudományos ismereteket egy-egy meghatározott szakterületen. Tekintve, hogy felgyorsult az emberi tevékenység változásának üteme egy-egy szakmán belül is. Ahhoz, hogy ez zavartalan folyamattá válhasson, ahhoz olyan természettudományos alapot kell teremteni, mely bírja az állandó továbblépést. Mindez viszont a jelenleginél magasabb színvonalú emberi alapállást, erkölcsi állapotot tételez fel ember és ember, ember és társadalom között Szemléleti változásra van szükség a minisztériumoktól a járási szervekig, a mennyiségi követelményekkel szemben fokozottan kell törekedni arra, hogy ki-ki azt sajátítsa el az új ismeretek áradatából, amire szüksége van. A műveltség eszköz Nem akarunk élő lexikonokat nevelni — nem is lehet. Olyan tudásra van szükségünk, melyet alkalmazni, hasznosítani lehet. A műveltség ma már nem cél, hanem eszköz. Más módját kell kidolgozni a munka mérésének is. A statisztika alkalmatlan erre, fel kell váltsa a munka tendenciájának figyelemmel követése, s a tudományos szervezésre kell áttérni a népművelésben is. Tarthatatlan állapot, hogy 8000 függetlenített ember dolgozik a végrehajtó apparátusokban, s 15 000-en az irányításban. Legalább fordított arányt kell kialakítani. Ehhez két dolog elengedhetetlen: a személyi változások, és a népművelés, mint szakma elsajátítása. Mert az egyetemek, főiskolák alapot adnak, de a továbbképzést is meg kell oldani. Céltudatos ráfordítással Az anyagi problémákról is sok vita folyt a konferencián — anélkül, hogy megnyugtató álláspontok kristályosodtak volna ki. Egy biztos: céltudatos anyagi ráfordítással kell dolgozni, s nem teljesen veszendőbe hagyni a népművelés mozgalmi oldalát. Mert napjainkban bizony erről jóformán teljesen lemondtunk, a támogatást, az irányítást egyaránt az államtól várjuk. A hozzászólások kapcsán néhány kérdést részletesebben is megvilágított Vonsik Gyula, majd leszögezte, hogy a konferencia tulajdonképpen csak kérdéseket vetett fel, az egyes szervek elképzeléseit nem tudta közös nevezőre hozni, konkrét javaslatokat nem hozott, éppen ezért jövőre a párt tűzi napirendre a művelődés ügyét. — ml — Mindenből egy keveset vagy kevésből mindent?