Kisalföld, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
1970. november 22., vasárnap Egy percre sem maradtak magukra Fertőszéplakon éveken keresztül csak azt mondhatták el, hogy nincs jó KISZ-élet. Időnként a községiben, a téglagyárban is fellángolt a szándék a fiatalok összefogására, de kevés eredménnyel. Két évvel ezelőtt, 1968 szeptemberében a Jókai Termelőszövetkezet fiataljai önálló KISZ-szervezetet alakítottak, amelyben megtalálták helyüket az iskola fiatal nevelői is. Titkárrá Balogh Hova pedagógust , választották. Jól tették, hiszen ő nagy felelősséggel és sok szeretettel látott az ifjúság szervezéséhez. TANULNAK, SZÓRAKOZNAK Most, két évvel később Farkas Anikó, a tsz brigádvezetője a titkár. A megalakuláskor elhatározták, hogy bizonyítanak: aktív KISZ-élettel, a tagság példás magatartásával. Első teendőjük az oktatás megszervezése volt. Azóta minden évben teljes létszámmal, huszonkét résztvevővel hallgatják a KISZ politikai szemináriumot. Az eredmény nem maradt el. Már az első évben Breidenbach Katalin tanítónő vezetésével elnyerték a ,,Kiváló oktatókör” címet. A második évben pedig a KISZ Központi Bizottság dicsérő oklevelét a politikai oktatás eredményeiért. A foglalkozásokat „Ki mit tud?” formában politikai, irodalmi, földrajzi kérdésekből összeállított vetélkedőkkel teszik érdekessé. A vezetőség arra törekszik, hogy a tanulás mellett kulturált szórakozást is nyújtson a fiataloknak. Ezért megalakították az irodalmi színpadot. A tizenhat tagú csoport röviddel a megalakulás után, a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján műsorral mutatkozott be, és azóta is rendszeresen szerepel a községben rendezett ünnepségeken. A fiatalok részt vettek az 1969- es járási kulturális seregszemlén. Színvonalas irodalmi összeállításukkal arany oklevelet nyertek. Jó eredményeket értek el a politikai és világnézeti nevelésben. Két év alatt három fiatalt ajánlottak a párt soraiba. Figyelemmel kísérik a fiatalok szakmai munkáját. A KISZ-esek közül tizenketten szocialista brigádban dolgoznak. Közösen vesznek részt a társadalmi munkáiban, amelynek jutalma a közös kirándulás. KLUBKÖNYVTÁR A fertőszéplakír fiatalok nagyon szép otthonnal gazdagodtak. A tanács, az Ikva menti Zöld Mező Tsz és a KISZ járási bizottsága segítségével klubkönyvtárat avattak az idén november 7- én. Az új bútorokkal ízlésesen berendezett mozi-, színházterem, a könyvtár, a társalgói a klubszoba, a szép könyvek, társasjátékok, lemezjátszó, magnetofon, televízió kulturált szórakozást nyújt. A klubnak 167 tagja van. Sokan a környékről jönnek. Hetenként négyszer van klubdélután. A programban kötött és szabad foglalkozások szerepelnek. Az eredmények magukért beszélnek. Nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek is elismeréssel szólnak a jó ifjúsági életről, a szép otthonról. SEGÍTŐ felelősség Hogyan teremtették meg Fertőszéplakon az ifjúság kulturált életét, szórakozását? Mindenekelőtt azt kell mondani, hogy a fiatalokban mindig és mindenütt megvan a vágy és a készség a szervezeti életre, a művelődésre, a szórakozásra. Ezt ismerte fel és tett érte sokat a fertőszéplaki KISZ-szervezet vezetősége. Szép terveik megvalósításához sok segítséget kaptak. Szavaikkal élve: egy percre sem maradtak magukra a munkában. Mindig mellettük álltak a pártszervezet tagjai, a KISZ-bizottság, a gazdaság vezetői, és az első időben a község iskolájának öt fiatal tanítója. Sok elismerő szó illeti a tsz fiatal agronómusát, Schweiger Rezsőt, aki a művelődési otthon igazgatója, betanítója a színjátszó körnek, és Horváth Józsefet, a fertődikeverőüzem dolgozóját, tiszteletdíjas könyvtárost és klubevezetőt, és másokat is, akik szabad idejüket feláldozva, törődnek ma is a fiatalokkal. Horváth Irma Megyénkben május—júniusban a felszabadulási, illetve a Lenin-centenáriumi munkaverseny kongresszusi munkaversenyként folytatódott, azóta sok sikert értek el a dolgozók a felajánlásaik teljesítésével. Volt azonban, ahol majdnem rostéllék a kongresszusi munkaverseny anyagi ösztönzését, a többletteljesítésekért járó pénzt, és egyedül csak a politikai oldalt szerették volna kiemelni. Pedig a kongresszusi munkaverseny az Irányelvek szellemében folyik és az Irányelvekből a következők idézhetők: „...Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások jövedelme ...” — ha a munkaversenyben mennyiségből többet és jobb minőségű terméket adnak a dolgozók, márpedig ez a verseny egyik célja, akkor az Irányelvek szerint cselekszenek, mert a munkaverseny a termelékenység és a munkahatékonyság növekedését, a rejtett tartalékok kiaknázását célozza. Jó példa erre a Soproni Ruhagyár: a kongresszusi munkaverseny eddigi eredményei azt mutatják, hogy a gyáriak a tervezettnél 150 000-rel több terméket készítettek el, ez a dolgozók évi nyereségét négymillió forinttal növeli. A munka értelmét pedig az elismerés adja, a megbecsülés, nem utolsó sorban a fizetség, az anyagi ösztönzés. Lehetne egy varrodai terem a gépek zúgásától fárasztó munkahely is, de a Soproni Ruhagyárban nem az. A hangszóróból gyakran egy-egy névnapra küldött dal hangjai csendülnek fel, vagy a munkaverseny állásának napi értékelését köztik a bemondón az egymással versenyben álló szalagok brigádjaival, dolgozóival. Kedves figyelmesség és ösztönző is az, hogy egy-egy szalag munkásai, akik a legmagasabb teljesítményt érték el napi munkájukkal, édességet kapnak azonnali jutalmul. Mind-mind élénkítő, ösztönző apróság, a faliújságok, plakátok értékelő cikkeivel, közleményeivel együtt. A pénteki legjobbak például a következők voltak a Ruhagyárban: a 16-os szalag Szamuely Tibor szocialista brigádja 134,2 százalék, az 1-es szalagon dolgozó Gagarin brigád 126,6 százalékos, a 14-es szalagon a Kállai Éva brigád 126,7 százalékos teljesítményt nyújtott november 20-án. Azt mondják a Soproni Ruhagyár dolgozói, hogy nekik valamivel több okuk van az igazán kiemelkedő munka végzésére, mint más gyáriaknak. — Nem akarjuk, hogy a kongresszusi küldöttünk szégyenkezzen miattunk — hangzik egyöntetűen a ruhagyáriak véleménye. Szabó Jenőnére, a brennsbergi telep dolgozójára nagyon büszkék, nagy megtiszteltetés, hogy a soproni két küldött közül az egyik ruhagyári, így gondolkodik a küldött is: — Nagy dolog, hogy munkásember létemre országos ügyekbe pillanthatok be. Nemcsak számomra, hanem a telep és a gyár számára is, hiszen a kongresszus után minden tapasztalatomat a közösség érdekében használom majd fel, adom tovább munkatársaimnak — mondja a brennbergi telep minőségi ellenőre és szakszervezeti titkára, a Sopron városi Pártbizottság tagja, Szabó Jenőné. Társadalmi munkájáért érdemelte ki a részvételt a kongresszuson. Valóban társadalmi munkáért, hiszen Brennbergbánya „társadalmát” változtatta meg. — Nehezen indult a brennbergi telepen a munka. Néhányan a régi bányászok közül ellenezték, hogy a nekik és általuk épített kultúrházban gyárat csináljunk, de a többiek megértették, hogy munka kell a bányászasszonyoknak. Aztán segítségünkre jött a soha ki nem alvó haladó szellem, a brennbergi bányászok már 1918—19-ben is tudták a dolgusat, a Sopron környéki kommunistákra mindig lehet számítani. Később aztán már büszke volt, aki a ,,brennbergi ruhagyárba” jöhetett dolgozni. A telepen pedig megkezdődött a fejlődése először az addig még varrógépet is alig látott asszonyokat kellett géphez, üzemhez, közösséghez szoktatni. Ebédlőt, konyhát kapott, a telep. Még a község életét is megváltoztatta a telep munkája. Nem mindegy, hogy vagy másfél ezer forinttal több a családok jövedelme, és azt éppen az asszony keresi meg. A változtatásban nagy szerepe volt és van a szakszervezetnek, a haladó szellem egyik fő őrzőjének. (Tóth) Brennhergröl Budapestre Szabó Jenánt viszi az üzenetet KISALFÖLD! Lendületben a dunakiliti TÖVÁLL Szőke férfi hajol az íróasztalra. Előtte műszaki rajztábla, a táblán pauszpapír, rajta látszólag bonyolult tervrajz. — Hol az állvány? — kérdezem. Válasza egy mosoly, avagy a gondok nem itt kezdődnek a dunakiliti TÖVÁLL albérleti irodájában. — A múlt év október elsején hozta létre négy termelőszövetkezet az építőipari vállalatot azzal a céllal, hogy az erőket összpontosítva, felkészüljön a jövő feladataira. A bezenyei, a rajkai, a dunakiliti és a dunaszigetigazdaságok közös vállalkozása 602 000 forint tőkével indult — mondja Sípos István, a TOVALL igazgatója. — Ebből az összegből vásároltunk két használt tehergépkocsit, három betonkeverőt, szerszámokat, anyagot, s bekerítettük a helyi téesz által a telep céljára adományozott telket. A brigád marad Az induló tőke, mint látható, éppen arra volt elég, hogy a legszükségesebbeket beszerezzék. De ettől még nyugodtan aludhatott volna az igazgató. Az irodát ingyen bocsátotta rendelkezésükre a dunakiliti gazdaság, tehát imigyen is lerakták a hasznosnak remélt vállalkozás alapjait. A TÖVÁLL. az idén április elsején kezdett dolgozni, előre nem látott gondok közepette. Az, hogy a gazdaságok erőiket egyesítik, tehát öszszevonják építőbrigádjaikat, csak elképzelés volt. Mind a négy termelőszövetkezet megtartotta a brigádját, hivatkozva a már elkezdett építkezésekre, amelyeket sportszerűen be akarták fejezni. A tervezett létszámot nem tudtuk betölteni. Jelenleg 55-en dolgoznak itt. Bérmunkában üdülő A tél tervezéssel, szervezéssel és az anyagok előkészítésével telt el. Nem véletlen ,hogy Sípos Istvánt a rajztáblánál találtam. Egészen a mai napig kénytelenek tervezéssel is foglalkozni, hogy anyagilag megerősödjenek. Az igazgató ceruzája alól került ki a rajkai 30 helyes ellető és tejház, a bezenyei 60 vagonos műtrágyaraktár, a dunakiliti 30 helyes ellető és 56 helyes sertésfiaztató terve. Az utóbbi kettőn kívül valamennyinek az építése is elkezdődött. Szüségből másra is kényszerült a TOVALL. Az idén végigkísérte az építőipart az anyaghiány, és ez természetesen, a dunafensti vállalkozással sem tett kivételt. — Anyag híján bérmunkát vállaltunk. Dunaszigeten augusztus 21-én adtuk át a Sütőipari Vállalat mosonmagyaróvári üzemének üdülőjét, s vállaltuk a mosonmagyaróvári áfész központjának átalakítását, valamint három családi ház építését. Tapasztalatért Jánossomorjára — A jövőben nem vállalhatjuk 2—2,5 milliós beruházások tervezését — szögezte le Sipos István. — A mi feladatunk az építés. Ennek szeretnénk a jelenlegi körülmények között is maradéktalanul eleget tenni. — Erre az évre 7 millió forint termelési értéket tervez-tüik, de csak 5—5,5 millió elérésére van kilátás. Vállalatunk azért még nyereséges lesz. A háromnegyedévi eredmények alapján ezt már elmondhatjuk. A nyereség fele a társult téeszeket illeti, megosztva szántóterületük arányában. A másik feléből fordítunk fejlesztésre. Jövőre 10 milliós termelési értéket szeretnénk előállítani. A feladat nagyságához alakítjuk a létszámot, az AGROKER-től modul barakk-épületen: vásároltunk raktárnak, rövidesen felállítjuk. Nyitott kérdés maradt még, mivel segítenek a társult gazdaságok az ifjú TOVAllnak. — Elsősorban fuvarral, s ez nagyon sokat jelent a számunkra. Ha eredményesen zárul a brigádok körüli huzavona, megtettük az első nagy lépést. A kezdetnél is és most is jól hasznosíthattuk a jánossomorjai TÓVÁLL tapasztalatait. Ezután is figyelemmel kísérjük a munkájukat. P. M. Könnyűbúvárok értékmentő munkái Harmincöt fős, jól képzett könnyűbúvár csoportja van a Tatabányai Szénbányák központi műhelyének. A zömmel fiatalokból álló, technikailag, műszakilag jól felszerelt víziklub az MHSZ felügyelete alatt működik. A vállalkozó szellemű és sokféle szakmát képviselő fiatalokra felfigyeltek az ipari üzemek, vállalatok is. A víziklub törzsgárdája ugyanis víz alatti szerelőbrigádot alakított, s a legbonyolultabb feladatokat is szakszerűen ellátja. Legutóbb az Oroszlányi Hőerőmű felkérésére különleges feladatra vállalkoztak. Az erőmű hűtőtava fölött húzódó kötélpályáról olykor egyegy szénszállító csille a vízbe zuhan. Az utóbbi néhány évben 15—20 csille merült el a tó iszapjában. A féltonnás alkotmányokat eddig a tóban hagyták, kimentésükre nem volt lehetőség. A tatabányai könnyűbúvárok hozták felszínre a hat méter mélységű vízből a darabonként 16 000 forint értékű csilléket. Egy másik, ugyancsak nagy szakértelmet és ügyességet igénylő munkára Várpalotán kaptak megbízatást. Itt egy halastó víz alatti levegőztető berendezését kellett beszerelniük. A Tatabányai Hőerőmű is jó segítőtársra talált a könnyűbúvárokban. Az erőmű zsiliprendszerének kiépítésénél mázsás köveket kellett eltávolítaniok a hűtőtó medréből. Most ismét az Oroszlányi Hőerőmű fordult segítségért a víziklubhoz. Felkérésükre a könnyűbúvárok rövidesen „terepbejárást” tartanak a hűtótó fenekén. Talajmintákat gyűjtenek, s megállapítják, hogy az utóbbi egy évtizedben milyen vastagságú iszapréteg rakódott le a mederben. (MTI) Közműhíd épül a Rábán A Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola 1973-ban megnyitja kapuit. Addigra a közművesítést be kell fejezni. Újvárosban hamarosan megkezdődik a lakásépítkezés, ami szintén megoldhatatlan közművek nélkül. A Rábán átvezető régi hídra a víz-, gáz- és csatornasvezetéket rászerelni nem lehet. Ezért szükséges egy új közműhíd létesítése, amelynek helyét a Rába Petőfi-híd fölötti szakaszán jelölték ki. A Győri Tervező Válalat elkészítette a híd tanulmánytervét, amely szerint rácsos acélszerkezetű, 2 főtartós, járdalemezzel, korláttal ellátott közműhíd lesz. Az építés 4 millió forintba kerül. -3 Az értés és technika Egymagában a legfejlettebb technika sem tudja a termelést elvégezni. Az ember szervező, irányító, a gépeket mozgásba hozó szerepe a szocialista társadalomban a legnagyobb. Ez érthető, hiszen a legfejlettebb társadalomban a dolgozók helyzete alapvetően megváltozik. A gyárak, a földek, kereskedelmi vállalatok a nép tulajdonává válnak. Az egykori kizsákmányoltak, nincstelenek a szocialista rendszerben a termelésnek nemcsak végrehajtói. Ez még ott is így van, ahol megváltozott helyzetüket a dolgozók nem eléggé ismerték fel. A termelőeszközök államosítása, szövetkezetesítése a fontos feltétele annak, hogy a szocialista tulajdonosi szemlélet kialakuljon. De ez az objektív valóság nem elegendő. • Akié a gyár, a föld, a bank, az üzlet, az nem érheti be azzal, hogy a gazdasági folyamat tárgyi részeinek puszta mozgatása, kiegészítője legyen. A szocializmust építő ember közvetve vagy közvetlenül az irányításban is kifejezésre akarja juttatni tulajdonosi voltát. A vezetői tevékenységnek fontos fokmérője, hogy a dolgozó kollektívát miként tudja a műszaki fejlesztési, termelékenységi, értékesítési feladatok megoldásába belevonni. Ez nem könnyű feladat, de megoldásával és a bevált tapasztalatok fejlesztésével rendszeresen szükséges foglalkozni. Napjainkban, amikor a technika gyorsan fejlődik, és vele az egyszemélyi vezetői felelősséget se hangsúlyozzuk, hallható olyan vélemény is, hogy a termelés és értékesítés magas fokú szervezettségében a beosztott dolgozók szerepe is meghatározott és behatárolt. Nem nehéz e téves szemléletet cáfolni. A korszerű technika, amely valóban magas fokú szervezettséget követel, megnöveli nemcsak a vezető felelősségét, hanem a beosztottak tudatos részvételének jelentőségét is. Az előremutató tapasztalatok is segítenek abban, hogy a téves, egyoldalú technokrata szemlélet ne terjedjen, és a termelés legfontosabb szervezőjének, az embernek a szerepe növekedjék. E gazdasági és társadalompolitikai törekvést a párt, a szakszervezet és a KISZ nevelő, felvilágosító munkája is támogatja. A szocialista gazdasági építésnek gyorsuló ütemét egyebek között éppen az táplálja, hogy megkapja a népmilliók aktív támogatását. A szocialista gazdasági vezetőknek sohasem szabad lemondania arról, hogy a következő technikai lépések megtételekor ne számoljon a minél szélesebb kollektíva ellenőrzésével és támogatásával. A legtöbb gazdasági vezető el is ismeri, hogy a szocialista építésben a beosztottak közreműködésének és kezdeményezésének nagy a jelentősége. Számos üzemben, állami gazdaságban, tsz-ben, kereskedelmi és pénzügyi intézetben a beosztottak tanácsai és munkája révén nagyszerű sikerek születnek. Az ilyen munkahelyen jó körülmények alakulnak a szocialista brigádok tevékenységéhez, az újításhoz, az ésszerűsítéshez, ahhoz, hogy a kollektíva minden tagja érezze: a termelésnek nem passzív résztvevője, hanem aktív szervezője. A munkahelyi pártszervezetek a termelési feladatok és nehézségek ismeretében kommunista példamutatással a pártonkívülieket is lelkesítik a korszerűbbnek, termelékenyebbnek, gazdaságosabbnak megvalósítására. Az a legfontosabb, hogy a párt és a gazdasági vezetés egyaránt törekedjék arra, hogy magas fokon, szocialista eszmeiséggel érvényesüljön az emberi képesség kibontakoztatása. (—i —r)