Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
2 Somoskői Gábor május 1-i köszöntője (Folytatás az 1. oldalról.) Szép és lelkesítő távlatokat nyitó terveink megvalósításának, a dolgozó ember szebb és jobb életének, szocialista hazánk felvirágoztatásának feltétele és alapja: a munka. A munkát ünnepeljük, mert ez ad értelmet életünknek. Ez ad tisztességet, becsületet , örömet az embernek. Akkor is igaz ez, miközben tudjuk, hogy továbbhaladásunk útja nem lesz egyszerű, gondoktól, küzdelmektől mentes út. Népünk tapasztalatból tudja, hogy a munka hétköznapjai mindannyiunktól ,sok türelmet, állhatatosságot kívánnak. De szabad hazánk építéséért, boldogulásáért nem sajnáljuk a fáradságot. A költő arra hív: „ ... nem elég akarni, de tenni, tenni kell”. Munkásosztályunk, népünk érti a költő cselekvésre hívó szavát. Válaszolnak rá nap mint nap: üzemekből és a földekről, laboratóriumokból és irodákból dolgos milliók, munkaversenyben, szocialista brigádokban serénykedő százezrek, munkások, műszakiak, idősebbek és fiatalok. Válaszoltak a költői gondolatra a múlt vasárnapi választásokkal, a szakszervezeti kongresszus országos és helyi gondokat oldó cselekvésével. Igen, válaszolnak, hiszen társadalmi életünkben a vasárnapi szavazás a nemzet egységes felelete volt: pártunk, kormányunk politikájának megvalósítása, a munkáshatalom erősítésének eltökélt szándéka jutott kifejezésre a választási eredményekben. Erőnk, hitünk kimeríthetetlen forrása az a tudat, hogy népünk nem egyedül végzi alkotó munkáját, testvéri együttérzéssel, rokonszenvvel, megbecsüléssel figyeli, támogatja és a sajátjának tekinti azt a világ munkásosztálya, haladó erői. Népünknek olyan hatalmas szövetségesei, testvérei és barátai vannak, mint a nagy Szovjetunió, a szociális£a országok népei, a tőkés országok forradalmi munkásosztálya s a felszabadulásukért küzdő milliók. Igaz szövetségeshez, baráthoz illő módon Internacionalista kötelességünknek tartjuk mindazon népek támogatását, amelyek a nemzetközi osztályharc frontvonalában fegyverrel vagy az osztályharc más formáinak alkalmazásával küzdenek az imperializmus ellen. Testvéri üdvözletünket küldjük az amerikai imperializmus és csatlósai ellen küzdő hős vietnami, kambodzsai és laoszi népeknek. Biztosítjuk őket harcuk további politikai, erkölcsi és anyagi támogatásáról. Szolidárisak vagyunk és támogatjuk a hazájuk felszabadításáért harcoló arab népek küzdelmét az izraeli agresszorok ellen. Üdvözöljük Chile munkásosztályának és népének harcát, amelyben eltökéltséggel védelmezi az általa választott kormányt és folytatja a forradalmi átalakítások végrehajtását. Szövetségeseink között első helyen emlékezünk a felszabadítóra, a szabadságot hozó testvérre, a hős szovjet népre. Az elmúlt napokban népünk szinte saját ügyeként kísérte figyelemmel a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusát. Ez a figyelem közös tőről fakad: a magyar és a szovjet népet a marxizmus—leninizmus eszméi és az azokból fakadó célok vezérlik. Őszinte elismeréssel és tisztelettel üdvözöljük azt a nagyszerű programot, amelyet a béke megvédéséért, a kommunista társadalom felépítéséért, a szovjet nép és a világ minden népének boldogságáért, biztonságáért a kongresszus meghirdetett. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szovjet társadalom, amelyet Lenin pártja vezet, sikerrel teljesíti a kongresszus határozatait. Elvtársak! A nemzetközi munkásosztály 81. alkalommal ünnepli május elsejét. E napon a világ meganyayi nyelvén megfogalmazódik a ma is aktuális jelszó: Világ proletárjai, egyesüljetek! E nagy forradalmi kórusban ott zeng a magyar munkások, dolgozók hangja, lelkesedése is. Kívánom mindannyiuknak, hogy május elsején a jól végzett munka tudatában ünnepeljenek, pihenjenek! (MTI) P 151FEÜ¥ A Villanyszerelő-ipari Vállalat győri kirendeltségének szocialista brigádja vállalta, hogy a győri díszkivilágítást május 1-re bekapcsolja. A felajánlást teljesítette a kis közösség. Április 29-én este a tervező jelenlétében megtartották a próbát a Köztársaság tér és a vár körül. A beállítási próbák után valósággá válhatott: április 30-án, május 1-én és 2-án a fényárban úszó épületek köszöntik a munkásosztály nagy ünnepét. A díszkivilágítás elkészítéséért a szocialista brigád tagjain kívül a VÁTI tervezőit és az ÉDÁSZ győri dolgozóit illeti az elismerés. A teljes díszkivilágítás végleges üzembe helyezése a háromnapos kivilágítás után történik meg. EGY kevéssé nyugati szemüvegen át láttam a világot a hét első napjaiban, úgy láttatta velem az osztrák sajtó és a televízió... Az ausztriai köztársasági elnökválasztás idejére átrándultam a szomszéd fővárosba, de természetesen nemcsak azért, hogy szemtanúja legyek az újra megválasztását kérő szocialista párti elnökjelölt, Franz Jonas és jobboldali ellenfele, a néppárti dr. Kurt Waldheim párharcának. (Az eddigi elnök győzött.) Bécs belpolitikai helyzete, a belső erőviszonyok változása természetesen nem érdektelen, ha nyilvánvalóan nem jelent is világszenzációt egy osztrák elnökválasztás kimenetele. Az egykori császárváros ugyanakkor más politikai érdekességeket nyújt: itt folyik mindenekelőtt a SALT , a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti tárgyalása a hadászati fegyverek korlátozásáról. Ott-tartózkodásom napjaiban pedig — ugyancsak Bécs kongresszus-város jellegéből folyóan — rendezték meg a világ kereskedelmi kamaráinak kongresszusát, amelyen fontos gazdasági kérdéseket vitattak meg. S végül, de nem utolsósorban említhetem, hogy Bécs katolikus érseke, König bíboros éppen ezekben a napokban indult lengyelországi látogatásra, nem csupán a saját elhatározásából, hanem nyilvánvalóan vatikáni ösztönzésre és felhatalmazásra. Az utazás azért is jelentős, mivel az osztrák főpap Wroclawban, Szczecinben és Gdanskban járt, elismerve e városok és környékük lengyel mivoltát... Bécsben sok találgatást hallottam az utóbbi hetekben annyit emlegetett „amerikai pingpong-diplomáciával” kapcsolatban, azaz az amerikai—kínai viszony további alakulásáról és — ami ettől teljesen el nem választható —, a szovjet—amerikai viszonyról. Ismétlem: mivel Bécs a SALT színhelye, az osztrák főváros diplomáciai megfigyelői áreus szemekkel lesik e tárgyalások menetét. Abban persze még nem lehet döntő érvet találni a megítéléshez, hogy a tárgyalások ütemét heti egy találkozásra csökkentették. A márciusban volt heti két plenáris ülés helyett (akkor még minden kedden és pénteken találkoztak a delegációk) most már csak minden szerdán ülnek össze a két nagyhatalom képviselői, felváltva hol a szovjet, hol az amerikai nagykövetség épületében. Szakértői szinten — a kuliszszák mögött! — a bennfentesek szerint gyakorlatilag ezután is annyi különmegbeszélésre kerülhet sor egy héten, amennyit a tárgyaló felek éppen jónak látnak. A plenáris ülésekről ugyanolyan szűkszavú tájékoztatást adnak, mint akkor tették, amikor általában mindenki mindenütt derűlátóan nyilatkozott a tárgyalások lehetséges eredményeiről. Ha akkor ezt a lakonikus stílust, a diszkréciót az eredményes munka feltételének mondották, ez ma is megállhatja a helyét. Mindenesetre Bécsben még az amerikai delegáció sem nyilatkozik úgy, mint Washingtonban Laird hadügyminiszter a minap, amikor azon sopánkodott, hogy a szovjet rakétahaderő tovább fejlődik ... Az osztrák fővárosban nagy figyelemmel tekintenek Washingtonra és Pekingre. Közben saját kínai politikájukat is felülvizsgálják: a kiszivárgott hírek szerint küszöbön áll Ausztria és a népi Kína között a diplomáciai kapcsolatok megteremtése. Az osztrák bulvársajtó nyelvére lefordítva ez annyi, mint hogy „a kínaiak Pekingben már építik az osztrák nagykövetség leendő épületét”. Az osztrák polgári sajtó igyekszik előrevetíteni, hogy a kínai—amerikai tárgyalási kísérletek talán az indokínai háborúra is befolyással lehetnek. Ugyanakkor például az osztrák televízió sem térhetett ki az elől, hogy be ne mutassa az amerikai földön valaha is volt legnagyobb szabású háborúellenes tüntetés képsorait. A földön heverő tüntetőket rugdosó, a védteleneket fegyverrel támadó rendőrök és katonák látványa felháborította a békés bécsi polgárt is ... Az indokínai helyzettel kapcsolatban a hadijelentések szintén rácáfolnak a kínai—amerikai „pingpong-diplomácia” nyomán a háború gyom befejezését jósolgató nyugati propagandistákra. Itt kell megemlíteni, hogy a saigoni katonai szóvivők állításai szerint az amerikai légierő ezen a héten hajtotta végre az év legsúlyosabb légitámadásait Dél-Vietnamban és Kambodzsában, ugyanakkor a VDK területe ellen is intéztek támadásokat amerikai bombázók. Az amerikai diplomácia a Közel-Kelet vonatkozásában is aktivizálódott: Rogers külügyminiszter londoni, párizsi villámlátogatásai és megbeszélései után a Közel-Kelet válságában érdekelt országok fővárosait járja végig. (Tizennyolc esztendeje nem fordult meg amerikai külügyminiszter ezekben a fővárosokban!) Rogers — az amerikai propaganda íratlan törvényei szerint — rendkívül derűlátóan nyilatkozott. Azt mondta, hogy soha ilyen kedvező helyzet nem volt a Közel- Keleten a válság megoldása szempontjából. . . Természetesen korai lenne elébe vágni mindannak, amit Rogerstől várnak s amit Rogers vár, de az amerikai külmminiszter optimizmusát inkább kincstári jellegűnek minősíthetjük. Az izraeli vezetők legutolsó nyilatkozatai csak árnyalatnyi eltérést mutatnak a korábbiaktól; fölvetik ugyan annak lehetőségét hogy néhány kilométernyire visszavonuljanak majd a Szuezi-csatornától, de utána ismét elzárkóznak a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtása elöl. Visszatérve az európai problémákhoz és azok bécsi szemléletéhez, az olasz sztrájkok láttán az itáliai belpolitikai válság elmélyülésére számítanak. Bécsben felhívják a figyelmet a déli szomszédnál fellépő gondok sokrétűségére. Milliók sztrájkolnak azért, mert a kormány a munkásság terheit megnövelő adóreformot akar elfogadtatni. Érdekes volt látnom szomszédaink gondjait, helyzetét, és megfigyelnem a világ eseményeit az ő szemükkel is. HÉTFŐ: Feszültség Pakisztán és India között, határincidensek. KEDD: Törökország nagy részében ostromállapot. — A SEATO ülése. SZERDA: Kétmillió olasz dolgozó sztrájkja. — Rogers Londonban. CSÜTÖRTÖK: Az amerikai külügyminiszter Párizsban. PÉNTEK: Diplomáciai lépések a közel-keleti válság megoldására. — Nixon nyilatkozata. — Készülődés május 1-re, így látta a hetet kommentátorunk. Pálfy József: Világesemények — Bécsit 31 tekintve A hét eseménynaptára KISALFÖLD Zászlófelvonás Május elseje előestéjén, pénteken az Országháza előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. A Gellérthegyen levő Felszabadulási Emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlóját. (MTI) Cssu En-laj fogadta Bíró Józsefet Peking (Új Kína) Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke, csütörtökön este fogadta Bíró József külkereskedelmi minisztert és megbeszélést folytatott vele. A megbeszélésen, amely baráti hangulatú volt, jelen volt Gódor Ferenc, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete, Paj Hsziang-kou külkereskedelmi miniszter és az illetékes kínai hivatalok vezető munkatársai. Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter kínai látogatásának befejeztével, kíséretével együtt, pénteken továbbutazott Koreába. ÉRDEMES VOLT Kilenc lakás a fajtai verseny győzteseinek A Magyar Szocialista Munkáspárt Sopron városi Bizottsága, Sopron Város Tanácsa, a Hazafias Népfront Sopron városi Bizottsága, a városi KISZ-bizottság és a Szakmaközi Bizottság 1969. november 18-án jubileumi munkaversenyt hirdetett a soproni üzemek, közlekedési, kereskedelmi és szövetkezeti vállalatok között. A versenybe 40 vállalat nevezett be, és valamennyien becsülettel küzdöttek a helyezésekért. A meghirdető szervek képviselői pénteken délután értékelték a versenyt. A döntést sok vita előzte meg, mert az egyes versengő vállalatok csaknem egyenlő pontszámot gyűjtöttek össze egyéves munkájukkal. A bíráló bizottság végül is az első helyet és az érte járó két állami lakást a GYSEV közösségének adta. A második helyezést és az egy állami lakás jutalmat a ruhagyári dolgozók érték el. A harmadik helyezett az Építőgépgyártó Vállalat soproni telepe lett, egy állami lakás jutalomban részesítették. A még fennmaradó öt szövetkezeti jutalomlakást az Elzett Fémlemezipari Művek soproni gyáregysége, az Épületasztalosipari Vállalat soproni gyára, a Köztisztasági Vállalat, a Bútoripari Ksz és a Talajerőgazdálkodási Vállalat dolgozói nyerték el. Az első három helyezést elért vállalat emlékzászlót, a verseny valamennyi részvevője pedig oklevelet kap. (U.) 1971. május 1., szombat Tímár Mátyás látogatása Chaban-Delmas-nál Timár Mátyást, a Minisztertanács elnökhelyettesét pénteken délelőtt fogadta Chaban-Delmas francia miniszterelnök. A megbeszélésen Tímár Mátyás tájékoztatta a minisztelnököt gazdasági, társadalmi életünk helyzetéről, fejlődéséről. Chaban- Delmas miniszterelnök a francia hatodik ötéves terv célkitűzéseit,a problémáit ismertette. Tanácskoztak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének szükségességéről és ezzel összefüggésben szóba került az európai együttműködés erősítésének gondolata, a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok bővítése. Tímár Mátyás megerősítette Chaban-Delmas minisztereinek magyarországi meghívását. A francia miniszterelnök közölte, hogy megfelelő időpontban Magyarországra látogat. Pénteken a kora délelőtti órákban, Tímár Mátyás előadást tartott és kérdésekre válaszolt a francia gyáriparosok szövetségében, ahol Paul Havelin, a gyáriparosok szövetségének elnöke üdvözölte Tímár Mátyást, majd a Minisztertanács elnökhelyettese bevezető előadást tartott a gazdasági kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről. . (MTI) Továbbra is az élen A Győr-Sopron megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat másodszor nyerte el „A szocialista munka vállalata” kitüntető címet. A KPVDSZ Hámán Kató Művelődési Otthonában pénteken délután megtartott ünnepségen megjelent Borsza Gyula, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának munkatársa, Kádár József, a Győr-Sopron megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Villám Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében Kádár József köszöntötte a vállalat dolgozóit: nagy részük volt abban, hogy Győr és a megye iparcikkellátása jó volt, hiszen 80 millióval több forgalmat bonyolítottak le a tervezettnél. Kérte a dolgozókat, hogy továbbra is végezzenek jó munkát, jó egészséget és sok sikert kívánt hozzá. Ezután, átadta a kitüntető oklevelet. Majd Lencse István igazgató 13 dolgozónak adta át a „kiváló dolgozó” jelvényt és az ezzel járó pénzjutalmat. Ezenkívül 19 kiváló boltot és 39 szocialista brigádot jutalmazott meg, összesen 60 000 forint pénzjutalmat osztott ki. Csorna városavatója Május 5-én nyilvánítják várossá hivatalosan is Csorna nagyközséget. A helység apraja-nagyja készülődik az ünnepségre. Szerdán reggel hat órakor a fúvószenekar zenével ébreszti a lakosságot. Kilenc órakor térzene lesz. Tíz órakor tartják a városi tanács alakuló gyűlését. Ezután az úttörők köszöntik a tanácsülést. Délután öt órakor három fúvószenekar részvételével újra térzene lesz. A várossá avatási nagyygyűlés 18 órakor kezdődik a művelődési házban, amelyen az Elnöki Tanácsot Cseterki Lajos képviseli. az első szlanokik „Századunkban a tudományoknak oly nagy befolyásuk van az, életre, hogy ezáltal az emberiség elé új, nagy eszme állíttatott fel, amelyre nézve, az egyes államok határai nem léteznek..." — írták emlékiratukra a Bánki Donát Gépipar Műszaki Főiskola győri kihelyezett tagozatán ebben az évben szigorló üzemmérnökök, az elsők, akik Győrött főiskolát végeznek. A hatvanhárom végzős hallgató utolsó előadásra jött el tegnapelőtt este, hogy elbúcsúzzék az iskolától, amelynek nyolc féléven át volt diákja, ahol tanult és vizsgázott, a munkahely és család gondjait magával hozva. Hiszen gyárak, üzemek dolgozói ők, akik négy évvel ezelőtt vállalták, hogy tanulni fognak, esténként előadásokat hallgatni, éjszakákon át képletek és gépek rajzai között töltve az időt. A tegnapelőtti ünnepélyes előadást, amelyen megjelentek az iskola tanárai és a búcsúztató alsóévesek képviselői is, még ünnepélyesebbé tette az a tudat, hogy a várossá válásának 700. évfordulóját ünneplő Győrben a 70 éves múltra visszatekintő iparoktatás új lendületet vett. Bár a főiskola csak a budapestinek kihelyezett tagozata, az ott tanító tanárok és tanulók méltán érezhetik és érzik magukat „igazi” győrieknek. Sokéves egyhelyben lépkedés után új fejezet kezdődik a város iparoktatásának történetében. Az épülő Műszaki Főiskolának, amely a megye iparának képez majd szakembereket, előfutára a mostani esti és levelező tagozat. Az iskola és a tanulás szeretete, az ismeretszerzés utáni vágy érezhető a felnőtt diákok búcsúzásában. Talán egy leendő hagyomány kezdődött el az emlékirat alapításával, amely szerint: „ ... indíttatván jámbor elmélkedésből ama elhatározásra, kiknek az a kivételes lehetőség adatott, hogy Győr városában képzett szigorló üzemmérnökök által Emlékirat alapíttassék, melyben hitet tevénk magasztos emberi célokért, kapcsolatokért Pátriánkhoz és az Alma Materhez való örökös tartozás gondolatával.” És ez az érzés egyik biztosítéka annak, hogy ezután sem lesz számukra idegena tanulás, hogy a négy év erőfeszítései még a nagyobb tudás megszerzésére, kamatoztatására ösztönzi őket. (szg)