Kisalföld, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
Jó illik meg rossz fiúk Pislogó fény Tudomány és technika VTLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. MÁRCIUS 1., SZERDA ★ XXVIII. ÉVFOLYAM SI. SZÁM Ittlagosan 11 napi részesedés Fejlődés a közúti járműiparban Dr. Horgos Gyula miniszter sajtótájékoztatója Tegnap az Országház Gobe- Hu-termében sajtótájékoztatót tartott dr. Horgos Gyula, kohó- és gépipari miniszter az 1971. év eredményeiről, az 1972-es főbb tennivalókról. A KGM felügyelete alá tartozó kohászati vállalatok termelése a múlt évben 3,2 százalékkal emelkedett 1970- hez képest. Változatlanul munkaerőgondok jellemezték a kohászati ipart, a foglalkoztatottak száma egy százalékkal csökkent. A vállal.. ok év végi részesedése mintegy 80 millió forint, ez átlagosan a napi bérnek felel meg. Lesznek azonban olyan kohászati vállalatok is, ahol nyereséget nem fizetnek. A gépipar teljes termelése, az ipari átlagot jóval meghaladta, 8,7 százalékkal nőtt. Az elmúlt évben a legdinamikusabban a közúti járműgyártás, a híradástechnika és a műszeripar termelése fejlődött. (A győri Magyar Vagon- és Gépgyár a múlt évben 21 százalékos termelési érték-s többletet ért el. Szerk.) A miniszter elismerően szólt arról, hogy a közúti járműprogramban részt vevő vállalatok lényegében teljesítették az 1971. évre előirányzott termelési feladataikat. Az IKARUS-gyár 6360 autóbuszt gyártott. Megkezdte a 200-as autóbuszcsalád legújabb típusainak kifejlesztését és gyártásba vételét Egyes típusai jelentős nemzetközi elismerést váltottak ki. (Lipcsei aranyérem, monacói nagydíj.) A gépiparban is 11 napi bérnek megfelelő nyereséget osztanak, bár az egyes vállalatok között meglehetősen nagyok az eltérések. (Tizenkettőben nem fizetnek részesedést.) Kedvezően alakult a gépipar exportja: a szocialista országokba 6, a tőkés piacra csaknem 13 százalékkal nőtt a kivitel. A kívánatosnál azonban nagyobb mértékben emelkedett a dollárért vásárolt gép és alkatrész aránya. A termelés egyenetlenségét jelzi, hogy 1971 utolsó negyedében a gépipari volumen több mint egyharmadát állították elő. A kohó- és gépipari kivitel 1972-re 16—17 százalékkal nő. A leggyorsabban a Szovjetunióba irányuló gépkivitel fejlődik. Horgos elvtárs külön hangsúlyozta a hátsóhídgyártás fejlődését, amelyben nagy feladat hárul az MVG kollektívájára. Már 1972. évi célkitűzés az 1974-re előirányzott emelkedés elérése a tőkés országokba irányuló kivitelben. A forgalom bővítését az utóbbi években kötött kormányközi megállapodások, a hitel- és műszakitudományos egyezmények és a közös vállalkozásokra vonatkozó szerződések támasztják alá. A januári rendelésellátottság e tekintetben biztató. A gazdálkodás fő feladatai 1972-ben a készletek csökkentése, valamint a vállalati munkaerőgazdálkodás megjavítása. Elkerülhetetlen az olyan belső vállalati intézkedés, mint a célirányos munkaerőátképzés és -átcsoportosítás, a munka szervezettségének lényeges javítása, a belső tartalékok feltárása. Gazdag tartalék a szocialista munkaverseny — hangsúlyozta Horgos elvtárs. — Kommunista vezetőnek az tekinthető, aki épít, számít a dolgozók kezdeményező, alkotó készségére, aki a szocialista munkaverseny legjobbjait, és a törzsgárdát a vezetés legerősebb bázisának tekinti — mondotta, s bejelentette, hogy a vezetők minősítésénél meghatározó, hogy mennyire foglalkoznak, jelentőségének megfelelően a szocialista munkaverseny irányításával. JL-nc Okos türelmetlenség közösen formálják • « ■ rrm a jovot » Ne vegyénk rossz néven, hogy túlteng bennünk a lelkesedés, hogy sokat akarunk és türelmetlenek vagyunk. Ilyenné formálja az embert a mozgalom, csak így tudunk dolgozni, pezsgőn, lángolva. A Hazafias Népfront tegnap megtartott, mosonmagyaróvári városi küldöttgyűlésén mondta ezeket az egyik hozzászóló, Horváth Imre. Legjobban az ő beszédével lehetne jellemezni a város életében ünnepnek számító esemény hangulatát. Mert hisz ünnep volt: az elmúlt négy év gazdagodásáról, a Hazafias Népfront szervezte számos társadalmi eseményről adott számot az értekezlet. Délelőtt 9 órakor kezdte meg Czencz József a Hazafias Népfront Mosonmagyaróvár városi bizottságának elnöke a beszámolóját, és elmúlt déli egy óra, mire a több száz résztvevő megválasztotta új tisztségviselőit. Milyenek a lelkes, türelmetlen mosonmagyaróváriak, a népfront önkéntes munkásai? Ahogy a lelkes tanácstag fogalmazta , sokat akarnak. A türelmetlenségük szorgalmazta őket, hogy sok-sok ezer órát dolgozzanak a városukért. Hogy kedvükre formálják a városközpontot, hogy kiterebélyesítsék a termálfürdő környékét, fákat ültessenek, parkosítsanak. A szebbet és jobbat akarás irányította szándékukat, amikor megszervezték a szigetközi napokat. A Mosonmagyaróváron meghonosított zene- és irodalombarátok körére megye- és országszerte felfigyeltek. A Lajta-parti városban szerkesztették meg a Daloló Szigetköz című, figyelmet érdemlő kiadványt. Alig van az országban ma olyan népművelő, aki ne tudna létezéséről, ne példálózna vele szűkebb hazájában. A Hazafias Népfront mosonmagyaróvári városi bizottsága olyan célokat tűzött ki a város polgárai elé, amelyekért úgy tudtak lelkesedni, mint saját ügyükért. A város peremkerületében, a majorokban lakók például a minap vizet vittek otthonaik elé, maguk ásták az árkokat, mint ahogy annak idején az iskolaépítéshez is ők készítették az alapot. Most 100 000 forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel a majoriak. Ha a tanács megszavaz nekik 25 000 forintot cementre, kavicsra, 1000 négyzetméter járdát építenek. S ahogy a kerület küldötte fogalmazta, abból a szándékból cselekednek így, mert: „a Hazafias Népfront a cement szerepét akarja betölteni a lakosság és a tanács között. Mi pedig arra vállalkozunk, hogy kemény és szilárd öszszekötők leszünk, ahogy a jó cementnek kötelessége.” A népfront munkájának, forintban alig kifejezhető haszna az a sok-sok törődés, gond, amit az emberek magukra vállaltak a front hívó szavára; a négy év alatt végzett 4 és fél millió forint társadalmi munkáin kívül a számos hasznos javaslat, a tudományos szervezetekben való tevékenység, a városért kifejtett jószolgálati munka. Mennyivel több azonban az összesíthető adatoknál a népfront munkájának az a haszna, amely az emberek átformálásában jelentkezett. Czencz József így fogalmazta ezt: „A Hazafias Népfront — valljuk — a legszélesebb politikai tömörülés és tömegmozgalom, amelynek az az alapja, hogy egyetértünk abban: hazánk felemelkedését, függetlenségét és békéjét csupán a szocializmus biztosíthatja. Egyetértünk abban pártunkkal, hogy hazánkban a szocializmus felépítése a legalapvetőbb nemzeti érdek.” Ennek az elvnek a szellemében tevékenykedett a városban a népfront, s így válhatott a lakosság és a tanács nélkülözhetetlen összekötőjévé, így tudta betölteni politikai célkitűzését. A tegnapi gazdag, tartalmas tanácskozáson arról tettek hitet a felszólalók, hogy a jövendő munkájuk sikere az eddigiekhez hasonlóan az öszszefogásukban rejlik. A küldöttértekezleten megjelent, a városban nagy szeretettel fogadott Nagy Józsefné, nyugalmazott miniszterasszony, Mosonmagyaróvár országgyűlési képviselője. A résztvevők megválasztották a városi népfront új tisztségviselőit. Elnöknek továbbra is Czencz Józsefet választották, a titkár dr. Marton Géza lett F. J. ARA SO FILLÉR GYÉKÉNYBŐL VALUTA. — Nemzedékek hagyománya Bősárkányban a gyékényfeldolgozás. A Háziipari Szövetkezet díszes kosarai és fonott dísztárgyai eljutottak Európa számos országába. Most francia és holland megrendelésre székfonatot készítenek. (MTI Foto — Bajkor József felv. — KS) Tízen már befizették a felajánlást Tükörgyártó berendezést készít Vietnamnak megyénk szövetkezeti ipara Vietnamban járt tavaly egy szövetkezeti jószolgálati küldöttséggel Fürst Ferenc, a Győr-Sopron megyei KISZÖV elnöke. Már a látogatás idején megszületett az ötlet: megyénk ipari szövetkezetei adják össze egyévi 50 000 négyzetméter kapacitású tükörgyártó berendezés árát és ezt készítsék is el. A KISZÖV-közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Sokan tán mosolyognak azon, hogy a súlyos háborús gondoktól gyötört országnak éppen tükörgyártó berendezést adunk. Aki viszont figyelemmel kíséri a hős nép küzdelmét, filmekből, újságcikkekből értesülhetett arról, hogy a hallatlan nehézségekkel küszködő ország népe a bombázások ellenére is menynyire élni akar, milyen különleges intézkedésekkel őrzi meg a békés termelőmunka feltételeit. Vietnamban egyébként eddig nem volt tükörgyártás, s a mindennapi élethez mégis csak hozzá tartozó közszükségleti cikket importálnia kellett. A tükörgyártó berendezés üzembe helyezése után az eddig tükörbehozatalra költött pénzt más, hasznos cikkek vásárlására fordíthatja a vietnami népgazdaság. Vízminta Indokínából A tükörgyártó berendezés elkészítésében legtöbb feladat Gunyhó Károlynak, a Győri Üvegfeldolgozó Kft elnökének jutott. Az ő elgondolásai, irányítása mellett készülnek a berendezések. Melyek ezek? — Csiszológépek, egy-egy polírozó- és kagylózógép, két (Folytatás a 2. oldalon.) jelent. Mintha a szétjárás volna — Hercegi birtok volt. — Mária Terézia is járt itt. — Özvegy Cziráky Béláné is bírta. — Ó, még előtte Nádasdy-hitbizomány volt. Volt, volt, mi maradt belőle? Csak a föld, a kicsi kápolna a fenyők között, ahova minden hónap második vasárnapján jön misézni a pap Kecölből, néhány régi épület és Csorba József, aki itt született 1904-ben, cselédek 12 gyereke közül az egyik, s lett cseléd ő is, mivel akkortájt semmi nagy erő nem emelhette ki, szigorú törvényei lévén a majorbéli cselédéletnek. Csorbáék felé az úton. A postással találkozunk először. — Hány család lakik Miklósmajorban ? — ötven-ötvenkettő. — Iskola? — Csak alsó tagozat. Rábakecölbe, Beledre járnak a felsősök. — Sok levelet hoz? — Inkább több újságot. — Televízió mennyi van? — Több mint harminc. A kápolnától nem messze kastély stílusú épület, még a Petőházi Cukorgyár emelte, most a Répcelaki Állami Gazdaság kerületi irodája. Új, korszerű sertésszállások. Alacsony, több ajtós ház, mint régente a cselédlakások, itt van a vegyesbolt, a vendéglő és a kultúrterem, ami jobbára a munkások ebédlője. Aztán házak, takarosak, frissen ásott kertekkel, és a széles ablakokon bőredős csipkefüggönyök. Csorbáék csaknem a major szélén laknak, közel az országúthoz. — Mikor került ide a szélre, Csorba bácsi? — Negyvenöt után. Kaptam nyolc hold földet, és negyvennyolcban épültem ezt a házat. Csak az volt a baj, hogy akkor már ötven felé jártam, s addig meg csak úgy elmúlt az élet. — Nem kívánkozott el? — Soha. Pedig régebben a grófék el akartak vinni kenyéribe. — Merre járt az országban? — Negyvenöt után sokfelé. — Mi nehéz a majorban? — Semmi. Villany van, posta van, autóbusz jár. A gyerekeket kocsival viszik az iskolába, de hallom, hogy most vesznek nekik kisbuszt. Az jó lenne. Körbekerékpározza az udvart az unoka, két kutya ficánkol a nyomába. A nagyapja meg csak figyeli nagy gyönyörűséggel. — Ennek mindene vaif.... — Miből él, Csorba bácsi? — Nyugdíjból, meg mellette őrködöm a sertésszállásoknál. — A nyugdíj sok vagy kevés? — Az én korombélieknél ezt kétféleképpen lehet nézni. Sokszor számolom, hogy ebben a majorban használódtam, koptam meg, s mi végre vittem? Amire vittem, azzal csak huszonhét év óta bírtam. Egy életért kevés, fél életért bőven elég. Szép házam van, több mint 800 forint nyugdíjam, fdeg az éjjeliőrködés is hoz pénzt. Nem kell félnem az öregségtől, nem kell, hogy eltartsanak. A gyerekeimnek még jobb. Négy fiam van. Az unokáimnak, azoknak lesz a legjobb, ha ilyen békében megmaradunk. Hát így összességében jó, jól van ahogy van. — Nézze csak, megjött a félkettes busz, jönnek a diákok. Ezt a bekötő utat jelönthetné a gazdaság, ne copakoljunk már a sárban. Azt kérdezte, változott-e sokat a major? Azelőtt is lakások voltak és istállók. Most is lakások vannak és istállók. Mert major ez. De még a levegője is más lett, mintha a széljárás fordult volna. G. Szabó