Kisalföld, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. JANUÁR 1. SZERDA Láz, aztán ásont Csontokat, izmokat ropogtató láz után ébredek, izzadságban fürödve, elgyengülve és éhesen. Egy hét után végre éhséget érzek. S hogy mire éhezem? Köménymagos levesre. Arra az ebédre, melyet negyvenöt tavaszán anyánk teremtett elő négy lesoványodott gyermekének. Feljöttünk az óvóhelyről, anyám, a karjában vitte László öcsémet, s mi hárman utána, indultunk volna haza. De hát akkor nekünk már nem volt otthonunk. Házunkat lebombázták, a konyha falát pedig mintha egy darabban kapta volna fel a légnyomás, a konyhaszekrény, és ami benne lehetett, teljességgel eltűnt. Rokonoknál és ■mégiscsak idegenben tálalta anyánk az első ebédet: köménymagos levest, és száraz kenyeret aprítottunk bele. Azt mondom száraz kenyeret? Olyanformán esett az akkor, mintha szántszándékkal szárították volna a kenyeret, hogy külön ízt adjon a levesnek. Ennek a levesnek az ízével ébredtem. Ezt kívántam meg, ez hozta vissza az éhségérzetemet. Azóta finomult, rafináltan finomult ízérzékemmel a legnagyszerűbb krémleves ízét éreztem meg anyám hajdani szegény, kevés zsírral készült, soványka levesében. Erre éheztem hit, a hétig tartó, karcsúsító influenza után. Köntöst veszek magamra, mondom a feleségemnek, éhes vagyok, magam készítem a vacsorámat. Köménymagos levest. Körülállnak a gyerekek is, adják a kezem alá, ami szükséges. Körülményesen kezdem a főzést, szertartásosan, ünnepélyesen. Bővében a zsírnak, olajnak, nem kell dekázni a rántáshoz a lisztet, adják a kezem alá a paprikát, hogy színe legyen a levesnek. Milliomosok vagyunk a köménymagos leveshez, és nagyszerűnek érzem, hogy harminc év után fel sikerült idézni az egykori nagyszerű ízeket. Aztán elkészül estebédem, gyönyörű a színe, puha kenyeret aprítok bele. Megszenvedett áhítattal ülök neki, s aztán, borzalom... nincs íze a levesnek. Sovány, vékony, majdhogynem ehetetlen. Egyszerre nagyon sajnálom buzgólkodásom, mint aki maga magát fonta meg. Ennek a levesnek nincs zelleríze, nem érzem a régi jó köményes zamatot, hiába volt minden igyekezetem. Kanalazom, hisz néznek a gyermekeim, , szenvedve, orvosság gyanánt. Pedig hát nincs semmi baj ezzel a köménymagos levessel. Inkább az ízlésemmel, a móddal, mely elfelejtette becsülni a soványabb étkeket. A vízben főtt kukoricakását, a tejes puliszkát, a melasszal édesített málét, a vízben főtt tengerit. Hányan, millióan lehetünk így, akik felnőttként érték meg a felszabadulást, vagy akár gyermekként is tapasztaltak az ínséges időkből. A városnyi országunk, a nemzet felejtette el a puliszkás, köménymagos időket. Jó persze, hogy így van, hogy túl vagyunk azokon az időkön, már-már annyira, hogy felidézni is csak lázban sikerül, házban és láz után, amikor a régi ízét érezzük a köménymagos levesnek. De hát ebből az időből már évtizedekkel kigyógyultunk Végérvényesen gazdagon, s búsulni sem érdemes rajta, hogy közben néhány ízzel, színnel szegényedtünk is. Ferenczi József M. K. felvételei A Jakus József és Boros Antal az élhajlító gépeket szerelik, melyből M1 darabot gyártanak ez évben. (Baloldali kép.) A Simon Sándor festő a svájci kooperációban készített lemezollót festi, melyből 60 darab kerül külföldi piacra. Brigádok a kongresszusi versenyben Jól dolgoztak a finommechanikások Kemény fába vágták a fejszéjüket a Győr-Sopron megyei Gépipari és Finommechanikai Vállalat szocialista brigádjai. Az MSZMP XX. Kongresszusa és felszabadulásunk 30 évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben húszszázalékos termelésnövelést vállaltak. A feladatot még az ünnepek előtt teljesítették. Csajkás Béla tervezési és statisztikai csoportvezető, a vállalat munkaversenyfelelőse hivatalból is nyomon kísérte a verseny minden apró és nagyobb állomását, az első naptól az év végéig. A szocialista brigádok a vállalat párt, KISZ-, szakszervezeti és gazdasági vezetőknek irányelveit körültekintően megvizsgálták a versenyvállalásokkor. Akadtak olyanok is, akik kezdetben a brigádérdekeket és a vállalati érdeket megkülönböztették. A munka azonban jól haladt, és a vállalat mind a négy telepe az Élüzem cím elérését illetve megtartását tűzte célul. Néhány nappal ezelőtt tartottuk a szocialista brigádok év végi értekezletét, ahol a vállalat gazdasági vezetése az összes brigád jó munkájáról számolhatott be. A mi vállalatunknál négy évvel ezelőtt csak távoli cél volt, ma már túlhaladtunk. Termelési értékünk előreláthatóan 114 millió forint lesz, s ezen belül az export kétszerese az előző évinek. — Melyik brigád dolgozott a legjobban? — A munka értékelése nemcsak a termelési értéktől függött. Alig egy éve vettük át a Magyar Vagon- és Gépgyártól a Puskás Tivadar utcai öntödét. Az ottani brigádok még nem lehetnek olyan termelékenyek, mint ahol hagyományok vannak. A készárugyártó-telepekelismerést érdemelnek, különösen a négyes számú telep brigádjai végeztek derekas munkát. Az anyagbeszerzésből adódó gondokat az utolsó negyedévben túlórázással, a munka átcsoportosításával sikerült megoldaniuk. A vállalat termékei Afrikába és Dél-Amerikába is eljutnak. Fúró, fűrész és élhajlító gépeink beváltak. Idén kezdtük el svájci licenc alapján a billenő élű vágógépgyártást. De ez már átvezet a kongresszusi és felszabadulási verseny újabb szakaszába, az 1975. évi feladatokhoz. A változó gazdasági környezetben törekednünk kell termelésünk nagyobb gazdaságosságára, az anyagtakarékosságra. — A lakossági szolgáltatásban dolgozó brigádok hogyan teljesítették vállalásaikat? — A szolgáltatásban nem terveztük a termelési érték nagy emelkedését. Fogyasztóink elvárják, hogy pénzükért megfelelő, jó minőségű árut kapjanak. A vállalási határidőt, ha az alkatrész-ellátás folyamatos, tartjuk. Reklamációk még adódnak. Szerelőink értik a dolgukat, panasz csupán a kapkodó, sietős munkára volt. Brigádjaink kissé kihasználatlanul hagyták a munka- és üzemszervezésben rejlő tartalékokat. — Milyen célokat tűznek ki a szocialista brigádoknak 1975-ben? — Összhangban a vállalati tervvel, a szolgáltató telepen dolgozóknak 56 százalékkal kell a termelékenységet növelni. A négyes vasszerkezeti telep gyártmányainak zöme külföldre kerül, munkájuk meghatározó lesz az egész vállalat életének. A csornai és a kapuvári telepünkre is sok feladat vár. Különös figyelmet kell fordítaniuk a határidő megtartására, mert késésük az egész vállalat kiviteli tervének felborulásához vezetne. Öntödénknek a második félévben már minden öntvényt, amire szükségünk van, gyártania kell. A kongresszusi és felszabadulási verseny segítségével 1975-ben 118 millió forint értéket akarunk termelni, amelynek majdnem fele külföldön talál majd vevőre. H. S. Bábolna és Vidéke Áfész értesíti kedves Vásárlóit, hogy az Autóalkatrész Szakboltját (Győr, Attila u. 39.) 1975. január 6-ig LELTÁROZÁS MIATT ZÁRVA TARTJA. Kisalföld Megújul a nagycenki park A nagycenki kastélyt körülvevő park a szakértők szerint kezdetben csak ligetes erdő volt. Miután Széchenyi Ferenc 1789-ben átépíttette a kastélyt, kezdődött a park kialakítása. Ebből az időből valók az óriás platánok és vadgesztenyefák. Az 1800-as évek közepén Széchenyi Béla feleségül vette a vépi park tulajdonosának lányát, Erdődy Hannát. Akkor kerültek a nagycenki kastély szépséges parkjába a különleges fenyőfajták és örökzöldek. Közöttük nem egy különleges, az országban is ritka fajta. A nagycenki park megújítását az idén folytatják. Helyreállítják a soproni út mentén lévő kastély kerítését. Az egykori őrépületek szintén megújulnak. Az egyikben pénztár és ajándéktárgybolt, a másikban a kertészeti munkák befejezéséig a parkhelyreállítók irodája kap helyet. A későbbi rendeltetéséről később határoznak. Az őrépületek helyreállítását az Országos MűemlékiFelügyelőség végzi, a parkét a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság. A park teljes helyreállítása öt év alatt történik meg, és 8 millió forintba kerül. Válaszol a Kerületi Hivatal elnöke Útkarbantartás és útfelügyelet Győrött Közhelynek tűnik már Győrött az utakról és az útkarbantartásról beszélni. Egymás után érkeznek szerkesztőségünkbe, de a tanács illetékes osztályához is a panaszok: rosszak a győri utak. A tanács megszervezte az útfelügyeletet. A győri utak karbantartásáról és az útfelügyelet munkájáról kérdeztük a Győr városi Tanács V. B. kerületi hivatalának elnökét, Jezsó Györgyöt, aki az alábbiakat válaszolta: — Az utak és járdák elhasználódását úgy lehet megelőzni, ha a tervszerű karbantartásukról gondoskodunk. Győr útjainak hoszsza 360 kilométer. Ebből 130 kilométer a belterületen kiépített szilárd útburkolatú út. Jelenleg a 130 kilométer 40 százalékát kellene sürgősen felújítani. Győr város Tanácsa 1973-ban 12,9, tavaly 13,4 millió forintot fordított az utak felújítására. Az idén ez a szám 14,4 millió forintra emelkedik. Az említett összeg mintegy 6 kilométer hosszú út felújítására elég. Az előzetes megállapítások szerint az ötödik ötéves tervben sem tudunk sokkal többet költeni az utak felújítására. A legsürgősebben ki kellene javítani a Vágóhíd utca, a Bacsó Béla út, a Szarvas utca, Zrínyi utca, a Bástya utca, a Bokányi Dezső utca és a Madách tér útjait. Az említett összegből azonban mindegyik út javítása lehetetlen, habár a tervek készülnek. A Győrött az utóbbi években jelentős szerepet kapott az útfenntartási munka. 1971-ben külön költségvetési üzem alakult a kisebb javítások, az utak állagának megóvását eredményező munkálatok elvégzésére. A tervszerű útkarbantartási munka segítésére a tanács három személyből álló útfelügyeleti munkacsoportot hozott létre. Tevékenységük célja, hogy az egész város területéről információkat szolgáltasson az utak, járdák állapotáról, a burkolati hibák helyének feltüntetésével. Ezáltal is elősegítve a költségvetési üzem kátyúzási ütemtervének kidolgozását, a helyreállítási munka megszervezését. — Elnök elvtárs, az említettek ellenére miért reszszak mégis a győri utak? — Őszintén meg kell állapítani, hogy a győri utak elhasználódása olyan mértéket ért el, hogy azok egyszerű folyamatos karbantartása már nem hozhatja meg a kívánt eredményt. Ha idejében nem történik meg a teljes felújítás, még gyorsabban romlik a győri utak állaga. Sajnos, a felújításra szoruló utaknál csak az életveszélyt jelentő hibákat tudjuk azonnal kijavítani. Az említett esetben a lakosság is segíthet, mert azonnal jelentheti a hibát az útfelügyeletnek (Győr, Révai Miklós utca 5., telefon: 14-732), vagy a költségvetési üzemnek (Győr, Kandó utca 4., telefon: 15-164.) . Nehezíti dolgunkat az utak alatt elhelyezett közművek meghibásodása. Felújításuk tovább rontja a győri utak állagát. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyre növekvő gépjárműforgalmat sem. Nemcsak a gépjárművek számának emelkedéséről van szó, hanem a járművek súlyának növekedéséről. Mindezek együttes következménye: a fokozottabb útelhasználódás. Az említett hiányosságok ellenére bizonyos eredmények is mutatkoznak. A szilárd burkolatú utak kátyúzási munkálatainak elvégzése, a földutak nagy részének helyreállítása, a terv szerinti porolajozás jelzi, hogy a kezdethez, valamint a körülményekhez képest nem is működik olyan roszszul az úthelyreállító és az útkarbantartó szolgálat. A tervszerű karbantartást csak a szilárd burkolatú utak 80 százalékánál, tehát a felújított és a felújításra nem szoruló utaknál tudjuk elvégezni. Az útfelügyelet és a kivitelező munkájának összhangja az eredménnyesség elengedhetetlen feltétele. Hiábavalóak ugyanis az útfelügyelet gyors információi, ha a kivitelező nem képes intézkedni. — Mit szándékoznak tenni az említettekért? — Legfőbb célunk a közös munka hatékonyságának növelése. Növelni kívánjuk az útjavító kapacitást. Gyors brigád beállításával fokozni kell az életveszélyt jelentő úthibák kijavítását. Megszigorítjuk az útfelbontások ellenőrzését, az utóbbira az új tanácsrendelet is lehetőséget ad. Az új esztendőben mindezekhez kérjük a lakosság szíves türelmét és megértését — fejezte be nyilatkozatát Jezsó György. Imre Béla Az életszínvonal Napjainkban különösen előtérbe kerül a lakossági életszínvonal emelkedésével való foglalkozás. 1975-ben jelentős ármozgással együtt alakul ki a 2,5 százalékos reálbér- és 3,5 százalékos reáljövedelem-emelkedés. A 3,6 százalékos fogyasztói áremelkedés úgy alakul ki, hogy a termékek tekintélyes részének az ára növekedik. Másrészt a fogyasztói cikkek tetemes részének az ára csökkenni fog. Az áremelkedésnek két oka is van. Az egyik: a tőkés országokból importálandó nyersanyagok árának emelkedése. A másik ok az, hogy az árakat torzító állami dotációt — számos termék esetében — fokozatosan célszerű csökkenteni, illetve megszüntetni. Az egészséges, ösztönzőbb árrendszert szolgálja az is, hogy ahol a termelékenység emelkedése lehetővé teszi, ott árcsökkentést hajtanak végre. A lakosság egy része az átlagosan 3,6 százalékos áremelkedés tervszámát némi fenntartással fogadja. Ez érthető, hiszen egyelőre senki sem tudja, hogy az ő egyéni háztartására az árrendelkezések miként hatnak. A tapasztalható vélemények közül az életszínvonal-emelkedés szűk értelmezésével feltétlenül célszerű vitatkozni. A lakosság, különösen a háziasszonyok körében gyakori az olyan vélemény, amely az életszínvonal-emelkedést csak a fix, illetve a csökkenő árrendszerrel tudja összeegyeztetni. Pedig az életszínvonal növekedésének a megalapozott áremelkedés nem fékezője. A valóságos költségeknek az árban való kifejezése szükségszerűen a termelékenység fokozására, önköltségcsökkentésre ösztönöz, amely közismerten a magasabb jövedelem feltétele. Az is világos, hogy a termelékenység növekedésének mind több esetben árcsökkentésben is jelentkeznie kell. Ez az 1975. évi árintézkedésekben ugyancsak mutatkozni fog. A dolognak mindenképpen az a lényege, hogy növekvő munkateljesítményekkel dinamikusan emelkedjék a nemzeti jövedelem, ami egyszersmind a fejlődő reálbéreknek az alapja. Az életszínvonal emelkedésének szűk értelmezése alig vagy egyáltalán nem értékeli az áruválaszték növekedését. Aki azonban valósan elemez, az rájön, hogy a jövedelem növekedése egy bizonyos ponton túl csak akkor szogálhatja hatásosan az életszínvonal emelkedését, ha a választék bőséges és a keresletet egészségesen kielégíti. Fejlődő rendszerünkben érzékelhetően növekszik a reáljövedelem szerepe is. A korszerűbb lakás, a fejlődő egészségvédelem, a szélesebb kulturális hálózat, a modern üzleti a víz, gáz, villany és számos egyéb szolgáltatás — az emelkedő életszínvonalnak szerves része. Valóság, hogy 1975-ben a népgazdasági egyensúly és a külkereskedelmi mérleg javítása különlegesen fontos feladat. Ez az életszínvonal emelkedésében csak szerényebb előrelépést tesz lehetővé. Ám a mérsékeltebb reálbér- és reáljövedelem-növekedés egyáltalán nem jelenti azt, hogy az életszínvonal csak átmenetileg is megállapodna. Magától értetődő, hogy az életszínvonal-politika érvényesítése nem elhatározás dolga, hanem a jó munka függvénye. Ez fordítva is igaz. A növekvő reálbérnek nagy a munkában való ösztönző hatása. Mindez reflektorfénnyel világítja meg azt, hogy pártunk marxista-leninista gazdaságpolitikája nem mondhat le és nem is mond le az életszínvonal rendszeres emeléséről. Lányai Sándor