Kisalföld, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Feldolgozva többet ér a termék Fokon vagy Szirén? A feldolgozott termék töb­bet ér a feldolgozatlannál. Ez magától értetődő. Vagy még­sem? Hiszen a népgazdaságot irányító határozatokban újra meg újra fontos helyet kap hangsúlyozása, mégpedig a gazdasági gyakorlat kedve­zőtlen tapasztalataiból kiin­dulva. Az egyébként jelentős nagy­ságrendben exportáló textil­iparunk termékei például szinte teljes egészében fel­dolgozatlan kelmeként hagy­ják el az országot. Az ellent­mondás: konfekcióiparunk szintén jelentős exportot ér el a hozott külföldi anyagok­ból, bérmunkával. Szélsőséges példaként olyan eset is elő­fordul, hogy éppen magyar exportból származó textíliá­ból... Az említettekben bizonyára közrejátszik az a tény is, hogy a textilipar majd min­den országban igen szigorú védővámokkal és egyéb tilal­makkal találja magát szem­ben, számos esetben azonban a kezdeményezés hiánya vagy nehézkessége az egyedüli oka a gazdaságtalan struktúrájú exportnak. A Rábatext Győri Textil­ipari Vállalattól érkezett hír viszont az isméntieknek ellent­mondó kezdeményezésről tu­dósít: az eddig kizárólag fel­dolgozatlan végekben expor­tált inganyagok egy részét a tervek szerint idehaza fogják feldolgoztatni. A hír ténye új­donság, a vállalat törekvései­nek ismeretében azonban elő­re várt újdonság. Hiszen a vállalat 1974 óta nagy meny­­nyiségű inganyagot exportál tőkés piacra, és mert jó ideje nyomon követhető tevékeny­ségében gyártmánystruktúrá­jának tudatos fejlesztése Évtizedekig kizárólag az ágyneműnek való anyagairól volt ismert a Rábatext. A gazdaságosabb termékekhez vezető út egyik állomásaként a hetvenes évek elején hoz­ták létre a konfekcionáló üzemet. Azt követően a szö­vet nagy része már feldolgo­zott állapotban hagyhatta el a gyárat Újabb lépést jelentett a termékösszetétel korszerűsí­tésében az 1974-es év, amikor korszerű inganyagok gyártá­sát kezdte meg a vállalat. Idén már csaknem 3 millió inganyag kerül le a gépekről, de a már folyamatban levő újabb fejlesztések eredmé­nyeként évi 4—4,5 millió négyzetméterre fog növekedni az ágyneműnél lényegesen nagyobb értéket képviselő ingszövetek részaránya. Az értékes termék minősé­ge, piaci versenyképessége szempontjából kedvező dön­tésnek bizonyult, hogy a Rá­batext 1975-ben együttműkö­dési egyezményt írt alá az osztrák GETZNER céggel, amely a világ számos orszá­gában elismert ingexportőr. Évente 1 millió 200 ezer négy­zetméter győri textilt vásá­rolt az osztrák cég, a Rába­text számára azonban össze­hasonlíthatatlanul kedvezőbb eredménye az együttműkö­désnek, hogy egy elismert színvonalú, nagy hagyomá­nyokkal rendelkező gyártás tapasztalatait kamatoztathat­ta, és szakemberei most már önállóan is képesek a színvo­nalas termék gyártását önál­lóan továbbfejleszteni. Az alapanyag bizonyította exportképességét. A népgaz­daság számára azonban akkor igazán gazdaságos külföldi ér­tékesítése, ha az anyag kész áruként, tehát ingként hagyja el az országot. Ezért kereste meg a vállalat a Fékon Férfi Fehérneműgyárat, valamint a szarvasi Szirén Ruházati Szö­vetkezetei ajánlatával: vál­lalják a Rábatext ingszöveté­nek hazai feldolgozását. A külföldi értékesítésnek a Hungarotex lesz a gazdája. A próbagyártás a tervek szerint a negyedik negyedévben kez­dődik. Hogy végülis a Fokon vagy a Szirén emblémáját vi­selik majd az ingek, ez még kérdéses. A kezdeményezés várható haszna és követésre méltó volta azonban aligha. Pethő L. Földek vegyelemzése Jövőre kötelezővé teszik a mezőgazdasági nagyüzemek e­zek a földek vegyelemzésé­­hez szükséges mintavételezést — jelentette be Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője pén­teken a talajerőgazdálkodás, illetve a növényvédelem idő­szerű kérdéseit ismertető saj­tótájékoztatón. A mintavétel­re már kiképezték a mező­gazdászokat és épülnek azok a laboratóriumok, ahol a be­küldött mintákat elemzik majd. Valamennyi nagyüzemi tá­bla kódszámot kap, sőtt egy­­egy táblán belül négy-öt ál­landó mintavételi helyet is kijelölnek, hogy pontos méré­si eredményekhez jussanak a helyes műtrágyázáshoz, az optimális tápanyagellátáshoz. A kódszámmal jelölt táblák­ról begyűjtött adatok közpon­ti számítógépes nyilvántartás­ba kerülnek, új módon orszá­gos összesítésre is lehetőség lesz. A gazdaságoknak jövőre már úgynevezett tábla-törzs­­könyvet is vezetniük kell, eb­ben tartják nyilván a terület­re vonatkozó valamennyi ag­­ronómik­ai adatot Az új módszer segíti majd a termelőket a célnak legjob­ban megfelelő műtrágyázási módszer megválasztásában. Dicsérő oklevél Javuló minőség Dicsérő oklevelet kapott három magyar vállalat a Szovjetunióba szállított cipők és különböző bőrdíszműáruk jó minőségű évek elismerése­ként. A szovjet megrendelő, a Raznoexport külkereskedel­mi egyesülés képviselője a Bonyhádi Cipőgyár, a Pest megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalat, valamint a Pé­csi Kesztyű és Bőrdíszműipa­ri KTSZ kollektívájának nyújtott át elismerő oklevelet azon a tanácskozáson, ame­lyet a bőripari tudományos egyesületnél szervezett a Tannimpex. A szovjet meg­rendelők képviselői elmond­ták, hogy exportcipőink mi­nősége lényegesen javult a korábbi évekhez képest. Bácsai kacsakeltető Az idei terv: egymillió Az érdeklődők gyakran nyitnak ajtót a bácsai Tö­­vállnál. — Kaphatunk-e kiskacsát? — kérdezik. A válasz: igen. Ezután megegyezik a vevő és az eladó, hogy mikor vi­hetik az apró állatokat. — Kik viszik? — fordu­lunk Szőke Imre Töváll igaz­gatóhoz. — Kistermelők és mező­­gazdasági nagyüzemek egy­aránt — hangzik a válasz. Beszélgetünk az eleven, élő kacsáról, pontosabban ar­ról, amelyet a bácsai Tóváll­­nál keltetnek ki és adnak el. A beszélgetés időszerű a ba­romfi népgazdasági jelentő­sége miatt. Változatlanul élénk iránta a kereslet a vi­lágpiacon. A világkereske­delemben hazánk a baromfi 11—13 százalékát adja, az európai baromfitenyésztő or­szágok sorában Hollandia után a másodikak vagyunk. Ezt a helyzetet nemcsak megőrizni, hanem javítani is kell. Időszerű a beszélgetés azért is, mert a bácsai Tévátl ötmillió forint értékű beru­házást fejezett be. Az 1970- ben alakult szövetkezeti vál­lalkozásnál az ötmillió forin­tos beruházás számottevőnek nevezhető. E puszta tényen kívül a keltető azért érdemel figyelmet, mert gyorsan épült fel. Az 1976. májusi igazgató­tanács-ülés döntött arról, hogy 42 gépes keltetőüzem készüljön el Bácsán. Az épít­kezés a tervezett összegért va­lósult meg, és 1977-ben már 660 ezer naposkacsát bocsá­tott ki. Az idei terv egymil­lió naposkacsa. Mi késztette a Tövállt a keltetőüzem építésére? A ba­romfi iránti kereslet. De vol­tak más kényszerítő körül­mények is. A BOV egykori telephelyén alapított Töváll­­tól tavalyig az ácsi keltető üzembe szállították a kacsa­törzsállomány tenyésztojásait. A tojásból kikelt napos álla­tokat vissza kellett hozni Bá­­csára. A Töváll vezetői úgy gondolták, hogy a szállítás­sal járó kockázatot megszün­tetheti egy keltetőüzem. Időszerű a kacsatenyésztés­ről szólni a baromfitenyész­tésben betöltött szerepe és a tenyésztés jövője miatt is. A bácsai szakemberek elmond­ták, hogy 20 ezer darabos a törzsállomány. Az ezzel járó munka a vállalkozás alapte­vékenysége. Az 1970-ben be­fektetett alapító összeg (3 millió forint) már megtérült. Évente 2,5—3 millió forint a Töváll nyeresége, a tiszta vagyon összege pedig megkö­zelíti a 15 millió forintot. A kacsa iránt élénk a ke­reslet a megyében. A téeszek közül a Tövállt alapító győ­ri Új Kalász, valamint a fa­rári, a rábaszentandrási és az iváni foglalkozik kacsate­nyésztéssel. A törzsállomá­nyon kívül a Töváll is te­nyészt pecsenyekacsát. A té­­eszeknek évenként félmillió a naposkacsa igénye, félmilli­ót igényelnek a kistermelők is, akiknek az áfészek juttat­ják el az apró, napos állato­kat. Figyelembe véve az ország nagyüzemi baromfitenyésztő telepeinek kibocsátó képes­ségét, megállapítható, hogy a bácsai nem tartozik a legna­gyobbak közé. Munkája, tö­rekvése mégsem lebecsülen­dő, mert kacsakeltetéssel, ví­ziszárnyasokkal nagyüzemben kevesen foglalkoznak. Pedig a jelek szerint a jövőben nö­vekszik iránta az igény. Egy megoldás van tehát, a meg­felelő kínálat. — Van ennek akadálya? — kérdezzük az igazgatótól. — A kacsatenyésztés idény­jellegű, a téli holtszezon azonban kipótolható csirke­hizlalással. Ez tehát nem a legnagyobb gond. Kevés az állatgondozó, de ez sem je­lenti azt, hogy telepünk ki­bocsátó képességét ne fokoz­hatnánk, törzsállományunkat és a keltetőkapacitást ne nö­velhetnénk. Csakhogy a je­lenlegi feldolgozó üzemek ki­bocsátó képessége, miatt ez nem lehetséges. Pedig Bácsán ragaszkodnak a kacsához. Így érvelnek: Nem olyan igényes, mint a csirke, nem olyan kényes, mint a liba. A húsa ízletes, a mája pedig ínyencfalat. V. . 1978. április 1., szombat Gyakorlati bemutató Tárgyalások kezdődtek a háztartási tisztítóeszközöknél jóval nagyobb élettartamú Vileda ipari tisztítóeszközök behozataláról, amelyeket el­sősorban takarító­ vállalatok­nál, vendéglátóipari üzemek­ben alkalmazhatnak. Ezekkel a témákkal pénteken a Sza­badság Szállóban többszáz ha­zai szakember gyakorlati be­mutatón ismerkedett meg. Külkereskedelmünk eddig csak a háztartási tisztítóken­dőkből, szivacsokból impor­tált az NSZK-beli cégtől évente mintegy félmillió nyu­gatnémet márka értékben. A Vileda cég a szivacsok, tisztítóeszközök egy részét a használatot könnyítő , te­leszkópos nyelekkel és más hasonló szerelvényekkel hozza forgalomba. Most első íz­ben magyar szerelvényeket is rendel ezekhez. Ezenkívül a szerelvények nagyobb arányú magyar exportjának lehetősé­géről, sőt arról is tárgyalnak, hogy az úgynevezett ipari kendők egy-egy típusát ha­zánkban állítsák elő. Spirálkészítő gépek­ Győrből Egy milliméteren hetvenkét menet Már rajzasztalon az újabb típus Lehet, hogy mostanában, amikor szinte naponta hal­unk a miniatürizálás újabb és újabb eredményeiről, ön­magában nem számít techni­kai újdonságnak az a gép, amelynek első darabjai ezek­ben a napokban készültek el az Egyesült Izzó Kisalföldi Gépgyárában. A lámpák izzó­szálait készítő spiralizáló be­rendezés egy milliméter hosszban hetvenkét menetet képes készíteni, a néhány mikron vastagságú wolfram­­szálból, a teljesítménye pe­dig óránként tíz-tizenkétezer fordulat. E berendezés elké­szítésével azonban mégsem akármilyen feladatot oldot­tak meg a gépgyáriak. Nem­csak azért, mert újdonság ide, újdonság oda, a szóban forgó spiralizáló gépnél na­gyobb , teljesítményű, többet tudó berendezés a világ egyetlen izzólámpa gyárában sem működik. Munkájuk ér­tékét az is emeli, hogy olyan közösség készítette, és készí­ti a jövőben sorozatban eze­ket a nagy pontosságot, fi­gyelmet igénylő gépeket, amelyik néhány évvel ezelőtt még centiméterben, millimé­terben mérte a pontosságot. Az élelmiszeripari gépek, berendezések gyártásával foglalkozó győri gyárat 1973- ban kapcsolták az Egyesült Izzóhoz. Mintegy öt év kel­lett hozzá, hogy a győriek el­sajátítsák a vákuumtechni­kai berendezések előállításá­hoz szükséges ismereteket, hogy „megkedveljék” a sok­kalta nagyobb pontosságot, a sokkalta nagyobb figyelmet. Ezért érthető, ha úgy fogal­maznak, hogy ez a termék fordulópont a gyár történeté­ben. A spirál alakban felteke­rendő wolframszál az izzó­lámpa legfontosabb része. Ha a menet nem egyenletes, ha vastagsága és sűrűsége csak kicsit is eltér az előírttól, a lámpa a bekapcsolás után azonnal kiég. Szabad szem­mel alig látható wolframszá­­lat teker fel a gép ugyan­csak alig látható molibdén­­magra. A huzalok vastagsága a milliméter ezredrészével mérhető. Természetes, hogy a berendezés elkészítésekor még nagyobb pontossággal kell megmunkálni, összesze­relni az alkatrészeket, mint amilyen pontosságot magától a géptől megkövetelnek. A Kisalföldi Gépgyár az Egyesült Izzó hét gépgyárá­nak az egyike, éves termelé­sének mintegy 60—65 száza­lékát a vákuumtechnikai be­rendezések teszik ki. A spi­rálkészítő gépeket ezideig a Budapesti Vákuumtechnikai Gépgyár készítette, a jövő­ben már egyedül a győriek foglalkoznak ezeknek a gyár­tásával. Még a második ne­gyedévben 380 ilyen beren­dezés hagyja el az üzemet, ezeket épülő romániai izzó­lámpa gyárakban állítják munkába. A tervek szerint ugyanennyi spiralizáló gép készül az év második felé­ben is. Az Egyesült Izzó éppen úgy a termelés teljes automatizá­lására törekszik, mint bárme­lyik más gyár. Az eddigi eredményeket tekintve a vi­lág élvonalába tartozik a nagyvállalat, tavaly elsőként állított üzembe olyan izzó­lámpa gyártósort, amelyik emberi beavatkozás nélkül dolgozik. A következő feladat az alkatrészgyártás automati­zálása. A nagykanizsai gyár­ban már megvalósították a búrák automata gépsoron történő készítését. A Kisal­földi Gépgyárban pedig az év második felében elkezdik azoknak a spiralizáló gépek­nek a gyártását, amelyek nagymértékben emelik az iz­zószál készítésének termelé­kenységét. És addig, amíg a mostani berendezés a terve­zésében csak a nagyvállalat szakemberei vettek részt, az új gép rajzai már a győriek­kel közösen készülnek. És ha a mostani gépre azt mondjuk, hogy eléri a világ­­színvonalat, a második fél­évben elkészülő egy jó lépés­sel meg is haladja azt. Kiala­kításánál elsősorban nem ma­gának a gépnek a teljesítmé­nyét volt szándékukban nö­velni a tervezőknek, hanem az automatizálást. Elérték, hogy amíg a mostani beren­dezésekből egy dolgozó egyet, esetleg kettőt kezel, az újak­ból már tizenhatra tud fi­gyelni. Ehhez azonban vál­toztatni kellett a gép szerke­zetén. Ez a változás pedig azzal a haszonnal is járt, hogy a gép teljesítménye mintegy négyszeresére növe­kedett, percenként negyven­negyvenötezer fordulatot vé­gez majd. És ha meggondol­juk, hogy egy közepes nagy­ságú lámpagyárban körülbe­lül kettőszáz spiralizálógép működik három műszakban, nem jelentéktelen az az élő­munka megtakarítás, amely a már következő félévben ké­szülő gépekkel elérhető. (Szalay) Felvételünkön az Egyesült Izzó Kisalföldi Gépgyárában készülő, a lámpák izzó szálainak gyártásához alkalmas berendezés látható, amelyből még a második negyedévben 380 hagyja el a győri üzemet. KIÍMFÖLD 3

Next