Kisalföld, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
Feldolgozva többet ér a termék Fokon vagy Szirén? A feldolgozott termék többet ér a feldolgozatlannál. Ez magától értetődő. Vagy mégsem? Hiszen a népgazdaságot irányító határozatokban újra meg újra fontos helyet kap hangsúlyozása, mégpedig a gazdasági gyakorlat kedvezőtlen tapasztalataiból kiindulva. Az egyébként jelentős nagyságrendben exportáló textiliparunk termékei például szinte teljes egészében feldolgozatlan kelmeként hagyják el az országot. Az ellentmondás: konfekcióiparunk szintén jelentős exportot ér el a hozott külföldi anyagokból, bérmunkával. Szélsőséges példaként olyan eset is előfordul, hogy éppen magyar exportból származó textíliából... Az említettekben bizonyára közrejátszik az a tény is, hogy a textilipar majd minden országban igen szigorú védővámokkal és egyéb tilalmakkal találja magát szemben, számos esetben azonban a kezdeményezés hiánya vagy nehézkessége az egyedüli oka a gazdaságtalan struktúrájú exportnak. A Rábatext Győri Textilipari Vállalattól érkezett hír viszont az isméntieknek ellentmondó kezdeményezésről tudósít: az eddig kizárólag feldolgozatlan végekben exportált inganyagok egy részét a tervek szerint idehaza fogják feldolgoztatni. A hír ténye újdonság, a vállalat törekvéseinek ismeretében azonban előre várt újdonság. Hiszen a vállalat 1974 óta nagy menynyiségű inganyagot exportál tőkés piacra, és mert jó ideje nyomon követhető tevékenységében gyártmánystruktúrájának tudatos fejlesztése Évtizedekig kizárólag az ágyneműnek való anyagairól volt ismert a Rábatext. A gazdaságosabb termékekhez vezető út egyik állomásaként a hetvenes évek elején hozták létre a konfekcionáló üzemet. Azt követően a szövet nagy része már feldolgozott állapotban hagyhatta el a gyárat Újabb lépést jelentett a termékösszetétel korszerűsítésében az 1974-es év, amikor korszerű inganyagok gyártását kezdte meg a vállalat. Idén már csaknem 3 millió inganyag kerül le a gépekről, de a már folyamatban levő újabb fejlesztések eredményeként évi 4—4,5 millió négyzetméterre fog növekedni az ágyneműnél lényegesen nagyobb értéket képviselő ingszövetek részaránya. Az értékes termék minősége, piaci versenyképessége szempontjából kedvező döntésnek bizonyult, hogy a Rábatext 1975-ben együttműködési egyezményt írt alá az osztrák GETZNER céggel, amely a világ számos országában elismert ingexportőr. Évente 1 millió 200 ezer négyzetméter győri textilt vásárolt az osztrák cég, a Rábatext számára azonban összehasonlíthatatlanul kedvezőbb eredménye az együttműködésnek, hogy egy elismert színvonalú, nagy hagyományokkal rendelkező gyártás tapasztalatait kamatoztathatta, és szakemberei most már önállóan is képesek a színvonalas termék gyártását önállóan továbbfejleszteni. Az alapanyag bizonyította exportképességét. A népgazdaság számára azonban akkor igazán gazdaságos külföldi értékesítése, ha az anyag kész áruként, tehát ingként hagyja el az országot. Ezért kereste meg a vállalat a Fékon Férfi Fehérneműgyárat, valamint a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetei ajánlatával: vállalják a Rábatext ingszövetének hazai feldolgozását. A külföldi értékesítésnek a Hungarotex lesz a gazdája. A próbagyártás a tervek szerint a negyedik negyedévben kezdődik. Hogy végülis a Fokon vagy a Szirén emblémáját viselik majd az ingek, ez még kérdéses. A kezdeményezés várható haszna és követésre méltó volta azonban aligha. Pethő L. Földek vegyelemzése Jövőre kötelezővé teszik a mezőgazdasági nagyüzemek ezek a földek vegyelemzéséhez szükséges mintavételezést — jelentette be Nagy Bálint, a MÉM főosztályvezetője pénteken a talajerőgazdálkodás, illetve a növényvédelem időszerű kérdéseit ismertető sajtótájékoztatón. A mintavételre már kiképezték a mezőgazdászokat és épülnek azok a laboratóriumok, ahol a beküldött mintákat elemzik majd. Valamennyi nagyüzemi tábla kódszámot kap, sőtt egyegy táblán belül négy-öt állandó mintavételi helyet is kijelölnek, hogy pontos mérési eredményekhez jussanak a helyes műtrágyázáshoz, az optimális tápanyagellátáshoz. A kódszámmal jelölt táblákról begyűjtött adatok központi számítógépes nyilvántartásba kerülnek, új módon országos összesítésre is lehetőség lesz. A gazdaságoknak jövőre már úgynevezett tábla-törzskönyvet is vezetniük kell, ebben tartják nyilván a területre vonatkozó valamennyi agronómikai adatot Az új módszer segíti majd a termelőket a célnak legjobban megfelelő műtrágyázási módszer megválasztásában. Dicsérő oklevél Javuló minőség Dicsérő oklevelet kapott három magyar vállalat a Szovjetunióba szállított cipők és különböző bőrdíszműáruk jó minőségű évek elismeréseként. A szovjet megrendelő, a Raznoexport külkereskedelmi egyesülés képviselője a Bonyhádi Cipőgyár, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat, valamint a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszműipari KTSZ kollektívájának nyújtott át elismerő oklevelet azon a tanácskozáson, amelyet a bőripari tudományos egyesületnél szervezett a Tannimpex. A szovjet megrendelők képviselői elmondták, hogy exportcipőink minősége lényegesen javult a korábbi évekhez képest. Bácsai kacsakeltető Az idei terv: egymillió Az érdeklődők gyakran nyitnak ajtót a bácsai Tövállnál. — Kaphatunk-e kiskacsát? — kérdezik. A válasz: igen. Ezután megegyezik a vevő és az eladó, hogy mikor vihetik az apró állatokat. — Kik viszik? — fordulunk Szőke Imre Töváll igazgatóhoz. — Kistermelők és mezőgazdasági nagyüzemek egyaránt — hangzik a válasz. Beszélgetünk az eleven, élő kacsáról, pontosabban arról, amelyet a bácsai Tóvállnál keltetnek ki és adnak el. A beszélgetés időszerű a baromfi népgazdasági jelentősége miatt. Változatlanul élénk iránta a kereslet a világpiacon. A világkereskedelemben hazánk a baromfi 11—13 százalékát adja, az európai baromfitenyésztő országok sorában Hollandia után a másodikak vagyunk. Ezt a helyzetet nemcsak megőrizni, hanem javítani is kell. Időszerű a beszélgetés azért is, mert a bácsai Tévátl ötmillió forint értékű beruházást fejezett be. Az 1970- ben alakult szövetkezeti vállalkozásnál az ötmillió forintos beruházás számottevőnek nevezhető. E puszta tényen kívül a keltető azért érdemel figyelmet, mert gyorsan épült fel. Az 1976. májusi igazgatótanács-ülés döntött arról, hogy 42 gépes keltetőüzem készüljön el Bácsán. Az építkezés a tervezett összegért valósult meg, és 1977-ben már 660 ezer naposkacsát bocsátott ki. Az idei terv egymillió naposkacsa. Mi késztette a Tövállt a keltetőüzem építésére? A baromfi iránti kereslet. De voltak más kényszerítő körülmények is. A BOV egykori telephelyén alapított Töválltól tavalyig az ácsi keltető üzembe szállították a kacsatörzsállomány tenyésztojásait. A tojásból kikelt napos állatokat vissza kellett hozni Bácsára. A Töváll vezetői úgy gondolták, hogy a szállítással járó kockázatot megszüntetheti egy keltetőüzem. Időszerű a kacsatenyésztésről szólni a baromfitenyésztésben betöltött szerepe és a tenyésztés jövője miatt is. A bácsai szakemberek elmondták, hogy 20 ezer darabos a törzsállomány. Az ezzel járó munka a vállalkozás alaptevékenysége. Az 1970-ben befektetett alapító összeg (3 millió forint) már megtérült. Évente 2,5—3 millió forint a Töváll nyeresége, a tiszta vagyon összege pedig megközelíti a 15 millió forintot. A kacsa iránt élénk a kereslet a megyében. A téeszek közül a Tövállt alapító győri Új Kalász, valamint a farári, a rábaszentandrási és az iváni foglalkozik kacsatenyésztéssel. A törzsállományon kívül a Töváll is tenyészt pecsenyekacsát. A téeszeknek évenként félmillió a naposkacsa igénye, félmilliót igényelnek a kistermelők is, akiknek az áfészek juttatják el az apró, napos állatokat. Figyelembe véve az ország nagyüzemi baromfitenyésztő telepeinek kibocsátó képességét, megállapítható, hogy a bácsai nem tartozik a legnagyobbak közé. Munkája, törekvése mégsem lebecsülendő, mert kacsakeltetéssel, víziszárnyasokkal nagyüzemben kevesen foglalkoznak. Pedig a jelek szerint a jövőben növekszik iránta az igény. Egy megoldás van tehát, a megfelelő kínálat. — Van ennek akadálya? — kérdezzük az igazgatótól. — A kacsatenyésztés idényjellegű, a téli holtszezon azonban kipótolható csirkehizlalással. Ez tehát nem a legnagyobb gond. Kevés az állatgondozó, de ez sem jelenti azt, hogy telepünk kibocsátó képességét ne fokozhatnánk, törzsállományunkat és a keltetőkapacitást ne növelhetnénk. Csakhogy a jelenlegi feldolgozó üzemek kibocsátó képessége, miatt ez nem lehetséges. Pedig Bácsán ragaszkodnak a kacsához. Így érvelnek: Nem olyan igényes, mint a csirke, nem olyan kényes, mint a liba. A húsa ízletes, a mája pedig ínyencfalat. V. . 1978. április 1., szombat Gyakorlati bemutató Tárgyalások kezdődtek a háztartási tisztítóeszközöknél jóval nagyobb élettartamú Vileda ipari tisztítóeszközök behozataláról, amelyeket elsősorban takarító vállalatoknál, vendéglátóipari üzemekben alkalmazhatnak. Ezekkel a témákkal pénteken a Szabadság Szállóban többszáz hazai szakember gyakorlati bemutatón ismerkedett meg. Külkereskedelmünk eddig csak a háztartási tisztítókendőkből, szivacsokból importált az NSZK-beli cégtől évente mintegy félmillió nyugatnémet márka értékben. A Vileda cég a szivacsok, tisztítóeszközök egy részét a használatot könnyítő , teleszkópos nyelekkel és más hasonló szerelvényekkel hozza forgalomba. Most első ízben magyar szerelvényeket is rendel ezekhez. Ezenkívül a szerelvények nagyobb arányú magyar exportjának lehetőségéről, sőt arról is tárgyalnak, hogy az úgynevezett ipari kendők egy-egy típusát hazánkban állítsák elő. Spirálkészítő gépek Győrből Egy milliméteren hetvenkét menet Már rajzasztalon az újabb típus Lehet, hogy mostanában, amikor szinte naponta halunk a miniatürizálás újabb és újabb eredményeiről, önmagában nem számít technikai újdonságnak az a gép, amelynek első darabjai ezekben a napokban készültek el az Egyesült Izzó Kisalföldi Gépgyárában. A lámpák izzószálait készítő spiralizáló berendezés egy milliméter hosszban hetvenkét menetet képes készíteni, a néhány mikron vastagságú wolframszálból, a teljesítménye pedig óránként tíz-tizenkétezer fordulat. E berendezés elkészítésével azonban mégsem akármilyen feladatot oldottak meg a gépgyáriak. Nemcsak azért, mert újdonság ide, újdonság oda, a szóban forgó spiralizáló gépnél nagyobb , teljesítményű, többet tudó berendezés a világ egyetlen izzólámpa gyárában sem működik. Munkájuk értékét az is emeli, hogy olyan közösség készítette, és készíti a jövőben sorozatban ezeket a nagy pontosságot, figyelmet igénylő gépeket, amelyik néhány évvel ezelőtt még centiméterben, milliméterben mérte a pontosságot. Az élelmiszeripari gépek, berendezések gyártásával foglalkozó győri gyárat 1973- ban kapcsolták az Egyesült Izzóhoz. Mintegy öt év kellett hozzá, hogy a győriek elsajátítsák a vákuumtechnikai berendezések előállításához szükséges ismereteket, hogy „megkedveljék” a sokkalta nagyobb pontosságot, a sokkalta nagyobb figyelmet. Ezért érthető, ha úgy fogalmaznak, hogy ez a termék fordulópont a gyár történetében. A spirál alakban feltekerendő wolframszál az izzólámpa legfontosabb része. Ha a menet nem egyenletes, ha vastagsága és sűrűsége csak kicsit is eltér az előírttól, a lámpa a bekapcsolás után azonnal kiég. Szabad szemmel alig látható wolframszálat teker fel a gép ugyancsak alig látható molibdénmagra. A huzalok vastagsága a milliméter ezredrészével mérhető. Természetes, hogy a berendezés elkészítésekor még nagyobb pontossággal kell megmunkálni, összeszerelni az alkatrészeket, mint amilyen pontosságot magától a géptől megkövetelnek. A Kisalföldi Gépgyár az Egyesült Izzó hét gépgyárának az egyike, éves termelésének mintegy 60—65 százalékát a vákuumtechnikai berendezések teszik ki. A spirálkészítő gépeket ezideig a Budapesti Vákuumtechnikai Gépgyár készítette, a jövőben már egyedül a győriek foglalkoznak ezeknek a gyártásával. Még a második negyedévben 380 ilyen berendezés hagyja el az üzemet, ezeket épülő romániai izzólámpa gyárakban állítják munkába. A tervek szerint ugyanennyi spiralizáló gép készül az év második felében is. Az Egyesült Izzó éppen úgy a termelés teljes automatizálására törekszik, mint bármelyik más gyár. Az eddigi eredményeket tekintve a világ élvonalába tartozik a nagyvállalat, tavaly elsőként állított üzembe olyan izzólámpa gyártósort, amelyik emberi beavatkozás nélkül dolgozik. A következő feladat az alkatrészgyártás automatizálása. A nagykanizsai gyárban már megvalósították a búrák automata gépsoron történő készítését. A Kisalföldi Gépgyárban pedig az év második felében elkezdik azoknak a spiralizáló gépeknek a gyártását, amelyek nagymértékben emelik az izzószál készítésének termelékenységét. És addig, amíg a mostani berendezés a tervezésében csak a nagyvállalat szakemberei vettek részt, az új gép rajzai már a győriekkel közösen készülnek. És ha a mostani gépre azt mondjuk, hogy eléri a világszínvonalat, a második félévben elkészülő egy jó lépéssel meg is haladja azt. Kialakításánál elsősorban nem magának a gépnek a teljesítményét volt szándékukban növelni a tervezőknek, hanem az automatizálást. Elérték, hogy amíg a mostani berendezésekből egy dolgozó egyet, esetleg kettőt kezel, az újakból már tizenhatra tud figyelni. Ehhez azonban változtatni kellett a gép szerkezetén. Ez a változás pedig azzal a haszonnal is járt, hogy a gép teljesítménye mintegy négyszeresére növekedett, percenként negyvennegyvenötezer fordulatot végez majd. És ha meggondoljuk, hogy egy közepes nagyságú lámpagyárban körülbelül kettőszáz spiralizálógép működik három műszakban, nem jelentéktelen az az élőmunka megtakarítás, amely a már következő félévben készülő gépekkel elérhető. (Szalay) Felvételünkön az Egyesült Izzó Kisalföldi Gépgyárában készülő, a lámpák izzó szálainak gyártásához alkalmas berendezés látható, amelyből még a második negyedévben 380 hagyja el a győri üzemet. KIÍMFÖLD 3