Kisalföld, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-29 / 99. szám
• Ballagásra ötven ezer, anyák napjára pedig hatvanezer szál szegfűt szednek a csornai Petőfi téesz kertészetében a növénygondozók. A gördülő üvegházakban gyönyörű színekben pompáznak a szegfűk. di KIÍMPOID jogsegély szolgálata Mikor jön létre a munkaviszony? K. L. győr-ménfőcsanaki olvasónk 1985. március 26-án kötött vállalatával munkaszerződést. A munkába lépés idejére külön megállapodás nem történt. Olvasónk a munkaszerződést követő éjszakán azonban rosszul lett, kórházba szállították és így a munkábalépés elmaradt. Kérdése: munkaviszonya létrejött-e? Munkaviszony a munkáltató és a dolgozó megállapodása, vagyis munkaszerződés alapján jön létre, amint ezt az Mt. 22. §. (1) bekezdése megállapítja. Ebből következik, hogy ha felek között a munkaszerződés szabályosan létrejött, ezzel létrejött köztük a munkaviszony is. A szerződés létrejöttéhez szükséges megállapodniuk abban, hogy munkaviszonyt kívánnak létesíteni, valamint meg kell állapodniuk a munkakörben és a személyi alapbérben is. Ettől független kérdés, hogy mely időpont az, amelytől kezdődően fennáll a munkáltató foglalkoztatási és a dolgozó munkavégzési kötelezettsége, illetve mely időponttól kezdődően kell a munkaviszony tartamát az ahhoz fűződő jogok és kötelezettségek szempontjából számításba venni. Általános szabály, hogy a munkaviszony kezdete a munkába lépés napja, kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik. Ha a felek másképp nem állapodtak meg, a dolgozónak — jelen esetben olvasónknak is — a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell munkába lépnie. Az a körülmény, hogy olvasónk a meghatározott időben nem lépett munkába, egymagában a munkaszerződés fenállását, illetve a munkaviszony létrejöttét nem érinti. Eltérő a helyzet attól függően, hogy a dolgozó a meghatározott időpontban miért nem lépett munkába. Ha ez olyan körülmények között következett be, amelyet a munkaviszony fennállása alatt bármikor igazolt mulasztásnak kell tekinteni, — ilyen a kórházi ápolás is — a munkába lépés elmulasztása nem róható a dolgozó terhére. Amennyiben a munkába lépés elmulasztása olyan körülmény miatt következett be, amely esetén a jogszabály a távoli töltött időt beszámítani rendeli a munkaviszonyba, az eltöltött időt már ebben az esetben is munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni. Amennyiben azonban a dolgozó nem ilyen ok miatt mulasztotta el a munkába lépést, mulasztása jogellenes lesz. A munkáltató ilyen esetben felhívhatja a dolgozót, hogy meghatározott határidőn belül a munkaszerződésnek megfelelően kezdje meg a munkát. Ha a dolgozó nem tesz eleget a felhívásnak, a munkáltató a szerződéstől visszaléphet. Erről a dolgozót értesítenie kell, ha csak magában, a felszólító levélben ezt már nem közölte. Ebben az esetben a dolgozó munkába állítását később már nem igényelheti, és a munkaszerződésből semmiféle jogot, igényt nem támaszthat. Ilyen esetben a munkába lépés elmaradására tekintettel a munkáltató sem léphet fel a dolgozó ellen esetleges kártérítési igénnyel. Fentiek alapján tehát olvasónk munkaviszonya létrejött, felszavulása után munkaszerződésének megfelelően munkába állhat. Köteles-e a tulajdonos az albérlő elhelyezéséről gondoskodni? H. Z. győri olvasónk 1982-ben vett egy romos állapotú házat. A házat haszonélvezeti jog terheli. A haszonélvezeti jog tulajdonosa a lakás egy részét albérlőnek adta ki, olvasónkkal kötött szerződésbe azt is belefoglalták, hogy az albérlő elhelyezéséről — kiköltözés esetén — a tulajdonos köteles gondoskodni. A házat olvasónk szeretné lebontani és helyére másikat építeni annál is inkább, mivel a régi felújítása gazdaságtalan és kivihetetlen lenne. Építési engedélyt a tanácstól megkapta, az építkezést azonban akadályozza, hogy az albérlő elhelyezéséről gondoskodni nem tud. Olvasónk nehéz helyzetben van. A haszonélvezeti jog jogosultja nem követett el jogszabálysértést, amikor albérlőt vett a lakásba, mert a haszonélvezőnek erre joga és lehetősége van. Olvasónk azzal, hogy írásban kötelezte magát az albérlő elhelyezésére, igen nagy feladatot vállalt magára. A jogszabályok nem tiltják, hogy a tulajdonos az albérlővel megegyezzen és az albérlőnek a másik lakáshoz való jogát részben megváltsa. A levélben írt összeg az általános bírói gyakorlat szerint nem tekinthető túlzottnak, tehát feltehetőleg ez lesz az a járható út, amelynek végeredményeként olvasónk a jogos tulajdonához végre hozzájuthat. Dr. I. T. Cikkünk nyomán iI szemüveg elkészült A közelmúltban Sárközi Sándor péri (Hársfa u. 80.) olvasónk keserűségének adtunk helyet: három hónapja várja, hogy szemüvege elkészüljön. Műtéten esett át, s szemüveg hiányában olyan gyenge a látása, hogy pár méterről senkit nem ismer fel. Az OFOTÉRT Vállalat válaszában közölte, hogy olvasónk szemüvegéhez a felírt különleges thoribhus, plasztik alapanyagú szemüveglencséket a Magyar Optikai Műveknél egyedileg kellett legyártatniuk. Az ilyen lencsék átlagos gyártási ideje 6—8 hét, amihez hozzászámítandó a szállítások és a keretbehelyezés ideje is. Ugyanezt a dioptriát üveg alapanyaggal (ami kissé nehezebb) lényegesen rövidebb határidőre lehet elkészíteni, s a későbbiek során tartalék szemüvegnek használható. A szemész szakorvosok tájékoztatást kapnak a lencsék gyártási idejéről, s arról, hogy melyik lencse igényel egyedi gyártást. Sárközi Sándor március 25-én átvette szemüvegét a győri optikai szaküzletben. A nyereményjegy elfogyott A napokban Tacskó fantázianevű gyermekkerékpárt és egy kis homokozó talicskát vásárolt a győri Arrabona Áruházban H. Ferenc jánossomorjai (Felszabadulás u.) olvasónk. Az árucikkekért 2500 forintot fizetett. A pénztárnál kérte az agyonreklámozott nyereményjegyeket. Meglepetésére a pénztáros közölte vele, hogy nem tud adni, mert elfogyott. Levélírónk megérti, hogy esetenként a nyereményjegy kifogy. Ha ilyen előfordul — javasolja —, akkor a pénztáros közölje a vevővel, hogy őrizze meg a blokkot, jöjjön vele vissza, s ha lesz jegy, megkapja. Osztjuk véleményét! A névadó emlékére kilenc ezüstfenyő A herdálókról, a köztulajdont dézsmálókról, s tetteiket közönyösen szemlélőkről sokat beszélünk baráti körben, megbeszéléseken, sőt hivatalos fórumokon. Vajon mit teszünk, illetve tehetünk ellenük? Czotter Gábor hegyeshalmi mozdonyvezető, a MÁV vontatási főnökség Pálffy György szocialista brigádjának vezetője kereste fel a minap szerkesztőségünket. Brigádjának tagjai úgy határoztak, hogy Hegyeshalom határában, a Budapest—Bécs főútvonal elágazásánál fekvő parkosított területen ezüstfenyőket ültetnek és márványtáblát állítanak névadójuk, Pálffy György altábornagy emlékére. A brigád öszszeadta a pénzt, Czotter Gábor pedig vállalta, hogy megvásárolja és elülteti a fenyőcsemetéket. Április 19-én kilenc ezüstfenyő őrizte a vértanúhalált szenvedett tábornoknak, a határőrség első főparancsnokának az emlékét. Harmadnapjára, április 22-én este olvasónk azzal a céllal indult el otthonából, hogy megöntözi az ezüstfenyőket. Először nem akart hinni a szemének, amikor a fenyőcsemetéket megpillantotta. Aztán megdöbbent a szomorú valóságon: az ültetést követő három napon belül a kilenc ezüstfenyőből hatot a közterületről vandál kezek eltulajdonítottak. A brigádvezető elkeseredetten kérdezi: lehet-e, érdemes-e a nemesre, a szépre, a jóra áldozatot fordítani? Érdemes-e a közösségnek valamit is csinálni? Még olyan helyen is úrrá tud lenni a barbárság, ahol rendszeres határellenőrzés van. (Az említett helyen ugyanis a határőrök járőrszolgálatot teljesítenek.) Beszélünk, bosszankodunk az említett esetek láttán, hallatán, de vajmi keveset tehetünk megismétlődésük ellen. Az újságokban közölt példák rendszerint figyelmet keltők, tanulságosak, néha visszatartó erejűek is, de nem mindig célba találók. A féltő szónál, a tettenérés pillanatában elmondott jó szándékú intelemnél aligha van nagyobb visszatartó erő. Csakhogy a köztulajdont dézsmálok többnyire nem fényes nappal garázdálkodnak, hanem az éjszaka leple alatt ügyködnek. Esetünk jól példázza, hogy a vakmerőbbiét még az sem riasztja vissza tettétől, hogy ez idő tájt a főútvonalon már a nap minden szakában jelentős a forgalom. Mit lehet az elmondottakhoz szólni? Szégyellni való, hogy megyénkben, amely élenjáró a társadalmi munkában, és kegyelettel őrzi nagy múltú elődeinek az emlékét, ilyesmi előfordulhat. Remélhetőleg, valahol valaki felfigyel rá, hogy a múlt hét végén hat ezüstfenyő csemete kinek került az előkertjébe vagy udvarába, s jelenti a hatóságnak. .. N. M. Nem tulipánfa! A múlt héten arról értesült lapunkból Liska Erika győrszentiváni (Váci u. 91.) levélírónk, hogy kinyílt a „tulipánfa” a győri városháza előtt. Erika kertészeti iskolát végzett. Ismeretei szerint a szóban forgó növény latin neve MAGNOLIA SOLANGIANA, ami liliomfát jelent. A tulipánfa egy nagyon egyszerű kis fa, latin neve LIRIODENRON TULIPIFERA. A két növényt nem szabad összetéveszteni — mégha a köznyelvben így is terjedt el. Olvasónk arról is tájékoztatott bennünket, hogy az érdeklődők a tulipánfát megtekinthetik a győri Veres Péter Mezőgazdasági Szakközépiskolában. nagy többség becsületes Postánkban már sokszor kértük az önkiszolgáló üzletek dolgozóit, hogy körültekintően végezzék munkájukat. Ha a vevők közül valakit gyanúsnak találnak, diszkréten vonják felelősségre. Bármennyire igaz, hogy nem mindenki lép tisztességes szándékkal a boltba, a nagy többség becsületes szándékához nem fér kétség. Az alaptalan gyanúsítás becsületsértő. Főleg községekben, peremkerületekben, ahol mindenki ismeri egymást, és szájról szájra adják a hírt. A bizonyosság megszerzése azért is jogosan elvárható, mert a megszégyenítés többnyire a sokaság előtt történik, a bocsánatkérésről pedig csak kevesen értesülnek. Olvasóink írják AZ ÜVEG ÖSSZETÖRIK Kétgyermekes édesanya vagyok. Nagyon régóta keresem az üzletekben a Chicco műanyagból készült cumisüveget, de sehol nem kapok. Huszonegy és kéthónapos gyermekeim vannak, s még a nagyobbik is használja a cumisüveget. Az üveget a gyermek ledobja és máris összetörik. Csak egy keresetből élünk, én még gyest sem kapok, így alaposan meg kell gondolni, hogy mire adom ki a pénzt. (Borsné Varga Katalin, Győr, Stadion u. 11. III. 2.) AMI JÁR, AZ JÁR Szüleim halála után a pannonhalmi téesz földjáradékot fizet földjeik után, mivel férjem téesztag. Tavaly sok kilincselés után az elmaradt három évi összeget kifizették. A tavalyi évre vonatkozóan közölték, hogy majd a zárszámadás után kapjuk meg a járandóságot. Időközben küldtek egy haszonbérleti szerződést, melyet a tápi téesznek kellett továbbítani. Mivel nem tudtam, hogy a pannonhalmiak vagy a tápiak fizetnek-e, jóval húsvét előtt telefonon érdeklődtem, hogy kitől kapom meg a földjáradékot. A pannonhalmi gazdaság közölte: ők fizetnek, és még az ünnepek előtt postázzák a pénzt a címemre. A postás még nem hozta a pénzt. Túlzásnak tartom, hogy mintegy 800 forint körüli összegért többször telefonáljak, vagy mint tavaly, háromszor utaztak Pannonhalmára. Nem nagy összegről van szó, de ami jár, az jár. (Kiss Károlyné, Győrasszonyfa, Damjanich u. 21.) Szerkesztői üzenetek Csendes József péri, Fazekas Lászlóné enesei, Mihályi Zoltán, Károlyi Anna mosonmagyaróvári, Kissné Felpéci Zsuzsanna, Óvári Mihályné soproni, Fekete Józsefné fertődi, Nagy Mihály szanyi, Pongrácz Eszter, Győri Zoltán, Magyarné Hegedűs Ilona, Péntek Lajosné, Szigeti Ervin, Gyulai Csaba győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Nagy Andrásné kapuvári, Rácz Sándor hédervári, Jánosi Mária soproni, Csölle Jenőné, Virág Rezső mosonmagyaróvári, Bors E.-né csornai, Szalay Károly pannonhalmi, Vadász Béla jánossomorjai, Tamásné Tóth Katalin lébénymiklósi, Forgó Viktorné, Pongrácz Éva, Szél Jánosné, Vitéz László, Keserű Istvánná, Ábrahám Károly, Hevesi Andorné győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Wagner István győri olvasónknak üzenjük: az éticsigát a Győri Áfész Közép u. 4. sz. alatt lévő begyűjtőtelepén veszik át. Kilójáért jelenleg 13 forintot fizetnek. Varga Lajosné dunaszigeti levélírónkkal közöljük: a levelében közölt árucikk díszcsomagolásban (celofánpapírban vagy díszdobozban) bárkinek adható ajándékba. Fodorné Somi Judit győri olvasónknak üzenjük: a Volán a Közúti Személyszállítási Szabályzata értelmében távolsági járat elmaradása esetén valóban kártérítési kötelezettséggel tartozik. De csak akkor, és annak az utasnak, aki a járatra helyét előzetesen biztosította, vagyis elővételben megváltott menetjeggyel rendelkezik. A tanulók és a vállalat között fuvarozási szerződés nem jött létre. Mivel szerződésszegést a Volán nem követett el, ezért a kárigény megtérítésére nincs lehetőség. Kálmán József győr-ménfőcsanaki lakossal közöljük: sajnáljuk, hogy április 22-i számunkban közölt Labdagyűjtemény című írásunk, félreértésre adott okot. Megnyugtatására közöljük, hogy névrokona Győrszabadhegyen lakik. Gy. Aranka mosonmagyaróvári levélírónknak üzenjük: a tartásdíj százalékos megállapításakor a bíróság meghatároz egy bizonyos alapösszeget. Ez nem más, mint a százaléknak a meghatározása meghatározott összegben is. Ez azért fontos, mert a tartásdíj öszszege az alapösszegnél kisebb sohasem lehet, ellenben a munkabérnek (és a juttatásoknak) a növekedésével a százalékosan megállapított tartásdíj összege is arányosan növekedik. „Állatbarát” jeligés ikrényi olvasónkkal közöljük, a kérdezett cím: Állategészségügyi Állomás, Győr, Régi Veszprémi út 10. Kéziratokról üzenjük „Anyámhoz”. Tisztelettel köszöntjük az Édesanyát, akihez a vers szól 85. születésnapja alkalmából. Gyönyörű elgondolása volt, kedves F. I., hogy ír egy szép, nagy verset, és a szeretett Édesanya az újságban olvassa majd hű fia sorait. Nem teljesíthetjük ezt az óhaját, mint ahogy sok száz hasonló óhajt sem teljesíthettünk. Kérem, tessék átadni személyesen, nem „szív küldi” módján, hanem közvetlenül, tessék felolvasni neki! Hiszem, hogy nem lesz kisebb az öröme, mert a verset, ha nem is nagy költői tehetséggel, de hálás szeretet alkotta meg. „Október 99”: Lány vagyok, lány — így kezdi a verset. Elolvasása után tűnődnöm kell rajta. Mintha mondaná: mai lány vagyok, korunk lánya, nem szeretem a sok beszédet, a fellengzős szóképeket, a gúzsba kötő formát, mert nagyon sajátom, amit érzek, becsülöm, sokra tartom, méltó társnak érzöm, nevelem. Imbolygó, egyszerű soraiban lüktető vágyát majdnem köznapi, üde és tiszta szavakkal takarja, csak egyetlen csillanásban engedi látni: „...Forrás vagyok csobogó / ízlelj meg sivatagi vándor drágám. .Nos, így tűnődöm. Mit szeretne még hallani? Inkább egy kérdést: Hogyhogy nem merte vállalni, amit írt? Nem ön írta? (B. G.)