Kisalföld, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. január 2., péntek 1 .. .7 __._L-—"— 1- --------------- ._ Fejlődésünk kulcsa a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meggyorsítása, és ezzel összefüggésben a tudományos kutatás eredményességének fokozása meghatározó fontosságú, tovább nem halasztható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a népgazdaság teljesítményének növelése, a szocialista társadalom további sokoldalú korszerűsítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kérdések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjavításáról hozott 1986. novemberi központi bizottsági határozat a gazdaságfejlesztési munkák középpontjába helyezte a termék- és technológiai szerkezet korszerűsítését. Az abban megfogalmazott feladatok megoldása megköveteli a technikai-technológiai fejlődés felgyorsítását. Ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műszaki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és szervezési programok, valamint az ezekkel összehangolt országos középtávú kutatás-fejlesztési terv programjai meghatározták. Ezekben a tervekben és programokban — a XIII. kongresszus határozatának megfelelően — megtörtént a fő feladatok kijelölése, a források szétosztása, és körvonalazódtak az irányítás korszerűsítésének teendői is. Szükség van azonban a meghozott intézkedések összhangjának megteremtésére, és a végrehajtás társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek javítására. Ezért tűzte a Központi Bizottság december 28. ülésének napirendjére a műszaki fejlődés és a tudományos haladás felgyorsításának feladatait. A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gazdasági-műszaki színvonal jelentősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi tendenciáit lényegében követtük. Egyes területeken olyan technológiák honosodtak meg, amelyek hozzájárultak a korszerű műszaki kultúra kibontakozásához. A tudományostechnikai fejlődés világméretű felgyorsulásának, a hazai gazdasági növekedés lassulása, és a nem kielégítő hatékonyságú munka hatására azonban az utóbbi időszakban számos területen fokozódott a nemzetközi élvonaltól való technológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóversenyen, az élcsoport felgyorsította lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elől lévőktől szakad le, de megelőzhetik a hátrább lévők is. Kérdés, jelentős erőfeszítéseink ellenére miért sokasodnak gondjaink? A gazdaság műszaki megújulását mindenekelőtt a teljesítményekre nem kellően ösztönző társadalmi-gazdasági környezet, és az igénybe vehető források csökkentése fékezte. A gazdaságirányítás a külgazdasági egyensúly rövidtávú stabilizációja érdekében tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelési szerkezet javítására, a technológiák korszerűsítésére. Ám a gazdasági szervezetek sem használták ki megfelelően meglévő lehetőségeiket. A tudományos-műszaki haladás alapvetően társadalmi-gazdasági folyamat. Eredményességét a közösségek megújulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érdekeltsége, az egyének érdekeltsége, motivációja, az emberi tényező minősége szabja meg. Nemcsak a felhasználható források mennyisége, hanem ezek felhasználásának hatékonysága, az új műszaki eredmények alkalmazására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a korszerűsödés lendületét meghatározza. A műszaki fejlesztés döntő mértékben a vállalatoknál, szövetkezeteknél megvalósuló, a versenyképesség és a jövedelmezőség növelését szolgáló — többnyire a kereslet által vezérelt — tevékenység. Jelentős szerepe van a műszaki fejlesztésben a központi irányításnak, amelynek feladata a prioritások meghatározása; a műszaki fejlesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fejlődést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek kialakítása. Ugyanakkor az állami irányításban a közgazdasági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkalmazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a társadalmi-közgazdasági környezet új műszaki eredményeket befogadó képességének javítására kell fordítani. A hazai műszaki fejlesztésben az előttünk álló évtizedben a technológia korszerűsítése lesz fő követelmény. Általános megítélés szerint ugyanis ezen a területen a legnagyobbak az elmaradások. Korszerűtlen eszközökkel nem lehet korszerű és versenyképes terméket gyártani. A szelektivitás következetes érvényesítése elengedhetetlen. Középtávon elsősorban a tartósan hatékony és versenyképes gazdasági szervezetek, valamint a termelési szerkezet, javítását szolgáló súlyponti területek műszaki fejlesztését kell öszszehangolt állami intézkedésekkel felgyorsítani. A gazdasági szabályozórendszer a műszaki fejlődést elsősorban a hatékonysági követelmények következetes érvényesítésével, a versenyhelyzet erősítésével, és a gazdasági szervezetek együttműködési készségének fokozásával segítheti. A feladatok megvalósításához a műszaki fejlesztést befolyásoló ár-, bér- és adórendszer tökéletesítése szükséges, ami folyamatban van. A műszaki fejlesztés eredményességének növeléséhez a feltételek kényszere mellett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövedelemnél gyorsabban növekedjenek. Az alapkutatások fejlesztését az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbízási rendszer javításával, a versenyeztetés szélesebb körű alkalmazásával kell elősegíteni. A tudományos kutatás gyakorlati hasznosítása érdekében kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkamegosztást kell kialakítani a kutató- és felsőoktatási intézmények, illetve a vállalatok között. Ez megkönnyíti, hogy a vállalatok késedelem nélkül hozzájussanak a legújabb eredményekhez. A műszaki fejlesztés felgyorsításában központi szerepe van a szellemi és anyagi tartalékok mozgósítását szolgáló érdekeltségi rendszernek. A műszaki fejlesztésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése halaszthatatlan feladat. Az emberi tényező hatékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak lassan és csak néhány vállalatnál, a műszaki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemelkedő teljesítményeket felmutató vállalati szakemberek bérszínvonalának az átlagnál erőteljesebb emelkedése. A műszaki fejlesztés a vállalati kollektíva valamennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dolgozók azonosuljanak a célokkal. Ez nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén múlik, hanem a megfelelő ösztönzésen, és az újítást pártoló munkahelyi légkörön. ifj. Marosán György, az MSZMP KB munkatársa KALENDÁRIUMOT, évkönyvet veszünk, eldobjuk a régit, bízunk abban, hogy közhasznú ismereteket találunk az újban, a naptárrésznél üres mezőket. Beírhatjuk, öleltek, szerettek bennünk, máshova azt, megellett a disznó, vagy: sikerült eladni a rugós tehenet. Hanem az már nincsen a tudnivalók között, hogy kotló alá páratlan számú tojást tegyen a gazdaasszony, ha azt akarja, hogy tavasszal sok csibe ugráljon az udvarán. Az igazságok fogadására nyitott fülekkel és szemekkel álltak az emberek, valamikor még volt a naptárírónak becsülete, később azután, ahogy megszaporodtak a nyomdák, s a tulajdonosok igyekeztek minél csíziósabb kalendáriumokat megjelentetni, a becsület csökkent, mi több, odalett. Emlékekből áll össze a világnak ez a boldog sarka. A csízió — az idegen szavak szótára szerint régi fajta naptár, amely bizonyos jövendöléseket, áromfejtéseket is tartalmazott — minap került a kezembe, pénzt adtam rá. Készült a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában az 1909. évi kiadás szövege és a Landerer-nyomdák, a budai és a pesti műhelyben használt fametszetek nyomán. A függelékben a csízió szó eredeti értelmére Borsa Gedeon adja a magyarázatot: huszonnégy sorból álló, versbe szedett, latin nyelvű ünnepnaptár. Értjük-e a csíziót? Nos, nem mindig. A verses naptárszöveg azért kapta róla az elnevezést, mert vele kezdődött az ünnepek felsorolása — Cisio Janus —, ez a későbbi kiadásokban feledésbe merült. Az álmodozni tudó embernek a régies nyelv se okozott örömet, ráadásul a tudományok fejlődésével korszerűsíteni kelllett a csíziót. Ez a mostani nemcsak bölcsességeket tartalmaz, hanem tudnivalókat arról — mosolygunk mindegyik CSÍZIÓ ben —micsoda rendet tartson az ember gyereke ételben, italban, alvásban, fürdésben. Boldogasszony havában, januárban példának okáért, az ürmösbor mellfájás ellen jó, hasznos továbbá a borssal, valamint füvekkel timporált étel, a lekvár úgyszintén, másnap, harmadnap a kolbász és a lúd mustárral. De eret ne vágassunk magunkon! Csízió-rigmusokat manapság kevesen tudnak, a legrégebbi magyar csíziót lexikonból másolom: Kis karácsonytól Keresztvíz / Lett Pál remete mint nagy disz(nós) / Antaltól Fab Annás közben / Pál fordul a fényességben; ismerős ebben a sorban az Újév, a Vízkereszt, meg a hónap végén Pál napja, a télfordulás, de a többivel nem sokat tudunk kezdeni. Felejtődnek, mint a szólás. Nem lehet fontos, mert nincsen benne a Lőcsei Kalendáriumban. Ez méltán volt híres, négyes beosztása — naptárrész és időjóslás, kirakodóvásárok, asztrológia, az elmúlt év krónikája — hosszú időre példát adott a magyar naptárirodalommak. Kevésbé köztudott, a magyar irodalom az első szépirodalmi évkönyvet a naptárirodalomnak köszönheti. 1812-ben jelent meg a Magyar Dámák Kalendáriumja. Dobom a tavalyi naptárt, hír se lesz felőle, s arra gondolok, az Egyesült Nemzetek Szervezetének nagyobb gondja van annál, hogy újra a tagországokhoz forduljon: hajlandók lennének bevezetni a világnaptárt? Harminc esztendeje nem sikerült. 1961-ben se. Ebben a naptárban a karácsony, december huszonötödike mindig hétfői napra esne, május elseje pedig szerdára. Egy magyar tervezetben a szökőnap neve Unitas lenne, valamennyi hónap vasárnappal kezdődne, minden hónap tizenötödikéje pedig a Medio nap elnevezést kapná. Alighanem elkerülhetetlen lesz a naptár és az időszámítás reformja. Csak remélhetjük, a most kiadott Csízió ugyanolyan érdekes képet nyújt a késői magyaroknak, mint a napjainkban élőknek. Derülnek a praktikákon, a jövendöléseken, s ha még lesz ló, mely megrokkan, szügyében megbontakozik, emlegetik a betegségre az egykori orvosságot: mustármag olajával kell bekenni a szügyét, agyagba kell beágyazni a lábát, s három napon keresztül ecettel kell locsolgatni. J. J. • A ZÖLDÉRT Vállalat az ünnepek alatt banánból 130 tonnát, narancsból 60 tonnát, mandarinból 60 tonnát értékesített. Árusítottak még datolyaszilvát, kókuszdiót és fügét is. Ellenőrzik a csemetéket Eltüzelt szőlőoltványok Régen a kertészkedő falusi emberek egy része saját maga szemezgette, oltogatta a gyümölcsfákat. Manapság viszont a nagyüzemek, a kerttulajdonosok különféle faiskolákból, lerakatokból vásárolják a csemetéket, sarjaikat, vesszőket. Mi a garancia arra, hogy a vásárló, kívánsága szerinti fajtából, egészséges szaporítóanyaghoz juthat? — Ezen részben mi őrködünk — mondta Balogh István , a Növénytermesztési és Minősítő Intézet győri területi központjának vezetőhelyettese. — A feladatunk eléggé szerteágazó. Közismert, hogy hazánkban a szaporítóanyagok előállítása engedélyhez kötött. Nem foglalkozhat vele mindenki, akinek eszébe jut. A nagyüzemeknek megfelelő területtel, ellenőrött alapanyaggal kell rendelkezniük. És az egyéni termelőknél is előírás a szakirányú végzettség. Nekünk az engedélyek kiadásánál alaposan vizsgálni kell a feltételeket. De ezzel még korántsem merül ki "l a területi központ munkája. Hisz ők ellenőrzik a szaporítóanyagok előállításának folyamatát, az alapanyagok származását, a fajtaazonosságot, a szabványos minőséget és még számos más fontos dolgot. Ez nem túl egyszerű feladat, nagy gyakorlat kell hozzá. Lényeges az, hogy a továbbszaporítással foglalkozó faiskolák, szőlőiskolák ellenőrzött alapanyagot, oltóvesszőt használjanak és ezeknek a származását is igazolniuk kell. — Győr-Sopron megyében gyümölcsfa csemeték előállításával a csornai termelőszövetkezet faiskolájában foglalkoznak — mondta Balogh István. — Ezenkívül van maszek termelőnk is. A csornaiak évente hatvanötezer oltványt értékesítenek. De kerül a megyei lerakatokba megyén kívüli nagyobb faiskolákból is. Sajnos a nagyüzemekben a telepítési kedv az utóbbi esztendőkben lecsökkent. Kivételt talán a Kisalföldi Állami Gazdaság képez, ahol az utóbbi esztendőkben is növelték a területet. A bogyósgyümölcs szaporítóanyag előállításának a megye az egyik fellegváré. Ez részben a fertődi kutatóállomásnak köszönhető, ahol manapság már főként merisztéma tenyésztéssel állítják elő a vírusmentes, továbbszaporításra szánt törzsanyagot. A fertődiek szamócából például közel egymillió tövet értékesítenek. A ribiszke és a málna továbbszaporítása részben olyan nagy gazdaságokban történik, mint a horvátzsidányi, de foglalkoznak vele szakcsoportok is a megyében, például a csornai, vagy a fertődi áfésznél. A szaporítóanyag-termelés talán a szőlő esetében a legelterjedtebb. A megyében tíz szőlőiskola üzemel, amelyek évente közel kétmillió oltást végeznek és hatszázezer kész oltványt állítanak elő. — A legtöbb gondunk ezzel van — mondta Balogh István —, idén is előfordult, hogy voltak személyek, csoportok, amelyek nem a megfelelő törzsültetvényekből szerezték be az alapanyagot, vagy nem tudták igazolni az oltóvesszők eredetét, esetleg növényegészségügyi problémákat találtunk. Ilyen esetekben megsemmisítettük, eltüzeltetjük a bizonytalan forrásból származó oltványokat. Ez nem éppen népszerű feladat, de szükséges. Jómagam a kistermelőknek is azt ajánlanám, hogy újsághirdetések alapján ne nagyon vásároljanak szaporítóanyagot, mert bizony többször bebizonyosodott már ezek megbízhatatlansága. Ha valaki bizonytalan a gyümölcsfa csemete eredetében, kérje el a származási bizonyítványt. Azt viszont méltán állíthatom, hogy az általunk ellenőrzött, árusításra engedélyezett szaporítóanyagok megfelelnek a mindenkori követelmények- nek. N. E. HIDASFÖLD 3