Kisalföld, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1987. november 2., hétfő óra: 1,80 Ft XLII. évfolyum, 258. vám VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ú HÉTVÉGI KÖRKÉP ■•'■S I- Iliiii|||| 1 .. \r Kádár János kitüntetése Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának vezetésével szombaton magyar párt- és állami küldöttség érkezett Moszkvába,hogy részt vegyen a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A küldöttséget a szovjet főváros Kijevi pályaudvarán Lev Zajkov, az SZKP KB Politikai Bizottságánaktagja, a KB titkára, és több más szovjet párt- és állami vezető köszöntötte. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának szombat este Moszkvában a Kreml Katalin-termében Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke átadta az Októberi Forradalom Érdemrendet. A magas kitüntetést a legfelsőbb tanács elnöksége a szovjet és a magyar nép közötti testvéri barátság és együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért, a béke és a szocializmus megszilárdításához nyújtott jelentős hozzájárulásáért 75. születésnapja alkalmából adományozta. A kitüntetés átadása alkalmából Andrej Gromiko és Kádár János beszédet mondott. Gromiko hangsúlyozta az érdemrend jelentőségét, a szocializmus értékeinek múlhatatlan győzelmét jelképező voltát. — A kitüntetés az igazi szocializmus legodaadóbb, legmeggyőződésesebb harcosait illeti meg, s ilyen harcos ön, Kádár elvtárs — mondotta. Válaszában Kádár János megköszönte a méltató szavakat és Mihail Gorbacsov üdvözletét. Megállapította, hogy országainkat, népeinket megbonthatatlan barátság, egyre erősödő, szélesedő együttműködés, sorsközösség köti össze. Megköszönve a kitüntetést, a megbecsülést, kijelentette: én ezután sem leszek hűtlen a magyar—szovjet barátsághoz, merít ezt a barátságot, ennek szolgálatát eszem és szívem nagyon mélyen diktálja. — Ez az ünnepség — mondotta —, amely itt Moszkvában kezdődik, világra szóló ünnepség. Én azt hiszem, hogy a magyar párt, minden magyar kommunista, a szocializmust építő magyar nép drukkol önöknek a sikerekért. Azt hiszem, hogy az önök jelenlegi irányvonalához, ehhez a kurzushoz a társadalmi haladást, az igazságot, az emberiség békés és biztos jövőjét óhajtó minden embere sikert kíván. Szívemből, egészséget, teljes sikert kívánok önöknek, pártjuknak, országuknak. AZ EMLÉKEZET VIRÁGAI Mottó: „...a halottak tisztelete, az ősök emlékének a tisztelete a biztosítéka a kultúra folyamatos továbbélésének.” (Bálint Sándor) A hétvége közlekedési forgalma önmagában is hamisítatlan tanújelét adta: az elődökre emlékezik a kisalföldi megyeszékhely, Krizantémcsokrokkal, fenyőkoszorúkkal közlekedő gépkocsik sorakoztak türelmesen a zsúfoltságtól túlterhelt útkereszteződésekben, s virágokkal a kezükben siető emberek foglalták el jobbára a járdákat is. A temetőkben pedig csokrok, koszorúk, gyertyák és mécsesek sokasága borította a sírhantokat, kőlapokat. Tömör öszszegzésben ezt láthattuk Győrött a holtak napján. Ám szerettünk volna a puszta látványnál többet felderíteni ebből az ősi, különös rituáléból. — Miről beszélnek a régészeknek az elmúlt korok temetői? — kérdeztük a győri Xantus János Múzeumban dr. Tomka Péter régésztől. — Mindenekelőtt arról, hogy az emberiség egyik legősibb rítusa a halotti kultusz. Amelyben egyidejűleg van jelen a haláltól való félelem s egyszersmind az ősök iránti tisztelet. Kultúránként valamelyik szempont hangsúlyozása a másik fölé kerekedhet, de számottevő változás a halotti kultusz jellegében az évezredek távlatában sem említhető Az alapvető indítéka a rítusoknak : az ősök, az elődök emlékét tisztelni kell! Mi a titka annak, hogy a régészeti tudományokban a temetkezési szokások rendkívül gazdag információs bázisként szolgálnak? — Mielőtt válaszolnék — mondja dr. Szönyi Eszter régész — jöjjön, nézze meg jelenlegi munkánk, az Árpáson zajló feltárás eddigi eredményét, s akkor magától a látványtól is mindent megért. A szomszédos teremben, ahová a régésznő invitált, egy asztalon parányi üvegcserepek ezrei hevernek. A muzeológus a törmelékre mutatva magyarázza: — Ez a lelet egy lakóház maradványaiból való. Nyolc esztendeje tart már a feltáró munka, de eltelik még néhány év, míg a parányi darabkákból összeállíthatunk néhány edényrészletet A temetkezési helyek viszont sértetlenül őrzik meg a régmúlt idők használati tárgyait. 8 bizonyságként a régésznő hatalmas, épen maradt vázakra mutat. Ez minden ásatásnál így van: amíg a lakóépületek maradványait feltárva jobbára csak romokra bukkanhatunk, a temetkezési leletek szinte sértetlen, épen maradt eszközökkel adnak értékes információkat az elődök elejéről az utókornak. Győr legnagyobb — nádorvárosi — temetőjének a bejáratánál felöltés, öltönyt, nyakkendőt viselő férfi áll Rejtély, hogy a látogatók tanácstalan része miből érzi meg azonmód, hogy kérdéseivel hozzá kell fordulnia. Fonyódi Antalhoz, a temető rendészéhez. — Mennyi ember látogat ide ezekben az október végi, november eleji napokban? — Harminc-negyvenezer biztosan! S ahogy az érdeklődőktől hallom, nemcsak Győrből és környékéről érkeznek ide, még az Alföldről is jönnek hozzátartozók. A temető portájánál szombaton Fekete Ferenc őrködött — Három éve mentem nyugdíjba — beszélte bemutatkozásként —, azóta töltöm be ezt az állást. — S mit szólt az ötlethez a család ? — A feleségem, őszintén szólva elsírta magát, amikor megmondtam neki, hogy hol vállaltam munkát. Én viszont nem bántam meg: kertem nincsen, valamivel a nyugdíjasnak is foglalkozni kell. Csak minden másnap van itt dolgom, nem rossz munkahely ez. — Ezek szerint nincs sok gondja a látogatókkal? — Itt nem perlekednek egymással az emberek . . Kisebb problémák persze azért akadnak. Időnként például lopják a virágokat. Pedig tiltjuk, hogy bárki is virágot hozzon ki a temetőből. S előfordul, hogy valaki kutyával akar bemenni. Azt se engedhetjük. De hát nemcsak itt a temetőben mehetnének jobban is a dolgok . . . (Folytatás a 2. oldalon) Három nap alatt a becslések szerint mintegy 3®—01 ezer ember kereste fel Ciger legnagyobb temetőjét. A sírhelyek díszítésének mai szokása a barokk korban keletkezett. December ketedikén Gorbacsov - Reagan találkozó Eduard Sevardnadze és George Scultz a péntek délutáni — közép-európai idő szerint a szombatra virradó éjjeli — órákban jelentette be Washingtonban a régóta várt hírt. Mihail Gorbacsov december 7-én az Egyesült Államokba látogat és Ronald Reagannel aláírja a megállapodást a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról. Az esemény a rádiók és televíziók éjszakai szenzációja volt. Szombat estére megérkeztek az első kormánynyilatkozatok is a vorakozásokról. Moszkva. Az újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozó bejelentését az egész világon elégedetten és nagy megkönnyebbüléssel fogadták, remélve, hogy Washingtonban majd konkrét megállapodások születnek a bizalom erősítéséről, a leszerelésről, a tartós béke megteremtésének útjairól — hangsúlyozza vasárnapi nemzetközi öszszefoglalójában a Pravda, Eduard Sevardnadze washingtoni tárgyalásának első visszhangjait értékelve. Az SZKP KB központi napilapja emlékeztet rá, hogy Genf és Reykjavik után ez már a harmadik legfelső színtű találkozó lesz a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői között. Komoly erőfeszítésekre van szükség egy-egy ilyen megbeszélés előkészítéséhez: most is alig egy héten belül két külügyminiszteri megbeszélés volt Moszkvában, illetve Washingtonban, s Mihail Gorbacsov külön netet intézett Ronald Reaganhoz. Ezek az események újólag bizonyítják, hogy dinamikusabbá váltak a szovjet—amerikai politikai kapcsolatok és a tárgyalási folyamat is. Denver, A NATO főtitkára szerint most már alá kell írni a szovjet—amerikai megállapodást a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról, de ettől még „nem kapott zöld fényt az európai nukleáris leszerelés". Lord Carrington az amerikai Denverben mondott beszédében elismerte: „Ha nem támogatnák a szovjet—amerikai megállapodást, vagy nem sikerülne azt ratifikálni, akkor igen nehéz volna a nyugat-európai kormányoknak elhitetniük a közvéleménnyel, hogy az Atlanti Szövetség komolyan elkötelezte magát a fegyverzetellenőrzés reális célkitű- Bizakodó nemzetközi visszhang zései mellett”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a megállapodással nem szűnt meg az Egyesült Államok „európai nukleáris elkötelezettségének hitelessége”, hiszen több mint négyezer amerikai nukleáris fegyver marad Európában. Párizs: Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár fontos fejleményként értékelte az újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó bejelentését. Pérez de Cuellar, aki magánjellegű látogatáson Párizsban tartózkodik, a francia tévének adott nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a két nagyhatalom nem oldhatja meg ugyan az összes nemzetközi problémát, ám igen sokat tehet azok megoldásáért. Ha a szovjetek és az amerikaiak megállapodnak atomrakétáik számának csökkentésében, akkor olyan légkör alakulhat ki, amelyben sokkal jobbak lesznek én munkám feltételei is — vélekedett az ENSZ főtitkára. A francia külügyminisztérium a hadászati fegyverek jelentős csökkentésének óhajával kapcsolta össze a szovjet—amerikai csúcstalálkozó üdvözlését. Bonn. A nyugatnémet kormány örömmel fogadta a csúcstalálkozó hírét — mondta Friedhelm Ost. A bonni kormány szóvivője a nyugatnémet ZDF televíziónak nyilatkozva hansúlyozta: reméljük, hogy a közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről szóló szerződést hamarosan újabbak követik; egyezmény születik a hadászati fegyverek számának csökkentéséről, ésa vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról is. Varsó: Megkönnyebbüléssel és megelégedéssel fogadta Varsó a bejelentést a decemberi szovjet—amerikai csúcsról. A lengyel televízió a főműsorban sugárzott játékfilmre úsztatta rá a szöveget: „Washingtonban megállapodtak, hogy december 7-én Reagan—Gorbacsov csúcs lesz az amerikai fővárosban .