Kisalföld, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-22 / 118. szám
1990. május 22., kedd KISALFÖLD Zenei Műhely Egyesület Helyi muzsikusok a helyi zenekultúráért Tegnap tartotta első önálló koncertjét Győrött a nemrég alakult Zenei Műhely Egyesület. Az egyesület eddig nem sokat hallatott magáról, s ennek magyarázata a vállalkozás fiatal volta mellett az, hogy a hangos hírverés helyett a serény munka híve volt. Rögtön feltehető a kérdés, miért ilyen későn szövetkeztek közös cselekvésre a Győrött élő előadóművészek. A válasz kétirányú lehet. Korábban nem voltak ehhez adottak a feltételek. Győr városa a zenében csakúgy, mint másban, olyannyira kiszolgáltatottja volt a fővárosi kegynek, hogy bármilyen helyi mozgolódás előbb-utóbb hatalmi akadályokba ütközhetett volna. Ütközött is. Már évekkel ezelőtt próbálkoztak az előadóművészek szervezett kilépéssel a nyilvánosság elé. Kísérletük meghiúsult a tanácsi hivatalnokon, aki csupán személyes ambíciók önkielégítő törekvését látta a dologban. Az már más kérdés, hogy ugyanez a tanácsi hivatalnok igencsak meglovagolva saját hatáskörét, a mára bekövetkező bonyodalmakat elkerülendő, igazgatói funkcióba mentette magát, mint tették ezt oly sokan országszerte. Végül is a provincializmus, a hatalmi öszszefonódás, a kontraszelekció nyílt föltámogatása juttatta oda Győr város kulturális életét, ahol jelenleg tart, benne a zenéét is. Érteni kellene, hogy az igazi demokráciában a regionális eszme hihetetlen fontossággal bír, hogy a vidéknek a vidék pártjára kell állnia, összefogva a legjobb erőket, kiszűrve a kicsinyességet, a rosszindulatot, a kontraszelekciót, a tehetségtelenséget mind szervezésben, mind a szakmai munkában. Ehhez az egyik járható út, ha a művészek beleszólnak a művészetbe, művészettel és szóval egyaránt. A Zenei Műhely Egyesület elsősorban művészettel kíván a város zeneéletébe beleszólni. Célja az, hogy az itt élő művészek szervezetten juthassanak koncertlehetőséghez, és tudományukat, tehetségüket az ifjúság nevelésére fordíthassák. Kezdetben a Győri Ütőegyüttes társult a Panta Rhei Klarinétegyüttessel közös keretet adva a művészi tevékenységnek. Hozzájuk csatlakoztak aztán különböző szólisták. Nemsokára támogatót is találtak a Magyar Hitel Bank Rt. Győri Igazgatóságán Papp Lászlóné fiókvezető és Berger Endre munkatárs személyében. Az egyesület arra is törekszik, hogy az Országos Filharmónia felfigyeljen a Győrött működő művészekre és azok szerepelhessenek az országos kínálatban. A koncertek bevételeiből szeretnék az előadóművészek hangszervásárlásait támogatni, tehetséges fiatalokat, zenei táborokat segíteni. A jövő évben saját erőből ifjúsági koncertsorozatot akarnak szervezni. A tanuló ifjúság helyben, saját iskolájában, a tananyaghoz kapcsolódva kapná a zenei élményt. Az ifjúsági koncertek bevételének negyven százalékát tartaná meg az egyesület, hatvan százalékát szabad felhasználásra az iskolában hagyná. Mint hírlik, újabban Balassa Sándor zeneszerző érdeklődik a győri Zenei Műhely Egyesület iránt, amelynek egyébként nem zenész is pártoló tagja lehet. A támogatás fejében a pártoló tagok ingyen látogathatják a koncerteket. P. M. Hogyan lehetnénk kavirondók? Mert az ember legszívesebben kavirondó lenne. Nem ismerem a történetüket, nem tudom, hányan voltak. Ezren? Ennél kevesebben? Okom van arra, hogy Sumner klasszikus művéből - Népszokások - a kavirondókat előhozzam. Erkölcsös népnek mondattak, viszolyogtak a tulajdonképpeni erkölcstelenségektől. Indulatokat kelt sok minden. Megy az ember a győri sétálóutcán, nézegeti a kirakatokat, amikor aláírást kérnek tőle az állampolgárok szexuális szabadságának védelmében. A kérdések elől nem lehet kitérni. Egyetértő azzal, hogy nem kizárólag a szexuális kiadványok az okozói az erőszakhullám terjedésének? Egyetért-e azzal, hogy az ilyen könyvek, lapok, filmek, videókazetták a fiatalkorúaktól elzártabban árusíthatók legyenek? Egyetért-e azzal, hogy emberi jog a szexuális szabadság, ezt nem lehet szigorúan korlátozni? Lehetnék büszke, hogy megkérdeznek, ha nem kívánnám annyira a gyönyörű epret. Az ár viszont - kilója száznyolcvan forint - lehangol, mindjárt nem vonzódom a zamatos gyümölcshöz. Mindennapi életét éli az utca, az ismerős-idegen nejlonszatyorból nyári zoknikat árul, drágák a könyvek, csalogat a McDonald's étter- Víme, a nyugdíjasok német őfi sajtról, török krumpliról, fM magyar gazdasági helyzetről társalognak, majd arról, félelmeink után a gátlásainkat szintén levetettük. Személyes példákkal lehet bizonyítani, nálunk erkölcsi válság is van, mire valaki azon melegében rávágja, az erkölcs mindig is válságban volt, az emberiség - az ismert aforizma ezt valószínűsíti - kétezer éve hirdeti a jót, cselekszi a rosszat. Kétségkívül történelmi idők járnak, az elektronika korában szuszogunk, peepshow szalonok leselkedőnyílásainál, terjednek a videók, velük a kemény pornó költözik be a lakásokba. Be a családi pornó. Nyugaton ez a divat. A jelenség egyre jobban aggaszthatja azokat, akik ezen a tájon tisztábban hallják az ördög hangját. A gonosz meglehetősen nagy csapattal futja a vidéket, a lelkekben, a gondolatokban, az érzelmekben nemcsak jelképesen van jelen, hanem közöttünk lépdel, hús-vér emberi formában jár-kel, nyomában terjed az erkölcstelenség, az élvhajhászás. Biztosan könnyebb lenne a dolgunk, ha ezek az ördögi kísértetek szarvakat, lópatákat hordanának, kénkőillattól büzlenének, ha ordító oroszlánként keresnék, kit nyeljenek el. De nem! Ők egy modern kor Belzebubjai, Sátánjai, márkás kocsikon száguldoznak, az legújabb divat szerinti öltözékben fondorlatoskodnak, dobják ki hálójukat, akarják a lelket. Megy az ember a sétálóutcán, osztrákok, németek között, akik megszokták, hogy becsapják őket. Akárcsak mi. Szédülten rohan az ember lottószelvényekért - éjszaka azzal küzködik, hogy megálmodja a csütörtöki nyerőszámokat -, szörnyülködik a meztelenség láttán, tapasztalja, mennyire kapósak a szerelmi kultúrával és művészettel kapcsolatos folyóiratok, a szexuáletikai kiadványok, a témakörbe vágó képes magazinok, amelyek aligha viszik föl a magyart erkölcsi magasságokba. Reménykedjünk, kavirondók azért vannak. Korok és erkölcsök - eredetileg ez a cím íródott a sorok fölé. Lehet abban valami igazság, hogy akkor lennénk a legerkölcsösebbek, ha teljesen mezítelenek lennénk. Mint egykor a maszaik a Nílus mentén, az új-britanniai bennszülöttek, de nem úgy, mint a gandák, akik sok öltözékben jöttekmentek, velejükig erkölcstelenek voltak. Most, amikor gátlástalanul felszabadultak az ösztönök, árad a nyers nemiség - ennek megszelídítése a pszichológusok szerint kozfeladat -, akkor az ember legszíveseben mezítelen kavirondó lenne: illemtudó, erényes, apját, anyját, az időseket tisztelő, aki komolyan vesz olyan parancsokat, hogy tisztaság, jóság, becsület, ráadásul tudja, nem az alkohol, a kábítószer, a szexuális szabadosság vezet jobb útra, sokkal inkább az erkölcsi forradalom. Csak az a baj, rengetegen vannak olyanok, akik foggalkörömmel igyekeznek megakadályozni, hogy kavirondók legyünk. Hogyan lehetnénk mégis? J. J. 5 REVOLÚCIÓ Galambos Anita fotókiállítása Győrött május 18-án Andrassew Iván író nyitotta meg a fiatal, győri származású fotóművész kiállítását. Rövid megnyitó volt. A képek önmagukért beszélnek. Szakadozott, agyonrajzolt bőrdzsekiben ül egy fiatalember. Fintorog. Tüskésre nyírt, orrában követ viselő lány tekintete. Egy másik fintor. Szakadt kardnadrág, lábszár, zokni, bakancs. Személyi igazolványát égeti egy szemüveges férfi a Vörösmarty téren. Törökösre nyírt ifjak stukkóinak a cigarettából, támasztják söreik mellett a Coca-Colás abroszt. Béla úr, az egykori művházigazgató produkálja magát. Jelenleg menthetetlen alkoholista. „Szabad nép tesz csuda dolgokat.” A választási plakátok alatt rongyaikban üldögélnek ernyedt koldusok, ingázó munkások. Hajléktalanok a Déli Pályaudvaron. Értelmes szemű fiatalember könyököl a pokrócon. Mellette papírláda, adományokat gyűjt. Kibetűzhető a távolabbi papír: ne félj, csak higyy! Koszlott zsák mellett szakállas férfi alszik a pályaudvar lépcsőin. Mellette a grádicson Hócipő magazin. Minden zugban bevackolódott emberek, szemüveges öregember fekszik a pléden. Könyvet olvas. A menetrendi tábla és az örökzöldek alatt tanácstalan, reménykedő tekintetek pásztázzák a várótermet. A kiállítás június közepéig tekinthető meg a Heszky Erzsébet Művelődési Központban. Két mondat Konrad Lorenz emlékére Szép dolog, ha Bias Gurrieri, az olasz származású argentin művész szobrot készít a világhírű osztrák etológusnak, s azt a Buenos Aires-i állatkertben-parkban állítják fel, nem beszélve arról, hogy örömteli a hírről hallani. Konrad Lorenz emléke tiszteltetik arra, nemtörődömséget senki ne süssön az ottaniakra, így mondja ornitológus ismerősöm, a néhai etológus hazai tisztelője, törvényeket, szokásokat, rendtartásokat emleget, magyarázza, milyen üzenetek olvashatók ki az utókorra bízott tudományos munkákból, de mihelyt a jóslás a fejében forog, miszerint negyven esztendő múlva nem lesz Európában énekesmadár, kivesznek a pacsirták, nos, akkor az olyan, mint egy rettenetes pártütés, veszedelem, látnunk kell a század végén, az állatvilágból évente ezer faj tűnik el, nyomuk veszik, nincs már a türkiz, zafirkék, fekete és sárga színekben pompázó pitta, a síkvidéki őserdők madara, sirathatjuk, akárcsak a búbosbankánkat, szurtos dudánkat, ganajmadarunkat, tollbóbitás, rozsdaszínű, fekete-fehér, tarka köntösben vonuló büdös bankánkat - védelmének évét írjuk, mert megöli mindegyiket a gyárak mérgező füstje, az alkalmazott vegyszer, persze, hogy a kipusztult madarak jutnak eszünkbe a telefotó láttán, biztosan nincs a Buenos Aires-i állatkertben vándorgalamb, nincsen huja, vagy az ugyancsak Új-Zélandon honos volt mondó, kérem, mi az állatokról roppant keveset akarunk megtudni, nem érünk rá, fizikai környezetünk riasztó, már-már elborzadunk az ürességtől, könnyen sebezhetők vagyunk, hasonlóképp Európához, pedig szeretnénk, ha a kölykökhöz, az állatfiókákhoz való érzelmi viszonyunk más lenne, az ősi, amikor még létezett az ökológiai hontudat, a szülőföld elviselhető volt, Konrad Lorenz még nem jegyezte le pedagógiai vezérelvét: legfontosabb feladatunk gyermekeinket a természetbe visszavezetni, aki pedig képes erre, e tekintetben jó tanító, több lelket ment meg, mint egy jó plébános, bizonyisten. Szerethették a állatok a tudóst, az embert, akit immár Gurrieri szobra is átment a halhatatlanságba. (Joó)