Kisalföld, 1991. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. január 2., szerda 1Q&ALFO11D A gyorsasággal a balesetveszély is növekszik Fekete december Türelmetlenebbek és ingerültebbek lettünk - 1990 során a megye területén 1430 ember könnyű sérülésével járó 841 balesetet jegyeztünk. A súlyosabb balesetek száma 554 volt, s ez 700 embert érintett. Ám, ami a legszomorúbb, hogy 111 volt a halálos baleset, s ezeknek összesen 132 személy esett áldozatául. Az esetek és a sérültek, illetve áldozatok száma közötti egyre növekvő különbség arra utal, hogy gyorsul a közlekedés, a nagyobb sebességnél történő baleset pedig óhatatlanul súlyosabb következményekkel jár. - Melyik időszak hozott magával több balesetet? - A december még feketébbnek bizonyult, mint a nyári szabadságolások, úgymond száguldásosabb hónapjai. 22-e és 27-e között például három halálos kimenetelű karambol volt megyénkben, s ebben hatan veszítették életüket. - Továbbra is növekvő veszélyt jelent az ittas vezetés? - Az előző esztendőhöz két jóval az év zárása előtt már tudtuk, hogy a közlekedési balesetek statisztikájában az 1990-es esztendő az előző éveket felülmúló számadatokat produkál. Most, miután 1990 végképp lezárult, mit mutat az éves baleseti statisztika? - kérdeztük Horváth Dezső alezredest, a Győr-Moson- Sopron Megyei Rendőrfőkapitányság Közlekedési Osztályának vezetőjét. Mest 13 százalékkal, 238-ra nőtt az ittasan elkövetett közlekedési balesetek száma. - Eredményesek voltak az ellenőrzések? - Mondhatom, szomorú tapasztalataink vannak: a közlekedésben résztvevők legtöbbje még mindig csak a rendőr és az ellenőr számára igyekszik betartani a szabályokat. Nem pedig állandó jelleggel és önmagáért! Az pedig nem áll módunkban, hogy állandóan ellenőrizzünk. - Csalódást hozott 1990? - Azt reméltük, hogy a külföldről behozott gépkocsikkal javul a közlekedésben részt vevő járműállomány műszaki szintje, közlekedésbiztonsága. De csalódnunk kellett. Sőt. Sokan azzal okoztak balesetet, hogy megszokás nélkül vezették haza az újonnan szerzett kocsit. És még valami. Közutainkon is tovább fokozódott az emberek türelmetlensége, ingerültsége.- Ettől kellene megszabadulnunk az új évben? - Szívből kívánom ezt. No meg azt, hogy ha a gazdaság végre jó kerékvágásba kerül, az embereknek egy kicsit több idejük lesz elgondolkodni a katasztrofális közlekedési helyzeten, és talán jobban odafigyel mindenki, s egymásra jobban vigyázva közlekedik majd. Illés Ferenc A polgármester optimista (Folytatás az 1. oldalról.) - Ma már tudjuk, hogy az önkormányzat milyen helyi adókat vethet ki, és nem nehéz megjósolni, hogy végül kemény vitákban kristályosodik ki az önkormányzat álláspontja. Önnek mi a véleménye: szabad-e újabb terheket rakni a polgárokra? - Ha rajtam múlna, csak azokat a rétegeket és területeket adóztatnám meg, amelyek még elviselik az újabb elvonásokat. Elsősorban az idegenforgalomra, az üzleti életre és egyszóval a vállalkozókra gondolok, de csak olyan mértékben, hogy ne veszélyeztessük prosperitásukat. Szívem szerint azonban nem vetnénk ki semmiféle adót, de a város és intézményei működését biztosítanunk kell. - Hirschler úr, köszönöm a beszélgetést. - Én is köszönöm, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy az év első munkanapján városunk minden polgárának, a várható gondok ellenére is, sikeres, kiegyensúlyozott és boldog esztendőt kívánjak. Horváth Ferenc Esti kommentár Költségvetés A kormány tájékoztatására közlöm, hosszas csatározás, belső vívódás, számolgatás, ellenzéki csetepaté dacára nem sikerült elfogadnom idei saját költségvetésemet. A mindenképpen drámainak tekinthető helyzet még tavaly év közben kezdett kialakulni, amikor több millió magyarhoz hasonlóan feltettem a kérdést, miből fogunk élni jövőre. Kormánypárti énem persze rögtön válaszolt, abból, amit csökkentett létszámmal és költséghányaddal meg fogok termelni, feltéve, ha termékeim eladhatóak lesznek a nyugati és a keleti piacokon egyaránt dollárért. Hosszas tárgyalásokat folytattam a Nemzetközi Valutaalappal - a zsíros kenyeret a megbeszélésekre ők hozták -, hogyan lehetne megszorítani engem azon a módon, hogy azért még éljek. Ők nem akartak engedni a huszonegyből. Részletesen kikérdeztek, hányszor táplálkozom naponta, mit eszem, mivel közlekedem, mennyit költök alkoholra, könyvekre, szerencsejátékra. Költségfelhasználásomat elektromikroszkópi vizsgálat alá vetették, aminek következtében kiderült, hogy a napi háromszori étkezést kezdetben heti, majd ha azt kibírom, havi háromszori alkalomra csökkenthetném. Utána aligha lesz szükségem nyugati kölcsönökre, törlesztenem pedig végképp nem kell. Alkoholról, autóról, könyvről természetesen szó sem lehet, a ruházatomat felváltva használjam a zálogházzal, tavasztól költöztem sátorba, hiszen ez egészséges és nagyszerűen megfelel a környezetvédelmi szempontoknak. Amikor parlamentem elé vittem a javaslatot, fideszes énem rögtön lesöpörte az asztalról, mondván ez nem kormány, költségvetés és élet, mire a kisgazdák keményen rámutattak a bolsevikokra, akik a kialakult helyzetért felelősek. A dolog egészen odáig fajult, hogy blokád alá vontam saját magamat, lezártam a határaimat, nem kaptam enni-inni, válságbizottságot hoztam létre. Végül a kiadásokat úgy próbáltam csökkenteni, hogy közben növeltem és úgy növeltem, hogy közben csökkentettem. Leváltottam két minisztert, három újat kineveztem, de ezzel még mindig nem lett költségvetésem. A blokád sikerén úgy felbuzdultam, hogy elszemtelenedtem. Újabb igényekkel léptem elő. A cipővásárlásra vonatkozó interpellációm heves vitát váltott ki mind az ellenzék, mind a kormánykoalíció körében. A szocialisták szememre vetették, ha én most cipőt akarok, holnap majd biztosan bakancsot, amihez nem átallok esetleg fűzőt is kérni. Ha mindenki így tenne, akkor egyenesen az NSZK cipőfűző-válságkészletéhez kellene fordulni segítségért, ami tovább növelné az állami terheket. Ezek után az új fogást, amin aludhatnék, szóba sem mertem hozni, be kell érnem a régivel. A terméketlen viták elhúzódtak egészen az esztendő végéig, így költségvetés nélkül léptem az új esztendőbe, ami nem volna baj, ha legalább pénzem lenne. P. M. Üzenet Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága - tagjainak a közelmúltban Albániában szerzett tapasztalatai alapján, valamint a jelenleg ott zajló eseményekkel összefüggésben - üzenetet intézett az albán parlament külügyi bizottságához. Az üzenet szerint a magyar parlament Külügyi Bizottsága üdvözli a kibontakozási folyamatot, a többpártrendszer meghirdetését, a békés átmenet érdekében megkezdődő tárgyalásokat a szerveződő pártok és a hatalom képviselői között. A dokumentum leszögezi azt is: az 1956-os magyar tapasztalatok és az 1968-as csehszlovákiai események arra intenek, hogy az erőszak alkalmazása csak elodázza, de nem oldja meg a társadalom alapvető problémáit. 1990 utolsó napján nem is kellett túlzottan nyitott fülekkel járni ahhoz, hogy a petárdák durrogását, a sípolást, a trombitálást összekagylózhassa ez az érzékszerv. S amit még a szem tapasztalt hozzá, az sem volt pitiáner dolog. A két testrész által begyűjtött tapasztalatokból adunk közre néhányat, fotókkal illusztrálva. Szüveszter napján délelőtt kezdtük a sétát Győrött, a Baross úton, ahol szokatlanul nagy volt a nyüzsgés. Csákó, papírtrombita, szerpentin, álarcok és folyamatos emberfolyam volt a kép jellemzője. Már ebben a korai órában is rengetegen igyekeztek torkukat az esti murira hangolni a sípok fújásával. Udvardi Tibor, a győri McDonald's étterem vezetője újságolta, hogy a Baross úti étterem december 28-án fennállásának egyik legsikeresebb forgalmát bonyolította le. Kilencezer ember járt az étteremben, amely még 31-én is 16 óráig tartott nyitva. Délután már jócskán találkoztunk tengerészléptű dülöngélő és nótákat harsogó állampolgárokkal, köztük meglepően sok fiatallal. Láttunk néhány renitenskedőt, akik a lépcsőházakba petárdákat hajítottak és uccu... Nem tudom, a lakók közül hányan ejtették ki a hatalmas durranásoktól kezükből a lábast vagy a poharat. Mi három ilyen alpári módon szórakozó bandával találkoztunk. No, meg kéregetőkkel, akik az emberek ilyenkor szokásos ajándékozókedvét kihasználva, idegen lakásokba kopogtak be, ha kaptak köszönték, ha nem káromkodva kívántak minden rosszat az ajtót nyitónak... Láttunk sétánk közben frakkos, cilinderes urakat, jólöltözött dámákat és kopottas turkáló öregembereket. Találkoztunk postással, vasutassal, rendőrrel, orvossal és tűzoltóval... Este tíz körül néztünk be a Révész kocsmába, ahol osztrák és magyar vendégek mulattak. A talpalávalót a Greznár cigányzenekar húzta, a kisteremben diszkózenére ropták a fiatalabbak. Az éjfél a Klastrom Szállóban ért utol bennünket, az itteni feneketlen jókedvet pár percre a Himnusz hangjai szakították meg és a pezsgős koccintás után az újév első zeneszáma, a Kék-Duna keringő hangjai csendültek fel. Reggel ellátogattunk a győri kórház szülészetére, hogy lencsevégre kapjuk a két órakor, két és fél órás vajúdás után, majdnem háromkilósan született gyirmóti illetőségű egészséges kislányt, Pozsonyi Csillát és édesanyját. A rendőrség központi ügyeletese elmondta, hogy egyesek szilveszteri mulatságként autókat törtek fel, jobbára Győrött, Adyvárosban. Az akciónak több tucat kárvallottja van. Volt jó néhány autólopás, kettőt össze is törtek ezekből. Szomorú az a tény, hogy alig léptünk az új esztendőbe, máris megtörtént az első halálos kimenetelű közlekedési baleset. A helyszíne Kajárpéc volt. A kijózanító állomásra hajnali háromig öt pácienst szállítottak, köztük egy nagyon részeg külföldi férfit. A detoxikálás után már valamennyien elhagyták a kórházat, borsos befizetnivalóval zsebükben. Zsadányi Dezső Fotó: Szűk Ödön Reggeltől reggelig Ez történt szilveszterkor A Révész újévi malaca. A pár órás Pozsonyi Csilla és édesanyja... 3 A Klastrom Hotel és mulató közönsége.