Kisalföld, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-09 / 288. szám

1991. december 9., hétfő JELEN IDŐ Nyílt levelet írt a gazdasági vezetőknek Mesterségesen leépítik a mezőgazdaságot? A szárföldi Rosta József jóslata Az ötvenes években édesap­ja kuláklistára került, har­minc hold földdel, hét gyerek­kel. Küzdelmes évek után, hatvanöt évesen, téesztagként ment nyugdíjba. Önmaga is egész életében a mezőgazda­ságban dolgozott: a szárföldi Kossuth téeszből a csornai, majd a répcelaki állami gaz­daságba került, onnan a vesz­­kényi Téeszbe. Munka mel­lett, magánúton végezte Csor­nán a mezőgazdasági techni­kumot, dolgozott agronómus­­ként, üzemegyeség-vezető­­ként, főágazatvezetőként. Leg­végül pedig, a nyugdíj előtti években, mint háztáji agro­­nómus. A szárföldi Rosta József ké­sőbb, nyugdíjasként sem for­dított hátat a földnek. Idő­sebb fia tíz holdat bérelt a té­­esztől - már négy évvel ezelőtt -, azóta vállalkozóként dolgo­zik, kiépített egy farmgazda­ságot, együtt műveli a földet édesapjával. Az idén a hét hektár egyik felén már 300 mázsa cukorrépa termett hek­táronként, a másik felén pe­dig kukorica, takarmány a kilenc tehénnek, és a tíz nö­vendéknek. - Tavaly nyáron kezdtük visszaigényelni a szülői földe­ket - mondja Rosta József. - Most tavasszal ki is mértek hét hektárt az anyai örökség­ből. Édesapám hat éve meg­halt, ott is volt hét hektár, a testvéreim lemondtak volna róla a részemre, persze, ezt a régi rendszerben nem fogad­ta el a bíróság, így most hét­felé osztották a földet. A kár­pótlási jegyek át nem ruház­hatók, az átírási költség pe­dig olyan nagy, hogy képte­lenség összeszedni... - Szerintem a kormány ki­bontakozási programja a me­zőgazdaságban valójában zsákutca. Mert induljunk ki csak abból, hogyan építhetne ki ma Magyarországon egy fi­atal vállalkozó farmgazdasá­got­­ önerejéből? Sehogy! A fi­am is szeretett volna fölvenni kölcsönt, hogy új traktort ve­gyen, de mivel nem volt nyu­gati autónk vagy balatoni vil­lánk, nem adtak. Más fedezet meg nem volt jó. Kérdezem én, ilyen hozzáállás mellett hogyan lehet támogatni a me­zőgazdaságot? Nem is beszél­ve arról, hogyan tud ma föl­det vásárolni egy fiatalember? Gyakorlatilag sehogy! Ha ná­lunk is nincs ez az örökség, most a fiam sem lehetne far­mer, annál is inkább, mivel a téesz is visszamondta a ko­rábbi földbérletet... - Ön szerint, mi kellene a kibontakozáshoz?­­ Elször is földtörvény! Nem értem, miért húzzák-halaszt­­ják még mindig! Aztán lehe­tőség, hogy törlesztéssel, hosszú távú, kedvezményes hitelekkel földet vásárolhas­sanak a fiatalok. Ezt is meg lehetne csinálni úgy, hogy nem jelentene pluszterheket az államnak, így viszont, ha valaki gazdálkodni akar, szin­te semmi esélye nincs rá... Akiknél a milliók vannak, akiknél a pénz van, egy sem fog közülük gazdálkodni, akik viszont szeretnének, nem se­gítik őket hozzá. Nem igaz, hogy az embereknek nem kell a föld. Csak azok nyilatkoz­nak így, akik nem szeretnek dolgozni. Adjanak rá lehető­séget, és megmutatják az em­berek, hogy mire képesek. De néha már az az érzésem, hogy tudatosan fejlesztik vissza a mezőgazdaságot. Rosta József idén január­ban nyílt levelet fogalmazott meg a gazdasági vezetőknek, ebből idézünk néhány gon­dolatot: „Kiszolgáltatott a mezőgaz­daság, a nagy- és kisüzem egyaránt. A termények ter­melői árának önköltség alá süllyesztésével szemben a fo­gyasztói árak lassan már a csillagos eget súrolják... Az államháztartást növelik? Az adósság csökkentését segítik, vagy a különböző kft.-k és magánszervezeteik zsebét gyarapítják a felbomlott köz­ponti apparátusok segédleté­vel? Az állítólagosan 4 millió felesleges sertéshez cseh im­port, a felesleges tejhez tartó­sított, dobozos tej, lengyel bur­gonya? Uraim, hová fog ve­zetni ez a politika?... Vajon kik azok a szervezetek, sze­mélyek, akik ezt a folyamatot irányítják? Kinek állhat érde­kében, hogy megbuktassák a nagyüzemeket, és elvegyék a kedvet a magángazdálkodás­tól? Könnyű mesterségesen gazdaságtalanná tenni, és er­re hivatkozva leépítemi a me­zőgazdaságot. Akkor azonban két év múlva az adósságtör­lesztésen kívül élelmiszerim­portra és dollármilliárdokra lesz szükség, de miből?...” (Rosta József jóslata már most bevált?) Nyerges Csaba „Kiszolgáltatott a me­zőgazdaság, a nagy- és kisüzem egyaránt!” A Vízöntő korának emberei vagyunk... Esztendeje éppen, hogy dr. Szepesi Péter radiológus két alapító taggal létrehozta Mo­sonmagyaróváron a „Silva Ba­ráti Kört”. Ma 25-30 klubtag találkozik szombatonként a Városi Művelődési Központ­ban. Nyitottak, kedvesek, köz­vetlenek, szeretettel teltek és fiatalok - talán így jellemez­ném őket. Rujder Sándorral, a baráti kör egyik vezetőjével beszélgettem az agykontroll foglalkozásokról. - Milyen céllal tartják össze­jöveteleiket? - Szeretnénk, ha mind­azok, akik elvégezték az agy­­kontroll-tanfolyamot, azaz rendelkeznek egyfajta szelle­mi alappal, egy helyen cso­portosulnának, s megtalálnák azokat a ma élő ember szá­mára kapaszkodót jelentő erő­ket, melyek törtető világunk­ban segítséget jelentenek. Ez­ egy kezdeti stádium, a rela­­xáció gyakorlással történik itt. Sokkal könnyebb csoporto­san elsajátítani és megérezni ennek lényegét. Fontos, hogy nyitottak legyünk minden új iránt, ami megváltoztatja éle­tünket. A relaxáció egy befelé figyelés, a jobb iránti törek­vés. Az ember befelé fordul, és felismeri önmagát, árnyék­világát, arra rátekintve meg­oldja problémáit. Ez jellemzi az emberiség új korszakának, a Vízöntő korának emberét. Megteremti a meditációs csendet - a belső csendet -, befogadja a világban lévő jót, megformálja, átalakítja és su­gározza kifelé is. - Kiket várnak a baráti kör­be? - Legyen hívő, ateista, ma­terialista, bárki eljöhet, ugyanúgy el tudja sajátítani ezt a gondolkodási módot. Hasznos dolog, amit minden­ki magáénak tudhat, ha nyi­tottá válik, ez nem zárja el a lehetőséget önmaga előtt. G. L. Nem feltétlen felszámolás... Ki érdekelt a csődben? Mi történik akkor, ha min­den hitel lejár, és a gazdálko­dó egységnek még annyi kész­pénze sem marad, hogy a leg­szükségesebbre, fizetésre, a termelés fenntartására jus­son? Ilyenkor­­ teljes a csőd - mondanánk hétköznapi nyel­ven. Esetünk azonban jóval több, mint „egyszerű” csőd. Van rá példa nem egy a me­gyében. Egyik mezőgazdasá­gi üzemünk november köze­pén nyújtotta be maga ellen a felszámolási kérelmet a me­gyei bíróságon. Bármily szo­morú is ez a tény - gondolhat­nánk - mindenkinek érdeke, hogy ettől kezdve minél ha­marabb kimondják a csődöt, és megkezdjék a sorban álló hitelezők kielégítését. Mindenkinek? Lehet, a hi­telezők kivételek ez alól, hi­szen a szerződés szerint járó kamatok mindvégig felszá­molhatók... A kamatszámol­gatásra pedig még j­ócskán van idő, hiszen „csak” 1991-et írunk, amikor is a felszámo­lási eljárásról szóló 1986. évi 11. számú törvényerejű ren­delet van érvényben. Ez alap­ján a bíróság akár el is utasít­hatja a felszámolási kérelmet. Az új, nyáron elfogadott II. törvény a csődeljárásról, a fel­­számolási eljárásról és a vég­elszámolásról csak 1992.ja­nuár elsején lép érvénybe... Utánajártam, nagyjából mennyi idő kell hozzá, hogy a bíróság által kijelölt felszá­moló szervezet megkezdhes­se a hitelezők kielégítését. Te­gyük fel, a bíróság semmilyen formai, tartalmi hibát nem talál a kérvényben, és azt nem „dobja vissza”. Ekkor, a jelen­leg hatályos jogszabály sze­rint szakértőt nevez ki. A szak­értő feladata egy meglehető­sen hosszadalmas eljárás so­rán hitelesen bizonyítani, hogy a gazdálkodó szervezet valóban fizetésképtelen. A bi­zonyítás és az azt követő bíró­sági döntés akár három hó­napig is elhúzódhat. Ha végül megszületik a felszámolási végzés, célszerű rögtön le­mondani a fellebbezési jog­ról, így 15 nap bankköltséget megtakaríthatunk. A bíróság ugyanis a jogerős végzést kül­di el a Magyar Közlönybe, megjelentetésre. A közzététel­től kezdve a kijelölt felszámo­ló veszi át a szervezet gazda­sági ügyeinek irányítását, és az ezt követő 30 napon belül kell benyújtani a hitelezői igé­nyeket. (Késedelmi kamatot ettől fogva nem számolhat­nak fel a hitelezők lejárt köve­teléseik után.) A fizetésképtelenség bekö­vetkezése és a felszámolási kérelem beadása közti 90 na­pos kötelező várakozási időt összeadva, a legjobb esetben is legalább fél évbe telik, mire megkezdődhet a „valódi” csőd­eljárás. Belegondolni is rossz, hogy egy 100-150 milliós tar­tozásnál ez mekkora kamatot jelent... Jó tehát, ha mindenki tisz­tában van vele, megeshet, a csődeljárás mielőbbi megkez­désében és befejezésében leg­kevésbé maguk a hitelezők érdekeltek - és leginkább ma­ga a csődbejutott. Jó, ha meg­jegyezzük, üzemgazdasági szempontból már akkor cél­szerű csődöt jelenteni, ami­kor a bevételek éppen csak a változó költségeket fedezik. Másféle megítélésben, amikor az állandó költségek már egyáltalán nem térülnek meg. Kilátástalan helyzetben egye­dül így biztosíthatjuk a va­gyon - legyen az bár állami, szövetkezeti vagy magán - megfelelő védelmét. Hozzá kell tenni: ezt csak az új törvény teszi lehetővé, amely megkü­lönbözteti egymástól a csőd­eljárást, a felszámolási eljá­rást, és a jogutód nélküli meg­szűnést jelentő végelszámo­lást. Csudás Endre Súlyadó­ frász Dallos Jenő rajza. Tárlat, zene, tánc Színes morzsák a tápi falunapról Falunapot rendeztek Tápon. A program egyik különlegessége az éremkiállítás volt. A szép számmal érkező látogatók megismer­kedhettek a szakirodalommal, katalógusok­kal, szakkönyvekkel. A tárlókban elhelyezett érmek, pénzek, a történelem változásait, ala­kulását tükrözik, az ókori római denariusztól haladva a mai fizetőeszközökig. A kiállított régi pénzek nagy részének tulajdonosa, Pő­­cze Ferenc, lelkesen mesél róluk:­­ „Kb. húsz éve gyűjtöm őket, immár 3000 darabot tesznek ki. Gyűjteményem érdekes­ségei ezek a koronák, melyek a Habsburg időkből maradtak ránk, egyik oldalukon ma­gyar, másikon német nyelvű felirattal. Az ér­téküket ne kérdezd, függ attól, hogy milyen régi az érme, s hány darabot készítettek be­lőle. Például a II. János Pál pápa látogatásá­ra kibocsátott ezüst emlékplakett ára már mintegy kétszeresére, 1500 forintra emelke­dett.” A képzőművészet sem maradhatott ki a kulturális kínálatból. A helyi amatőr festők­nek is lehetőségük nyílt arra, hogy műveiket bemutassák a közönségnek. Nagy Kázmér tápi festő különböző tanfo­lyamokon tanult rajzolni, majd érettségi után kirakatrendezői vizsgát tett. Többféle techni­kával kísérletezett, végül kikötött az olajfes­tésnél. Másolatokat készít híres festők képe­iről, kedvenc témája a csendélet. - „Nehezemre esik megválni egy-egy ké­pemtől-vallja. Szerintem azonban senki sem önmagának fest. Mindig a legújabb képemet tartom életem legsikeresebb alkotásának, fe­­lülmúlhatatlannak, de ez az állapot csak ad­dig tart, míg el nem készül a következő.” Nagy sikert arattak Hoffmann Éva munkái, amelyek a ménfőcsanaki alkotótábor kereté­ben készültek. Szívet gyönyörködtető finom grafikák, rézkarcok, viaszos batik kompozíci­ók. A délután a zene és tánc jegyében telt el. Sokan voltak kíváncsiak Soltész Rezső kon­certjére. - Nagyon fontos számomra - mondta -, hogy megjelent az új nagylemezem, sorrend­ben a nyolcadik. A címe: „The best of Soltész Rezső”. Ez egy válogatás a korábbi lemezeim anyagából. Szerepel rajta egy új dal is, melyet még Máté Péter írt nekem. - Milyen érzés kis közönség előtt fellépni? - Nem szeretek igazán nagy sportcsarno­kokban koncertezni. Itt jobban tudom tarta­ni a kapcsolatot a közönséggel, látom az ar­cukon, hogy tetszett-e a műsor vagy sem. Buda Henriette KISALFÖLD 7 Segíteni az önállóságot Enyhülnek a levéltári és múzeumi gondok? A megyei közgyűlés, Szentkuti Károly alelnök előterjesztése alapján tár­gyalta a Győr-Moson-Sop­­ron Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a Megyei Levéltár Igazgatóságának tevékenységét, gazdasági helyzetét, a további szerve­zeti változtatásokra irányu­ló tervezetét. A közgyűlés megállapí­totta, továbbra is szüksé­gesnek tartja megyei fenn­tartásban működtetni a megyei múzeumi igazgató­sághoz tartozó múzeumo­kat. A feladatok ellátására szükséges a múzeumi szer­vezeti forma megtartása, de annak jelenlegi rendszerét új alapelvek figyelembevé­telével szükséges átalakí­tani. Itt garanciát kell vál­lalni a tagmúzeumok önál­lóságáért, a költségvetés arányos szétosztásáért, a tájmúzeumok segítéséért, a jelenlegi szakfelügyeleti rendszer újragondolásáért. A közgyűlés egyetértett azzal, hogy 1992 január el­sejétől a levéltári igazgató­ság önállóan lássa el a pénzügyi, gazdasági teen­dőit. Indokolt a Győr-Mo­­son-Sopron Megyei Levél­tári Igazgatóság megtartá­sa. A soproni levéltár füg­getlenné válásának kérdé­sét, 1993 január elsejétől indokolt megvitatni. A köz­gyűlés szükségesnek tart­ja a múzeumi szervezet és a levéltári igazgatóság tár­gyi és személyi feltételei­nek javítását. Fontosnak ítéli, hogy mindkét intéz­­ménynél erősödjék a tudo­mányos publikációs tevé­kenység._r±)

Next