Kisalföld, 2010. október (65. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-16 / 242. szám

12 Szieszta SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA HATOSS FANNI: KIHUNYNAK (ERŐTLEN ERŐK) Roppant hegyek vigyáznak, koptatja őket ezer fájdalom, Soha fel nem kiáltnak csak elfogynak egy napon. Roppant folyók, zúdulok, cihálnak óriás köveket, Határt sodrukkal vigyázok, míg otromba gát előttük fölnevet. Roppant orkán, oly sebes széttép bilincset, s mi az. Ha kell palotával repes, de egyszer elfogy a tűz. Roppant szív, oly lángoló, gyűlöletet szít ezerszer Megremeg rajta a hó, bárcsak feltámadna egyszer. Roppant tüzek vigyáznak lehűti őket hideg fájdalom soha fel nem kiáltnak csak kihunynak egy napon. KUTASI KÁROLY: HAIKUK 03. avartakaró alól, aranyfüstlemez, gesztenye jelez 04. úgy reggeledik, hogy a páradús hajnal megtelik zajjal 05. harmatcsepp szeme a szegfűgomba alján megáll egy hangyán MÉSZELY JÓZSEF: SZILÁNKOK (GÁRDONYI OLVASÁSA KÖZBEN) 1. Ha úszni akarsz, ne a baját figyeld! Ő azt ringja neked is: Tilos! Szeress mindig, még ott is, ahol a gyűlölet otthonos. 2. Amikor nem láthatod, akkor is helyén a Nap. Ő felhőtakartan is a saját útján halad. 3. Ne akarj soha napfényben égő lámpa lenn Lámpásként, hogy mennyit érsz, csak az est­ sötét fogja megmutatni. 4. Ne akarj soha valakinek a lépte alá út lenni. Akit már megtalált a cél, az nélküled is célba fog érni. 5. Tanulj meg örülni a szomjas föld örömének. Szinte hallhatóan repesve piheg egy tikkasztó nap után az áldó esőnek. Simon Andrásról írta Sirtoros-Szabó Katalin művészettörténész: Sikeres, mert mindazt, ami a bensőjében munkál, többféleképpen is ki tudja fejezni, de mindenkép­pen művészi formában. Sikeres, mert sokan szeretik. Legfőképpen mégis azért sikeres, mert szeret. Segítő szeretet „Versek és arcok” című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Zajovicsné Vizer Bernadett, a beteg gyermekeket segítő Lurkó Alapítvány vezetője mesélt­­ sok más mellett - arról, miként lehetünk a versek által szabadok a szeretetre. VERS GÜLCH CSABA - Igazából kislányom születésekor szegődtek mellém a versek. A csodát átélve jutottak eszembe akkor Szophoklész sorai: „Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb. / Ő az, ki a szürke tengeren átkel, / a téli viharban, örvénylő habokon.”­­ Aztán az életem úgy alakult, hogy min­dennapossá, szüksé­gessé vált számomra a vers, a Biblia, ame­lyekből erőt és hitet me­rítek, hogy erőt és hitet, biztató ölelést tudjak­­ adni a rám bízottaknak - mondta Zajovicsné Vizer Bernadett. PÁPAI ÜZENET A FALON - Életem legmeghatározóbb élménye a szere­tet, így állhatatosan e köré gyűjtöm a kedves gondolatokat, verseket. Sokat kaptam Adytól, Reményiktől, Pilinszkytől, szeretem Gárdo­nyit is, de legalább ennyire fontosak számom­ra Szent Ágoston, II. János Pál írásai vagy Te­réz anya versszerűen megformált „élethimnu­sza”: „Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! / Az élet szép - csodáld meg! / Az élet boldog­ság - ízleld! / Az élet álom - tedd valósággá! / Az élet kihívás - fogadd el! / Az élet kötelesség - teljesítsd! / Az élet játék - játszd! / Az élet vagyon - használd fel! / Az élet szeretet - add át magad! / Az élet titok - fejtsd meg! / Az élet ígéret - teljesítsd! / Az élet szomorúság - győzd le! / Az élet dal - énekeld! / Az élet küz­delem - harcold meg! / Az élet kaland - vál­lald! / Az élet jutalom - érdemeld ki! / Az élet élet - éljed!” A beteg gyermekek között na­ponta többször eszembe jutnak II. János Pál szavai: „Legyetek derűsek, mert én is az va­gyok!” Fel is írtam a kórházi „játszótér” falára, a rajzok és fényképek közé. Ez a mondat azért is fontos, mert a pápa halálos ágyán hagyta ránk. Ha ő ott derűs tudott lenni, akkor ne­künk itt, az életben szinte kötelességünk de­rűsnek lenni, még akkor is, ha éppen egy be­teg gyermek piheg a karunkban. A bajban is lehetünk derűsek, ha találunk egy-egy pici ka­paszkodót, egy verset, egy igét. Zajovicsné Vizer Bernadett, mielőtt a kór­házba indul, reggelente betér a győri Szent Imre-templomba. - Nagy örömömre néhány éve mindig a Biblia fogad, amely éppen az aznapi szentlec­kénél van nyitva. Elolvasom, majd a rám bí­zottakra gondolok. Ilyenkor végigfolyik né­hány könnycsepp az arcomon, azokat a lép­csőn lefelé menet letörlöm, és mire a gyere­kek közé érek, már mosolygok. Hát ennyire „egyszerű” a derű! Nemrégiben Lukács evan­gélista üzenetét olvastam: „Ha csak akkora hitetek lesz, mint a mustármag, s azt mond­játok ennek a szederfának, szakadj ki töves­tül és verj gyökeret a tengerben, engedelmes­kedik nektek.” A derű ebből a hitből fakad, abból a feltétel nélküli Is­tenre hagyatkozásból, amitől tökéletes lesz az életünk. MENNYORSZÁG­­ÉPÍTÉS -- Egy alkalommal az egyik kislány azt mondta nekem, hogy olyan ez a játszóház, mint a mennyország. Talán ez a mondat életem egyik legszebb ajándéka. Igen, ezt a mennyországot kell mindenkinél magának a környezetében, szerettei körében megteremteni, építeni, be­tölteni. Ennek a mennyországnak az erősítő, gyönyörködtető díszei szá­momra a versek. Sok más mellett Si­mon András költő és grafikus versei, aki nemcsak az egyvonalas rajzaival erősít bennünket, hanem azokkal a költeményekkel, amelyek szinte min­dennapos olvasmányaim. Meghatáro­zó üzenetek a hitről, a reményről, a szabadságról, a szeretetről: „A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elen­ged, de soha nem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként csak ne­ki ajándékozod magad.” Ez kell hogy vezérel­jen bennünket és nem fáradhatunk bele a há­laadásba, a köszönetbe sem. Erre biztat a Kö­szönöm című versével: „Ez a kicsi szó köszö­nöm, / az Isten virága. / Pazarlón hintsd mag­­vát / a gyomlepte világba!” Ez a vers a feltétel nélküli ráhagyatkozást is megmutatja ne­künk, azt a hitet, amire bizony mindenkinek meg kell érnie. Az édesanyjához írott Áldott anyaság című költeménye pedig minden gyermek számára „köszönetvers” lehetne: „Anyaföld az öled, / melybe kicsiny magként hulltam, / tested templomában / emberré alakultam. / Mindent adó szereteted / mai napig éltet; / drága Édesanyám, / köszönöm, hogy élek!” Bizony, az anyai szeretet soha nem ér véget. Éjjel-nappal munkál, óv, éltet, még akkor is, ha a hajunk közben deressé vá­lik. Akkor is simogat, biztatást és hitet ad, hogy átvezessen a csüggedésen, bátorítson, hogy nem vagyunk egyedül. Ugyan nem vers, de minden alkalommal dúdolom magamban Zorán Apám hitte című dalát, mikor édesapámhoz a temetőbe me­gyek. Különös jelentése van számomra ezek­nek a soroknak: „Apám hitte az otthon mele­gét, / Apám hitte az ünnep örömét, / Apám hitte az apja örökét, / S úgy hiszem, ez így volt szép. / Apám hitte az első éjszakát, / Apám hitte a gyűrű aranyát, / Apám hitte a szavak igazát, / S úgy hiszem, ez így volt szép. / Apám hitte a hős tetteket, / Apám hitte a bölcsességeket, / Apám hitte a szép verse­ket, / S úgy hiszem, ez így volt szép.” Hiszem, hogy azt soha nem veszítjük el, akiben egy­szer örömünket leltük, hiszem, hogy akit egy­szer megszerettünk, az örökre velünk marad. Zajovicsné Vizer Bernadett szerint az igazi boldogság forrása a cselekvő szeretet, amely nem lankad, nem fárad, szüntelen megújul. A SZAVAK PRÓBÁJA - Szent-Gály Kata versét akár életünk irány­tűjeként is olvashatjuk: „Szeretnék egy pará­nyi mécses lenni, mely bevilágít egy szobát, / Csak egy szál deszka-híddá lenni, mely sza­kadékon ível át, / Csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb, / Csak egy se­gítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit lehet.” A szavak próbája szerintem a cselekedet, amire Jézus adott számunkra példát, vagyis arra, hogy a jó pásztor nemcsak megerősíti a ka­rám kerítését, hanem dús legelőre is elvezeti az övéit. Erről szól Túróczy Zoltán püspök Ta­nács című verse: „...ma még Tied körülötted minden, / És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs! / De ma még Tied körülötted minden, / És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs! / Hisz jön egy nap, talán nemsokára, / S kihull kezedből minden földi kincs. / Hisz jön egy nap, talán nemsokára, / S kihull kezedből minden földi kincs. / Csak az lesz Tied, amit odaadtál, / Csak az, mi minden kincsnél töb­bet ér. / Csak az lesz Tied, amit odaadtál, / Csak az, mi minden kincsnél többet ér: / A tett, a szó, mit szeretetből adtál, / Veled ma­rad, s örökre elkísér.” Ez az élet értelme és nagy tanulsága számomra. Az önzetlen, oda­adó szeretet. Mindennap érzem ezt az örö­met, amely a szív mélyéből fakad, és derűvel fogadja a jót és a rosszat is. Az igazi boldog­ság az, ha ennek a munkáló szeretetnek ré­szesei, résztvevői lehetünk, ha szabaddá vá­lunk a szeretetre és beteljesíthetjük azt a hi­vatást, amit Istentől kaptunk. TERÉZ ANYA versszerűen formálta meg „élethimnu­szát”. A MAGYAR RÁDIÓ REGIONÁLIS STÚDIÓJA. AZ MRG GYŐR Versek és hangok cmű műsorának következő vendége októ­ber 22-én 9 óra 50 perc­kor Bede Fa­zekas Csaba színművész, aki Ady Endre Héjanász az avaron című versét mondja el. ZAJOVICSNÉ VIZER BERNADETT: A VERSEK ERŐSÍTIK A DERŰT, A HITET, KAPASZKODÓT ADNAK A BAJBAN irodalom Zajovicsné Vizer Bernadett FOTÓ: KRIZSÁN CSABA Verseket várunk Továbbra is arra biztatjuk olvasóinkat, akiknek íróasztalfiókjában, kockás füzetében, számítógé­pében (saját) versek rejteznek, osszák meg velünk azokat. Szándékunk szerint az arra érdemeseket közöljük. A lírai írásokat szerkesztősé­günk címére (9021 Győr, Újlak u. 4/A) vagy a guldi@kisalfold.hu drótpostacímre várjuk. Az első beérkezett termésből most közre­adunk néhányat. 2010. OKTÓBER 16., SZOMBAT SIMON ANDRÁS: KÖSZÖNÖM.. Mondd sokszor, hogy köszönöm, akár okod van rá, akár nincs, ismételd gyakran, mert e szó: kincs. Talán balga beszéd, hogy gyümölcs termi a fát, de egy jókedvű köszönöm életre hívhatja a köszönet okát. Amiért hálás vagy előre, - mert hiteddel reméled - az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd eléred. Ez a kicsi szó köszönöm, az Isten virága, pazarlón hintsd magvát a gyomlepte világba!

Next