Kisalföld, 2010. október (65. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-16 / 242. szám
12 Szieszta SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA HATOSS FANNI: KIHUNYNAK (ERŐTLEN ERŐK) Roppant hegyek vigyáznak, koptatja őket ezer fájdalom, Soha fel nem kiáltnak csak elfogynak egy napon. Roppant folyók, zúdulok, cihálnak óriás köveket, Határt sodrukkal vigyázok, míg otromba gát előttük fölnevet. Roppant orkán, oly sebes széttép bilincset, s mi az. Ha kell palotával repes, de egyszer elfogy a tűz. Roppant szív, oly lángoló, gyűlöletet szít ezerszer Megremeg rajta a hó, bárcsak feltámadna egyszer. Roppant tüzek vigyáznak lehűti őket hideg fájdalom soha fel nem kiáltnak csak kihunynak egy napon. KUTASI KÁROLY: HAIKUK 03. avartakaró alól, aranyfüstlemez, gesztenye jelez 04. úgy reggeledik, hogy a páradús hajnal megtelik zajjal 05. harmatcsepp szeme a szegfűgomba alján megáll egy hangyán MÉSZELY JÓZSEF: SZILÁNKOK (GÁRDONYI OLVASÁSA KÖZBEN) 1. Ha úszni akarsz, ne a baját figyeld! Ő azt ringja neked is: Tilos! Szeress mindig, még ott is, ahol a gyűlölet otthonos. 2. Amikor nem láthatod, akkor is helyén a Nap. Ő felhőtakartan is a saját útján halad. 3. Ne akarj soha napfényben égő lámpa lenn Lámpásként, hogy mennyit érsz, csak az est sötét fogja megmutatni. 4. Ne akarj soha valakinek a lépte alá út lenni. Akit már megtalált a cél, az nélküled is célba fog érni. 5. Tanulj meg örülni a szomjas föld örömének. Szinte hallhatóan repesve piheg egy tikkasztó nap után az áldó esőnek. Simon Andrásról írta Sirtoros-Szabó Katalin művészettörténész: Sikeres, mert mindazt, ami a bensőjében munkál, többféleképpen is ki tudja fejezni, de mindenképpen művészi formában. Sikeres, mert sokan szeretik. Legfőképpen mégis azért sikeres, mert szeret. Segítő szeretet „Versek és arcok” című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Zajovicsné Vizer Bernadett, a beteg gyermekeket segítő Lurkó Alapítvány vezetője mesélt sok más mellett - arról, miként lehetünk a versek által szabadok a szeretetre. VERS GÜLCH CSABA - Igazából kislányom születésekor szegődtek mellém a versek. A csodát átélve jutottak eszembe akkor Szophoklész sorai: „Sok van, mi csodálatos, / De az embernél nincs semmi csodálatosabb. / Ő az, ki a szürke tengeren átkel, / a téli viharban, örvénylő habokon.” Aztán az életem úgy alakult, hogy mindennapossá, szükségessé vált számomra a vers, a Biblia, amelyekből erőt és hitet merítek, hogy erőt és hitet, biztató ölelést tudjak adni a rám bízottaknak - mondta Zajovicsné Vizer Bernadett. PÁPAI ÜZENET A FALON - Életem legmeghatározóbb élménye a szeretet, így állhatatosan e köré gyűjtöm a kedves gondolatokat, verseket. Sokat kaptam Adytól, Reményiktől, Pilinszkytől, szeretem Gárdonyit is, de legalább ennyire fontosak számomra Szent Ágoston, II. János Pál írásai vagy Teréz anya versszerűen megformált „élethimnusza”: „Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! / Az élet szép - csodáld meg! / Az élet boldogság - ízleld! / Az élet álom - tedd valósággá! / Az élet kihívás - fogadd el! / Az élet kötelesség - teljesítsd! / Az élet játék - játszd! / Az élet vagyon - használd fel! / Az élet szeretet - add át magad! / Az élet titok - fejtsd meg! / Az élet ígéret - teljesítsd! / Az élet szomorúság - győzd le! / Az élet dal - énekeld! / Az élet küzdelem - harcold meg! / Az élet kaland - vállald! / Az élet jutalom - érdemeld ki! / Az élet élet - éljed!” A beteg gyermekek között naponta többször eszembe jutnak II. János Pál szavai: „Legyetek derűsek, mert én is az vagyok!” Fel is írtam a kórházi „játszótér” falára, a rajzok és fényképek közé. Ez a mondat azért is fontos, mert a pápa halálos ágyán hagyta ránk. Ha ő ott derűs tudott lenni, akkor nekünk itt, az életben szinte kötelességünk derűsnek lenni, még akkor is, ha éppen egy beteg gyermek piheg a karunkban. A bajban is lehetünk derűsek, ha találunk egy-egy pici kapaszkodót, egy verset, egy igét. Zajovicsné Vizer Bernadett, mielőtt a kórházba indul, reggelente betér a győri Szent Imre-templomba. - Nagy örömömre néhány éve mindig a Biblia fogad, amely éppen az aznapi szentleckénél van nyitva. Elolvasom, majd a rám bízottakra gondolok. Ilyenkor végigfolyik néhány könnycsepp az arcomon, azokat a lépcsőn lefelé menet letörlöm, és mire a gyerekek közé érek, már mosolygok. Hát ennyire „egyszerű” a derű! Nemrégiben Lukács evangélista üzenetét olvastam: „Ha csak akkora hitetek lesz, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának, szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek.” A derű ebből a hitből fakad, abból a feltétel nélküli Istenre hagyatkozásból, amitől tökéletes lesz az életünk. MENNYORSZÁGÉPÍTÉS -- Egy alkalommal az egyik kislány azt mondta nekem, hogy olyan ez a játszóház, mint a mennyország. Talán ez a mondat életem egyik legszebb ajándéka. Igen, ezt a mennyországot kell mindenkinél magának a környezetében, szerettei körében megteremteni, építeni, betölteni. Ennek a mennyországnak az erősítő, gyönyörködtető díszei számomra a versek. Sok más mellett Simon András költő és grafikus versei, aki nemcsak az egyvonalas rajzaival erősít bennünket, hanem azokkal a költeményekkel, amelyek szinte mindennapos olvasmányaim. Meghatározó üzenetek a hitről, a reményről, a szabadságról, a szeretetről: „A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként csak neki ajándékozod magad.” Ez kell hogy vezéreljen bennünket és nem fáradhatunk bele a hálaadásba, a köszönetbe sem. Erre biztat a Köszönöm című versével: „Ez a kicsi szó köszönöm, / az Isten virága. / Pazarlón hintsd magvát / a gyomlepte világba!” Ez a vers a feltétel nélküli ráhagyatkozást is megmutatja nekünk, azt a hitet, amire bizony mindenkinek meg kell érnie. Az édesanyjához írott Áldott anyaság című költeménye pedig minden gyermek számára „köszönetvers” lehetne: „Anyaföld az öled, / melybe kicsiny magként hulltam, / tested templomában / emberré alakultam. / Mindent adó szereteted / mai napig éltet; / drága Édesanyám, / köszönöm, hogy élek!” Bizony, az anyai szeretet soha nem ér véget. Éjjel-nappal munkál, óv, éltet, még akkor is, ha a hajunk közben deressé válik. Akkor is simogat, biztatást és hitet ad, hogy átvezessen a csüggedésen, bátorítson, hogy nem vagyunk egyedül. Ugyan nem vers, de minden alkalommal dúdolom magamban Zorán Apám hitte című dalát, mikor édesapámhoz a temetőbe megyek. Különös jelentése van számomra ezeknek a soroknak: „Apám hitte az otthon melegét, / Apám hitte az ünnep örömét, / Apám hitte az apja örökét, / S úgy hiszem, ez így volt szép. / Apám hitte az első éjszakát, / Apám hitte a gyűrű aranyát, / Apám hitte a szavak igazát, / S úgy hiszem, ez így volt szép. / Apám hitte a hős tetteket, / Apám hitte a bölcsességeket, / Apám hitte a szép verseket, / S úgy hiszem, ez így volt szép.” Hiszem, hogy azt soha nem veszítjük el, akiben egyszer örömünket leltük, hiszem, hogy akit egyszer megszerettünk, az örökre velünk marad. Zajovicsné Vizer Bernadett szerint az igazi boldogság forrása a cselekvő szeretet, amely nem lankad, nem fárad, szüntelen megújul. A SZAVAK PRÓBÁJA - Szent-Gály Kata versét akár életünk iránytűjeként is olvashatjuk: „Szeretnék egy parányi mécses lenni, mely bevilágít egy szobát, / Csak egy szál deszka-híddá lenni, mely szakadékon ível át, / Csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb, / Csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit lehet.” A szavak próbája szerintem a cselekedet, amire Jézus adott számunkra példát, vagyis arra, hogy a jó pásztor nemcsak megerősíti a karám kerítését, hanem dús legelőre is elvezeti az övéit. Erről szól Túróczy Zoltán püspök Tanács című verse: „...ma még Tied körülötted minden, / És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs! / De ma még Tied körülötted minden, / És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs! / Hisz jön egy nap, talán nemsokára, / S kihull kezedből minden földi kincs. / Hisz jön egy nap, talán nemsokára, / S kihull kezedből minden földi kincs. / Csak az lesz Tied, amit odaadtál, / Csak az, mi minden kincsnél többet ér. / Csak az lesz Tied, amit odaadtál, / Csak az, mi minden kincsnél többet ér: / A tett, a szó, mit szeretetből adtál, / Veled marad, s örökre elkísér.” Ez az élet értelme és nagy tanulsága számomra. Az önzetlen, odaadó szeretet. Mindennap érzem ezt az örömet, amely a szív mélyéből fakad, és derűvel fogadja a jót és a rosszat is. Az igazi boldogság az, ha ennek a munkáló szeretetnek részesei, résztvevői lehetünk, ha szabaddá válunk a szeretetre és beteljesíthetjük azt a hivatást, amit Istentől kaptunk. TERÉZ ANYA versszerűen formálta meg „élethimnuszát”. A MAGYAR RÁDIÓ REGIONÁLIS STÚDIÓJA. AZ MRG GYŐR Versek és hangok cmű műsorának következő vendége október 22-én 9 óra 50 perckor Bede Fazekas Csaba színművész, aki Ady Endre Héjanász az avaron című versét mondja el. ZAJOVICSNÉ VIZER BERNADETT: A VERSEK ERŐSÍTIK A DERŰT, A HITET, KAPASZKODÓT ADNAK A BAJBAN irodalom Zajovicsné Vizer Bernadett FOTÓ: KRIZSÁN CSABA Verseket várunk Továbbra is arra biztatjuk olvasóinkat, akiknek íróasztalfiókjában, kockás füzetében, számítógépében (saját) versek rejteznek, osszák meg velünk azokat. Szándékunk szerint az arra érdemeseket közöljük. A lírai írásokat szerkesztőségünk címére (9021 Győr, Újlak u. 4/A) vagy a guldi@kisalfold.hu drótpostacímre várjuk. Az első beérkezett termésből most közreadunk néhányat. 2010. OKTÓBER 16., SZOMBAT SIMON ANDRÁS: KÖSZÖNÖM.. Mondd sokszor, hogy köszönöm, akár okod van rá, akár nincs, ismételd gyakran, mert e szó: kincs. Talán balga beszéd, hogy gyümölcs termi a fát, de egy jókedvű köszönöm életre hívhatja a köszönet okát. Amiért hálás vagy előre, - mert hiteddel reméled - az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd eléred. Ez a kicsi szó köszönöm, az Isten virága, pazarlón hintsd magvát a gyomlepte világba!