Kisdednevelés, 1882 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1882-12-01 / 12. szám
211 lenne a többi községekre is. Reméljük, hogy a magas minisztérium, mely a magyarosodás szent ügyét mindig szívén hordja, e kiválólag fontos helyet megillető figyelemben fogja részesíteni. -------------11------------ Levelezés. Hajdú-Böszörmény, 1882. nov. 4. A „Kisdednevelés 11 ez évi IV-dik számában „Böszörményi“ aláírással egy levél jelent meg, melynek tartalmát illetőleg nemcsak azért vagyok kényszerülve némi észrevételeket tenni, mert kiválólag nevelésügy tekintetében az elsőbbek közt álló városunk s abban kivételesen a reformált egyház avatatlan kezek által használt ecsettel felismerhetlen színűre van mázolva, hanem különösen és főleg azért, mert kisdedóvodánkról valamikor egyik vidéki lapban csekélységem olyan adatokat közlött, melyek a Böszörményben ismeretlen „Böszörményi“ úr adataival nem azonosak s így valamelyik az igazsághoz nem hű. Azt írja „Bár, hogy a reform, egyház az óvodától hatezer forintot meghaladó vagyont vett át, pedig 1873-ban, május 12-dikén, az egyház-tanácsgyűlés jegyzőkönyvi 79. számú végzésében csak 4232 forint 22 és 33/ioo-ad krajcárt tett az átvett összeg; azt mondja, hogy az óvoda pénzalapja nincs biztos helyekre kölcsönözve, de annak nem nézett utána, hogy a veszendőben levő — különben nem felette nagy öszszeg — azon kötvényeken vétetett át 1873-ban, melyeken ma is van, s hogy azok behajtása meg volt már kisértve több ízben; így midőn „B.“ úr az alapot átvett egyházat akarja kényelműséggel, rossz kezeléssel vádolni , tulajdonkép az alap létesítését és kezdetben kezelését eszközlő egyéneket sújtja, arról sem látszik „B.l” úr tudomással bírni, miszerint sem most, sem jövőben nem képezheti kérdés tárgyát az, vájjon az óvoda alaptőkéje megvan-e kötvényekben vagy készletben ? mert az egyház fent hivatott jegyzőkönyvi végzésében elvállalt kötelezettségének megfelelni örök időkön át tartozik s azt századok óta tanúsított buzgóságából következtetve, örömmel teszi is, az áldozatot bármely általa felkarolt nemes és közhasznú ügyre szívesen hozza meg mindenkor, ha annak eredményét tapasztalja. „B.“ úr magas elmefuttatásával már a kormánybiztosig hatolt, ki az óvoda pénzét behajtani és biztos helyre kölcsönözni ide volna hívandó. Hiszen jámbor magyarom, nincs itt sem árvíz, sem vasút, sem közigazgatási báosz, hogy az efféle bajok növelése céljából kormánybiztost kérjünk csak azért, hogy az úr színe elé rukkolásra parádéba öltözzünk! Hiszen a reform, egyház azt a „B.“ úr szerint nem biztos helyen levő pénzt úgy gyümölcsöztette, hogy a gondnoki kimutatás sze-