Kisdednevelés, 1897 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1897-01-01 / 1. szám

i .­ ­ 3 - Egyesületünk pályaművei sok munkaszerű foglalkozást és játékot tartalmaznak. Egészítsük ki, bíráljuk meg és a­mennyiben jók, alkalmazzuk ezeket. Az óvó- és tanítónőképzés egyesítését s a szakfelügye­letet sürgessük. Alkalmazzunk köröket, alakítsunk óvodai könyvtárakat, képezzük önmagunkat. Figyeljük meg kisdedeink lelki életét s tegyük közzé tapasztalatainkat. Külön is figyeljük meg azt, vájjon társal­gásaink megfelelnek-e a képzetalkotás, az ismeretszerzés lelki mozzanatainak, a lelki fejlődés törvényeinek. Ezekkel a kérdésekkel nem akarjuk megkötni senkinek sem a kezét. De a gondolatok egy célra irányítása csak terv­szerűbbé, behatóbbá és így jobbá teszi a munkát, biztosítja a sikert Dolgozzunk! Isten segít, az ember dolgozzék s akkor boldog lesz az új esztendő! Peres Sándor: A magyar beszéd bevezetése idegen ajkú óvodába. (A Kisdednevelők Orsz. Egyesülete pályadíjjal tüntette ki). Irta: Özv. Spitz Jónásné. Sorsom úgy hozta magával, hogy egy ruthén ajkú nép számára szervezett óvoda vezetésével bízattam meg. Igaz lelkiismerettel merem állítani, hogy óvodásaimnak nagy több­sége egyetlen magyar szót nem beszélt, nem értett, midőn óvodámba először belépett. Ha kérdést intéztem hozzájuk, pl.: „Hogy hívnak?“ Kérdő szavaim ismétlése volt a felelet: „Hogy hívnak ?“ Sokkal több jóakarattal, mint a­mekkora tehetséggel fogok e pálya­kérdés leírásához. Gyakorlatból szólok — tizenkét évi gyakorlatból. Kijá­rásomban nem iskolai elvek s rendszerek vezettek. Óvodai foglalkozásom közepette szüntelen éreztem azt, hogy azon állás iránt, mely engemet s velem együtt négy neveletlen árva gyermekemet — a szegény korán elhunyt tanítónak özvegyét — a mindennapi kenyérrel lát el, tartozá­saim vannak. Mindenek előtt igyekezetem oda irányult, hogy az egészen új s a szülők előtt céljaiban sem tisztán álló intézmény, valamint a magam is

Next