Kisdednevelés, 1897 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-01 / 1. szám
i . 3 - Egyesületünk pályaművei sok munkaszerű foglalkozást és játékot tartalmaznak. Egészítsük ki, bíráljuk meg és amennyiben jók, alkalmazzuk ezeket. Az óvó- és tanítónőképzés egyesítését s a szakfelügyeletet sürgessük. Alkalmazzunk köröket, alakítsunk óvodai könyvtárakat, képezzük önmagunkat. Figyeljük meg kisdedeink lelki életét s tegyük közzé tapasztalatainkat. Külön is figyeljük meg azt, vájjon társalgásaink megfelelnek-e a képzetalkotás, az ismeretszerzés lelki mozzanatainak, a lelki fejlődés törvényeinek. Ezekkel a kérdésekkel nem akarjuk megkötni senkinek sem a kezét. De a gondolatok egy célra irányítása csak tervszerűbbé, behatóbbá és így jobbá teszi a munkát, biztosítja a sikert Dolgozzunk! Isten segít, az ember dolgozzék s akkor boldog lesz az új esztendő! Peres Sándor: A magyar beszéd bevezetése idegen ajkú óvodába. (A Kisdednevelők Orsz. Egyesülete pályadíjjal tüntette ki). Irta: Özv. Spitz Jónásné. Sorsom úgy hozta magával, hogy egy ruthén ajkú nép számára szervezett óvoda vezetésével bízattam meg. Igaz lelkiismerettel merem állítani, hogy óvodásaimnak nagy többsége egyetlen magyar szót nem beszélt, nem értett, midőn óvodámba először belépett. Ha kérdést intéztem hozzájuk, pl.: „Hogy hívnak?“ Kérdő szavaim ismétlése volt a felelet: „Hogy hívnak ?“ Sokkal több jóakarattal, mint amekkora tehetséggel fogok e pályakérdés leírásához. Gyakorlatból szólok — tizenkét évi gyakorlatból. Kijárásomban nem iskolai elvek s rendszerek vezettek. Óvodai foglalkozásom közepette szüntelen éreztem azt, hogy azon állás iránt, mely engemet s velem együtt négy neveletlen árva gyermekemet — a szegény korán elhunyt tanítónak özvegyét — a mindennapi kenyérrel lát el, tartozásaim vannak. Mindenek előtt igyekezetem oda irányult, hogy az egészen új s a szülők előtt céljaiban sem tisztán álló intézmény, valamint a magam is