Kisdednevelés, 1936 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Körzeti óvónőfelügyelőket kérünk. November hónap végén a Budapesti Közlöny közölte a körzeti iskolafelügyelők névsorát. Sajnos, ebben a névsorban egyetlenegy óvónő nevét sem olvastuk. A körzeti iskolafelügyelőknek december hó elején kiadott Utasítás pedig véglegesen az a körzeti iskolafelügyelettel megbízott tanítók [igazgatók, tanítóképzőintézeti (nem óvónőképző) igazgatók, tanárok, gyakorló iskolai tanítók] tanulmányi felügyelete alá, helyezi a kisdedóvodákat. Az 1935. évi VI. törvénycikkel kapcsolatban, szinte számtalanszor olvastuk, hallottuk azt az elvet hangoztatni, újságokban, rádióban egyaránt, hogy minden nevelőintézet a hozzáértő szakfelügyeletet fogja megkapni. Kimondhatjuk, hogy a kisdedóvodáknál egyáltalán nem érvényesül ez az elv. Sőt a fővárosban is, hol eddig kiváló óvónők voltak az óvodák szakfelügyelői, megszüntették a szakfelügyelői óvónői állásokat. A főváros azonban már felterjesztéssel élt, kérve újból az óvodáinak szakfelügyelő óvónőkkel való ellenőriztetésének megengedését. Egyesületünk az elmúlt évben is részletesen megindokolt felterjesztésében kérte a minisztérium illetékes ügyosztályát, hogy a kisdedóvodák óvónő szakfelügyelőket kapjanak. Kérésünk, úgy látszik, nem talált méltánylásra. Ez sérelem magára az óvónői karra, de különösen hátrányos a kisdedóvodákra, mert teljes joggal hangoztathatjuk, hogy az óvodákat hozzá alig értő körzeti iskolafelügyelők fogják ellenőrizni. Mert az Utasítás 28—29. §-ainak gondos áttanulmányozása még nem teszi a körzeti iskolafelügyelőket kisdedóvodai szakértőkké. Menynyire más az óvodás gyermek, mint az elemi iskolába járó! Mennyivel más a kisdedóvodákban folyó szociális, egészségügyi és nevelői munka, mint az elemi iskolai oktatás-nevelés. A kisgyermek nem kicsinyített a felnőtt. Megismerése, a vele való foglalkozás tudása külön tanulmányokat igényel. Már az a tény is, hogy a kisdedóvodákban folyó védő-nevelő munkát óvónők, tehát csak nők végzik, már maga is mutatjaa két nevelőintézmény közti nagy különbségeit. Meg csupán nők által végzett s nőknek való foglalkozás ellenőrzésére mégis csak a hosszabb tapasztalattal bíró kiváló óvónők a leghivatottabbak. A körzeti iskolafelügyelőkkel való ellenőriztetés, szerény véleményünk szerint az óvodai védő-nevelő munkát semmiképpen sem fogja jobbá tenni. Kérdem, hogy a körzeti iskolafelügyelő meg tudja-e mutatni az óvónőnek a helyes eljárást? S mivel ebben sem tapasztalata, sem kiképzése nincsen, nem is tudhatja. Ha elemi iskolai szemmel nézi a kisdedóvodát s ilyen értelemben ad tanácsot az óvónőnek, akkor nagy hibát követhet el, mert az óvoda nem elemi iskola, nem előkészítője az elemi iskolának, csak annyiban, hogy a kisgyermek testét-