Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

3 ügyének jövője szempontjából. Ez a hosszú időn át a lassú vegetálás állapotába kényszerült kérdés az érdeklődés homlok­terébe került és egyfelől az érdekelt szülők, másfelől az óvo­dák között olyan bensőséges lelki kapcsolat került feltartóz­­hatatlan keringésbe, amelytől az annyira óhajtott újjászületés most már joggal remélhető. Az 1939. év kevés ígérettel és újabb munkával kecsegtet. Nem tudjuk, hogy az annyira szükséges új óvodák építése milyen ütemben lesz biztosítható, hogy új állások szervezése milyen számban fog lehetségessé válni, annyi azonban bizo­nyos, hogy január elejétől az óvónőkre váró emberbaráti munka ki fog bővülni avval az örvendetes ténnyel kapcsolat­ban, hogy megindul az országos tejakció az egészségileg és anyagilag ráutalt óvodás gyermekek részére. A nekik jutó ingyen tejet az óvodáknak kell majd átvenni, megmelegíteni, szétosztani. Tudjuk jól, hogy ez gondot, fáradságot jelent, de tudjuk azt is, hogy az óvónők mégis szívesen fogják vállalni, mert alkalmuk nyílik nyújtani valamit a kicsinyeknek: édes, meleg tejet, a hiányzó legfontosabb táplálékot, megerősödést, egészséget. A magyar óvónők lelkébe bizonyára belegyökere­zett már annak a tudata, hogy nincs szebb dolog, mint áldozni tudni a magyar gyermek javára, és ha ez az akció újabb meg­terhelést jelent is számukra,­­ a sápadt kisdedek orcáin las­san kiviruló rózsák bőségesen kárpótolni fogják őket ezért. Meg fogják bizonyára érezni azt is, hogy a tejkiosztás az első, országszerte megtett lépés a napközi otthonnal óhajtott ki­bővülés felé, aminek általánossá válása az ellenállhatatlan tö­rekvést fogja kiváltani új óvodák létesítése iránt azokon a he­lyeken, amelyek ma még nélkülözni kénytelenek a gyermek­mentésnek ezt az alapvető intézményét. Az új esztendő újabb jelentős lépésekkel kecsegtet az óvó­nők továbbképzése terén is. Reméljük, hogy a kisdedóvás egyre több hivatott munkájának fog alkalma nyílni a kor­mányzat elgondolásainak, kívánalmainak megismerésére, egy­más gondolatainak kicserélésére, amitől új lehetőségek meg­nyitását és a bővült feladatkör minél tökéletesebb elláthatá­­sára képességük fokozódását várhatjuk. A Felvidék visszacsatolása az önzetlen és hátsó gondolatok nélküli örömön felül is bizakodással töltheti el az óvónőket. Ezeken a területeken óvoda alig maradt; a bitorlók felismer­ték, hogy Magyarország szempontjából milyen jelentősége van ennek az intézménynek és igyekeztek elsorvasztani, tönkre­tenni azokat. Az óvodáknak jelentősége nemzeti szempontból ezeken a vidékeken ma talán még fokozódik. Elképzelhetetlen, hogy az anyagi nehézségek ellenére is rövid időn belül be ne következzék a hiányok pótlása ezen a téren is, ami sok-sok derék, elhelyezésre váró óvónő (elsősorban természetesen a

Next