Kisdobos, 1979 (28. évfolyam, 10. szám)
1979-12 / 10. szám
Kosztolányi Dezső Téli alkony Aránylanak halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállóit. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhában állanak á fák. A hazatérő félre, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló. S az ónszín égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó.