A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 40. (1905-1906)
II. Ünnepélyes ülés Jókai Mór emlékére - Beöthy Zsolt: Jókai emlékezete
106 BEÖTHY ZSOLT: szerették egymást. Valóban, Jókai szívének nemességét, ragaszkodó gyöngédségét mi sem jellemzi jobban, mint az a hatás, melyet Petőfinek fogékony, de türelmetlen és daczos szellemére gyakorolt. Aranynyal való barátsága egy irodalmi benyomás keltette vonzalmon alapult, melyet személyes találkozás csak később fejtett ki és erősített meg. Jókait szívéért, ragaszkodásáért szerette meg. Benne is megénekli a fiatal írót, bajtársát a közös ideálért, de másik fontosabb költeménye csak a barátnak és a barátról szól. Keserű órában készült ez a verse Jókai Mórhoz, mikor megtagadottnak érezte magát az egész világtól s megtagadta az egész világot; ebben a sötét órájában nevezi Jókait «lelke megmaradt felének». Édesanyját kivéve, az erős, szívbeli ragaszkodásnak és bizalomnak ilyen hangján senkiről sem ír. Meghasonlottak utóbb mégis, mégpedig részint Jókai első házasságának, részint Vörösmarty ismert megtámadásának okából. A harag rövid hevületén túl Jókai szívébe visszaszállott a régi galamb , de a sas már akkorra az égbe repült. Hogy milyen mélyen gyászoló, sokszor a keserű lángjában égő szívvel tekintett utána addig a napig, melyen bizonyára bánatosan lehajtott fővel, kérlelő szelíd szemekkel és szívére szorított kézzel közeledett feléje a csillagok világában , szinte kötetekre menő emlékezései tanúskodnak róla, a vidám emlékek könnyed humorú képeitől a Sylvester-éjtszakák szárnyaló rhapszódiáiig. Mindnyáját átrezgi a fájdalom mindazért, amit szíve kétszer vesztett benne ; de a hála is mindazért, amit szelleme örökre nyert általa. Kétségkívül Petőfi lelki energiája, rendületlen hite, czélra törő szenvedélyessége volt egykor magányos, szerény költői álmodozásainak legerősebb serkentője és biztatója. Az obsitos katona és vándor deák első költői kísérleteinek heve és sikere a kis pápai társaságban lelkesítette és biztatta, de irányozta is. Petőfivel együtt, fejlődésök első szakában, a franczia romantikáért hevültek; ifjú képzeletök ennek mámorosító italától égett ; ennek körében kerestek mintákat és eszményeket. De Petőfi lírai eredetiségével kétségkívül legalább is annyira hatott rá, mint irodalmi vonzalmaival. Ami az eredeti, egyetlen, nagy költőből ébredt Petőfiben , az segített ébreszteni Jókainak vele rokon, költői szellemét is , lelkének magyar népi tartalmát. A lelki élet folyamatainak finomabb szálaival haladva, talán nyújt némi bizonyítékot e gondolatokhoz az a kis adat is, hogy Jókai legelső, önállóan megjelent munkájának jeligéjét Petőfiből választotta: «Szép vagy, Alföld, legalább nekem szép!» Azután nagyot tévedünk-e, ha Petőfi pályájának hatását is keressük Jókai képzeletében és költészetében? Hiszen baráti szíve úgyszólván életének minden órájában tele volt ennek az életnek eleven, rendkívüli emlékeivel. Ha Széchenyi tragi-