Félegyházi Hiradó, 1895 (1. évfolyam, 4-19. szám)
1895-07-14 / 4. szám
Nem vallunk szégyent félegyházi borainkkal, melyeket eddig is mint alpárit és csongrádit hoztak forgalomba. A félegyházi bor, melyet a borkereskedők előszeretettel vásárolnak össze már évek óta, kiállotta a versenyt az őszi kiállítás alkalmával is, melyen minőségileg kitűnő borokat volt szerencsénk láthatni. Ne engedjük, hogy az élelmesebb helyek elnyomjanak bennünket, hisz gyümölcskivitelünkkel is az a mostohaság történik, hogy kecskeméti czím alatt jön a nagy forgalmi piacra. Ne késsenek bortermelőink, még nem késő, bejelentéseik még elfogadtatnak és saját érdekükben tegyék meg azt, ami egyrészről nekik hasznot és a többi városi termelőknek keresett piaczot teremthet. Nagy kihatása lehet e kiállításnak borforgalmunk egész jövő alakulására, talán sokkal nagyobb, semmint képzelnek. A külföldi kereskedő is itt találja a legjobb alkalmát annak, hogy borainkkal megismerkedjék s ennek következtében egész uj, oly irányokban indulhat meg kivitelünk, melyek eddig borforgalmunk terén semminemű szerepet nem játszottak. Néhány megrendelő százakat teremthet s homokos vidékünk bortermelése nagyobb lendületet vévén, a legjobb borpiaczcvá fejlődhetik. Azért ne késsünk, törjünk utat előre borainkkal, itt a kínálkozó alkalom, hogy Félegyháza termőfolyó futásában mindenütt meredek sziklák között kering aldunai részében s e meredek sziklák összeköttetésben állanak egymással a folyó medrében elvonuló sziklák által. E „ katarakták“-nak nevezett vízalatti sziklák képezik az összekötő hidat a folyam két partján elterülő sziklafalak között, s a hajózásra nem csekély hátránynyal vannak. Az Izláz (mező), Greben (fésű) és Jucz elnevezésű katarakták kisebb sziklák s csakis a Duna sekély vízállása mellett hátráltatják a folyam habjait hasitó gőzösöket, mig a „Vaskapu“ sziklái oly magasak, hogy a legnagyobb vízállásnál is megtöri a Duna habjait s gátolja a hajózást. Volt idő, beszéli a monda, midőn a Duna sekély vize mellett a „Vaskapu" úgy kiemelkedett a fejedelmi folyó habjaiból, hogy a romániai pásztorfiu fejszével vállán a sziklákon átjárt Szerbiába a kecskéit ott legeltető lángszemü pásztorleányhoz csókot adni s csókot venni életveszélyes útja jutalmáért-S a mondának van alapja. Ha a Duna vízállása csekély, a legkisebb gőzös is csak nagy elővigyázat mellett surranhat keresztül a „Vaskapun“ s az is csak egyetlen helyen, hol a „legnagyobb magyar“ fáradhatlan buzgalmának sikerült pár méterre szétrobbantatni a sziklákat. Hajmeresztő s mégis oly szép e pontja lésére irányíthatjuk a borkereskedők köreinek figyelmét, mely mindenesetre csak vagyonosodásunkat mozdíthatja elő. Itt a tizenkettedik óra. Ne szalasszuk el a kínálkozó alkalmat, mert termelésünk ez ágának talán egy újabb s jobb jövőjét kezdhetjük meg vele. A munka nem szégyen s annak gyümölcse csak édes lehet. Mentsük meg, mikor megmenthetjük homoki boraink becsületét! Félegyháza, Julius 13. Lapunk most számában említett, a vietinális közútit érdekében Julius 9-ikére kitűzött tárgyalás eredményeként közöljük olvasóinkkal, hogy városunk polgármestere és mérnöke a kiküldött királyi főmérnökkel azon át tervezetet, melyet városunk közgyűlése még 1890. évben 137. számú határozatával ajánlott elfogadásra, tüzetes, alapos és lelkiismeretes tárgyalás alá vették s annak részbeni módosítását indokoltnak találták. A 137. sz. határozat g) és f) pontjai alatt felsorolt ,„kis szegedi“, illetve „kis mindszenti” utak nem kötnek össze szomszéd községeket, tehát ép oly kevéssé sorolhatók a viezinális utak közé, mint ahogy a félegyházi vasúti állomási út sem tartozik addig, amíg a kövezeti vámszedési jogosultság fennáll a vasutakhoz hozzájáró utak csoportjába. Félegyháza területén tehát öt útirány bír viezinális közúti jelleggel; u. m. 1-ször a félegyháza-hit „u, 2-szor a félegyházakömpöci (eselyesi), 3-szor a félegyházamindszenti, 4-szer a félegyháza-csanyi és végre 5-ször a félegyháza-nagykőrösi. Az elsőbb említett alföldi transversalis műútból a haleszi szőllők sarkairól ágazik ki, ezen műúttól északra fekvő számos tanya mellett elhaladva, legrövidebb irányban köti össze Félegyházát Halassal. A 2-ik szám alatti Félegyháza és szegedi-határbeli csengelei legelőn lévő tanyákat egymás között és a majsa-kisteleki tervhat, közút mentén lévő Kömpöcz pusztával és Félegyházával, másrészt a tervezett szentes-bajai h. érdekű vasút „Fáczányos“ elnevezést nyerő rakodóállomásával köti össze. A 3-ik félegyházi út P.Péteri és Tömörkény majorokon át Mindszentet kötné össze a legrövidebb irányban ; míg 4-ike, a csanyi út, az alföldi műútból kiágazva, a Fehértó-csárda mellett elvonulva, a szentes-bajai helyi érdekű vasúton tervezett „Tömörkény“ rakodó állomás, Zsigerhát, Ravagy és Csanyhoz tartozó részeket, magát Csanyt és a hozzá tartozó Siróhegyet, tehát csongrádvármegyei községeket is, összekötve az uj vasúti állomással. Végre a félegyháza-nagykőrösi út, mely előbb törvényhatósági jelleggel birt, mint számos tanyát érintő és 5 kilométerrel rövidebb összekötő útja és Kecskemét határán is a bevonuló törvényhatósági közút, mely Czegléd, Tapló-Szele és Jász-Berény felé folytatással bír, amennyiben nem lehetne keresztülvihető, hogy ismét a törvényhatósági közutak közé felvétessék, viezinális jelleggel leendő fentartása biztosíttassák. Tekintettel arra, hogy a félegyházanagykőrösi utak két-két rendezett tanácsú város és egy törvényhatósági város területe között több főszolgabírói járást érintenek, az 1890. évi I. t. sz. értelmében Pestvármegye alispánja van hivatva az érdekeltségi tárgyalást vezetni; továbbá mivel a félegyháza-mindszenti és csanyi utak viezinális jellege, mint olyan utaké, melyek Csongrád vármegyében folytatódnak — a félegyháza-kömpöczi pedig a törvényhatósági Szeged szoros tulajdonát képező pusztát érintvén, szintén csakis az érdekelt törvényhatóságok előzetes megállapodása és az általuk kiküldendő vegyes küldöttségi tárgyalás útján biztosítható ; ennélfogva a bizottság a fenti utak elnevezését irányviszonyaik körül- FÉLEGYHÁZI HÍRADÓ, 1895. Julius 14. az „Áldanának". Jobbra Szerbia őserdőitől fedett hegyek merednek a magasba, mig balra az Albion hegy tetején törik meg a nap sugara, megaranyozva az annak tövében diszlő „Korona - kápolna“ csillogó kupoláját. A román pásztorfiu furulyájának bús danája lehangzik a Dunára, melybe a Szerbia erdeiben legelő nyáj kolompjának hangja, mint esti haratgszó, vegyül belé, s hajmeresztő, mert a kormányos arczán aggódás tükröződik, midőn a kormánykereket két kézre fogva, sas szemeivel méri az irányt, melyen egyedül haladhat, egy méterrel jobbra vagy balra a „Vaskapu“ szikláiba ütődik a hajó, s a habok temetővé válnak, keblükbe zárva a járművet utasaival együtt. S alig veszi észre az utas e végzetes perczet, szemei nem a kormányos arczát vizsgálják, tekintete ott tévelyeg a Duna kellő közepén kiemelkedő szigeten álló Ada-Ivalén (vizivár), melynek ódon bástyái között a mosodó sugár minaretjének árnyékát visszasugározza a viz tükre. E kis város, mely a Duna közepén épült, sokszor játszott döntő szerepet a magyar-török történelemben. Még egy pillantást vetünk „Ada- Kaléra“ s hajónk átsiklik a „Vaskapun" s teljes erővel hasítva a folyamot, nyílsebesen siet le a végtelen tenger felé. A milliomos bankár. (Elbeszélés.) Irta: Radinovich Ida. A fővárosi vigadó táncttermei csillárok milliárdjaitól vakító fényben úsznak. Piros bársony pamlagok szolgálnak majd üléssel a ropogós csárdástól kifárasztott szép hölgyeknek. Délszaki növények és nagy velenczei tükrök díszlenek minden egyes fülkében. A fess tüzér- és huszártisztek nem kíméltek sem költséget, sem fáradságot, hogy báljukat a legfényesebbek egyikének nyilvánítsák a lapok. * Elérkezett a várva várt nap. A tánczterem zsúfolásig megtelt a sok, mennyből leszállt angyalokhoz hasonló szép hölgyekkel. A fess tüzér- és huszártisztek tánczrendet és élő virágcsokrokat hordanak körül az érkezett szép hölgyeknek, nagy ezüst tábclán. Hirtelen rázendített a világhírű Radios zenekara egy ropogós csárdásra, s megkezdődött a táncz. Ifjú pár siklik tova a parkírozott sima termen. A hölgy, kinek rózsaszín selyem ruha födte bájos alakját, alabástrom fehérségű vállai és karjai meztelenen voltak hagyva. Pipacs, búzavirág, mezei virágok ékesítik hullámzó keblét. Rizsporos hajától körített vénusi szépségű fejét az ifjú vállára hajta. A férfi fekete frakkot viselt. Fehér selyem nyakkendő emelte olaj barna arczának szépségét. Gyémántköves arany