Félegyházi Hiradó, 1899 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
V. évfolyam. Közművelődési. Előfizetési árak: Egy évre . . . 4 irt ! Negyed évre . . . frt ! Fél évre. . . 2 „ 1 Egy szám éra 8 kr. • A kéziratok a szerkesztőségbe küldendők. T&a Kéziratokat nem adunk vissza Első szára Férenyháza. 1899. január 1-én. társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik mi mién ratutrnap rigydl. Bitéi ítéletek soronkint I frt. Árvereti hirdet mény 2 frt 50 kr. Nyisttér soronként 50 kr. Hirdetéseket és reclamokat lapunk részére felvesz az „Általános Tudósító“ Budapesten, VII. Erzsébet.körut 14. A hirdetéseket, előfizetéseket, reclamatiokat a kiadóhivatalba (Feuer Lajos-féla ház) kérjük küldeni. Gondolatok. Uj estendő! Patvarba uj . Mindössze csak fejelés, Úgy toldotta régi ronzból Össze a gondviselés. (Arany) Sokat tépelődtem, mit írjak újévre? Megírtam talán a történetből, hogy az öreg Dionysius tévedt, nem jól számította az időt, Krisztus óta már 2000 év is eltelt s mi mégis csak az 1899. évbe léptünk a mai nappal. Ha hivalkodni tudnánk, arról is meg lehetne emlékezni, hogy e lap a mai számmal az V. évfolyamot kezdi. Belefoglalhatnék e sorokba előfizetési felhívást, fizetési felszólítást, ilyenekre nincs szükség. Szerkesztőségünk buzgó törekvését olvasó közönségünk méltányolja, el nem csépelt, újabb dolgokról illene az újévhez írnom, egy közhasznú indítványnyal lépnék elő, de Aranynak arany szavai, Küleseynek vanitatum vanitás versében lerakott eszméi erősen kisértenek, hiába hisz: „Mikép széles e világon Minden épül hitványságon ! . .. Pára minden pompa sok! Egy ezred egy buborék!“ Vagy talán az új eszmék helyett a régieken évődjünk, a gravamenek sorozatából vegyük elő azt, amelyik legjobban fáj? Dificile est satiram non serbere, de ma mégis tartózkodjunk. Eszembe jutott Sylvester számadása, amint ez tegnap és ma minden gazdaságban s vállalatban megtörténik. Ha a sajtó a közéletet napról-napra követni tartozik, úgy ez a legalkalmasabb téma. Egy rövid számadás, saját Capitóliumunk köri, a városi közélet megnyilukásairól. A mi kö. Aparlamentünkbe hét éve. város gazdag közönsége jutott túlsúlyra, belőle alakult a többség. Képviseletünk újabb intézkedéseiben, várható volna, hogy a gazda osztály eminens, szembe szökő érdekei érvényesüljenek. A város semmivel sem költött többet a lefolyt évben állattenyésztési czélokra, mint azelőtt. A ménlovak csak annyiba kerültek, mint azelőtt; az utcza kövezések talán inkább a kereskedő osztálynak állnak érdekében, mint a gazdáknak. A dülőutak kiigazítása és tenyész állatok beszerzése felső rendeletre történvén, ezekben tehát senki se lássa, senki ne keresse a gazdaosztály túlhajtott érdekeit! Eddig tehát még nem tanulta el a többség a megelőző 48-asok azon hibáját, hogy a saját osztály érdekeit előtérbe tolták. A terhes pótadó kevés százalékkal apadt meg csupán, mert a fokozott kiadások mind nagyobb és több pénzt igényelnek. Olyanforma ez a pótadó, mint a gumi. Ha egyszer megnőtt, ha kinyúlt, nem lesz az már rövidebb, kevesebb, ha csak el nem vágunk belőle, ha csak közéletünk valamelyik szükségletét teljesen el Sylvester este, hullatja a fa az Útra a zúzmarát. Temetjük az évet, Jió a gyászkiséret S a szét játszik hozzá jfa/otti orgonát. Telkemet a vágyók Sajkáján ringatom jytessze végtelenbe’ . . 3 Te hallgat egyszerre egy gyönge koppanás dfatszik az ablakon. Kinézek a sötétéma éjszakába. az utcza oly kihalt. Ki tudja, hogy ki volt? Tatán az elszálló idő szárnycsapása. Száll az idő, elszáll, reépül fecskeszárnyon, allig veszed észre. Csak az őszhöz érve Látod, hogy sárga tömböt ismét a fákon. Így hervad az étel. Így hullnak a vágyak, De most az éjjelen Tíz angyal megjelent S varázsütésére is remény feltámad. fflett gazdag az ember. Tegyen bármily szegény de a hite elveszett ,és nincsen szeretet Szivében; még maradt egy kincse a remény. Madarassy László: A mesgye. ..Nagy Mihály! mondja el az esetet legjobb lelkiismerete szerint." „Magam is azt akarom, tekintetes bíró úr. Azért jöttem ide a magam akaratjából. Hát úgy volt, kérem alásan, hogy én meg a Gorgó János komám már legény sorunkban kenyeres pajtások voltunk. Együtt szolgáltunk, együtt jártunk részbe s mikor mind a ketten megházasodtunk együtt tartottuk meg a lakodalmunkat is. Már akkor volt egy kis pénzecskénk. Él- eljárogattunk a vásárokra, disznóval, marhával kupeczkodtunk. Jól is imádkoztunk a jó Istenhez, mert megsegített bennünket: 8—10 év múlva 5—6 ezer forintocskáért, egyikünk se ment a szomszédba. Ez alatt mindig közös kereseten voltunk. Anynyira bíztunk egymásban, hogy még a testvér sem bízhat jobban a testvérben ; az alatt a tíz év alatt még annyi szemrehányó szó sem jött ki a számon, hogy „ejnye!" Ha az ő feleségének gyermeke született, hát mi, ha pedig az én feleségemnek, akkor ők tartották a keresztvízre. „A dologra, a dologra!“ szól a bíró. Mindjárt rátérek, kérem alásan. Tetszik tudni, hogy a magyar ember a földet szereti legjobban, mert hát az az igazi örök. Mi is vettünk közösen egy tag földet. Bárcsak ne vettünk volna! A mérnökkel hasítottuk ki a mesgyét köztünk, bele is nyugodtunk mind a ketten s jó barátságban éltünk ezután is. Hanem egyszer úgy vettem észre, hogy a mesgye közöttünk nem egyenes, hanem az én földembe hasonlik. Én nem tudom, hogy mi az, ami olyan nagyon húzza a földhöz az embert; az-e, hogy porból lett és azzá lesz, vagy más, de annyi bizonyos, hogy semmiért sem tud úgy fölindulni az ember mint a földjéért. Nekem is valami méregféle futotta el az egész testemet. Azelőtt kupeczkodásomban soha sem éreztem ilyent a koma iránt. Kapható Félegyházán a következő raktárokban : Bleier és Füredi, Borbényi Gyula, Feuer Mihály, lasz testvérek és Perényi Károlynál. Aki egészségére vigyáz, igyék FerenczJózsef, amelyet 20 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedit tiszteltetett meg a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel. A keserüvizet Ferencz József keserüvizet mindenütt árusítják.