Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1994-07-15 / 14. szám
1994. július 15. ÍIVÁR ’94 MÁR’94 ’94 Magyarország, vagy nem ?! Az elmúlt napokban barátom invitálására Hévízre utaztunk, örültem a meghívásnak arra gondolva, hogy visszaidézzük feleségemmel a régi emlékeket. Már az első benyomás valahogy mást sejtetett, mert az üzletek, üdülők fel- írásai magyar helyett sokszor kimondhatatlan nevekre változtak. A szakszervezetek által épített üdülők árai már nem az egyszerű halandók zsebéhez vannak igazítva, hanem a nyugatiak fizetéséhez. Magyar szót hébehóba hallottunk. Ha valami vásárolni valónk akadt, a pénztáros nem is magyarul mondta az árát, csak mikor tudomására hoztam, hogy ismerem a magyar nyelvet is. Kíváncsi voltam, mibe kerül egy fényes üdülőben eltöltött éjszaka. Kár volt. Azóta sem tudok nyugalmat találni, egy szoba tizenegyezer forint és ehhez még egy reggeli is jár. Tudom, hogy ha valakinek ezt elmondom azt a választ kapom, nem muszáj oda menni. Igen ám, de nem fér a fejembe, hogy nem a mi kis jövedelmünkhöz vannak az árak kialakítva és ki bírja ezt megfizetni. Csak azt kérdezi sok egyszerű hasonló, miért nem kap olcsó szállást és étkezést a kisjövedelmű ember vagy egyszerűen mondjanak le a családok arról, hogy egy-két hétre eljussanak valahová. Össze kellene hasonlítani a nyugati jövedelmeket és a hazait és úgy gondolkodni, vagy egy-két olyan üdülőt fenntartani amit a hétköznapi ember is meg tud fizetni. Tudvalevő, hogy ezek az üdülők a szakszervezeti díjakból lettek felépítve, hiába festenek rá bármilyen feliratot. Az fáj a legjobban, hogy lassan oda jutunk, hogy szégyelni kell magyarságunkat és az az áru amit idehaza készítettek, csak úgy kerül forgalomba, ha kitalálunk neki valami kimondhatatlan nevet. Szeretném, ha kicsi országunk megmaradna magyarnak. Héjjas István Egy családi nyaralásra az alsóneműnk is rámehet... Hetente egyszer... Egy meglehetősen felháborodott lakó a Petőfi-lakótelepről azzal kereste fel szerkesztőségünket, hogy egy szobrot ledöntöttek, a park elhanyagolt, a fű kiszárad, a fák szenvednek a szárazságtól. A szépen megépített sétány mellett nincsenek padok és a szeméttartók is hiányoznak. Első nekibuzdulásban fényképezőgéppel siettem a helyszínre, nehogy idő előtt valaki felállítsa a több tonnás szobrot, ám szerencsére a ledöntésről szóló hír csak vaklárma volt. A környék lakói megjegyezték, hogy nem lenne meglepő, hiszen néha 10—12 gyerek is csüng a nagyobb szobrokon, de azok derekasan állják a rohamot. A többi észrevétel viszont igaz és a kánikulában száradó fű és a lankadó lombú fák láttán jogos is. A Városfenntartó és Költségvetési Szervezet igazgatóját Tóth Istvánt kerestem fel ezután, aki elmondotta, hogy a szobrokat olyan csapokkal rögzítették az alapba, melyeket lehetetlen ilyen módon feldönteni. Szerencsére. A szárazság miatt az egész városban szenvednek a növények ám az itteni fákat hetente egyszer, locsolóautó segítségével meg szokták locsolni. A füvet vízcsap hiányában egyelőre még nem tudják rendszeresen öntözni. Az önkormányzat terveiben szerepel a park további fejlesztése, melyben a környezetnek megfelelő pihenőpadok és szemétgyűjtők elhelyezésére is gondoltak. Őszszel újabb növényekkel, fákkal gyarapítják a zöldövezetet. A jogos észrevételeket elismerve Tóth Istvánnak az lenne a kérése, hogy majd az újonnan ültetett fákat ne engedjék kitördelni, rongálni, s a lakótelep végén ne engedjék lerakni azt a sok-sok szemetet, köztük a bűzt és betegségeket terjesztő állati tetemeket, hiszen van erre kijelölt terület is, ahonnan tonnaszámra szállítják el az üzem dolgozói a szemetet. Az illegális szemétlerakó helyekről elszállítani, súlyos többletköltséget jelent a városnak, összefogással mindez elkerülhető lenne. Kép és szöveg: Némedi László Ha a szárazságban kiég a fű, az eddigi befektetés és munka is kárbavész. Akkor már nemcsak a fű ég... Filegyházi Közlöny EZ IS mÁR javában tart az aratás. Ma már ritkán látni olyan területet, ahol egyszerre arat 5-6 kombájn, hiszen a kárpótlás során szinte eltűntek a beláthatatlan nagy táblák. Az új földtulajdonosok pedig kisebb, szétszórt táblákon vetettek gabonát, melyet kaszával már bizony alig-alig arat valaki, képtelenek gépeket bérelni. A volt tsz-ek utódai, így a Zöldmezőből alakult MAJORCOOP Kft is már csak bérelt földön gazdálkodik. Lőrincz Sándor, a kft vezetője elmondta, hogy jelenleg 3000 hektár bérelt földön gazdálkodnak és ebből 1212 hektáron vetettek őszibúzát, melynek aratását július 1-től folyamatosan végzik. A tulajdonosoknak haszonbérleti díjként aranykoronánként 20 kg búzát, vagy az ellenértékét fizetik. Véleménye szerint a 35— 40 mázsás átlag jó közepes termésnek számít. Jó volt a tavaszi árpa és a zöldborsó termése is, mely utóbbi hektáronként 30 mázsát adott. A napokban hullott csapadék sokat segített a 200 hektár kukorica és a 650 hektár napraforgó fejlődésének is, de a mélyebben gyökerező 480 hektár lucerna is meghálálja. A MAJORCOOP Kft a bérlemény díjat terményben július 20-tól, pénzben pedig októberben fizet. A KFT jelenleg önállóan 80 fővel működik, s a meglévő géppark és a műszaki gárda lehetővé teszi a jó gazdálkodást, így kisebb mértékben ugyan, de bérmunkát is tudnak vállalni (szántás, vetés, aratás stb.). A kezdeti nehézségeken szerencsésen túljutottak, munkájuk van, ami lehetővé teszi a további fennmaradást. Jelenleg a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola 200 hektár földjét és a Városföldi Állami Gazdaság félegyházi kerületének földjein is ők végzik el a mezőgazdasági munkálatokat. A 7 CLAAS Dominátor az eső ellenére is folyamatosan végzi az aratást, így várhatóan mindenki megelégedésére, időben betakarítják majd a kenyérgabonát. N. L. „Add „Szomjas a föld és szárazak a fák, add már Uram az esőt”. — énekelte egykor Kovács Kati a népszerű slágerében. Dala 94 nyarán ismét nagyon aktuális gondolatokat közvetít a Duna—Tisza közén, hisz tikkasztó hőség vette birtokba ezen vidék jórészét. Talán ezért is emeli imára kezeit a Kalmár Kápolna előtti parkban a múlt század végén készített öntöttvas szökőkút tetejét díszítő angyal. Mindenesetre reménykedjünk. Úgy tűnik a fohász legalább is részben meghallgatásra talált. Az angyaloskúti oroszlánok szájából július első hetében esetenként folydogált a víz, s ezt követően Félegyháza környékén — régen hallott dörgés, égzengés kíséretében — megnyíltak az ég csatornái is, s jótékony hatású esőt bocsátottak le a szomjazó földre. Kedvezőtlenebb helyzetben van a városháza előtti park úgynevezett „békás szökőkútja”, melyet Kovács Ferenc félegyházi születésű Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása díszít. A „békás” jelzőt a népnyelv akasztotta rá, hisz évekkel ezelőtt medencéjében teknősbékák lubickoltak nyaranta, az apró gyermekek nagy örömére. Ma már ez is csak emlék, mint a kiadós nyári záporok, zivatarok. Úgy tűnik nincs más, mint Kovács Katival együtt „fohászkodjunk”. ... „add már Uram az esőt” Reménykedjünk, hogy nem jön ismét tartós szárazság és elkészülnek a szökőkutak tartályai, vízforgató rendszerei. Így nemcsak esetenként működnek szép szökőkútjaink. Kép és szöveg: N. Gy. már Uram az esőt!” A diszkót vízszintje évek óta jóval a teknősbéka alja alatt... 5. oldal Hol nyaral(t) az idén? A forró júliusi nyár aktualitása adta a címben feltett egyszerű és veszélymentes kérdést, melyre a félegyházi polgároktól vártuk a választ, ők mondták: K Ónodiné Grohóczki Rozália (alkalmazott egy ipari vállalatnál): Nem nyaraltunk még, csak ezután szeretnénk, de szerény keretek között. Nyolc évi házasság után — két kisgyermekkel — csak most nyílik lehetőség először a család számára, hogy remélhetőleg el tudunk menni nyaralni. Éppen tegnap voltunk kint Tőserdőben. Pénztárcánk eléggé behatárolt kereteihez képest a sátor vagy a faház lenne az elfogadható. Sajnos,„házat sehol nem tudtunk bérelni Tőserdő és Laki-elek környékén. Már egész nyárra foglaltak. Szobát még lehetne kapni, viszont ez éjszakánként 2—3 ezer forintba kerülne. Ennek ismeretében azt beszéltük a férjemmel, ha 20—30 ezer forintot kell fordítani csak a szállásra, akkor annyiból esetleg távolabbra is elutazhatunk vagy egy sátrat is vehetünk, s ezek előnyösebbnek tűnnek. Szóval még ezután döntünk. — Nemcsok László (hírlapárus): Sajnos, nincs pénzem arra, hogy elmenjek nyaralni. Nagyon kevés a fizetés, a megélhetésre is alig elég. Szóval a nyarat is itthon töltöm. — Gácsi Sándorné (nyugdíjas): Nyugdíjasok vagyunk a férjemmel. Évek óta nem tudtunk eljutni sehová. Azelőtt még dolgoztunk, elég sűrűn elmentünk nyaralni. Legtöbbször a vállalati üdülőbe, a Balatonra, amit kedvezményes áron biztosítottak a dolgozóknak. Sajnos, ezek az idők elmúltak. Sokszor még a gyógyszerek kiváltása is gondot okoz — olyan méregdrágák — üdülésre nem futja a kisnyugdíjból. Pedig, mi idősebbek is szívesen elmennénk nyaralni. Egy kisvendéglő tulajdonosa szűkszavúan és szerényen elzárkózott a nyilatkozás lehetőségétől. — Vidács Gyula (a Centrum Áruház igazgatója): A családdal, gyerekekkel, baráti körrel fogunk nyaralni. Az úticél Olaszország. Mintegy másfél hetet töltünk ott el. Firenze, Velence, Rimini környékét szeretnénk némileg megismerni. Sátorban, kempingben szállásoljuk el magunkat. A cél csak félig szolgálja a tényleges pihenést, ez mellett városnézések, ismeretszerzések, a kulturális értékek megtekintése teszi ki a programunk másik felét. De úgy gondolom, ez a fajta aktív pihenés is kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget biztosít az egész évi munka után. Jó alkalom a család, a barátok együttlételére. Egyébként több éve nem voltunk a családdal külföldön, így most fokozott a készülődés az utazásra. — Horváth János (MÁV alkalmazott): Pénzhiány végett nem nyaralok sehol. Esetleg a családdal, a fiammal együtt elutazunk vidékre az édesanyámhoz és ott eltöltünk néhány napot. — Egy vállalkozó (üzlettulajdonos), aki szintén csak név nélkül vállalta a nyilakozást. Több oldalú üzleti tevékenységet is folytatunk a feleségemmel, mi nem tudunk elmenni 2—3 hétre szabadságra. Csak hétvégeken tudunk elutazni pihenni kicsit, akkor is közeli helyre, pl. Békésszentandrásra a Körös mellé, hisz az üzletet folyamatosan ellenőrizni kell, különben nem megy tökéletesen. — Horváth József (gépészmérnök és gazdasági mérnök, számítástechnikai vezető egy fémipari vállalatnál): Miskolctapolcán töltünk el egy hetet a családdal a vállalat üdülőjében, amit kedvezményesen vehetünk igénybe. Esetleg Csongrádra, a Körös-torokba még átmegyünk néhányszor fürdeni és itt van még a félegyházi strand is mint lehetőség. Nagy György