Félegyházi Közlöny, 1994 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1994-07-15 / 14. szám

1994. július 15. Í­IVÁR ’94 M­ÁR’94 ’94 Magyarország, vagy nem ?! Az elmúlt napokban ba­rátom invitálására Hévízre utaztunk, örültem a meg­hívásnak arra gondolva, hogy visszaidézzük felesé­gemmel a régi emlékeket. Már az első benyomás valahogy mást sejtetett, mert az üzletek, üdülők fel-­ írásai magyar helyett sok­szor kimondhatatlan ne­vekre változtak. A szakszervezetek által épített üdülők árai már nem az egyszerű halandók zsebéhez vannak igazítva, hanem a nyugatiak fizeté­­séhez. Magyar szót hébe­­hóba hallottunk. Ha vala­mi vásárolni valónk akadt, a pénztáros nem is magya­rul mondta az árát, csak mikor tudomására hoztam, hogy ismerem a magyar nyelvet is. Kíváncsi voltam, mibe kerül egy fényes üdülőben eltöltött éjszaka. Kár volt. Azóta sem tudok nyugal­mat találni, egy szoba ti­zenegyezer forint és ehhez még egy reggeli is jár. Tu­dom, hogy ha valakinek ezt elmondom azt a választ kapom, nem muszáj oda menni. Igen ám, de nem fér a fejembe, hogy nem a mi kis jövedelmünkhöz vannak az árak kialakítva és ki bírja ezt megfizetni. Csak azt kérdezi sok egy­szerű hasonló, miért nem kap olcsó szállást és étke­zést a kisjövedelmű ember vagy egyszerűen mondja­nak le a családok arról, hogy egy-két hétre eljussa­nak valahová. Össze kelle­ne hasonlítani a nyugati jövedelmeket és a hazait és úgy gondolkodni, vagy egy-két olyan üdülőt fenn­tartani amit a hétköznapi ember is meg tud fizetni. Tudvalevő, hogy ezek az üdülők a szakszervezeti dí­jakból lettek felépítve, hiá­ba festenek rá bármilyen feliratot. Az fáj a legjobban, hogy lassan oda jutunk, hogy szégyelni kell magyarsá­gunkat és az az áru amit idehaza készítettek, csak úgy kerül forgalomba, ha kitalálunk neki valami ki­mondhatatlan nevet. Szeretném, ha kicsi or­szágunk megmaradna ma­gyarnak. Héjjas István Egy családi nyaralásra az alsóneműnk is rámehet... Hetente egyszer... Egy meglehetősen felháborodott lakó a Petőfi-lakó­­telepről azzal kereste fel szerkesztőségünket, hogy egy szobrot ledöntöttek, a park elhanyagolt, a fű kiszárad, a fák szenvednek a szárazságtól. A szépen megépített sétány mellett nincsenek padok és a szeméttartók is hiányoznak. Első nekibuzdulásban fényképezőgéppel siettem a helyszínre, nehogy idő előtt valaki felállítsa a több ton­nás szobrot, ám szerencsére a ledöntésről szóló hír csak vaklárma volt. A környék lakói megjegyezték, hogy nem lenne meglepő, hiszen néha 10—12 gyerek is csüng a nagyobb szobrokon, de azok derekasan állják a rohamot. A többi észrevétel viszont igaz és a kánikulában szá­radó fű és a lankadó lombú fák láttán jogos is. A Városfenntartó és Költségvetési Szervezet igazgató­ját Tóth Istvánt kerestem fel ezután, aki elmondotta, hogy a szobrokat olyan csapokkal rögzítették az alapba, melyeket lehetetlen ilyen módon feldönteni. Szerencsére. A szárazság miatt az egész városban szenvednek a növények ám az itteni fákat hetente egyszer, locsoló­autó segítségével meg szokták locsolni. A füvet vízcsap hiányában egyelőre még nem tud­ják rendszeresen öntözni. Az önkormányzat terveiben szerepel a park további fejlesztése, melyben a környezetnek megfelelő pihenő­padok és szemétgyűjtők elhelyezésére is gondoltak. Ősz­­szel újabb növényekkel, fákkal gyarapítják a zöldöve­zetet. A jogos észrevételeket elismerve Tóth Istvánnak az lenne a kérése, hogy majd az újonnan ültetett fákat ne engedjék kitördelni, rongálni, s a lakótelep végén ne engedjék lerakni azt a sok-sok szemetet, köztük a bűzt és betegségeket terjesztő állati tetemeket, hiszen van erre kijelölt terület is, ahonnan tonnaszámra szállítják el az üzem dolgozói a szemetet. Az illegális szemétlerakó helyekről elszállítani, súlyos többletköltséget jelent a városnak, összefogással mind­ez elkerülhető lenne. Kép és szöveg: Némedi László Ha a szárazságban kiég a fű, az eddigi befektetés és munka is kárbavész. Akkor már nemcsak a fű ég... Filegyházi Közlöny EZ IS mÁR javában tart az aratás. Ma már ritkán látni olyan területet, ahol egyszerre arat 5-6 kombájn, hiszen a kárpótlás során szinte el­tűntek a beláthatatlan nagy táblák. Az új földtulajdonosok pedig kisebb, szétszórt táb­lákon vetettek gabonát, melyet kaszával már bi­zony alig-alig arat valaki, képtelenek gépeket bérelni. A volt tsz-ek utódai, így a Zöldmezőből alakult MA­­JORCOOP Kft is már csak bérelt földön gazdálkodik. Lőrincz Sándor, a kft ve­zetője elmondta, hogy je­lenleg 3000 hektár bérelt földön gazdálkodnak és eb­ből 1212 hektáron vetettek őszibúzát, melynek aratá­sát július 1-től folyamato­san végzik. A tulajdono­soknak haszonbérleti díj­ként aranykoronánként 20 kg búzát, vagy az ellenér­tékét fizetik. Véleménye szerint a 35— 40 mázsás átlag jó közepes termésnek számít. Jó volt a tavaszi árpa és a zöldborsó termése is, mely utóbbi hektáronként 30 má­zsát adott. A napokban hullott csa­padék sokat segített a 200 hektár kukorica és a 650 hektár napraforgó fejlődé­sének is, de a mélyebben gyökerező 480 hektár lucer­­na is meghálálja. A MAJORCOOP Kft a bérlemény díj­at terményben július 20-tól, pénzben pedig o­któberben fizet. A KFT jelenleg önállóan 80 fővel működik, s a meglévő géppark és a mű­szaki gárda lehetővé teszi a jó gazdálkodást, így ki­sebb mértékben ugyan, de bérmunkát is tudnak vál­lalni (szántás, vetés, aratás stb.). A kezdeti nehézségeken szerencsésen túljutottak, munkájuk van, ami lehe­tővé teszi a további fenn­maradást. Jelenleg a Mezőgazda­­sági Szakmunkásképző és Szakközépiskola 200 hektár földjét és a Városföldi Ál­lami Gazdaság félegyházi kerületének földjein is ők végzik el a mezőgazdasági munkálatokat. A 7 CLAAS Dominátor az eső ellenére is folyama­tosan végzi az aratást, így várhatóan mindenki meg­elégedésére, időben betaka­rítják majd a kenyérgabo­nát. N. L. „Add „Szomjas a föld és szá­­razak a fák, add már Uram az esőt”. — énekelte egy­kor Kovács Kati a népsze­rű slágerében. Dala 94 nya­rán ismét nagyon aktuális gondolatokat közvetít a Du­na—Tisza közén, hisz tik­kasztó hőség vette birtokba ezen vidék jórészét. Talán ezért is emeli imá­ra kezeit a Kalmár Kápol­na előtti parkban a múlt század végén készített ön­töttvas szökőkút tetejét dí­szítő angyal. Mindenesetre reménykedjünk. Úgy tűnik a fohász legalább is rész­ben meghallgatásra talált. Az angyaloskúti oroszlánok szájából július első hetében esetenként folydogált a víz, s ezt követően Félegyháza környékén — régen hallott dörgés, égzengés kíséreté­ben — megnyíltak az ég csatornái is, s jótékony hatású esőt bocsátottak le a szomjazó földre. Kedvezőtlenebb helyzet­­ben van a városháza előtti park úgynevezett „békás szökőkút­ja”, melyet Kovács Ferenc félegyházi születésű Munkácsy-díjas szobrász­­művész alkotása díszít. A „békás” jelzőt a nép­nyelv akasztotta rá, hisz évekkel ezelőtt medencéjé­ben teknősbékák lubickol­tak nyaranta, az apró gyer­mekek nagy örömére. Ma már ez is csak emlék, mint a kiadós nyári záporok, zi­vatarok. Úgy tűnik nincs más, mint Kovács Katival együtt „fohászkodjunk”. ... „add már Uram az esőt” Reménykedjünk, hogy nem jön ismét tartós szárazság és elkészülnek a szökőkutak tartályai, víz­forgató rendszerei. Így nemcsak esetenként mű­­ködnek szép szökőkútjaink. Kép és szöveg: N. Gy. már Uram az esőt!” A diszkót vízszintje évek óta jóval a teknősbéka alja alatt... 5. oldal Hol nyaral(t) az idén? A forró júliusi nyár aktualitása adta a címben fel­tett egyszerű és veszélymentes kérdést, melyre a fél­egyházi polgároktól vártuk a választ, ők mondták: K Ónodiné Grohóczki Rozália (alkalmazott egy ipari vállalatnál): Nem nyaraltunk még, csak ezután szeret­nénk, de szerény keretek között. Nyolc évi házasság után — két kisgyermekkel — csak most nyílik lehető­ség először a család számára, hogy remélhetőleg el tu­dunk menni nyaralni. Éppen tegnap voltunk kint Tős­­erdőben. Pénztárcánk eléggé behatárolt kereteihez ké­pest a sátor vagy a faház lenne az elfogadható. Sajnos,­­„házat sehol nem tudtunk bérelni Tőserdő és Laki­­-elek környékén. Már egész nyárra foglaltak. Szobát még lehetne kapni, viszont ez éjszakánként 2—3 ezer forintba kerülne. Ennek ismeretében azt beszéltük a fér­jemmel, ha 20—30 ezer forintot kell fordítani csak a szállásra, akkor annyiból esetleg távolabbra is elutaz­hatunk vagy egy sátrat is vehetünk, s ezek előnyösebb­nek tűnnek. Szóval még ezután döntünk. — Nemcsok László (hírlapárus): Sajnos, nincs pén­zem arra, hogy elmenjek nyaralni. Nagyon kevés a fi­zetés, a megélhetésre is alig elég. Szóval a nyarat is itthon töltöm. — Gácsi Sándorné (nyugdíjas): Nyugdíjasok vagyunk a férjemmel. Évek óta nem tudtunk eljutni sehová. Azelőtt még dolgoztunk, elég sűrűn elmentünk nyaral­ni. Legtöbbször a vállalati üdülőbe, a Balatonra, amit kedvezményes áron biztosítottak a dolgozóknak. Sajnos, ezek az idők elmúltak. Sokszor még a gyógyszerek ki­váltása is gondot okoz — olyan méregdrágák — üdülés­re nem futja a kisnyugdíjból. Pedig, mi idősebbek is szívesen elmennénk nyaralni. Egy kisvendéglő tulajdonosa szűkszavúan és szeré­nyen elzárkózott a nyilatkozás lehetőségétől. — Vidács Gyula (a Centrum Áruház igazgatója): A családdal, gyerekekkel, baráti körrel fogunk nyaralni. Az úticél Olaszország. Mintegy másfél hetet töltünk ott el. Firenze, Velence, Rimini környékét szeretnénk né­mileg megismerni. Sátorban, kempingben szállásoljuk el magunkat. A cél csak félig szolgálja a tényleges pihe­nést, ez mellett városnézések, ismeretszerzések, a kul­turális értékek megtekintése teszi ki a programunk másik felét. De úgy gondolom, ez a fajta aktív pihenés is kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget biztosít az egész évi munka után. Jó alkalom a család, a barátok együttlételére. Egyébként több éve nem voltunk a csa­láddal külföldön, így most fokozott a készülődés az uta­zásra. — Horváth János (MÁV alkalmazott): Pénzhiány vé­gett nem nyaralok sehol. Esetleg a családdal, a fiam­mal együtt elutazunk vidékre az édesanyámhoz és ott eltöltünk néhány napot. — Egy vállalkozó (üzlettulajdonos), aki szintén csak név nélkül vállalta a nyilakozást. Több oldalú üzleti tevékenységet is folytatunk a feleségemmel, mi nem tu­dunk elmenni 2—3 hétre szabadságra. Csak hétvégeken tudunk elutazni pihenni kicsit, akkor is közeli helyre, pl. Békésszentandrásra a Körös mellé, hisz az üzletet folyamatosan ellenőrizni kell, különben nem megy tö­kéletesen. — Horváth József (gépészmérnök és gazdasági mér­nök, számítástechnikai vezető egy fémipari vállalatnál): Miskolctapolcán töltünk el egy hetet a családdal a vál­lalat üdülőjében, amit kedvezményesen vehetünk igény­be. Esetleg Csongrádra, a Körös-torokba még átme­gyünk néhányszor fürdeni és itt van még a félegyházi strand is mint lehetőség. Nagy György

Next