Félegyházi Közlöny, 1995 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1995-11-17 / 23. szám

Idén is lesz Karácsonyi Koncert Eredmények és tervek a Városi Zeneiskolában Már korábban megírtuk, hogy szeptemberben új igazgatóval kezdődött az idei tanév a Városi Zene­iskolában. Jankovszki Ferenc igaz­gató elmondta, hogy 264 növendék iratkozott be, akiket 17 szaktanár segít­ségével oktatnak a zongora, vonóshangszerek, fafúvó­sok, rézfúvósok és az ütő­hangszereken való játékra. Harmadik éve működik az ütőtanszak, ahol a teljes ütőparkot, így a timpanit és a dallamhangszereket is tanítanak már. Csíkvári Zoltán az első közülük, aki Szegeden a Lisz Ferenc Konzervatóri­um első évfolyamára nyert felvételt az ütőhangszeres növendékek sorába. Örven­detes, hogy ugyanitt Bíbok Róbert és Szalai Krisztián harsonás, szintén felvételt nyert. Sikeres konzervatóriumi vizsgát tett Szegeden Pa­­latinusz Ferenc és Keserű Péter, akik felvételt nyertek Debrecenbe, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, a kürt tanszakra. Október 12-én, már az ottani fú­vószenekarral, éppen Kis­kunfélegyházán szerepeltek nagy sikerrel. Hudák János trombitás és Benedek Péter harsonás pedig a konzervatóriumi si­keres vizsgák után, Szege­den nyertek felvételt a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskolára. Az iskola tanulója Tóth Ákos, az országos klari­nétversenyen a legjobb 4 közé jutott a 3. korcso­portban. A fúvósok után feltét­lenül ki kell emelni a zon­goraoktatás sikerének szá­mító eredményeket is. Se­res József zenetanár nö­vendékei közül Rácz Barbara első, Vidéki Krisz­tina pedig második lett az országos korcsoportos zon­goraversenyen. Azóta már két alkalommal kaptak meghívást a Zeneakadémi­ára, ahol kitűnően szere­peltek, a világhírű művész­tanárok előtt. Ennek ered­ményeként Vidéki Kriszti­na meghívást kapott Rómába, egy olasz-magyar zenei versenyre, ahol kor­csoportjában bizonyíthatja tehetségét. Szerencsére vele utazhat tanára is, amit a segítőkész szponzoroknak ezúton köszönünk meg. A szép eredmények után gazdag zenei programról számolt be Jankovszki Fe­renc. Az eddigi 3 helyett, az új tanévben, 8 növendék­­hangversenyt tartanak, melynek lényege az, hogy minél több növendék kap­jon szereplési lehetőséget. Tervezik, hogy minden al­kalommal meghívnak egy­­egy magasabb szinten tanuló növendéket is, így figyelemmel kísérhetik fej­lődésüket. Ezek a hang­versenyek ingyenesek, és minden érdeklődőt szere­tettel várnak. Az idei 3. növendék-hangversenyt de­cember 4-én tartják a Ze­neiskola nagytermében. Szeretnék beindítani új­ra, a korábban sikeres Fil­harmóniai hangversenyek sorozatát, ahol világhírű művészek fellépésére szá­mítanak. A kamaracsoportokat to­vább bővítik. Szerveznek klarinétegyüttest, népzenei csoportot, régi zenét (blokkfotén) játszó furulya együttest és természetesen kamarakórust a növendé­kek köréből. Megkezdődött a szaxofon oktatása is. Az Ifjúsági Fúvósze­nekar december 21-22-én ismét a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szak­­középiskolában tartja a ha­gyományos Karácsonyi Koncertjét, a majorettekkel közösen. Dédelgetett terveik kö­zött szerepel egy CD-le­­mez megjelentetése, az eddig betanult és sikerre vitt művekből. Január végén a félévi vizsgákat nyilvános hang­versenyek keretében tartják meg, természetesen tansza­konként­ külön-külön. Némedi László Interjú Moldova György íróval - Kedves Moldova úr, most, hogy itt van Kis­kunfélegyházán, válaszolna néhány kérdésünkre? - Figyelj már Imre, több évtizede ismerjük egymást, a régi barátság alapján in­kább tegeződjünk, mint máskor. Természetesen szí­vesen állok a kérdések elé. - Jó, akkor Gyuri elő­ször, ha magadról monda­nál pár szót. - Hatvanegy éves múl­tam, Budapesten Kőbányán születtem, éltem, mint a többi pesti srác, középis­kola után a Színház és Filmművészeti Főiskolára jelentkeztem,­­ no nem színésznek, annak nem va­gyok szép­­, dramaturgia szakja. Dramaturg tanárom Háy Gyula volt, 1952-ben koholt vádak alapján le­tartóztatták, s mint tanít­ványt engem is kihallgatott a hatóság és be is akart szervezni - no nem a hi­vatásos állományba, hanem „téglának” - ezt nem vál­laltam és másnap már a főiskolán kívül találtam magam. Kétkezi melós let­tem. Dolgoztam kazánsze­relőként, rakodóként, gyári segédmunkásként. A főis­kolai tanulmányaimat 1957-ben fejezhettem be végül is. 1964-től szaba­dúszó lettem, azóta élek az írásból. Gondolhatod •1 --L £— 1____4. - Huszonkét éve élek boldog házasságban és nő­uralom alatt, mert két lá­nyom van, az egyik 18, a másik 21 éves. - A hivatalos műítészek és az állam elismerte a munkádat? - Azt hiszem igen. 1973-ban és 1978-ban Jó­zsef Attila díjat­ kaptam, 1983-ban megtiszteltek a Kossuth-díjjal, s a rend­szerváltást követően Nagy Lajos-díjat kaptam. - Beszélnél könyveid­ről? - Az első kötetem Ide­gen bajnok címmel 1964- ben jelent meg, azóta - hál Istennek - minden év­ben megjelent 2-3 új kötet. A legutolsó épp a napok­ban került a könyvesbol­tokba, eddigi munkám mellékterméke egy aforiz­ma gyűjtemény. Riportjaim során beszélgető partnere­imtől összegyűjtött életböl­csességek. Címe az Ideális hadifogoly: - Gyuri! Neked voltak nagysikerű és nagy vihart is kavaró regényeid, gon­dolok itt a Magányos pa­vilon, Elbocsájtott légió, Változások őrei, Malom a pokolban, Szent Imre in­duló és a többi. Mégis az utóbbi időben a szociog­ráfia felé fordultál és azt műveled, igen magas szín­kez a mozdony füstje meg­csapott, a kissé gyengébb Szent tehén, Bűn az élet, Szabadíts meg a gonosztól, Jég zsoldosai,­ Magyaror­szág szennybemenetele.­­ Te, amíg fiatal vagyok addig ezt a műfajt műve­lem, mert ez nagy fizikai megterhelést is jelent, hi­szen egy-egy riportköny­vem idején komoly fizikai igénybevétel is van, hiszen az anyagnak utána kell járni. Például a Bűn az élet c. könyvem anyagának gyűjtése idején sokszor részt vettem éjszakai raz­ziákon, helyszíneltem együtt gyilkosságoknál nyomozókkal, jártam az ut­cákat körzeti megbízottak­kal. A Magyarország szennybemenetele anyaggyűjtése idején erdő­járó lettem, erdészekkel jártam a rengetegeket, ma­dárvártákon lestem éjsza­kánként és hűvös hajnalokon a nádast. Je­lenleg egy vízügyesekről szóló könyvön dolgozom, s azért is halasztottam idá­ig a félegyházi találkozó­mat, mert míg jó idő volt kint voltam a vízen, a Kőrösök vidékén, a Kis-Ba­­latonnál, a Fertő tavon, dunai hajókon. Regényt meg ráérek akkor írni, ami­kor már öreg leszek ahhoz hogy hetekre elhagyjam a családom és nomád körül­- Említetted, hogy­ van­nak régebbi kapcsolataid is Félegyházával. - Jaj igen. Egy nagyon régi kapcsolat még az öt­venes évekből nagy sze­relmem Mária, aki velem járt főiskolára és szintén kirúgták, ebben a városban kapott népművelői állást és itt élt egy öreg néninél albérletben. Akkoriban so­kat jártam ide. A másik egy riportalanyomat keres­tem meg, amikor az Égi szekér, mezőgazdasági re­pülősökről szóló könyvem anyagát szedtem össze, itt beszélgettem és többször is összejöttünk Kiss Imre repülőssel. Jóemlékűek ezek a találkozások. - Előzetes beszélgeté­sünkkor mondtad, hogy egyre nehezebb az élet, szigorodnak a viszonyok, valahogy olyan bizonyta­lanság van benned a jövőt illetően. Megnyilatkozása­idban bírálod a jelenlegi helyzetet. Te nem nagyon politizáltál. - Tévedsz! Egyszer en­gem is elkapott a politika szele. Azt Te is tudod rólam, meg a környezetem is, hogy világéletemben baloldali voltam. Ezt az indíttatást családomból hoztam magammal. Nagya­pámat például „kis Sztá­linnak” hívták, gondolha­t r\A \tr\rr\t mih/pn mponv i­s hoztam magammal, meg Kőbányán nőttem fel, Va­sas drukker voltam. Igaz a pártnak nem voltam tag­ja, de mindig tudtam, hol a helyem. Nos a rend­szerváltás után is marad­tam a baloldalon és 1994-ben részt vállaltam az MSZP kampányában. Nem akartam végignézni azt az 1990-es pezsgős őrjöngést, amit az akkori győztesek produkáltak. Ke­ményen részt vettem a kampányban, itt Kecske­mét környékén is kortes­kedtem a szocialista képviselő érdekében. Vé­gül is győztünk. - S most Te vettél részt a pezsgős ünneplésben? - Nem. Nem vártam meg az ünneplést. Amikor a TV bemondta a vég­eredményt a stábbal együtt a Köztársaság téri pártház­ban voltam. Mondták most hozzák ide Horn Gyulát, hogy koccintsunk. Akkor én felálltam és mondtam, hogy az én mandátumom lejárt és elmegyek, így nem koccintottam Horn Gyulával. - Azóta találkoztatok? - Igen, egyszer a Far­kasházi Tivadar rendezett egy fogadást a balatoni villájában és akkor talál­koztunk, s mondtam neki: Gyula, ha nem teljesítitek 37 fo­írotfalfát ps np.m fel-nyéknek, akkor megb... az Isten. - Mit válaszolt? - Megköszönte. Én is megköszöntem volna. - Van még egy de­monstrációd, amit nem ta­gadsz meg és hangoztatod is. - Minden év júliusában ott vagyok a Kerepesi te­metőben Kádár János sír­jánál. Én ennyivel tartozom neki. Becsültem, tiszteltem, csak az háborít fel, hogy akik a legtöbbet köszön­hetik neki és a zsíros po­zíciókat, nem hogy nem jönnek ki, de még egy szál virágot sem tesznek a sírjára. - Mik a terveid a jö­vőben? - Mint már említettem dolgozok a vízügyesek­­ könyvén, szeretném a Tö­kéletes hadifogoly folyta­tását megírni és formálódik bennem egy új regény Mi­kes Kelemenről. Ugyanak­kor asztal­fiókomban lapul egy kész regény, mely a Magányos pavilon, és az Elbocsájtott légió folytatá­sa, azaz Flandera János életútját viszi tovább. Szó­val van terv, csak egészség legyen hozzá.­­ Kívánjuk, hogy még sokáig legyen! ELLENSZÉLBEN KÉT PÁRT KÖZÖTT Beregszászi Olga és Újlaky Károly színművész óriási érzékenységgel és mély átéléssel tolmácsolták Tollas Tibor legmélyebb költeményeit. Az előadói estre a Városi Könyv­tárban, népes közönség előtt került sor. EMBERMESÉK Fehér virágba borult teme­tő, a délutáni szürkületben lo­bogó gyertyák, mécsesek. Az egyik sírhant mellett kopott ru­hás anyóka sírdogál, a törött vázában egy szál, kissé her­­vatag krizantém. A szomszéd sírnál idősödő hölgy lesz-vesz, rendezgeti a virágokat, gyúj­togatja a mécseseket. Az anyóka félhangon so­pánkodik magában: - Jaj, drá­ga párom, nem tudtam több virágot hozni, meg gyertyára sem telt most, nagyon nehéz és drága az élet, már kenyérre is alig futja. A másik nő hallgatja, majd elindul a kapu felé. A kapu előtt virág és gyertyaárus. Elő­veszi kopott kis pénztárcáját, kikotor belőle fémpénzeket és három szál krizantémot, meg öt szál gyertyát vesz. Látszik, hogy éppen kifutja a pénze. Visszaballag a sírhoz, majd a kopott ruháshoz fordul. - Nénike, nekem feles­legessé vált egy pár szál vi­rágom, meg itt van egy pár gyertya, nem fogadná el? A másik asszony meglepő­dik, majd fájdalmas arccal mondja. - Tudja kedves, nagyon ke­vés az özvegyi nyugdíj, s most olyan ára van a világnak, hogy bizony nem futotta. A gyerekeimtől meg szégyenlek kérni. Igaz én még soha nem is kértem. Szégyenleném, de ha Magának tényleg feles­leges? ... Elfogadnám. A másik síron is felragyog­nak a gyertyák, a virágok bó­logatnak a törött vázában és a szél egy kis enyhülést is hozott. » • Az ABC, hentespult. Fejkendős idős néni, reszketeg kezében kosár, másikban egy összegön­gyölt fehér zsebkendő. Rákerül a sor. A fehér fityulás kis csitri odafordul: - Tessék nénikém! - Csirkeláb, meg fejet kér­nék. - Nincsen drága, elfogyott, de van far­hát, tessék abból vinni. Százezer forintot nyert a Gátéri Ált. Iskola diá­könkormányzata azon a pá­lyázaton, amelyet a Belügy­minisztérium írt ki a gyer­mek- és ifjúságnevelési fel­adatok hatékonyabb ellátá­sára - tudtuk meg Feketéné Borbély Zsuzsanna igazga­tótól. E szép summával tehát a diákönkormányzat rendelkezik, s a tervek sze­rint ebből finanszírozza majd az iskola névválasz­tásával és névadásával kap­csolatos költségeket. - Nincs nekem annyi pén­zem - suttogja a néni. - Mennyi pénze van ? - jön ki a pult mögül a kislány. A másik kezében fogott zsebkendőt széthajtják és nézik, bizony igen szegényes az ered­mény. - Nénikém, most éppen le van árazva a far­hát, adok én a pénzéért! Jó lesz? Azzal papírt tesz a mérleg­re, rá három szép darab csir­keházat rak. - Jaj aranyos, az sok lesz - kiált fel a néni. - Tessék csak nyugodt lenni, pont annyi, amennyi kell! - feleli mosolyogva a fruska. - Az én jó Istenem áldja meg! - hálálkodik a pénztár felé topogva a néni. Kis idő múlva a hentes­pultnál álló kislány kiszalad a pénztárhoz. - Jaj, Juci! - mondja. - Az előbb elszámoltam magam a csirkénél, most szeretném ki­fizetni, ugyanis tévedésből ke­vesebbet írtam rá. - S azzal egy piroshasú százast húz elő a zsebéből. Mátyus Imre Pályázati siker Gátéron

Next