Félegyházi Közlöny, 1995 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1995-11-17 / 23. szám
Idén is lesz Karácsonyi Koncert Eredmények és tervek a Városi Zeneiskolában Már korábban megírtuk, hogy szeptemberben új igazgatóval kezdődött az idei tanév a Városi Zeneiskolában. Jankovszki Ferenc igazgató elmondta, hogy 264 növendék iratkozott be, akiket 17 szaktanár segítségével oktatnak a zongora, vonóshangszerek, fafúvósok, rézfúvósok és az ütőhangszereken való játékra. Harmadik éve működik az ütőtanszak, ahol a teljes ütőparkot, így a timpanit és a dallamhangszereket is tanítanak már. Csíkvári Zoltán az első közülük, aki Szegeden a Lisz Ferenc Konzervatórium első évfolyamára nyert felvételt az ütőhangszeres növendékek sorába. Örvendetes, hogy ugyanitt Bíbok Róbert és Szalai Krisztián harsonás, szintén felvételt nyert. Sikeres konzervatóriumi vizsgát tett Szegeden Palatinusz Ferenc és Keserű Péter, akik felvételt nyertek Debrecenbe, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, a kürt tanszakra. Október 12-én, már az ottani fúvószenekarral, éppen Kiskunfélegyházán szerepeltek nagy sikerrel. Hudák János trombitás és Benedek Péter harsonás pedig a konzervatóriumi sikeres vizsgák után, Szegeden nyertek felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Az iskola tanulója Tóth Ákos, az országos klarinétversenyen a legjobb 4 közé jutott a 3. korcsoportban. A fúvósok után feltétlenül ki kell emelni a zongoraoktatás sikerének számító eredményeket is. Seres József zenetanár növendékei közül Rácz Barbara első, Vidéki Krisztina pedig második lett az országos korcsoportos zongoraversenyen. Azóta már két alkalommal kaptak meghívást a Zeneakadémiára, ahol kitűnően szerepeltek, a világhírű művésztanárok előtt. Ennek eredményeként Vidéki Krisztina meghívást kapott Rómába, egy olasz-magyar zenei versenyre, ahol korcsoportjában bizonyíthatja tehetségét. Szerencsére vele utazhat tanára is, amit a segítőkész szponzoroknak ezúton köszönünk meg. A szép eredmények után gazdag zenei programról számolt be Jankovszki Ferenc. Az eddigi 3 helyett, az új tanévben, 8 növendékhangversenyt tartanak, melynek lényege az, hogy minél több növendék kapjon szereplési lehetőséget. Tervezik, hogy minden alkalommal meghívnak egyegy magasabb szinten tanuló növendéket is, így figyelemmel kísérhetik fejlődésüket. Ezek a hangversenyek ingyenesek, és minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az idei 3. növendék-hangversenyt december 4-én tartják a Zeneiskola nagytermében. Szeretnék beindítani újra, a korábban sikeres Filharmóniai hangversenyek sorozatát, ahol világhírű művészek fellépésére számítanak. A kamaracsoportokat tovább bővítik. Szerveznek klarinétegyüttest, népzenei csoportot, régi zenét (blokkfotén) játszó furulya együttest és természetesen kamarakórust a növendékek köréből. Megkezdődött a szaxofon oktatása is. Az Ifjúsági Fúvószenekar december 21-22-én ismét a Kossuth Lajos Szakmunkásképző és Szakközépiskolában tartja a hagyományos Karácsonyi Koncertjét, a majorettekkel közösen. Dédelgetett terveik között szerepel egy CD-lemez megjelentetése, az eddig betanult és sikerre vitt művekből. Január végén a félévi vizsgákat nyilvános hangversenyek keretében tartják meg, természetesen tanszakonként külön-külön. Némedi László Interjú Moldova György íróval - Kedves Moldova úr, most, hogy itt van Kiskunfélegyházán, válaszolna néhány kérdésünkre? - Figyelj már Imre, több évtizede ismerjük egymást, a régi barátság alapján inkább tegeződjünk, mint máskor. Természetesen szívesen állok a kérdések elé. - Jó, akkor Gyuri először, ha magadról mondanál pár szót. - Hatvanegy éves múltam, Budapesten Kőbányán születtem, éltem, mint a többi pesti srác, középiskola után a Színház és Filmművészeti Főiskolára jelentkeztem, no nem színésznek, annak nem vagyok szép, dramaturgia szakja. Dramaturg tanárom Háy Gyula volt, 1952-ben koholt vádak alapján letartóztatták, s mint tanítványt engem is kihallgatott a hatóság és be is akart szervezni - no nem a hivatásos állományba, hanem „téglának” - ezt nem vállaltam és másnap már a főiskolán kívül találtam magam. Kétkezi melós lettem. Dolgoztam kazánszerelőként, rakodóként, gyári segédmunkásként. A főiskolai tanulmányaimat 1957-ben fejezhettem be végül is. 1964-től szabadúszó lettem, azóta élek az írásból. Gondolhatod •1 --L £— 1____4. - Huszonkét éve élek boldog házasságban és nőuralom alatt, mert két lányom van, az egyik 18, a másik 21 éves. - A hivatalos műítészek és az állam elismerte a munkádat? - Azt hiszem igen. 1973-ban és 1978-ban József Attila díjat kaptam, 1983-ban megtiszteltek a Kossuth-díjjal, s a rendszerváltást követően Nagy Lajos-díjat kaptam. - Beszélnél könyveidről? - Az első kötetem Idegen bajnok címmel 1964- ben jelent meg, azóta - hál Istennek - minden évben megjelent 2-3 új kötet. A legutolsó épp a napokban került a könyvesboltokba, eddigi munkám mellékterméke egy aforizma gyűjtemény. Riportjaim során beszélgető partnereimtől összegyűjtött életbölcsességek. Címe az Ideális hadifogoly: - Gyuri! Neked voltak nagysikerű és nagy vihart is kavaró regényeid, gondolok itt a Magányos pavilon, Elbocsájtott légió, Változások őrei, Malom a pokolban, Szent Imre induló és a többi. Mégis az utóbbi időben a szociográfia felé fordultál és azt műveled, igen magas színkez a mozdony füstje megcsapott, a kissé gyengébb Szent tehén, Bűn az élet, Szabadíts meg a gonosztól, Jég zsoldosai, Magyarország szennybemenetele. Te, amíg fiatal vagyok addig ezt a műfajt művelem, mert ez nagy fizikai megterhelést is jelent, hiszen egy-egy riportkönyvem idején komoly fizikai igénybevétel is van, hiszen az anyagnak utána kell járni. Például a Bűn az élet c. könyvem anyagának gyűjtése idején sokszor részt vettem éjszakai razziákon, helyszíneltem együtt gyilkosságoknál nyomozókkal, jártam az utcákat körzeti megbízottakkal. A Magyarország szennybemenetele anyaggyűjtése idején erdőjáró lettem, erdészekkel jártam a rengetegeket, madárvártákon lestem éjszakánként és hűvös hajnalokon a nádast. Jelenleg egy vízügyesekről szóló könyvön dolgozom, s azért is halasztottam idáig a félegyházi találkozómat, mert míg jó idő volt kint voltam a vízen, a Kőrösök vidékén, a Kis-Balatonnál, a Fertő tavon, dunai hajókon. Regényt meg ráérek akkor írni, amikor már öreg leszek ahhoz hogy hetekre elhagyjam a családom és nomád körül- Említetted, hogy vannak régebbi kapcsolataid is Félegyházával. - Jaj igen. Egy nagyon régi kapcsolat még az ötvenes évekből nagy szerelmem Mária, aki velem járt főiskolára és szintén kirúgták, ebben a városban kapott népművelői állást és itt élt egy öreg néninél albérletben. Akkoriban sokat jártam ide. A másik egy riportalanyomat kerestem meg, amikor az Égi szekér, mezőgazdasági repülősökről szóló könyvem anyagát szedtem össze, itt beszélgettem és többször is összejöttünk Kiss Imre repülőssel. Jóemlékűek ezek a találkozások. - Előzetes beszélgetésünkkor mondtad, hogy egyre nehezebb az élet, szigorodnak a viszonyok, valahogy olyan bizonytalanság van benned a jövőt illetően. Megnyilatkozásaidban bírálod a jelenlegi helyzetet. Te nem nagyon politizáltál. - Tévedsz! Egyszer engem is elkapott a politika szele. Azt Te is tudod rólam, meg a környezetem is, hogy világéletemben baloldali voltam. Ezt az indíttatást családomból hoztam magammal. Nagyapámat például „kis Sztálinnak” hívták, gondolhat r\A \tr\rr\t mih/pn mponv is hoztam magammal, meg Kőbányán nőttem fel, Vasas drukker voltam. Igaz a pártnak nem voltam tagja, de mindig tudtam, hol a helyem. Nos a rendszerváltás után is maradtam a baloldalon és 1994-ben részt vállaltam az MSZP kampányában. Nem akartam végignézni azt az 1990-es pezsgős őrjöngést, amit az akkori győztesek produkáltak. Keményen részt vettem a kampányban, itt Kecskemét környékén is korteskedtem a szocialista képviselő érdekében. Végül is győztünk. - S most Te vettél részt a pezsgős ünneplésben? - Nem. Nem vártam meg az ünneplést. Amikor a TV bemondta a végeredményt a stábbal együtt a Köztársaság téri pártházban voltam. Mondták most hozzák ide Horn Gyulát, hogy koccintsunk. Akkor én felálltam és mondtam, hogy az én mandátumom lejárt és elmegyek, így nem koccintottam Horn Gyulával. - Azóta találkoztatok? - Igen, egyszer a Farkasházi Tivadar rendezett egy fogadást a balatoni villájában és akkor találkoztunk, s mondtam neki: Gyula, ha nem teljesítitek 37 foírotfalfát ps np.m fel-nyéknek, akkor megb... az Isten. - Mit válaszolt? - Megköszönte. Én is megköszöntem volna. - Van még egy demonstrációd, amit nem tagadsz meg és hangoztatod is. - Minden év júliusában ott vagyok a Kerepesi temetőben Kádár János sírjánál. Én ennyivel tartozom neki. Becsültem, tiszteltem, csak az háborít fel, hogy akik a legtöbbet köszönhetik neki és a zsíros pozíciókat, nem hogy nem jönnek ki, de még egy szál virágot sem tesznek a sírjára. - Mik a terveid a jövőben? - Mint már említettem dolgozok a vízügyesek könyvén, szeretném a Tökéletes hadifogoly folytatását megírni és formálódik bennem egy új regény Mikes Kelemenről. Ugyanakkor asztalfiókomban lapul egy kész regény, mely a Magányos pavilon, és az Elbocsájtott légió folytatása, azaz Flandera János életútját viszi tovább. Szóval van terv, csak egészség legyen hozzá. Kívánjuk, hogy még sokáig legyen! ELLENSZÉLBEN KÉT PÁRT KÖZÖTT Beregszászi Olga és Újlaky Károly színművész óriási érzékenységgel és mély átéléssel tolmácsolták Tollas Tibor legmélyebb költeményeit. Az előadói estre a Városi Könyvtárban, népes közönség előtt került sor. EMBERMESÉK Fehér virágba borult temető, a délutáni szürkületben lobogó gyertyák, mécsesek. Az egyik sírhant mellett kopott ruhás anyóka sírdogál, a törött vázában egy szál, kissé hervatag krizantém. A szomszéd sírnál idősödő hölgy lesz-vesz, rendezgeti a virágokat, gyújtogatja a mécseseket. Az anyóka félhangon sopánkodik magában: - Jaj, drága párom, nem tudtam több virágot hozni, meg gyertyára sem telt most, nagyon nehéz és drága az élet, már kenyérre is alig futja. A másik nő hallgatja, majd elindul a kapu felé. A kapu előtt virág és gyertyaárus. Előveszi kopott kis pénztárcáját, kikotor belőle fémpénzeket és három szál krizantémot, meg öt szál gyertyát vesz. Látszik, hogy éppen kifutja a pénze. Visszaballag a sírhoz, majd a kopott ruháshoz fordul. - Nénike, nekem feleslegessé vált egy pár szál virágom, meg itt van egy pár gyertya, nem fogadná el? A másik asszony meglepődik, majd fájdalmas arccal mondja. - Tudja kedves, nagyon kevés az özvegyi nyugdíj, s most olyan ára van a világnak, hogy bizony nem futotta. A gyerekeimtől meg szégyenlek kérni. Igaz én még soha nem is kértem. Szégyenleném, de ha Magának tényleg felesleges? ... Elfogadnám. A másik síron is felragyognak a gyertyák, a virágok bólogatnak a törött vázában és a szél egy kis enyhülést is hozott. » • Az ABC, hentespult. Fejkendős idős néni, reszketeg kezében kosár, másikban egy összegöngyölt fehér zsebkendő. Rákerül a sor. A fehér fityulás kis csitri odafordul: - Tessék nénikém! - Csirkeláb, meg fejet kérnék. - Nincsen drága, elfogyott, de van farhát, tessék abból vinni. Százezer forintot nyert a Gátéri Ált. Iskola diákönkormányzata azon a pályázaton, amelyet a Belügyminisztérium írt ki a gyermek- és ifjúságnevelési feladatok hatékonyabb ellátására - tudtuk meg Feketéné Borbély Zsuzsanna igazgatótól. E szép summával tehát a diákönkormányzat rendelkezik, s a tervek szerint ebből finanszírozza majd az iskola névválasztásával és névadásával kapcsolatos költségeket. - Nincs nekem annyi pénzem - suttogja a néni. - Mennyi pénze van ? - jön ki a pult mögül a kislány. A másik kezében fogott zsebkendőt széthajtják és nézik, bizony igen szegényes az eredmény. - Nénikém, most éppen le van árazva a farhát, adok én a pénzéért! Jó lesz? Azzal papírt tesz a mérlegre, rá három szép darab csirkeházat rak. - Jaj aranyos, az sok lesz - kiált fel a néni. - Tessék csak nyugodt lenni, pont annyi, amennyi kell! - feleli mosolyogva a fruska. - Az én jó Istenem áldja meg! - hálálkodik a pénztár felé topogva a néni. Kis idő múlva a hentespultnál álló kislány kiszalad a pénztárhoz. - Jaj, Juci! - mondja. - Az előbb elszámoltam magam a csirkénél, most szeretném kifizetni, ugyanis tévedésből kevesebbet írtam rá. - S azzal egy piroshasú százast húz elő a zsebéből. Mátyus Imre Pályázati siker Gátéron