Félegyházi Közlöny, 1995 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1995-12-29 / 26. szám

Petőfi Sándor emlékezete 173 éve született az a tüneményes fiatalember, aki városunkat, Félegyházát választotta szülővárosául. Meg­született, hogy szószólója legyen a magyar nemzetnek a nagyvilágban, megszületett, hogy szószólója legyen az Embernek, aki örömre és boldogságra születik a Földre, mindnyájunk otthonába. Ez az isteni fiatalember a világ leggazdagabb embere volt. Minden tulajdona volt ami érték: a szeretet, a jóság, a hűség, a becsület, az őszinteség, a nagylelkűség, az igazságosság. Mondják: „Ő az Istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, törté­nelmet, sorsot.” S az Istenek ajándékához ő hozzátette azt, ami nélkül nincs emberi nagyság: az erényt. A világot, az embert boldogító szándékot, akaratot. Mondják, ökölnyi csöppség volt, amikor megszületett. Az egyik komaasszony tanácsára úgy fürösztötték, hogy a langyos vízbe spirituszt is öntöttek, hogy megmaradjon. Egy átlagosnál gyengébbnek született testben bonta­kozott ki majd az a lélek, melyet Petőfi szellemének nevezünk. Ez a szellemiség egy és oszthatatlan. Ezen a szel­lemiségen nincs hatalma sem az időnek, sem az erő­szaknak. Ezzel a szellemiséggel itt és most is építeni lehet. Hazát, közösséget, lelket. Petőfi Sándor üzeni: Figyeljünk szavaira! „Ne csak Istenben bízzunk, mint bíránk. Emberségünkből álljon fent hazánk!" „S ha nincsen érzés a szív birtokában. Az ember mit keressen a világban?" „Míg az ember boldog nem volt, addig meg sem halhat. ” „Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg...” „Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk. Csak akaratos ne legyen természetünk. ” „Oh, aki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott! Mi boldogok valánk, mert jók valónk. ” „Tudtam azt, hogy a világon Csak egy nap süt melegen, S ez a nap nem fönn az égen, Hanem lenn a szív mélyében Van, s e nap a szerelem. ” „S anyánkat, ezt az édes jó anyát, Ó Pistikám szeresd, tiszteld, imádd!” MEGHÍVÓ Kiskunfélegyháza város Önkormányzata meghívja a város lakosságát 1995. december 31-én 9 órára, a Petőfi térre PETŐFI SÁNDOR születésének 173. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségre. Az ünnepségen közre­működnek a Petőfi Sán­dor Általános Iskola ta­nulói. A műsort össze­állította: Bíbor Katalin. Koszorúzás a költő szobránál, valamint a Petőfi-szobánál. 10 órakor a Városi Könyvtárban a Petőfi Kör emlékműsorára vár­juk szeretettel. FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY január 5-én! Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk következő száma 1996. január 5-én jelenik meg. Mi szeretnénk ezzel a változtatással elérni, hogy Önök döntéskényszer nélkül fo­lyamatos, szélesebb körű információt kapjanak. Ettől kezdve továbbra is kéthetente olvashatják a Félegyházi Közlönyt. Szintén januárban induló levelezési rovatunkba várjuk információikat, ész­revételeiket, kérdéseiket. a szerkesztőség MILYEN ÉVE VOLT? Vélemények 1995-ről A polgármester Ficsór József ötödik éve élvezi Kiskunfélegyháza város polgárainak bizalmát. Ez a viszonylag hosszú idő lehetőséget teremtett számára, hogy a közelmúlt eseményeinek tükrében, a korábbi évekkel összevetve elemezze és értékelje az idei esztendőt.­­ Az 1995-ös év az öt éve működő önkormányzat talán legnehezebb éve volt. Nagyon sok olyan változás történt a gazdasági környe­zetben, ami jelentős mér­tékben befolyásolta az önkormányzat munkáját is, így pl. az infláció, az ener­gia-áremelés stb., amit ter­mészetesen nem követtek a béremelések. Ennek kap­csán rendkívül megnőtt a szociális problémák száma. Mindezen problémák mel­lett eredményekről is be­számolhatok. Első helyen emelném ki, hogy az ön­­kormányzat intézményei működőképesek maradtak, ráadásul oly módon, hogy teljesítették­­azt a színvo­nalat, amit a testület a költségvetés elfogadásakor megfogalmazott. Itt nem volt intézményösszevonás vagy megszüntetés, közal­kalmazotti elbocsájtás mindamellett, hogy közben megtörtént az intézmények átvilágítása is. Ez a ten­dencia egyébként 1996-ban tovább folytatódik az in­tézmények racionális mű­ködtetése érdekében. Szintén pozitívumként könyvelhető el, hogy az ismert gazdasági körülmé­nyek ellenére a város fej­lesztéseit is tudta folytatni. Talán nem olyan ütemben, mint az előző években, de jelentős fejlesztések, beru­házások voltak. Folytatni tudtuk a szennyvízcsatorna hálózat kiépítését, folyama­tosan tudtuk biztosítani a kórház és alapellátó egész­ségügyi intézmények részé­re a gép- és műszaki berendezéseket több tízmil­lió forint értékben. Ezen fejlesztések mellett tudtunk még figyelmet és energiát fordítani a Kálvária vagy a Petőfi téren található díszkút felújítására is. Fel­­etlenül meg kell említenem az önerős beruházásokat, közöttük is az első helyen az útépítéseket. Jelentősnek találom, hogy idén is fel tudtunk vállalni olyan fel­adatokat, támogatásokat, melyek a kultúra, a sport, a különböző civil szerve­ződések területén segítették a kibontakozást. Jóllehet nem a város beruházásai között szerepel, mégis eredménynek kell elköny­velni a telefonhálózat fej­lesztését, ami végre elindult 1995-ben a MA­TÁV Rt. beruházásában. Az sem figyelmen kívül hagyandó, hogy amikor a város önkormányzata költ­ségvetési tervében ezeket a feladatokat megfogalmaz­ta, úgy tűnt, hogy a meg­valósításhoz több mint 70 millió forint hitelre lesz szükség. Örömmel jelent­hetem ki most december végén, hogy erre a hitel­­felvételre nem került sor. Ennek oka, hogy az ön­­kormányzat szabad pénz­összegeit használtuk fel, amit természetesen egy ké­sőbbi időpontban pótolni kell. A felsorolt eredmé­nyek mellett persze vannak problémák­ is. Mindez ösz­­szefügg a gazdasági hely­zet romlásából adódó szociális feszültséggel illet­ve annak levezetésével. Biztos, hogy erre a terü­letre az elkövetkezendő időszakban még több fi­gyelmet kell fordítani. Van tennivaló a lakásproblémák megoldásában. 1995-ben is tudtuk támogatni a lakás­­problémával küzdőket, de talán nem eléggé. Vagyis ezen a téren is tovább kell keresni a lehetőségeket. Megvannak azok a gondok, amelyek a város üzemel­tetésével függnek össze.­­ Az úthálózat fejlesztése, a közterek, parkok rendezése, rendezettsége. Mindezek tehát a jövő évi feladatok között helyet kívánnak ma­guknak. - Ha már a következő évet említette feladatainak fajsúlyát tekintve, hogyan vélekedik az előttünk álló esztendőrő­l? - A jelenlegi informá­ciók azt sejtetik, 1996 sem lesz könnyebb mint az idei év. Ennek ellenére szá­munkra legfontosabb fel­adat marad az intézmé­nyeink működtetése. Az a cél, hogy a szolgáltatás és ellátás színvonala ne csök­kenjen, és a közalkalma­zottak munkalehetőségét is valamilyen szinten biztosí­tani tudjuk. Én alapvetően optimista ember vagyok, mindig ab­ban bízom, hogy a követ­kező év jobb lesz. Optimizmusom most egy kissé alábhagyott, hiszen érzem, hogy a Magyaror­szágon lezajló gazdasági változások éles határt húz­nak a társadalom különbö­ző csoportjai közé. De ugyanakkor tudom azt is, hogy ebben az alföldi kis­városban „keményfejű ku­nok”, tisztességes, és szorgalmas emberek élnek és ebben bízva remélem, hogy egy év múlva újabb pozitívumokról, még több eredményről számolhatok be. (folytatás a 2. oldalon) Juhász István Részletes beszámolónkat a 3. oldalon olvashatják. December 21-22-én tartotta hagyományos karácsonyi koncertjét a Kiskunfélegyházi Ifjúsági Fúvószenekar. A Kossuth Lajos Szakközépiskola tornacsarnokában teltház előtt mutatták be, karácsonyi zeneszámokkal ékesített műsorukat, melyet a Majorette együttes szépen koreografált táncjátéka tett még színesebbé. A kiváló együttest képünkön Jankovszki Ferenc kar­nagy vezényli.

Next