Félegyházi Hírlap, 1899 (17. évfolyam, 1-103. szám)

1899-06-25 / 51. szám

Félegyháza, 1899. vasárnap,junius hó 25 elik szám, XVII. évfolyam. Előfizetési ára : Egész évre . . 4 fit. Félévre ... 2 frt. Negyedévre . . 1 fit. Egyes szám ára ; a vasárnapi 5 kr., a csü­törtöki 3 kr.Félegyházi Hírlap Kiadóhivatal , Vesszösi József könyvnyomdája Félegyházán Kossuth-utca, Heinrich György féle ház. Szerkesztőség Kossuth utcza, Vesszősi József könyvkereskedésében. Szerkesztőségi iroda : Vesszősi József k­öny­v sz­eres­kedése, i­ol i­s/.elk­esztő napot,kint 10-től 1 l’-ig­­ a I á II i­­.­ ó. E c sirátok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vím­ i t'IUl)) ém csütör­tökön. Hirdetések díjszabály szerint. A közpályán. Olvasom, Hogy a vármegye érde­mes főjegyzője Fazekas Ágoston­­. barátom a félegyh­áza—szolnoki vasút igazgatóságáról lemondott. Tudom azt, hogy erre egy kis csipkelődés szol­gáltatott okot. No­llát mindenkitől ebben a városban távol áll az a szán­dék, hogy őt akár önzéssel, akár sze­replési viszketegséggel vádolja. Ha eb­ben kétsége volna, akkor a mai közgyű­lésen egyhangúlag ki kell fejezni, hogy a képviselőtestület ragaszkodik meg­választásához és őt lemondásának visszavételére kéri fel.. Neki sokkal több érdeme van a város körül, semhogy arról bárki is megfeledkezhetnék. Hiszen­­ csak legközelebb szavaztunk neki jegy­­zőkönyvileg köszönetet azért, hogy szülővárosa iránt való szeretetből oly hathatósan előmozdította, hogy a vár­megye követési költségeinkhez egy tekintélyes összeggel hozz­­árult. De nemcsak ebben az ügyben, máskor is és mindenben seg­tségünkre van és hatóságunknak támogatására siet, hogy a vármegye vezető pereinek jó­akaratát számunkra biztosítsa. Ezt a kis inczidenst csak annak tekintem, hogy a közpályán kevésbbé van hozzászokva a kissé szabadabb szóhoz. Ez a szó nemcsak szabad, de — sajnos — sokszor szabados is. Mert a tol­ is csúszhat, az ember is tévedhet. Tudom azt, hogy e lapok szerkesztőjének szándékától mi sem állok­ távolabb, minthogy az ő egyéni integritását érintse és közpályán való tevékenységét bármiféle gyanúval is illesse. A közügyekben működő embe­reknek elnézőknek kell lenniök és bizonyos tekintetben edzettebbeknek, semhogy mindjárt minden dolgot ko­molyabban mérlegeljenek. Politikai harcrokat vívunk egymással, bizony sokszor szenvedélyesen is mérkőzünk, de ha csak lehet, sem a társadalmi téren, sem városunk ügyei körül, személyes ellentéteket nem keresünk és nem támasztunk. Tudatára jutottunk már annak, hogy ezeknek a nagy magyar váro­soknak elmaradottságát vállvetett erő­vel kell hely­repótolni. Miért ezt véd­jünk mi, mikor azok a kis nemzeti­ségi városocskák oly számító okos­­sággal foglalják le a maguk részére a közerőket és vívnak ki a maguk részére minél több előnyöket. Szoró­san a nagy magyar vidékeknek gyermekei alig küszködik fel magukat a vezető állásokra, ellenben csak úgy hemzseg a közpálya Sáros, Szepes, Nyitra és más nemzetiségi helyek ne­veltjeitől. A szeri magyarok azok is, és nem követnek el semmi bűnt a magyar nemzeti követelmények ellen. De mégis egész más az ő közszelle­mük, egész más a viszonyok iránt való felfogásuk. Azért van az, hogy a kultúrái és közgazdasági fejlesztés­nek intézményeivel tele van rakva a nemzetiségi vidék, míg mi csak az utóbbi időkben jutunk némi vívmá­nyokhoz. Azon az uton vagyunk, hogy ezen a téren lényeges változások áll­janak be. Csak önmagunk ne álljunk útjába annak, hogy ez a változás városunk részére is meghozza a ma­r­ha hasznos gyümölcsét. És ezért kell súlyt, helyeznünk arra, hogy a kö­tevékenységben minden arra hiva­tott egyén jövőre is részt vegyen. Fazekas Ágoston elkedvetlenedését ép annyira sajnálnám, mint sajnál­nám azt, ha az a harmonikus mű­ködés, ami az utóbbi időben nálunk tapasztalható volt, bármikép megza­vartatnék. Legczélszerűbb tehát, ha minden félreértést csirájáb­a elenyész­­­tett­nk, hogy haladhassunk tovább a megkezdett a után. Nagyon helyes az, midőn egy akc­iónak élén ott látjuk a társadalmi és politikai élet különböző elemeit, a­kik nem az ellentéteket keresik, ha­nem nézik a közös czélt, a­mely őket a város fejlesztése körül össze­köti. Hogy neveket említsek Hoffer József, Fazekas Kálmán, Jeno­­vay Dezső és mi többi­­k, miért ne vennénk részt, a köztevékeny­­ségben, mikor a­nn­ak a korszak­nak a feladatai megoldás végett reánk várnak. N­a ez az emberöltő alkot­ásokban meddő volna, bizony senki sem volna abban hibás, csak mi, a­kik ma élünk és a­kiknek hi­vatásuk és kötelességük munkát tel­jesíteni és szerepet vinni a köz­életben. Azért véleményem az, hogy a­mily áldásos volt a múltban soraink között az egyetértés, és úgy kell annak fentartására a jövőben is mindnyá­junknak törekednünk. Holló Lajos: Az érettségi vizsgálat. Az érettségi vizsgálatok — mint lapunk előbbi számaiban jeleztük — e h­ó 19—21. napjain tar­tottak meg városunkban Francsics Norbert tankerületi főigazgató elnöklete alatt. Szerdán dé­u 5 órakor hirdette ki az eredményt az elnöklő főigaz­gató a kíváncsian váró jelölteknek, mely alkalom­mal hazafias beszédet intézett a középiskolából távozó ifjakhoz — Jelesen érettek Dongó Orbán és Fazekas Ágoston; jól érettek Cs­epoveriy György, Rátz János és Spolárich Lajos Egyszerűen érettek Ádám Gyula, Bálint Flórián, Basch József, Bering Péter, Chohodiczky Róbert, Csuncsics Béla, Feiler Miklós, Frank Sándor, Gall Imre, Szászy József és Zomborean Mihály. Az nap este az érettségit tett ifjaknak ban­kettjük volt a „Koronában“, melyen úgy az igaz­gató, mint az egész tanári kar részt vett. A ke­délyes estén, mely a hajnali órákig kinyúlt, nem volt hiány a toasztokban. Elsőnek Holló László igazgató emelt poharat az eltávozott főigazgató egészségére, majd az ifjakhoz szólott hangulatos szavakkal. Reá válaszolva Don­g­ó Orbán éltette a főigazgatót s az ifjúság köszönetét és háláját tol­mács­olta a tanári kar iránt. Majd Mihalovits Alajos tanár fordult rövid, de lelkes beszéddel volt tanítványaihoz s mint osztályfőnök ,atyai szeretettel a vallásosságot, igazságosságot, és h­azafiságot­ kö­tötte lelkükre. Az ifjak közül Spolárich La­­joss állt fel s búcsúszavakat intézve az atyai jóságu osztályfőnökhöz, meggratulálta, mivel ép nevenapja volt Az éjjeli órákban K­u­n­c­z Béla tanár mon­dott még ige­n lendületes és életes toasztot. Menyus bar­na serege animóval húzta a zamatos dalokat, mert hát egyszer van egy ember életében érett­ségi . Az érettségizett ifjak a következő egyezség­­levelet inák alá, mielőtt szívélyes ölelések között búcsút mondtak volna, egymásnak.­­ Talá­kozási­ Egyezség-Levél ! Alulirottak becsület szavunkkal kötelezzük magunkat, hogy a m­ai naptól, azaz 1899. évi junius hó 29-tol tíz évre, vagyis 1999. év junius 29-én alulirt elnöknek a „Magyarországában, „Budapesti Hirlap”-ban és „Pesti Hírlapiban közzétett felhívá­sára családtagjainkkal együtt összejövetelt tartunk Kun-Félegyházán, hol az ünnepélynek istentiszteleti része a „Szent Istvánéról nevezett templomban fog megtartatni; a társas összejövetel a „Koronáéban, esetleg más elsőrangú szállóban lesz; a nevezett lapokban közétett felhívásra pedig az elnöknek esetleg a h. elnöknek azonnal tevésileg válaszolunk, hogy a fogadásunkra szükséges előkészületeket meg­tehesse. Jelen határozat 2. példányban állíttatik ki s a kiállított példányok közül egy az intézeti igaz­gatóságnál, kettő az elnököknél, a többi pedig az alulírottak között osztatik szét, kik az érettségi vizsgálatot az 1899-ik esztendőben Isten segítségé­vel sikeresen kiálltották : Dongó Orbán, elnök. Fazekas Ágoston h. evn k. Ádám Gyula, Bálint Flórián, Basch József, Bering Péter, Csimponeriy György, Chohodiczky Róbert, Csuncsics Béla, Feiler Miklós, Frank Sándor, Ha­lász János, Léderer Andor, Lichtfusz Antal, Lintia Valér, Pálfi Zoltán, Rácz János, Spolárich Lajos, Szászy József, Zomboreau Mihály. Fészkelődés czím alatt a „Hiradó11 múlthe­i számában Fazekas Kálmán úr foglalkozik velem és az általam mondot­takkal. Kissé érzékenyen veszi a dolgokat, a­mire semmi ok és szükség nincs. Egyé­nisége nem érdekel sem engem, sem a lapot tovább, mint a­mennyire ő a közpályán magát érvényesíti A közügyek­ben való szerepléshez pedig kritikát fűzni, nemcsak egy hírlapnak, de minden polgárnak teljes joga vann. Már most mit mondottam ; azt, hogy Fazekas úr kissé túlságosan érvénye­síti magát. Nincs olyan bizottság, kikülde­tés, a­melyet nem a maga részére foglalna le. És végre nem volna baj. Még az sem volna baj, hogy a vármegye minden oly közkérdések vezetésével, melyek tárgyila­gosságot és helyes megfontolást tételeznek fel — mint Fazekas úr maga mondja — őt bizza meg. Hát ez meg a vármegye dolga. Ha a vármegye nem talál ebben a városban senki mást, a­ki egy „helyes megfontolást“ igénylő ügyet Fazekas úron kívül elintézhetne, sem az ügyvédi karban, sem a másfajta,­honorácziarok­­ között, hát jól van, üsse kö.­ Hanem no ■' báj ' kedves Fazekas úr az, hogy ennhek a kiküldetés­­nek a közügy nem mindig vallja hasznát, így emlékezzék ön csak vissza az­­ adóki­vetési bizottságban elfoglalt elnöki tisztére, a­melynek megszerzését'­­.■ úgy '’ tudom, hogy a várostól még csak vérerdény­t s­em kértek azok a bizonyos felettes hatóságok mint máskor, hanem az ön kívánságának egyszerűen eleget tettek, vagy erre már nem emlékszik, igazolhatom ha kell ! ? Saj­nos azonban, hogy sok polgár keservesen em­lékezik arra vissza, a­mikor nem talált védel­met önben az adósról mértéktelen, sőt im­­pertinens működése ellen. Ott tetszett volna azt a sokat emlegetett „helyes megfontolást” érvényesíteni. A polgárok zsebe és érdeke is csak valami, ott kellett volna hát ener­gikusnak és polgártársai érdekeit szívét viselőnek lenni. A­mi pedig a néppárttá való kaczérkodást illeti, Fazekas úr na­gyon is elvetette az adresszt, a­midőn az hozzám intézi. Talán én többet mondhatnál arról a zavaros vizeken való hajózásról, a­midőn egy „szabades­vűpárti“ vezérférfiú oly kegyelmesen dagasztatja önérzetté duzzadó vitorláit a néppárti szelecskék ál­tal. Ön olyan amábilis zavart szeretne ig szőrmentében az elvek terén csinálni , hogy minden képen az ön malmára olyjé­ a víz. Ezt nem én mondom, ezt tudja ebben a városban mindenki, a­hol mosolyogva­­ látják, mint járja Fazekas úr a tojástánczo­s az elvek tekintetében hogy kisded számítás, és nagyded politikai ambícziói valamikén­t hajótörést ne szenvedjenek. Tőlem tánczolna Fazekas úr egyébiránt úgy, a­hogy akár csak azt ne kívánja, hogy ezt az elvei terén való komoly küzdelemnek tartsa. Ha így volna, akkor kijönne egyenesen , következetesen elveivel és harczolna azokét nyílt sisakkal,­­ szemben a néppárttal is , a­melylyel politikailag a szabadelvű pártna nemcsak s mini közössége nincs, de a melytől a le­gnagyobb ellentét választja el. Végül a „Gus­­tika“ dolgára nem válaszo­lok. A vármegye főjegyzőjét sokkal okosabb embernek tartom, semhogy minden apró­­e­epró kis cs­ipést, a mi lényegileg különben sem őt illette, komoly nehesztelés tárgyává tegyen. Finomabb úti ember is, semhogy a ,,sáros czipő“ féle durvaság tőle eredhetne. Különbe­n is ha Félegyházára jön, közelebbi médiumot is találhat, a­kihez czipőit törül­heti. A­mi a Hirlapra vonatkozó támadását illeti,­­ emlékeztetem, hogy e lap sokszor hirdette, nemcsak a köztéren való műkö­dését, de hasznos tevékenységét is, de csak akkor, a­mikor azt megérdemelte. E lap iránya most is ugyanaz, mint akkor volt ; ön azonban dr. úr Proteus szereplő lett és így sokszor kihívja maga ellen a kritikát ; higgj-­ el, hogy mi jobb szeretnénk dicsérni most i­s mint botlásaival foglalkozni. Dobtik Ferense Előfizetési felhívás. Julius hóban 17-ik évfolyamának 10 ik felébe lép a „Félegyházi Hirlap.“ Nagy szó ez a 17. hosszú év egy vidéki hetilap életében s méltán csak érdem szám­ba mehet a Félegyházi Hírlap­nak 1882. évtől való fennállása. De köszönheti ezt nagyré­sben olvasókö­zönségének, mert a pártfogás nyúj­totta anyagi eszközökkel volt csak le­hetséges fennállania s küzdenie kitű­zött czéljainak megvalósításáért. A Félegyházi Hirlap nem szorul már arra, hogy hangzatos, sokat ígérő csábos szavakkal újból programmot adjon. Ennek a lapnak ma is az a prog­­ramamja, amelyet 17 % hosszú évvel ezelőtt, megalapításakor kibocsátottak. Az emberek változtak s a változott viszonyok közepette csak egy maradt régi, változatlan : a tisztes irány, a melyet ez a lap fennállása óta követ. Most a negyedév alkalmával 1. ol­vasóközönségünk részére új előfizetést nyitunk lapunkra, melynek előfize­tési ára: A 7. Ot.fhm­mn.l am­ii.tt • Egyes szám ára : a vasárnapi 5 kr., a csütörtöki 3 kr. Előfizetési pén­zek a Félegyházi Hirlap kiadóhivata­lához küldendők. egész évre6 frt. fél3 frt. negyed „1 frt 50 k­r. Az Otthon nélkül. egész évre4 frt. fél2 frt. negyed „1 frt. HÍRE­K. A leghosszabb nap. Szerdán pokoli forrásig volt. Ebből, aki csak fizikát tud, rögtön megsejthette, hogy a leghosszabb nap fog bekövetkezni, mert már a lőcsei kalendárium meghra hogy a meleg kiterjeszti a testeket, a hideg pedig összehúzza Belenéztem a kalendáriumba és megállapítottam, hogy a naptárnak igaza van : szer­dán volt a leghosszabb nap és legrövidebb éjszaka- A hosszmértékkel megállapított napok különben csak kötteti vannak. A hosszúnap szeptember 14-ikén reggel kezdődik és éhséggel végződik, mert ez a nap a zsidó nagyb­ét napja A leghosszabb nap viszont június 21-én van, a bájt itt azonban senkire sem kö­telező, nyilván azért, mert ez a nap olyan hosszú, hogy senki se állna ki ellen. Mondhatom az idén is ugyancsak hosszúra nyúlt ez a nap s én alig győz­tem véget várni.

Next