Félegyházi Közlöny, 1914 (13. évfolyam, 2-52. szám)
1914-01-11 / 2. szám
XIII. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1914. január hó 11. 2-ik szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK HELYBEN : Egy évre . . 6 kor. I Negyedévre 1 K. 50 f. Fél évre . . 3 „ Egyes szám ára 12 fill. Felelős szerkesztő: Vidékre 7 korona. Kéziratok a szerkesztőségbe, Deák Ferencutca 72 sz. alá küldendők. FEUER ILLÉS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Kiadó és laptulajdonos: FEUER S. Hirdetéseket, előfizetéseket valamint reklámációkat a kiadóhivatalba kérjük küldeni. Auscipiumok az új évben.* Az ország pénzügyminisztere nyilatkozik az év elején egyik pénzügyi lapban az ország pénzügyi helyzetéről- Nyilatkozatai általában megnyugtatók.. A helyzet folytonos javulását véli elkövetkezni az új esztendőben jóllehet a hitelviszonyok még mindég szigorúak lesznek, aminek oka az, hogy Európa szerte óriási hiteleket vesznek igénybe az államok. A szuronyerdő mindenütt hitelre ment és ezt állami kölcsönökkel kell valahogy rendbehozni Arról nem is beszélve, hogy a most átalakult balkáni új országokban valóban frázis nélkül századok mulasztását kell pótolni és ez is nyeli a pénzt. Mivel pedig a balkán mindég drága kölcsönt tudott csak szerezni, még pénzbőség idején is, lehet gondolni, hogy milyen árfolyamok mellett fog most pénzt felvenni. Ez a helyzet magánkamatláb leszállítására nem vezet. Dehát ezeket az ország pénzügyminisztere jobban tudja mint mi és ha mégis mindezeknek mérlegelése mellett a helyzetet optimisztikusan ítéli meg, akkor mindenesetre erre mélyreható okai vannak az ország teherbíró képességében, melyet a múlt esztendő folyamán fényesen igazolt. Azt mondja a pénügyminiszter, hogy hatalmasan folytak be az adók s különösen az egyenes adóknál van nagy emelkedés, pedig tizenhárom vármegyében szörnyű katasztrófa volt és itt az adóbehajtás terén a legmesszebbmenő kíméletre van szükség az adóalanyok érdekében. Ha pedig az ország pénzügyminisztere ekkora optimizmussal nyilatkozik mi sem láthatjuk fekete szemüvegen át Magyarország közgazdasági helyzetét. Az ország finánc minisztere leghivatottabb ebben a részben véleményt mondani s valóban hálásak lehetünk neki, hogy a bizalom erősítő érzelmével kezdhetjük meg az uj évet taposni. Más a mi helyzetünknek aggodalmasabb része. Azt tudjuk, hogy kerek számban negyvenegymillió métermázsa búza termettlazánkban, holott a jó termő esztendő ötven milliót szokott mutatni. Ez a kilenc millió métermázsa felette hiányzik, főleg ha arra gondolunk, hogy általános meglepetésre nagy áresés következett be a termelésben minden téren. A mai munkásviszonyok mellett ki fogja-e bírni a gazda, az erősen kérdéses. Nincs más remédium ellene, mint a földet termőbbé tenni. A múlt év termelési statisztikájában ami örömkeltő, az az, hogy kataszteri holdanként az országos termés átlag hét és fél mázsa. Ez pedig nagy sor, mert eddig a hat mázsás termés átlagok jegyződtek a termésstatisztikába. És mégis semmi, ha arra gondolunk, hogy pl. Mezőhegyesen, a debreceni gazdasági akadémia gazdaságában ebben az évben 18 mázsás termés átlagokat értek el és Németországban ez a normális termés kevésbé lehetünk elragadtatva- Az bizonyos, hogy csodák nem történnek. Kedvező időjárás mindenesetre szükséges a nagy terméshez, de épp annyira szükséges az emberi értelem és szorgalom is- Csak ott ahol a földet jól előkészítik, termőerejét okszerű trágyázással emelik, a műtrágya vételétől sem fáznak, csak ott lehet ezeket a nagyterméseket várni. A számítás pedig fényes, mert a hét és fél mászás termésátlagot adó föld vetőmagja munkáltatási költsége ugyananyi, mint a 18 mázsás termést adó földé, a jövedelem pedig a kétszeresnél is nagyobb. Vajha gazdálkodással foglalkozó olvasóink ezeket a megjegyzéseket értéke szerint megszívlelnék és követnék. Akkor viradna Magyarországra áldás. Hogy az új évben van-e kilátásunk, hogy a pártközi helyzetben változás essék és a pártok közeledjenek egymáshoz, — arra sajnos, kevés kilátásunk van. De ezt az ország nem is bélyegzi valami elviselhetetlen csapásnak- Valami fásult közöny vesz erőt rajtunk, mely a Justh pusztaszenttornyai gányójának bölcsességét juttatja eszünkbe: ,,hogy valahogy csak lesz, mert úgy hogy sehogy sem lett volna, mégsem volt. Így vagyunk mi a politikával jóllakva és nem igen bánjuk már csak ha egy kicsit sántítva is, alkotmányos életünk valahogy előre bicegjen. Azt hiszük, hogy a politikában az új választásokig nem is lesz változás. Mióta az országgyűlés öt esztendei ciklus szerint alakult, még egyszer sem maradtak a honatyák öt esztendeig együt- Most azonban minden jel szerint maradnak. Tehát még tizenhat hónapon keresztül farkasszemet nézhetnek a pártok, míg a választókerületek beosztása és az új választói névjegyzék elkészül, aztán a választói urnához járulhat az állampolgár, hogy igazságot tegyen a villongó kérdésben- Addig pedig hogy menjen előre alkotmányos életünk és engedje meg a magyarok Istene, hogy az 1914- esztendőt, mint jó esztendőt könyvelhessük nemzetünk történetébe! Holló bukása. Folytatás. Egy másik kép: A szocialistákra ő alkalmazza a „Jakabok“ és-hazátlan bitangok“ nem éppen hízelgő epitethonjait (elégszer halhattuk e kitételeket itthon is zengzetes szónoklataiban) mindez azonban nem akadályozza abban, hogy ne boruljék a szocialisták nyakába (igaz, hogy már mint Holló Jakab.) az országos politikában is, meg itthon is mikor érdeke így kívánja-De azért ő derék és jó férfiú és főleg vérbeli 48-as, Holló Lajos is, a kormányozható politikai szélkakas,“ mint Apponyi. De Apponyi ha sok pártban is megfordult, ha sok pártot szét is robbantott, legalább mindig maga kormányozta magát! Holló Lajost ellenben mindig a változó politikai széláramlatok irányították! most is ez történt: jött egy széláramlat, nem is olyan erős s a Holló egyszerre leröppent a Magyarország ormáról, ahol politikai érckakas korában sokszor csikorgott élesen. Mikor igy pure et s simple megállapítjuk a tényt, hogy Holló Lajos az országos politikában immár nincs többé, mint nemes ezenfelekhez illik szerencsés utat kívánunk neki a jól megérdemelt nyugalomhoz és ajánljuk, hogy üres óráiban forgassa sűrűn a latin poétát: „Beatus ille, qui procul negotus . “