Félegyházi Közlöny, 1938 (37. évfolyam, 1-49. szám)

1938-01-02 / 1. szám

f1. oldal 1938. január. 26. FÉmMilkfulÖNY Gyümölcsfák ápolása A vármegye alispánja és a város polgármesterének a gyümölcsfák kötelező ápolására vonatkozó rendeletét lapunk több számában leközöltük. A rendelet mikénti végrehajtására vonatkozólag megkérdeztük egyik szakmunkatársunkat, aki az alábbi felvilágosítást adta. Ami a rendeletet illeti, az nagyon szükséges, de a hatóságnak azzal, hogy a rendeletét kiadta, megelégedni nem szabad, hanem minden eréllyel oda kell hatni, hogy a rendeletnek a gyümölcsfa tulajdonosok eleget is tegyenek. A mi gyümölcsfa tulajdonosainkat — tapasztalat szerint — gyakorlati és elméleti előadások tartásával nem lehet rábírni, hogy gyümölcsfáikat gondozzák. Itt csak szigorú hatósági eljárás változtathat a régi és rossz állapoton. Nincs vidék, amelynek gyümölcsfái elhanyagoltabbak volnának, mint ép a mi szőlőhegyünk gyümölcsfái. Pedig szebb, zamatosabb gyümölcs más határban sem terem, mint a mi határunkban. A hibátlan, szépen kezelt gyümölcs még ma is a legtöbb jövedelmet biztosítja a termelőnek. A határunkban levő gyümölcsfákat mindenféle növényi és állati kártevők teljesen megfertőzték úgy, hogy piacunkon féregmentes gyümölcsöt úgyszólván nem találhatunk, ezért feltétlen szükséges, hogy a gyümölcsfák ápolására kiadott hatósági rendeleteket szigorúan végrehajtsák. Hiába mentesítik a faiskolák csemetéit minden fertőzéstől, ha a csemetéket kiültetjük az öreg gyümölcsfáink közé, néhány hét alatt az ültetett facsemetéink is fertőzöttek lesznek. A szomszéd városok gyümölcstermelőinek kívánságára a város polgármestere, így legutóbb Halas város polgármestere kéri a földmívelésügyi minisztériumot, hogy Halas város határát tegye zárt területté és a gyümölcsfák általános kötelező védekezését rendelje el. De amidőn erre kérik a minisztert, ugyanakkor gondoskodnak a védekezés módjáról is. A gyümölcsfák tulajdonosai terhére úgynevezett hatósági permetező osztagok felállítását tervezik, akik a gyümölcsfák körüli munkálatokat elvégzik. A gyümölcsfák ilyetén gondozása sokkal kevesebb pénzbe kerül és eredményesebb lesz, mintha minden egyes tulajdonos maga végzi vagy munkással végezteti azt. Lássuk most már, mik is azok a permetező osztagok. A gyümölcsfa tulajdonosok egyesületbe tömörülve, magasnyomású gyümölcsfa permetezőgépeket és permetező anyagot szereznek be. A gépek kezelésére, permetanyag elkészítésére, permetezésre munkásokat képeznek ki. Ezek a munkások a jelentkező tulajdonosok fáit bepermetezik s akik a hatósági rendeletnek nem tesznek eleget, hatósági utasításra azok fáit is bepermetezik. A felmerülő költséget, ha szép szóra nem fizetik meg, azokon közadók módjára hajtja be a hatóság. Határunkban is találunk már néhány termelőt, akik a földművelésügyi minisztérium utasítása szerint ápolják a gyümölcsfáikat igen szép eredménnyel. Az almát az almamolytól 80 százalékban tudja megvédeni, de a kaliforniai pajzstetűtől nem. Azok a gyümölcsfa tulajdonosok, akik gyümölcsfáikat gondosan ápolják, munkát, anyagi áldozatot nem sajnálnak, joggal kívánhatják, hogy a hatóság a rendelet szerint kellő szigorral járjon el a gyümölcsfáikat nem gondozókkal szemben. Ha megnézzük szőlőhegyeinket, azt látjuk, hogy egy-egy darab szőlőföld nem több, mint 7—800 □ ös területű. Hogyan kívánható meg tehát, hogy ily kisbirtokos 180 pengős magasnyomású permetezőgépet szerezzen be. Nem kívánható meg, de tessék egyesületbe tömörülni és igy a bajon könnyen lehet segíteni. Miután a mi népünk a társulásból, egyesületbe való tömörüléstől vonakodik, nem marad más hátra, mint a hatósági permetező osztagok felállítása. Itt is előáll az akadály, mert mindezt megvalósítani dologgal jár, márpedig nálunk a közért való munkálkodás mostoha gyerek. Sok gyümölcsfa tulajdonos azt mondja: az öregapánknak is voltak gyümölcsfái, néha termettek is, pedig a fának nem csináltak semmit. Ez igaz, de ennek folytán azt látjuk, hogy évről évre újabb gomba és állati ellensége lesz gyümölcsfáinknak, melyek a régebbi időkben nem voltak, tehát ezek az újabb ellenségek késztetnek a haladásra, de késztet a fogyasztók igénye is és a külföld versengése. Ezért kellenek az egyesületek, az egyesületek által rendezett gyakorlati és elméleti előadások tartása, mert a sok bajjal csak az a termelő tud eredményesen megküzdeni, aki folyton tanul, olvas, kísérletezik és dolgozik. A hatósági rendeletek nem tárgyalják a gyümölcsfa védekezés módját. Sokat hallottunk már erről, de báz máig is sokan vannak, akik nincsenek tisztában a védekezés módjával. Ezeknek okulására és a hatósági rendelet kiegészítéseképen röviden elmondom a legszükségesebb tennivalókat. Ősszel, levélhullás után, — ami az ápolt fákon ritkán szokott bekövetkezni — vagy kora tavasszal gyümölcsfáinkról az elszáradt avagy fölösleges, sűrű ágakat vágjuk le. Az elszáradt ágrészhez előágrészt is vágjunk, 4— 5 cm hoszszút. A vágás által keletkezett seb helyét éles késsel vágjuk simára és gyümölcsfakátránnyal, jó, ollóviasszal, esetleg firniszes festékkel festsük be. A fákon csüngő leveleket, száraz gyümölcsöket szedjük le, égessük el. A fa törzsét, ágait erre a célra alkalmas kaparóval kaparjuk le, drótkefével keféljük meg és a lehullott száraz háncs csörmőket összeszedve, égessük el. Ha így megtisztítottuk fáinkat és a levelek lehullottak, száraz, fagymentes időben hozzáfoghatunk a permetezéshez. A permetezést mindig a fák hegyénél kell kezdeni és úgy haladjunk lefelé, végül a vastag ágakat és törzset permetezzük meg. A permet levet oly bőven adjuk a fára, hogy annak minden egyes része át legyen itatva. Beszéljünk most már arról, hogy mit, mivel és mikor kell permetezni? Minden gyűmölcsfát tél elején, vagy rügyfakadás előtt először 2 százalékos kékkő oldattal, majd 4—5 nap múlva 5—10 százalékos gyümölcsfa karbolineummal vagy 4—5 százalékos Shell Dormand Wasch-sal permetezzük meg Rügyfakadás és virágzás közötti időben minden gyümölcsfát 1 százalékos kékkő oldattal permetezzünk. Elvirágzás után az alma és körtefát minden 14 napon belül arzénos 1 százalékos kékkő oldattal permetezzünk Arzént tartalmaz a schweinfurti zöld. Uránia zöld, melyekből 1 liter vízbe 30 — 40 dkg kell. Arzola, melyből 50—60 dkg kell. Szilvát, cseresznyét, meggyet, kajszint és diófákat elvisrágzás után 1 százalékos kékkő oldattal permetezzük, ebbe arzént tenni nem szabad. Levéltetvek, pajzstetvek, vértetű, szőlőmoly ellen káliszappanos nikotinoldattal permetezzünk. Ha egyszeri permetezés nem használ, a permetezést ismételjük meg annyiszor, amíg kellő eredményt nem értünk el. 1 hektóliter vízbe kell 1 kg kánszappan, 100 gram nikotin. Lisztharmat ellen 100 liter 1 százalékos kékköves oldatba fél kilogram kolloidként adva permetezünk. Monika ellen, mely meggytermésünknek legnagyobb ellensége, úgy bírunk védekezni, ha meggyfáinkat lügyfakadás elött 2 százalékos kékkőoldattal megpermetezzük, előbb azonban minden száraz ágrészt levágunk és elégetünk. Virágzás előtt és után 4—5 napon-ként legalább 4 ízben 1 százalék kékköves oldatba tegyünk l kg poliszulfidként és ezzel a vegyülettel permetezzünk. Aki szereti leszedni a gyümölcsfákról a szép, egészséges gyümölcsöt, az nemcsak elveszi a fából, hanem vissza is ad nekik. Őseink csak a madarakra bízták a szőlő és gyümölcsfák trágyázását, de ma, amikor mindenkinek fokozni kell jövedelmét, nem mulaszthatjuk el, hogy minden négy évben gyümölcsfáink talaját jó minőségű istállótrágyával meg ne javítsuk. Ezzel befejeztem mondanivalómat. Köszönjük az elmondottakat, melyeket úgy az érdekelt gyümölcsfa tulajdonosoknak, mint a városi hatóságnak szíves figyelmébe ajánlunk, illetékeseknek csak megfigyelő álláspontot kellett elfoglalniuk. Amint azonban azt már az egyik szomszédos országba is behurcolták, akkor már rögtön lezárták az országhatár megfelelő részét, a betegség iránt fogékony állatok, valamint a betegség okozójával leginkább fertőzött anyagok és tárgyak behozatalát megtiltották, az álatorvosi felügyeletet a határállomásokon megszigorították, a határ melletti vidéket állandó felügyelet alá helyezték és innen is csak nagyon szigorú feltételekkel szabad az állatokat az ország többi részébe kivinni, ilyenformán nem lehetetlen az sem, hogy Magyarország megmenekül a behurcolás veszedelmétől. Mégis számolni kell azzal is, hogy ez a szerencsés helyzet nem következik be. Egyes emberek lelkiismeretlensége, kapzsisága, vagy tudatlansága révén hazánkba is befészkelődhetik és vidékünk sem kerüli el a bajt. Ez esetben a hatóság már csak akkor tud eredményesen küzdeni a száj- és körömfájás ellen, ha minden ember kivétel nélkül, de legelsősorban az állattartó gazdák sietnek segítségére. Kellő óvatosságai sok esetben maga a gazda megakadályozhatja, hogy az ő állatai megbetegedjenek. Elsősorban ő maga és hozzátartozói ne menjenek fertőzött községbe, udvarba vagyanyába. Viszont magához se engedjen be ilyen helyről senkit. Különösen őrizkedjék a vándoroktól! Ezeket legfeljebb a konyhába helyezze el és semmiesetre sem a szokásos módon, az istádlóban adjon nekik helyet. De legalább azt tegye meg, hogy a kapuban vagy más megfelelő helyen elhelyezett, kreolinnal átnedvesített zsákdarabban jól törülje, vagy törültesse meg a lábbeliket és utána annak talpát, valamint széleit zsírozza be. Ha a gazda lovaival járt vészes helyen, akkor ezek patáival is ugyanezt meg kell tenni. Szinte magától értetődő, hogy új állatot lehetőleg nem vásárolunk, amíg a száj és körömfájás veszedelme teljesen meg nem szűnt. Ha mégis kényszerítve vagyunk a vásárlásra, akkor az új állatokat legalább 2 hétig teljesen elkülönítve tartsuk és ha ez idő alatt nem betegszenek meg, csak akkor állítsuk be azokat a régi állalaink közé. A vásárokat és általában minden összejövetelt kerüljünk, vagy legalább ne az otthon használt ruhában menjünk ilyen helyekre. Nem szabad megfeledkezni az idegen kutyák, macskák, galambok, a varjak s lehetőség szerint a verebek és más madarak távoltartásától sem! Saját értékes galambjainkat legcélszerűbb a veszedelem idejére a padlásra zárni, a kevésbé értékeseket pedig leölni. A többi madarak ellen pedig legjobb védekezés, ha állatainkét pl. a sertéseket is zárt helyen etetjük. Legtöbbször már ilyen eljárással is megszabadulunk attól, hogy a mi állataink is megbetegedjenek. Ha mégsem kerülne el a baj, akkor a beteg állat elkülönítése után legelső dolgunk az legyen, hogy az esetet jelentsük be az elöljáróságnak, a polgármesteri hivatalnak vagy állatorvosnak, akik aztán a további eljárásban segítségére lesznek a gazdának. Hogyan védekezzünk a száj- és körömfájás ellen? Az okosság legelemibb követelménye, hogy a fenyegető veszedelmek elhárítására minden lehetőt megtegyünk. Ha tehát tudjuk azt, hogy a száj és körömfájás milyen óriási kárt okozhat, akkor mindent meg kell tennünk ezeknek a károknak az elkerülésére. Az ezzel kapcsolatos fontos teendők egy része természetesen állami feladat és így a hatóságoknak elsősorban felvilágosítással, második sorban pedig megfelelő rendszabályokkal kell elejét venni a bajnak. Mindez nálunk már eddig is , a legteljesebb mértékben megtörtént és a még szükségesnek látszó intézkedések ezután is idejében megtörténnek. Amíg a betegség csak a távolabbi országokban dühöngött, addig az klsfiutatttn december 23. — december 30. Születtek : Kovács Mária, Soós László, Szabó Mária, Lugosi László, Borsos Mihály, Kocsis Gábor, Deák János, Ónodi Rozália, Rádi Ferenc, Mészáros János, Nemesek Mária, Karsai Piroska, Tarjányi Rozália, Mogyoró Rozália, Pataki István, Bázel Márta. Meghaltak! Sallai Anna 24 éves, Balázs Margit 22 éves, Pintér Károly 59 éves, Csendes István 2 hónapos, Makápy István 86 éves, Klein Sámuelné 62 éves, Szikora János 24 éves, özv. Fekete Józsefné 84 éves, özv. Szondi Miklósné 76 éves. Beiratkoztak: Piroska Sándor—Mizsei Rozália, Dobos Károly—Csenki Luca, Fazekas Mihály—Szabó Erzsébet, Fekete János—Dora Mária, Hajnal Rudolf—Tímár Veronika. Házasságot kötöttek Bense János— Farkas Mária, Polgár Sándor —Kertész V. Erzsébet, Szász Aladár— Csitán Erzsébet, Eszik László—Vidéki Rozália. beb K* szerkesztő és kiadó tapiuiaidooo* t HUES ILLÉS fanettó*mrt‚w.*. $fsfcesfélfgytej&sk