Ellenőr, 1929 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-07 / 1. szám
ELLENŐR 3 (Kolozsvár, január 6.) A Magyar Párt választási sikereinél, amint már kifejtettük, nem szabad megállni azoknak, akik az itt élő magyarság sorsát a szívükön viselik. A 170.000 magyar szavazat azt bizonyítja, hogy a magyarság okulva a múlton, egységesen tömörül megillető jogainak kivivásáért. Ez az imponáló szám azonban még mindig nem fejezi ki a magyarság erejét, mert tudjuk azt, hogy a választói listák részben a hatóságok felületes s nem mindig elfogulatlan munkája, de még inkább egyesek indolenciája miatt hiányosak s hiányzik belőlük a a magyarságnak legalább a fele, akiket a törvény szerint választói jog illetne meg. Kisebbségünknek örökös sorsa a küzdelem az államélet keretein belül s a törvényes, alkotmányos eszközökkel. Nekünk állandóan fel kell készülnünk arra, hogy megnyilatkozzunk magyarságunk, fajunk mellett, úgyszólván permanenciában kell legyünk, hogy szavunknak, akaratunknak, létezésünknek kifejezést adhassunk. Ezzel tisztában is vannak a Magyar Párt irányítói, vezetői, akik mellett a választások alkalmával az aknamunka és árulás dacára gyönyörűen nyilatkozott meg a bizalom, de nem érzi át kellően ennek súlyát és jelentőségét a maga személyében is minden magyar. Itt most nem azokra a kevésszámú eltévelyedettekre gonddolünk, akik talán máris rájöttek arra, hogy fajukkal szemben a legnagyobb bűnt követték el, amikor hamis jelszavaktól megtévesztve testvérharcba mentek bele, nem ezekre gondolunk, akik egyenként csak visszatérnek a magyarság táborába, hanem azokra, akik eddig a cinizmusig menő közönnyel viseltettek minden magyar ügy, minden megmozdulás iránt. Tízezrekre tehető azoknak a száma, akik kényelmi okokból nem váltották ki igazolványaikat, nem járultak az urnák elé, akiket nem elvi okok, vagy meggyő* zödés választ el a párttól, hanem egyszerűen az, hogy nem tartott ták fontosnak, szükségesnek be* iratkozni. Nagy számban vannak, akik a választói listák évenkénti kiigazításánál nem éltek jogaikkal, mert még bennük van a Pató Pál uram jelszava, hogy majd ráérünk arra még. Ezekhez szólunk s ezeknek akarjuk üzenni, hogy az álmodozások, a halogatások ideje lejárt s nekünk minden okunk megvan arra, hogy ne halasszuk holnapra, amit ma megtehetünk. Minden magyar ember, anélkül, hogy személyes felszólítást várna, iratkozzék be a Magyar Pártba s vegyen részt a párt életében. Ne kívülről kritizáljon, hanem a pártélet keretei között fejtsen ki munkát és éljen a kritika jogával. A Magyar Pártban mint közka* tona is mindenki aktivitást fejt* het ki. Örömmel fogadnak min* denkit, aki a dolgozók, a tenni* akarók soraiba áll s megillető helyre kerül az, akinek a vezetésre képességei vannak. Tovább kell építsük a Magyar Pártot, mert ez a mi várunk, ez a mi magyar szellemi és politikai életünknek a központja, innen és nem máshonnan kell táplálkozni minden magyar erőnek és erősödni minden reménynek és hitnek ! Tovább kell építsük® magyar Pártot!