Ellenőr, 1930 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1930-01-15 / 1-2. szám
4 ELLENŐR „Szörnyű ítéletet mond a magyar hadseregről IT Markovics Rodion regénye" — állapítja meg a Times Ebből az alkalomból felelevenítjük az „Ellenőr" 1927-ben közölt kritikáját a „Szibériai Garnizon"-ról (Kolozsvár, január 15.) Dr. Markovics Rodion volt ügyvédjelölt, az egykori osztrák-magyar hadsereg szerencsésen fogságba került tartalékos zászlósa, később újságíró, a szatmári Victoria kávéházban baráti körben élményeinek fáradhatatlan elmesélője írónak csapott fel, amikor hozzákezdett Szibériai garnizon című, úgynevezett kollektív regényének megírásához. Meglehetősen elkésve lépett a mi kisebbségi nyomorúságunkból kiburjánzott speciális erdélyi írói pályára a fiatal szatmári fiskális s érvényesülni talán még annyira sem tudott volna, mint a társadalmilag már elhelyezkedett kollégái, ha a legkevésbbé is kötötte volna valami a magyarsághoz, az utat cserélt földhöz, ha nemcsak magyar nyelven, hanem magyar szellemben érzett és irt volna. Markovics Rodion első irodalmi alkotásában, a Szibériai garnizonban, sőt annak már mindjárt első fejezeteiben sietve elárulta azonban, hogy bár magyarul beszél, mert ezt a nyelvet tanulta meg a legtökéletesebben az iskolában, semmi köze nincs a magyarsághoz és túlteszi magát még a pillanatnyi ellágyulás hangulatán is s regényében nemcsak arról a bizonyos szibériai garnizonról csinál karikatúrákat, hanem ennél hűebb képet ad saját énjéről, nézeteiről, mindenről, amikkel eddig a szatmári kávéház egyik sarkában a kisvárosi unalomban fulladozó fiatalembereket élesztgette. Mikor a Szibériai garnizon megjelent és Markovics Rodion beutazta az országot, hogy a megírt könyvet el is adja s írói munkásságából pénzt lásson, olyan ajánlatokat kapott az irodalombarát hírében álló gyárigazgatóktól és bankvezérektől, akikhez régi jó bevált szokás szerint elsőnek vezetett az útja, hogy elég, ha az egyik kötetet hagyja ott, két kötet sok, annál inkább, mert az elsőt sem olvassák el. Ezekből került ki a Szibériai garnizon olvasó közönségének egyik, Markovics Rodion szempontjából mindenesetre hasznosabb része, míg azok, akik a Szibériai garnizont a Keleti Újság folytatásaiban, vagy könyvalakban tényleg elolvasták, igen mérsékelt elismeréssel nyilatkoztak róla. Ha báró Hatvany- Deutsch Lajost, a magyar törvényszék nemzetgyalázásért nem ítéli el hét szűk esztendőre, nagyobb mozgási területen aligha kerül a kezébe a Szibériai garnizon s aligha fog hozzá a regény német fordításához. Eléggé ismeretes, hogy a regény és írójának karrierje ezzel kezdődött meg s egy év múlva külföldön jobban ismerték Markovics Rodiont és könyvét, mint szülőfalujában, Szatmáron és a szomszédos Máramarosszigeten. Ez még magába véve semmit sem jelentene, mert hiszen a legjellegzetesebb magyar szokás azoknak nem ismerése, akik közöttünk élnek és erről jeleket adnak, de tud