Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. november (17. évfolyam, 88-95. szám)

1962-11-21 / 93. szám

10 i­n­Tftr­­t­ q EGY ÉV KÖZBEN NYILT LALUuALAA ÚJ ISKOLÁBAN Különleges iskola, amelyben járunk. Még épül, de már kész. Csak néhány napja kez­dődött meg falai közt a taní­tás, de diákjai már szeptem­ber óta ismerkednek a tudo­mánnyal. Új a tantestület, elő­ször dolgozik együtt a kollek­tíva, bár a tanárok nagy ré­sze már tapasztalt pedagógus. Dicséretesen dolgoztak az építők s jó munkájuknak kö­szönhető, hogy már az új isko­lában tanulhatnak a gyere­kek , mégis objektív okok miatt megkéstek a kivitelezés­sel. Modern az épület, szívet­­szemet gyönyörködtető a séta falai között, de szankodni való is.akad bosz- Nem rejtvényt, különleges fejtörő feladványt jellemeznek ezek a mondatok , hanem a nemrég nyílt oroszlányi új is­kolát. A hosszan elnyúló, mo­dern vonalú épület egyik szár­nya reggelente mintegy nyolc­száz főnyi gyerekseregnek nyújt barátságos otthont, másik szárnyon viszont még a dolgoznak az építők. Földet, cementet, építőanyagokat ci­pelő autók méhraj-csapata döngi körül az épületet, mes­­­szire hallatszik a kőműveska­lapács kip-kopja, fel-felé,vi­­kordul az ásók, lapátok hang­ja. Tizenkét tanterem készen áll november eleje óta. Az emeletnyi magas épület oldal­falai mintha üvegből volná­nak, olyan szélesen húzódik a tantermek világos ablaksora, amelyet zöld függöny takar. A külső falat sárga csempe bo­rítja. Az élénk pasztell-színű, falba épített szekrények hangulatossá teszik a folyosót, s kényelmessé a ru­hák, tanszerek elhelyezését. A tantermek homlokfala szemet nyugtató halványzöld színű, s lemosható falfestékkel készült. Kár azonban, hogy csak két falrészre jutott ebből az anyagból s a szintén gyorsan piszkolódó harmadikra és ne­gyedikre már nem. Az osztálytermek egyébként is hangulatosak, s jó feltétele­ket teremtenek a korszerű ok­tatáshoz. Mégis kár, hogy pél­dául konnektort egyetlen osz­tályban sem szereltek fel, pe­dig egy-egy diavetítéshez — amely szemléletesebbé teheti az órát — feltétlenül szükség lett volna rá. A termeket mű­anyagpadló borítja. Végre, a drága fa helyett itt a műanyag. Ám két osztályban is akadá­lyozza a tanítást, hogy rosszul rakták le a műanyag alapza­tot. A lényeg persze az, hogy eb­ben a modern, a korszerű ok­tatási igényeknek megfelelő iskolában megkezdődhetett tanítás. Persze, igazán csak ak­­­kor lesz majd korszerű az is­kola, ha elkészülnek a tél kö­zepére a csatlakozó épületek , nehéz volna elsorolni, hogy­­ mi minden épül itt. Csáld László, a nagy iskola­kombinát igazgatója térképet terít az asztalra. Igazán monu­mentális a kialakuló kép. Korszerű napközis helyisé­gek, több száz személyre főző konyha ,ebédlő épül jelenleg. Két politechnikai terem is lesz az új iskolában. — Nagyon nagy kedvvel dol­goznak ebben a szép épületben pedagógusaink, de máris meg­szerették iskolájukat a gyere­kek is — mondja az igazgató. — No, nem volt nehéz ezt el­érni. Három műszakban folyt szeptembertől a tanítás, neve­lőink több különböző épületbe szaladtak órát adni, s bizony korán reggel, hét órakor kez­dődött a tanítás. Most, hogy a jó oktatási feltételek megte­remtődtek, kezdődik az igazi nagy munka. Új a tantestület, s most alakul, formálódik iga­zi kollektívává. Van való is. Eddig nem volt pótolni pél­dául politechnikai oktatás, s az év végéig be kell hozni a mulasztottakat. Most kezdjük a szülőkkel is az elmélyültebb kapcsolatot kiépíteni. Volt egy rendezvényünk a számukra, hogy megismerjük őket s ők is az iskolát. A gyerekek szo­cialista megőrzésre vették át az osztálytermeket. Nagy a sár a környéken s hogy a tiszta­ságot óvjuk, a gyerekek tor­nacipőt, papucsot húznak az iskolába lépve. S több más jelből is látszik, hogy nagyon vigyáznak az iskola felszerelésére. Leg­fontosabb célunk, hogy az in­dulás nehézségei ellenére, év végére ugyanolyan eredményt érjünk el, mint a város másik két, sok tapasztalattal rendel­kező iskolája. Szerény, de szép terv. A vál­tó, s az aranyfedezet hozzá, a pedagógusok­ lelkesedése, a ta­nulók szorgalma, a szülők fe­lelősségérzete s nem utolsó­sorban a modern szép új is­kola. — őr — Normál filmszínházak műsora Annavölgy—Petőfi: 24—25-ig El­cserélt randevú. Ács—Szikra: 24— 25- ig Feltámadás, I—II. 26—28-ig lopott boldogság. Császár—Kos­suth 24—25-ig Ördögcsapda: 27— 28-ig Szerelmi levelezés. Csolnok— Petőfi: 27—28-ig Egy asszony meg a lánya. Dorog—Otthon: 26—28-ig Keresztesek. I—n. Esztergom—Sza­badság: 24—25-ig Mindenki gyer­mekei: 27—28-ig Pirosbetűs hétköz­napok. Kesztölc—Petőfi: 23—25-ig Túl fiatal a szerelemre. 27—28-ig Elcserélt randevú. Kisbér—Kos­suth: 23—25-ig Revüparádé: 26— 28-ig Hófehérke és a 7 törpe. Ko­márom—Jókai: 22—25-ig Aki szelet vet... Lábatlan—Otthon: 25— 26- ig Az utolsó tanú. Nagyigmánd— Petőfi: 22—23-ig Ördögcsapda: 25— 26-ig Húsz évre egymástól. Na­szály—Rákóczi: 25—26-ig A kapu nyitva marad. 28—29-ig Húsz évre egymástól. Nyergesújfalu—Alkot­mány: 24—25-ig Angyalok földje. 26—28-ig Túl fiatal a szerelemre. Oroszlány—Ady: 23—25 A pokol szolgálatában. 26—28-ig Aki szelet vet. . . Oroszlány—Vörös Csillag: 22— 23-ig Húsz évre egymástól. 25— 26-ig A szép amerikai. Sárisáp— Vörös Csillag: 23—25-ig Utazás a léggömbön. 27—28-ig Angyalok földje. Süttő—Petőfi: 22—23-ig Pi­rosbetűs hétköznapok: 25—26-ig Az esőcsináló. Szőny—Szabadság: 22— 23- ig Aki szelet vet.. . 25—26-ig Szerelmi levelezés. Tata—Béke: 22—23-ig Ügyefogyott Romeo: 2­5— 26-ig Egy asszony meg a lánya. Tata—Tó: 22—25-ig Keresztesek, I—n. 26—28-ig A francia nő és a szerelem. Tatabánya—Táncsics: 22—25-ig A francia nő és a sze­relem. 26—28-ig ördögcsapda. Tát— Duna: 23—25-ig Malachias csodája: 26—28-ig Esős vasárnap. Komárom megyeI DOLGOZÓK LAPJA Szülők az iskolában Ugye, nem is kell olyan na­gyon szorongva beülni az is­kolapadokba azoknak, akik rég kinőttek belőle, még ak­kor sem, ha amolyan felelős szülői tapasztalatcsere-látoga­­tásra érkeztek egy órára. S nem kell izgulni a gyereke­ikért, hiszen fegyelmezettek, okosak, talpraesettek, s meg­lepően sokat tudnak. S mi­lyen könnyedén, felszabadul­tan, játékosan folyt a tanítás, pedig komoly munkát vég­zett a röpke óra alatt a diák s a pedagógus egyaránt. S hogy miként is folyik az iskolában a munka, hogyan tanulnak ma a gyerekek — ezt kívánta bemutatni a szü­lőknek néhány mintaóra ke­retében a napokban a tatabá­nyai Jókai-iskola tanári kol­lektívája. — Amellett, hogy jó, hasz­nálható oktatási módszereket adjunk a szülőknek, célunk volt az is, hogy az iskoláról alkotott képüket, véleményü­ket is helyesen alakítsuk ki — tájékoztat a jó kezdeménye­zésnek számító bemutató taní­tás lényegéről Bácskúti László igazgatóhelyettes. — Egyik hetedik osztályunkba osztály­­főnöki órára hívtuk meg a szülőket, a negyedik osztály­ban pedig fogalmazási órán vettek részt. Mindkét helyen lényegében azt láthatták az édesanyák, édesapák, hogy milyen módon foglalkozhat­nak maguk is otthon a gye­rekeikkel, hogyan segíthetik a jobb tanulmányi eredmény elérését. A tanulságos mintaórákat baráti beszélgetés, közös szó­rakozás követte. S az első szü­lői „iskolalátogatás” után úgy tervezik, több alkalommal rendeznek hasonló találkozót, hogy ezzel is az iskola és a szülői ház közti új típusú kap­csolat és együttműködés ki­alakulását szolgálják. Keskenyfilmszínházak műsora november 24-től 25-ig Agostyán: Májusi fagy. Aka: Áprilisi riadó. Alsógalla: Julius Caesar. Acsteszér: Pirosbetűs hét­köznapok. Ászár: Elveszett paradi­csom. Bana: Candide — avagy a XX. század optimizmusa. Bárso­nyos: Túl fiatal a szerelemre. Ba­­konyszombathely: Elcserélt ran­devú. Bakonysárkány: Randevú Koppenhágában. Bajna: Iván gyér*, mekkora. Bököd: A nagyváros, örömei. Bakonybánk: Esős vasár­nap. Bajót:­­A 30. születésnap. Baj: A viharok bolygója. Csatka: Adua és társnői. Csép: Májusi fagy. Dunaszentmiklós: Nem ér a nevem. Csolnok—Rákóczi telep: Vadállatok a fedélzeten. Dad: Sze­relmi levelezés. Dág: Kísértetkas­­tély Spessartban. Dömös: Hófehér­ke és a 7 törpe. Dunaalmás: Lo­pott boldogság. Esztergomtábor: Esős vasárnap. Ebszőnybánya: A balti égbolt. II. Epöl: Pirosbetűs hétköznapok. Ete: Nevessünk! Gyermely: Két élet* I—II. Hánta: Legenda a vonaton. Hér­eg: Aki szelet vet... Kerékteleki: Az utolsó vacsora. Kisigmánd: Elve­szett paradicsom. Kömlőd: Elve­szett paradicsom. Környebánya: Halászlegény frakkban. Kocs: Ki­rályi gyermekek. Koppánmonos­­tor: Esős vasárnap. Környe: ör­dögcsapda. Lábatlan—Rákóczi: Aki átmegy a falon. Lábatlan—Dózsa: Én és a tábornok. Leányvár: Meglepetés a cirkuszban. Mogyo­rósbánya: Pirosbetűs hétköznapok. Mocsa: Angyalok földje. Naszály- Körzeti: Neszmély: Pirosbetűs hétköznapok. Candide — avagy a XX. század optimizmusa. Nagy­sáp: Pillantás a hídról. Orosz­lány—Kossuth: A torpedó vissza­lő. Piliscsév: A rendőr. Pilis­szentlélek: Házasságból elégséges. Pilismarót: Bekerítve. Réde: Lo­pott boldogság. Sur: A világ min­den aranya. Szák: A torpedó vis­­­szalő. Szend: Szerencsés Tóni. Szomor: Mindenki ártatlan? Szo­­mód: Egy év 9 napja. Tagyos­­puszta. Pesti háztetők. Tárkány: Elmaradt találkozó. Tatabánya- Kertváros: Ludas Matyi. Jókai Kultúrotthon Az esőcsináló. Tatabánya-Újváros: Tokod: Esős va­sárnap. Tarján: Feltámadás, I—II. Tardosbánya: Az elnök úr látoga­tása. Ung: Utak és gondok. Vér­­teskethely: Pedro kapitány vidám hadjárata. Vértestolna: Húsz évre egymástól. Várgesztes: Kenyér és rózsák. Vértessomló: A nagy start előtt. Vértesszöllős: A kapu nyit­va marad. Kukoricafosztás idején a vi­­lág közepévé változott a völ­gyi falu. A képzelet ország­útjain megérkeztek a cso­dálatosabbnál csodálatosabb emberek, királyok épp úgy, mint koldusok, és soha nem látott öltözeteikben, ámulat­ra méltó szokásaikkal csu­pa mesébe illő dolgokat vittek véghez. A pirostarsolyos pan­dúr nyárson sült ökröt evett meg egy ültő helyében. A tek­nővájó cigány parazsat nyelt és a leheletével gyújtotta fel az erdőt. Még annak előtte, hogy a tengerit ismerhették volna, kínhalálra ítéltek egy boszorkányt, de a banya csi­kóvá változott, a szomszéd fa­luban elkapták, megpatkolták, amikor pedig haldoklott, vis­­­szaváltozott boszorkánnyá a kezén-lábán rajtamaradt és patkó. így is temették el szen­­­­teletlenül, százkét esztendeje, hogy a csontjait kivetette az eke a régi temető mellett. A házakhoz, ahol fosztották a kukoricát a éppen paj­tában, tódult a nép, mesére szomjasan. Klári is szívesen­­ inyázgatott el a fiatalok kö­zött, a fogadtatással sem volt eddig még baj. Az illendőség is úgy kívánta, hogy menjen, mivel a segítség körbejárt. Megváltozott a lakodalom óta. Viselkedése zárkózottabb, mozdulatai félénkebbek let­tek, mint aki komolynak hit­te a sok-sok hátborzongató históriát. Körülötte pezsgett, ficánkolt a vidámság, a fel­­viharzó nevetések szinte le­verték a port a pajta maga­san nyújtózó gerendáiról. Kar­bidlámpa sugározta rájuk erős, villámszínű fényét, édes­kés szaga­­ idegenül terjengett a nyár illatait őrző lucerna, muhar közelében. Tüzesen vi­rult a fosztott kukoricából va­ló hegy, körülötte zörgött a háncs, amely cinkosan takarja el a legények matató kezét. Lehettek vagy húszan a kuko­­ricafosztók, körbeülték a sár­ga gúlát, mint akik meleged­nek és a tiszta csöveket úgy hajigálták középre, mint­is­ha óriási máglyát tápláltak volna. Egy malacképű, behí­zott szemű asszony vitte a szót, most éppen valami si­kamlós pletykát adott elő az egyszeri kisbíróról, aki megles­te fürdés közben a jegyző fe­leségét és amikor az asszony sikongani kezdett, ijedtében a kútba ugrott. Klárihoz nem szóltak bán­tón, nem néztek rá sandán, mégis tudta, hogy valami nincs rendjén, leszakadt egy húr a citeráról. Máskor vele is incselkedtek, egy volt a sok közül, hévül érezhette magát azon a körön, amelyet a lá­nyok, fiatalasszonyok szőttek maguknak titkokból, pillantá­sokból, névtelen, de annál éde­sebb érzésekből. Most nyoma veszett ennek az meg ár­tatlan cinkosságnak, úgy vet­ték, mintha itt se lenne. Fájt neki az alattomosság, amely­ről tudta, hogy a kertek alatt osonó pusmogás eredménye. De nem mutatta, hogy szoron­gatja a szívét a számkivetés, dolgozott serényen, néha ne­vetett is, de hiába nevettek vele a többiek is, a jókedvben ugyanúgy magára maradt, mint a hallgatásban. Most ép­pen hallgattak. Egy ösztövér, szürke réklis­lány kérlelte a malacképű as­­­szonyt: — Manci néni, meséljen még valamit. De a szerelemről. Az asszony szorosabbra húz­ta a csomót keszkenőjén, jó­indulatúan hunyorított Klári felé, mintha előre bocsánatot kérne. Klári lehajtotta a fe­jét, így hallgatta a históriát: — Előfordult az is, hogy egy rossz lány nem akart a pap elé állni, aztán azzal büntette az Isten, hogy mindjárt az első gyerekének két feje lett. Föl is nőtt ez a szörnyeteg, az egyik szájával ugatott, a má­sikkal meg nyerített. Bürköt evett, meg lapulevelet, aztán már öt esztendős korában ki­nőtt a szakálla ... Ezen senki se nevetett. Bé­na csönd telepedett a pajtára. Többen lopva Klárira sandí­tottak az orruk mögül. Ő meg úgy viselkedett, mintha sem­mit se hallott volna. A kezé­ben volt egy cső, nyugodtan a kupacra dobta, de úgy, hogy a kukorica átgurult a malac­képű asszony papucsára. — Én is tudok egy történe­tet — mondta Klári erőtlen hangon. Alig ismert a saját szavára. — az egyszeri as­­­szony elment ugyan a temp­lomba, de mielőtt fölvette a fá­­tyolt, minden élelmes ember kipróbálta. Egy hónappal az esküvő után rátalált a kanász, amint a kökénybokrok alatt pucéran hentergette két csend­őr. Gyereke ugyan egy se szü­­letett, de hogy miért nem, annak a vajákos asszony a megmondhatója ... Senkinek se kellett meg­súgni, hogy kiről van szó. Az emberkoszorú oly mély né­maságba zuhant, mintha be­falazták volna a szájukat. A kezük se mozdult. Egyedül Klári dolgozott, noha elhatá­rozta, hogy ezen az őszön nem megy többé fosztóba. (Folytatjuk.) o 1962. NOVEMBER 21. SZERDA v Az olvasómozgalom — a művelödés fontos bázisa A Kulturális Szemle új évad­ja sok érdekességet ígér a fia­talok számára. Új ötletek, vál­tozatos, vonzó formák teszik lehetővé, hogy a fiatalok mű­velődése és kulturált szórako­zása még inkább tömegmére­tűvé váljon. Szerepel a jövő évi szemlében többek között országos szellemi vetélkedő­bajnokság, társastánc-bajnok­ság, de érdekes formában ke­rülnek lebonyolításra a művé­szeti bemutatók is. A József Attila-olvasómozgalom mód­szerei is lényegesen megvál­toznak, s így jobban biztosí­tottá válik a helyes célok­­ el­érése. A olvasómozgalom eddigi túlzottan merev szabályai, „kötelező” jellege, az iskolás módszerű beszámolók nem tet­ték túlságosan vonzóvá az ol­vasást. Ezért a szemle új esz­tendejében mindez gyökeresen megváltozik. A jelvények megszerzésének követelményét az új szabály­zat minimálisra szabta, de emellett lehetővé teszi, hogy a fejlettebb olvasók is bekapcso­lódhassanak az olvasómozga­lomba. Változatlanul a bronz-, ezüst- és aranyfokozat elérése a cél, s a részvevők bármelyik megszerzésével teljesíthetik az ISZM kulturális követelmé­nyét A fokozatok eléréséhez hat kilenc, illetve tizenkét szabadon választott könyvet kell elolvasniuk a jelentkezők­nek. Ugyanakkor be kell irat­kozniuk egy általuk választott könyvtárba, ahol az olvasóje­gyükre ,József Attila olvasó­­mozgalom" feliratú bélyeget ragasztanak, amely a könyvek elolvasásának ellenőrzését szol­gálja. A kötelező beszámolók he­lyett a KISZ-alapszervezetek­­ a könyvtárakkal közösen szer­veznek majd érdekes irodalmi rendezvényeket, s irodalmi színpad műsorral, író—olvasó­találkozóval, olvasókör szerve­zésével, irodalmi fejtörők ren­dezésével járulnak hozzá az olvasás népszerűsítéséhez. Az új szabályzat szerint az olvasómozgalomban jelentős szerep jut a könyvtárosoknak. Legfontosabb feladatuk, hogy irányítsák az olvasók érdeklő­dését, s elbeszélgessenek egy­­egy elolvasott könyvről a fia­talokkal. Ezek az „újítások” azt ígé­rik, hogy az olvasómozgalom a jövőben hatékonyabban tölti majd be feladatát, a könyv, az olvasás megszerettetését, nép­szerűsítését. „Jelenkor“ estet rendeznek Esztergomban A Hazafias Népfront váro­si bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és az esztergomi Petőfi Sándor Mű­velődési Ház, valamint a vá­rosi könyvtár november 24- én este 7 órai kezdettel a mű­velődési ház „Jelenkor”-estet nagytermében rendez. Az író-olvasó találkozón közremű­ködik Tersánszky 3. Jenő Kos­­suth-díjas író, Takáts Gyula József Attila-díjas író, Tüs­kés Tibor író, a „Jelenkor” szerkesztője, Csorba Győző­­ költő és műfordító, valamint Bertha Bulcsú író. /HEGYEI BEMUTATÓK Érettségiző­ lá­nyokról szól a Ke­leti Mádon ren­dezésében ké­szült új magyar film. Több sze­repeit Polonyi Gyöngyi, Mécs Ká­roly, Bodrogi Gyu­la,­­ Páger Antal, K­omlós Juci, Kál­mán György játs­­­­­szák. Játssza: a­­ dorogi Otthon mo­zij zi és az esztergo­mi Petőfi, s a ta­­tabányi Szabadság november 22—25- ig, a komáromi­­ Jókai Filmszín­ház november 26 -28-ig. A velencei fesz­tivál nagydíjával kitüntetett ma­gyarul beszélő szovjet film. Játssza: az esz­tergomi Petőfi mozi 26—28-ig, november a lá­batlani Otthon mozi november 29—30-ig. Lírai filmtör­ténet szerelemről, barátságról. Játs­­­sza: a csolnoki Pe­tőfi Filmszínház november 24—25- ig, az annavölgyi Petőfi mozi no­vember 27—28-ig. Nyugatnémet szatirikus film. Játssza: a tatabá­nyai Szabadság Filmszínház no­vember 25—28-ig.

Next