Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1963. április (18. évfolyam, 27-34. szám)

1963-04-03 / 27. szám

«5 Komárom megyei DOLGOZÓK LAPJA SBUKInStoftK»'“víejkSSP W&miSBBM Annavölgyi bánya, 1945 Negyvenöt eleje, január. Óvóhely sehol. Egyetlen biz­tos menedék a szén sokmillió tonna takarója. Százak kér­tek bebocsátást a bánya mé­lyére. Itt nem voltak kivált­ságosak, a föld méhének ka­pujában nem kellett meghívót felmutatni. A kezekben ott hintázó karbidlámpa rangot jelentett. Kint közelharc dúlt. És há­rom édes­testvér szülei halá­losan megsebesültek. Befogadtuk őket. Ez per­sze nem sokból állt: egy da­rabbal megtoldottunk a deszka­­priccset és a szén gyomrában három emberpalántával több szorongott: egy pólyás, meg a négy- és tizenkét éves gyer­mek. Megdöbbentő, hogy az ár­ván maradt testvérek legidő­sebbje, a tizenkét éves gyer­­meklány nem sírt egy könny­cseppet sem, hanem kimon­datlanul anyává kiáltotta ma­gát. Minden átmenet nélkül őt éreztem a világon legkö­zelebb állónak hozzám, és azt a kis harmatvirágot, akinek három karbidlámpát összeté­­ve főztük az akkori ételek koronázatlan királyát, a krumplit, mely számára az életet jelentette. Néhány nap múlva egy bá­tor nagynéni Esztergomból el­jött értük. Itt temette el az apát, idehozta meghalni az édesanyát, és tanította járni a három gyermeket az új élet útján. Azóta valamit mindig tud­tam róluk, de a kisebbel so­ha nem beszéltem. Hiába, nagy volt közöttünk a korkülönbség. Annak idején még csak bőgni tudott, én meg ügyet­len szóval bátorítottam a pü­­ré-evésre. Talán haragudott is rám, mert az édes anyatej helyett én nyújtottam elő­ször rosszabbat neki az élet­ben. Múlt évben találkoztam 17 évvel öregebb nagynénivel a és a szép lánnyá cseperedett pólyással. S­zel kezd­tem önkéntelenül ez­a beszélgetést: „Kislány, szereti-e a krumpli­­pürét?” Csaknem megbántam, mert a nagynéni mindent részletezett, mintha tegnap történt volna és ő is ott lett volna velünk az aknában. Pe­dig csak értük jött, elvitte őket. Nohát, így kibeszélni viselt dolgainkat! S ekkor eszembe ötlött más is, akikori emlék. Nem sokkal azután, elszakadtunk az árváktól, hogy a bányakijárat felé ballagtam, ott volt ugyanis az ivóvíz­forrás. A kulacs félig sem sem telt meg, amikor egy pil­lanatra bemutatkozott a világ vége. Karbidlámpám elaludt s én elestem félelmetes ro­baj kíséretében. Soha olyan sürgősen nem gyújtottam lám­pát, mint akkor. Később tud­tam meg: a németekkel együtt felrobbant az akna bejárata. Egy-két perc múlva négy köpenyes, kabátos férfi szedte sietősen a lábait. Mintegy ön­magam bátorítva kibuggyant belőlem a szó: „Mi van, embe­rek?”. Nem hallották, vagy nem akartak válaszolni s ha­mar nyomuk veszett. De az­után, épp olyan öltözetben, nagy-nagy erőfeszítéssel kö­vette őket egy ötödik ember is , aki véres volt. A bejá­ratnál pedig a németek bánya­­haditerve hamuvá válva száll­dogált a megsemmisülés irat­tárába. Én megtöltöttem a félig telt kulacsot — és az öt emberről soha nem szóltam senkinek. Pedig el kellett volna mon­­­­danom s így köszöntenem őket: „Jó szerencsét, bányász­partizánok”. Így találkozott bennem há­rom árva kislány és öt hős partizán emlékezete. Megőr­zöm őket, vigyázok rájuk. Nagyszöllősi Ottó Az eljárás nem folytatható le... A megbocsátást széles körre kiterjesztő új közkegyelmi rendeletet nyugodtan a boldog­ság rendeletének is nevezhet­nénk, mert megjelenésekor számos család otthonába köl­tözött be újból a mosoly, a boldogság. A most megjelent közkegyel­mi rendelet — ellentétben az utóbbi években megjelent köz­kegyelmi rendeleteikkel — nemcsak végrehajtási kegye­lem, hanem eljárási kegyelem is. Nemcsak azo­kat érinti, aki­ket elítéltek, hanem azokat is, akik 1­963. március 22-ig vala­milyen­­ kisebb súlyú bűncse­lekményt követtek el, de elle­nük még az eljárást nem indí­tották meg vagy nem folytat­ták le. Ezekben az eseteikben, ha a bíróság előreláthatóan egy évnél hosszabb büntetést nem szabna ki, az eljárás meg sem indítható,­ illetve nem folytatható le. Nem állnak statisztikai ada­tok rendelkezésünkre, de két­ségtelen, hogy sok embert érint ez a rendelkezés is. A megi tévedtek, akik még nem álltak felelősségre vonás végett a bíróság elé, most menlevelet kapnak: utolsó figyelmeztetést, hogy népköztársaságunk meg­bocsátó kegyelmi rendelkezése folytán a bűnös útról még visszafordulhatnak. Most meg­adatott nekik az alkalom! Meggyőződésünk, hogy ez a megbocsátó rendelkezés nem fogja a bűnözési zsilipeket kinyitni; akadályozó ellenkező­leg: azokat, akik megtévedtek, s kisebb súlyú bűncselekmé­nyeket követtek el, rádöbbenti arra, hogy most az egyszer még van menekvés, a bűn kö­vetkezményeit nem kell visel­niük. Népköztársaságunk nagy­lelkűsége biztosítja ezt szá­mukra ... Szekeres Károly Hegedű-, klarinét- és zongoraest Szép sikerrel zajlott le az esztergomi Tanítóképző Inté­zetben megrendezett hang­verseny. Az est szereplőinek színvonalas játéka és a kö­zönség lelkesedése ünnepi hangulatúvá és emlékezetessé tette a hangversenyt. A vál­tozatos, színes zenei műsor­ban Hunyadi Zoltán hegedű­számokkal, Lénárd Andor klarinétszámokkal, Váczi Gyula pedig­ként lépett fel.zongorakísérő­Hunyadi Zoltán hegedű­já­tékát mély átélés és kitűnő technikai felkészültség jelle­mezte. Számainak hangulatát sok színnel és dinamizmussal érzékeltette. Különösen Kreis­ler Preludium és allegro és Bartók Szonatina című da­rabját adta elő nagy sikerrel. Ez utóbbi műben Bartók öt szép román népi táncdalla­mot szólaltat meg. Lénárd Andor, a magyar klarinétművészet egyik legfia­talabb tehetsége is sikerrel mutatkozott be az esztergo­mi közönség előtt. A hang­szer nehéz technikáját virtuóz fölényességgel kezelte, ugyan­akkor rendkívül nagy sze­rénységgel és fegyelmezett­séggel tolmácsolta az előadott darabok sok-sok zenei szép­ségét, érzés- és gondolatvilá­gát. A közönség nagy tets­­­­­sel fogadta a különböző korok muzsikáját megelevenítő mű­sorszámait. Különösen Mozart Falusi táncok című darabja és Farkas Ferenc Bihari ro­mán táncok című műve ara­tott­ nagy sikert. Váczi Gyula ezen az estén, mint a hegedű- és a klarinét­­számok zongorakísérője mu­tatkozott be. Kitűnő zongora­­játéka jelentősen hozzájárult az est sikeréhez és maradan­dó élményt nyújtott minden részvevő számára. K. B. Normál filmszínházak műsora Annavölgy—Petőfi: 4-én Buda­pesti tavassá, 6—7-ig Két szoba öss­zkomifart, 9—10-ig Mici két élete. Ács—Szikra: 4-én néni Ma éjjel meghal egy város, 6—7-ig A csinos férj, 9—10-ig A viharok bolygója. Dorog—Otthon: 4—7-ig Mici néni két élete, 8-án A ko­pár sziget, &—10-ig A nagyváros örömei. Esztergom—Petőfi: 4—7-12 Túl fiatal a szerelemre. Kis­bér—Kossuth: 4—7-ig Lázadás: 8— 10-ig A nagy start előtt. Komárom —Jókai: 4—7-ig Isten őszi csillaga. N­yer­gesú­jf­alu—Alkotmány: 4-én Ma éjjel meghal egy város, 6—7-ig A bosszú, 1>— 10-ig Revűparádé. Oroszlány—Ady: 8—10-ig Isten őszi csillaga. Sárisáp—Vörös Csillag: 4-én Túléltem a halálom. Afrikai képeskönyv: 9—10-ig C—7-ig Ma­lachias csodája. Szőny—Szabad­ság: 4—5-ig Az őserdő urai, 7—8- is Egyiptomi történet. Tata—Tó: 8—10-ig Rendkívüli kiadás. Tata­bánya—Szabadság: pán sziget, 6—7-ig Az 4—5-ig A kor­cserdő urai, 8—10-ig A két ,,N. úr. Cssászár— Kossuth: 6—7-ig A második vá­gány, 9—10-ig A rendőr. Csolnok —Petőfi: 6—7-ig Angyalok földje, 9—10-ig Megmentettem az életem. Esztergom—Szabadság: 4-én A boldogság madara. Kesztölc—Pe­tőfi: 4-én Különös ismertető jel: 6— 7-ig Ördögcsapda, 9—10-ig Szom­bat esti tánc: 4—5-ig A második Lábatlan—Otthon: vágány, 7—8- ig A boldogság madara. Nagyig­­mánd—Petőfi: 4—5-ig Igazság a hazugságról. 7—8-ig Útközben. I— II. Naszály—Rákóczi: 7—8-ig Meg­mentettem az életem. Oroszlány —Vörös Csillag: 4—5-ig Ludas Ma­tyi: 7—8-ig Az ezerarcú hős. Süttő —Petőfi: 4—5-ig Ördögcsapda. Szomód—Béke: 7—8-ig Északi történet. Tata—Béke: 4—5-ig Egyiptomi történ­et • 7—8-ig Can­dida. Tatabánya—Táncsics: 4—7-ig Mici néni két élete, 8_­10-ig A második vágány. Tát—Duna: 4—1j­ig Budapesti tavasz, €—7-ig Iván gyermekkora. Tokodalí­áró—Bá­nyász: 5—7-ig Etermelés, 8—10-ig Mici néni két élete. Tokod—Kos­suth: 4—5-ig Emberek a hídon, 6— 7- ig Ki tud Júliáról? AZ ÁTTÖRÉS Folyik az akadály elleni nagy támadás. A sziréna hát­borzongatóan üvölt. A hajót most a programvezérlő beren­dezés irányítja, de Talanyin minduntalan a kapcsolókarok felé nyúl, ő maga irányítani a földhajót,szeretné Gigantikus üstökösként fúr­ja magát mind mélyebbre és mélyebbre a lángba borult ha­jó. A burok kontúrjait jelző sámán vörös vonal mutatja azt a végső határt, ameddig a burok vastagsága csökken­het. Egymás után gyúlnak ki számok: 200, 195, 190. S ezek a a számok egyre közelebb ke­rülnek a vörös vonalhoz. A sziréna pedig üvölt, ál­landóan üvölt... Ez a félelmetes hang még ak­kor is sokáig fülünkben zúg, miután a sziréna elhall­gatott, s a vezérlőasztalon ki­­gyúltak a zöld lámpák. Talanyin leállítja a hajót. — Túljutottunk rajta!!! Igen ám, de mitől forr, taj­tékzik, bugyborékol minden a hajó körül? Monoton zúgás tölti meg a laboratóriumokat. Hajónk szünet nélkül remeg, s egy-egy erős lökés hol az egyik, hol a másik falhoz ló­dít bennünket. Bonyolult energia- és anyageltolódások, örvények szférájába, mélyfó­­kuszú földrengés hipocentru­mába kerültünk. Jegorov nagyító munkame­netre állítja át a videoszkóp ernyőjét, amelyben rombusz­alakú alm­­akris­tályok jelennek meg. A nagyítás mértékének fo­kozásával az egész ernyőt egyet­len kristály tölti meg, amely élő szervezethez hasonlóan megfeszíti izmait, hogy szem­beszálljon a rátámadó erő­vel. Nagy küzdelem folyik itt az energia és az anyag között. Az erők egyenetlenek. A kris­tály kénytelen meghátrálni, hogy felkészüljön az újabb összecsapásra: rombusz he­lyett egyszerűbb koc­kaformát ölt. A föld mélyében a külön­böző nyomások hatására az anyag kristályai átrendeződ­nek. Lám, számos geológiai jelenségnek ez a magyaráza­ta! Hiszen a kristályok átala­kulása mindig vagy felszab­­a­­dít, vagy elnyel energiát. Jegorov erősen szorítja a fo­gantyúkat, hogy egy-egy ha­talmas lökés ereje ki­neves­se karosszékéből. Arcán torz mosoly bújkál: vajon vessz­­ér-e valaha ez az ördögi tánc? — Vegyél be Pavel Dmitrijevics,tablettákat — Kedves Fjodor... körös­körül úgy háborog minden, mintha százszámra robbanna a bomba, mit segíthet itt né­hány tabletta?... Még néhány nap eltelt, mi­előtt a föld mélyében tombo­ló iszonyatos vihar elcsende­sedett, s újból nyugodtan ös­­­szejöhettünk a szalonban. — Röviden szólva... ez a „röviden szólva” Jegorovnál a megszokott „békés” élethez való visszatérést jelentette — valamennyien megtudtuk, mi volt a rejtélyes akadály... Sokkal nagyobb szabású vizs­gálatokat végeztünk, mint amit az expedíció programja előírt... Igazi ünnepnaphoz értünk!... Hallod, Szerjó­­zsa? ... s ezzel Jegorov Tala­­nyinhoz lép és megrázza a vállát. — Mi ütött beléd, miért hallgatsz? — Arról j van szó... — vá­laszolja vontatottan és kellet­lenül Talanyin —, hogy nem tudunk visszamenni. A föld­rengés következtében az anyagrétegek eltolódtak felet­tünk­, az akadály többször olyan vastaggá vált, amikor áttörtünk rajta,mint Jegorov a padlóra pillant, hol a burok körvonalai csak­nem egybeesnek a vörös vo­nallal. ■­ A kezdő pilóta nyílást ke­res a felhők között, hogy vis­­­szatér­hessen a földre... Mi is hasonlóképpen, hosszú he­teken át mepróbáltunk nyí­lást találni az akadályon, amely fölénk borult, de min­denütt beleütköztünk látha­tatlan páncéljába... A föld foglyul ejtett bennünket. Mitévők legyünk? Ki tudja, hány lehetőséget mérlegel­tünk, de helyzetünkből még­sem találtunk kiutat. A haj­tómű kamráin keresztül bom­bát juttattunk ki a hajóból és felrobbantottuk. De alig volt reményünk rá, hogy földön észlelni tudják az ek­a kora mélységből küldött jel­zésünket. Vajon elindultak-e, hogy megkeressenek bennün­ket bolygónk háborgó mély­ségeiben? Azt mondják, hogy a­­ ve­szélyt m­eg lehet szokni... A gázzal telített üregben, ami­kor hajónk megállt, még ak­kor, amikor az aktív gyökök karmai közé kerültünk, egyi­künknek sem támadt kételye expedíciónk szerencsés kime­netele felől. Midőn hajónkra bíztuk sorsunkat, urai marad­tunk e csodálatosan tökéletes gépnek. De most... most már nem urai, hanem csak utasai vagyunk. Ez az érzés hirtelen kerí­tett hatalmába bennünket, bár egyikük sem beszélt róla. Fordította: Dosek Lajos Következik: A mag határán Keskeny filmszínházak műsora április 6-tól 7-ig Agostyán: A viharok bolygója. A’.ía: Nevessünk. Alsógalla: Egyip­tomi történet. Acsteszér: E­gyipto­­mi történet. Ászár: Mici néni két élete. Bana: Királyi gyermekek. Bársonyos: Egy év 9 napja. Bajét: Egy pohár víz. Bako­nybánk: Mai lányok. Baj: A kopár sziget. Baj­k­a: Pinocchio. Bakonyszombat­­hely: Keserű szerelem. Bakony­­sárkány: Rákóczi hadnagya. Csat­ka: Julius Caesar. Csép: Kertes házak utcája. Dunaszentmiklós: Iván gyermekkora. Dunaalmás: az ismeretlenség határán. Dömös: 49 nap. Dág: Candide. Dad: Candide. Épül: Áprilisi riadó. Ete: Kísértet­­kastély Spessartban. Esztergom­­tábor: Séta a nárciszok körül. Ebszőnybánya: Mindenért fizetek. Gyermely: Az Elnök úr látogatá­sa. Hanta: Egy pikoló világos. Kerékteleki: Isten őszi csillaga. Kisigimánd: Aki átmegy a falon. Komlód: Kertes házak utcája. Környebánya isten őszi csillaga. Kopp­ár monostor: a hét dada. Kocs: Isten őszi csillaga. Komyó: Ez is szerelem. Kecskéd: Isten őszi csillaga. Lábatlan.Dózsa: El­cserélt randevú. Leányvár: Fa­gyosszentek. Mogyorósbánya: Apát keresünk. Mocsa: Az Elülök úr látogatása. Máriab­alorrt: A szórakozott professzor. Naszály— körzeti: Napfény és árnyék. Neszmély: Mici néni két élete. Nagysáp: Isten őszi csillaga. Oroszlány—Kossuth: Pillantás a hídról. Pilisszentlélek: Aki szelet vet... Piliscsév: Mindenki gyer­mekei. Pilismarót: A kárpó. Béde: Bolond­os halászfalu. Sur: Aki sze­let vet... Szomor: Egyiptomi történet. Szák: Egyiptomi törté­net. Szend: Szabad szél. Tagyos­­puszta: Áprilisi riadó. Tornya­­puszta: Don Juan legutolsó ka­landja. Tatabánya—Kertváros: Münchhausen báró. Tárkány: Hó­fehérke és a 7 törpe. Tarján: Félúton. rek között. Tardosbánya: Jó embe­Tatabánya—Újváros, Jókai Kultúrotthon: Krisztina és a szerelem. Vérteskethely: Egy év 9 napja. Vértes*olna: A kétéltű ember. Várgesztes: Az esőcsináló. Vé­rtessomló: A hét dada. Vér­­tesszállós: Királyi gyermekek. Uny: A kapu nyitva marad. 1963. ÁPRILIS 3. SZERDA M«L­­ 17JHBBMBS^57a8BBäEgBSB:^aBS ¥ SiBgv ̋ g» AiEöYEI­­ £­ W­BEMUTATÓK Új magyar film­dráma a Kos­­suth-díjas Len­gyel József elbe­széléséből. Fősze­replői: Latino­vits Zoltán, Ajtay An­dor, Barsi Béla, Dómján * Edit. Rendező: Jancsó Miklós. J­át­ssza: a tatai Tó mozi április 4—7-ig, az esztergomi Petőfi Filmszínház ápri­lis 8—10-ig. * Magyarul : be­szélő új szovjet film. Játssza: az oroszlányi Ady Filmszínház ápri­lis 4—7-ig, a ko­máromi Jókai mozi április 8— 10-ig. ★ Új szovjet film a hang sebességé­nél is gyorsabb szuperszonikus repülőgépek piló­táinak életéről. Játssza: a császá­ri Kossuth mozi április 4-én, az esztergomi Sza­badság Filmszín­ház április 6—7- ig­­­ * Román film. Játssza: a süttői Petőfi mozi ápri­lis 7—8-ig.

Next