Dolgozók Lapja, 1965. november (20. évfolyam, 191-215. szám)
1965-11-03 / 192. szám
4 A neszmélyi program A neszmélyiek eddig is szép eredményeket értek el a kulturális munkában. Most eztán már van egy nagyon csinos művelődési otthonuk is, tehát fokozott lehetőségeik nyíltak a tartalmas népművelő munka kibontakoztatásához. Az idei kulturális program neszmélyi megfelel ezeknek a lehetőségeknek és a várakozásnak. Csupán a közeljövőben lebonyolításra kerülő műsorról érdeklődtünk a művelődési otthon igazgatójától, Karvai Ottótól, s ebben is bizonyítékát kaptuk annak, hogy valóban tartalmas, gazdag programmal gondoskodnak a falubeliek kulturális igényeinek kielégítéséről. — Szeptember óta ismét összejárnak a próbákra a tánccsoport és a együttes fiataljai — színjátszó mondta Karvai Ottó. — A színjátszók november derekán már be is mutatkoznak a közönségnek egy egyfelvonásossal. A következő hetekben érkezik hozzánk az NDK-ból egy vendégegyüttes, annak a fogadására is készülünk. Lesz hamarosan író-olvasó találkozó is: november tizedikére a népszerű Molnár Gábort várjuk. Rövidesen megindul a termelőszövetkezeti akadémia előadássorozata, s megkezdődnek az ismeretterjesztő előadások is. Tizenkét alkalommal kerül sor ezekre az idén, a lehető legváltozatosabb programmal, hogy mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő témát. A klubmunka új színfoltot jelent a neszmélyi kulturális életben. Egyelőre úgy tervezik, hogy csak két-három hetenként lesz kötött foglalkozás, később aztán sűrítik majd ezeket a tematikus összejöveteleket. Szerveznek KISZ-klubot, öregek klubját is. Nemrég volt egy nagysikerű Bilicsi-est, s már várja a közönség a Déryné Színház Gül Baba-előadását. rán A rövid kis tájékozódás somég valamire felfigyeltem. Neszmélyen az a gyakorlat alakul ki, hogy a helyszűkében lévő iskola egyes szakköreinek, így a kézimunkázóknak, az orosz társalgási körnek, az énekkarnak , a művelődési otthon szívesen biztosít helyet. Nem valami nagy, világraszóló újítás ez, tudom. Viszont sok helyen, ahol a művelődési otthon tartalmi munkája nem a legkiválóbb még, s az iskolások vagy mások pedig egyszerűen nem találnak maguknak helyet a népművelési, politikai vagy más jellegű foglalkozások számára. S amire különös gonddal készülnek a neszmélyiek: egy Radnóti-est, amely egyúttal a művelődési otthon névadó ünnepsége is lenne. Érthető, ha ennél különösképpen ragaszkodnak a színvonalhoz, a maradandó élményt nyújtó kulturális esemény rangjához ül. Ennyi elég is talán ízelítős bizonyítékául annak, hogy Neszmélyen nem csupán egy szép, új művelődési otthon vann, hanem igyekeznek pezsgő életet is teremteni a falak között. —is. DOLGOZOK LAPJA Érdekes tematika a KOMÉP műszaki akadémiáján A KOMÉP szakszervezeti bizottsága és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közös rendezésében újszerű előadássorozat indult a mérnökök, közgazdászok és technikusok részére az építők tatabányai székházában. A műszaki akadémia a szakemberek továbbképzését segíti elő. Az első előadást nagy sikerrel tartották meg. Ez alkalommal a műszaki értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött szerepéről esett szó. A további témák is érdekesnek ígérkeznek. Az akadémia résztvevői előadást hallanak majd a gazdasági mechanizmusokról, a termelés irányításáról, a népgazdasági beruházások és az építőipar összefüggéseiről, a vállalati tevékenység elemzéséről. Tv-krónika A harmadik este Századunk szülötte a televízió, érthető hát, ha egyik jellemzője éppen az állandó nyugtalan útkeresés, önmaga lehetőségeinek mind újabb és újabb felfedezése. Valahogy ezt érezzük abból a törekvésből is, ahogy a televízió gárdája a szombat esti csúcsidőre kellemes szórakozást kíván biztosítani a nézőknek. A legutóbbi „Szombaton este” — műsor a harmadik, s nyugodtan mondhatjuk, az eddigi legsikerültebb ilyen összeállítás volt. Természetesen még nem mondhatjuk el azt, hogy egy teljesen kiforrott összeállítást láttunk. Sok kisebb-nagyobb döccenés akadályozta meg, hogy belefeledkezzünk a tvnézésbe. Hogy csak néhányat említsünk ezek közül: a jószándék ellenére is sikerületlen volt a „Hungária-vacsora” kínálgatása az újdonsült előfizetőknek, vértelen vita folyt a legújabb Leclerc történet első és második fele között, Heltai Jenő darabja valahogy nem illett bele a műsor egészébe. Suta volt a Rákóczi úti riport és hanglemezosztás is — az alkalmilag összeverődött közönség magatartása miatt. Szentkirályi Ibolyának, televízió új felfedezettjének a a hangja — nem túlzás — párját ritkítja. Figyelemre méltó az 1-es stúdióból sugárzott adás eredetisége, Fónay Márta most is ragyogó volt. A két kis jelenet közül különösen a bírálatról szóló mondható sikerültnek. A tanulság a legfontosabb. A televízió gárdája megtalálta a régóta keresett műfajt, mert nagyon helyesen arra épített, hogy a néző eredeti, friss, pergő és technikailag is dicséretes műsor részese szeret lenni. i. Színházi esték (Trapszódia az ó raj adtatásról Talán nem túlzás a tatabányai Bányász Irodalmi Színpad produkcióit, bemutatóit a színházi szórakozások rangjával illetni. Igaz, lehetőségekben, és hatásban természetesen sok esetben nem érheti el az együttes az igazi színházat — a múlt év jó tapasztalatai azonban már meggyőztek arról, hogy ranszos szórakozást tud nyújtani, jó halmi fóruma lehet az iroművészeti ismeretterjesztésnek is. Ezért is teremtettek az idén már amolyan „kis színpado ” a Népház kamaratermében, mert az idei programban több színpadi mű, és keretjáték segítségével színpadra állított, megjelenített verses és prózai összeállítás szerepel. Ezért is vártuk érdeklődéssel és kíváncsisággal az idei első nagyobb szabású bemutatkozást, két érdekes költői mű bemutatóját. Főként azért, mert egy kis stílusváltozást, előbbrelépést is ígértek az előzetes elképzelések, a haladást a speciálisabb irodalmi formáktól a színpadi megjelenítési mód, az élőbb, elevenebb ábrázolás és hatás felé. Az volt tehát a jogos kérdés, vajon meg tud-e birkózni a fiatal irodalmi színpad a vállalt nagy feladattal, s valóban színházat, színházi élményt tud-e teremteni? Talán kissé magasra állítjuk a mércét, mégis azt kell megállapítani az első előadás után: nem sikerült igazán meggyőzően indítani az idei igényesebb vállalkozást. bemutatott két költői mű közül az sikerült jobban, amelyik nem kívánt a szereplőktől színészi játékot. Pilinszky János Sötét menyország című oratórium, amely a háború gyermekáldozatainak állít emléket csak a költői képek, gondolatok útján szól és hat. S amit kaptunk a szereplőktől az hiteles volt, elevennek éreztük. Garai Gábor Rapszódia az elragadtatásról című költői művének gondolati mondanivalóját, líráját azonban már nemcsak a szavak megjelenítő erejével, tehát versmondással, de mozgással, a színészi játék jellemábrázoló erejével kellett közvetíteni. S kiderült, a versmondáshoz szokott, tehetséges előadók erejét meghaladta ez a vállalkozás. Sokat veszített az a gazdag költői játék érzelmi hatásából azzal is, hogy a kis rögtönzött színpádon nem lehetett igazán illúziót keltően fénnyé, színné, mozgássá, zenévé, egyszóval: káprázattá formálni ezt a költői látomást. Márpedig ez a vízió csak hiteles érzelmi hatásával együtt gondolati és hangulati színeinek teljes és maradéktalan kibontásával hat, s még a legkisebb megbicsaklás is egyszerre szétrombolja a játék varázsát. Viszonylag kevesen ültek a nézőtéren és ez önkéntelenül sugallja a kérdést: vajon elég vonzó volt-e ez az összeállítás? S ez mindjárt a szerkesztési koncepció gyengeségeire is rávilágít. Kissé eluralkodtak a műsorban a tragikusabb színek, hangulatok. Szerencsésebb lett volna, ha a Rapszódiát felszabadultabb hangvételű, és nem tragikus érzéseket sugalló játék követi. A két ellentétes hatású mű — a gondolkodtatás és a magvas szórakoztatás ellentétpárjával vonzóbbá, népszerűbbé tehette volna az előadást és paradox módon egységesebbé is. A produkció felsorolt gyengéi ellenére is nyilvánvaló: az irodalmi színpad tehetséges erőkből áll, és figyelemre méltó igényességgel vállalja az irodalom népszerűsítésének szerepét. Az volna hát a helyes és célravezető, ha a vállalkozásaik a jövőben jobban megfelelnének lehetőségeiknek, képességeiknek, és méginkább közelednének a közönség igényeihez is. (8- 8-) 1anári í. ősz van, s az orvos, dr Zsupán Sándor tudja már magáról, hogy ettől az évszaktól évről évre jobban idegenkedik. Kifürkészhetetlen okok miatt ilyenkor tompa magányosságérzet szállja meg, befelé elmereng, kifelé pedig türelmes közönnyel Ma van a születésnapja, tekint, de erre is úgy gondol, mint valami jelentéktelen esetlegességre. Zavarja, hogy miatta sürgölődnek a házban, szívesen rákiáltana Magdira, a háztartási alkalmazottra, arra a harsány csitrire, hogy ne kergesse a tyúkokat, hagyják a fenébe az ünnepi ebédet. Csend, s még nagyobb magány kellene neki. Legalább egyetlen napra. Minden idegszálát fáradtnak érzi és talán ettől a fáradságtól van, hogy nyomasztó szomorúság borul rá. Ezt is objektív tényként veszi tudomásul, valamiféle száraz szemérmességgel veti meg a saját szenvedését. Hagyva a házat, hogy hadd zengjen a születésnapi készülődéstől, kilopja magát a kertbe, ahol az első fagy jöttéig mindig szívesen időzik. Kissé zsúfolt a kert, kedve nélkül szerint burjánzik benne sokfajta növény. Középütt szőlőlugas formál alagutat, két oldalt gyümölcsfák magasodnak a málnabokrok fölé. Dr. Zsupán Sándor szórakozottan böngész a lombok között, kutatja az egyik szilvafát, de túl magasan van a gyümölcs. Ágaskodnak érte, amikor oldalról arca elé nyúlik egy női tenyér, rajta három szem szíva. Majd halk nevetés. Zsupán hálásan visszamosolyog asszonyára, megfelezi vele az egyik gyümölcsöt. — Doktor úr, milyen érzés harminc évesnek lenni?. . . — kérdezi tréfásan az asszony. — Majd harminc év múlva megmondom. Nem veszíted el addig a türelmedet? — mondja a férj, ugyancsak tréfásan. S egy pillantás elég, a játékból komoly ölelés hogy legyen. Egy kicsit ünnepélyes, egy kicsit szomorú. Az asszony becézi emberét, őszinte hízelgéssel csüng a nyakán. va.— Ma nem mehetsz sehoZsupánnak még az egyszerű hazugsághoz sincs nagy bátorsága. Bizonytalan meggyőződéssel helyesel. — Jó, hiszen megbeszéltük... — Itthon foglak — jelenti ki annál határozottabban az asszony. — A mai napra még a fehér köpenyedet is eldugtam. Csak az enyém leszel. — De az anyámhoz. Oda el kell mennem. Vár. — Ebédre akkor is gyere haza. — Ha az istenek is úgy akarják... — mondja Zsupán már megint mókázva, de könnyedségében van valami erőltetettség. Ünneprontás lenne bevallania az igazat, de semmi kedve az egész ceremóniához. Egyetlen határozott kívánsága, hogy magára akar maradni. Nincs semmi célja, még csak laza elképzelése sem. Menni akar, menni, menni, amerre fővel esik, közben gondolkodni, megszabadítva az agyát mindenféle napi kötelezettségtől. Túlságosan fáradt, túlságosan másokért él ahhoz, hogy még ezen a napon is engedelmeskedjék, bármennyi gyengédséggel próbálja kényszeríteni a felesége. Úgy véli semmi értelme telezabálnia magát tyúklevessel, disznósülttel, puncstortával, amikor egyebet nem akar, mint egy nagyot lélegezni. Siet a garázshoz, kifarol kocsijával az alumíniumbódéból. Felesége még hozzá szalad. — Ne várakoztass meg!... — kérleli kiabálva, mivel a kocsi ablakai zárva vannak. Zsupán lehajtja az üveget, kiszól. — Jásznak is haza kell vinnem az akkumulátort. — Pont ma. .. — Már egy hónapja ígérem neki. — Ne rontsd el a napomat, Sándor... Mulatni akarok. Arra is, ami volt, arra is, ami lesz. — Én is... — bólintott az orvos, s a jókedély minden nyoma eltűnik az arcáról. Gázt ad, a kocsi gyors iramban kigurul az udvarról. Csendes az őszi táj. A távolban, végtelen táblákon vonszolják a vetőgépeket, a traktorokat. Alacsonyan terpeszkedik felettük a szürke ég, gyanús a felhők lusta ólálkodása. Decemberben szokott ilyen laza és mégis súlyos lenni a borulás, amikor hószag fakítja meg a levegő zamatát, s néhány óra múlva, gyér pillézéssel megindul a hóesés. Korai lenne még, hiszen csak Károly nap van, november eleje. A föld szeretne még fekete maradni, miként az orvos haja, de ezt sem kímélik ezek a mostani kurta őszök: feje búbján ugyan védekezik az ifjúság, de halántékát hóval szórta be a szél, pontosan úgy, ahogy errefelé az enyhe domboldalakat szokta. Zsupán kocsija magányosan halad a kátyus makadámúton. Az orvos kevesli a levegőt, rést nyit az ablakon. Úgy tűnik, mintha hallucinálna: izgatott embert zúdít be rá a huzat,hangzavart (Folytatjuk) 1965. november 3. szerda Magi/ színészek filmen Filmklub a Turul moziban Érdekes közös vállakozásba kezdett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a megyei moziüzemi vállalat. Nagy színészek filmen címmel filmklubot indít a tatabánya-újvárosi Turul mozi. A program érdekessége, hogy olyan nagy filmszínész egyéniségeket láthat a közönség, akik jelentős szerepet játszanak a film történetében. Az első előadásra november 13-án kerül sor. Ekkor a tragikusan elhunyt francia művész Gerard Philippe alakítását láthatjuk a Félkegyelmű című filmben. A sorozat további 7 előadására november decemberben és januárban kerül sor. Az előadásokra szombatonként délután 3 órai kezdettel kerül sor, és csak a bérlettulajdonosok tekinthetik meg a bemutatott filmeket. Bérleteket a Turul mozi pénztáránál és a Technika Házában, a TIT megyei szervezeténél válthatók.