Dolgozók Lapja, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-08 / 82. szám
1972. április 8. SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxv évi 82 sz * ara: 80 fillér «99 Ülést tartott a Minisztertanács A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács pénteken ülést tartott. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt az általa vezetett kormányküldöttség március 27-én és 21.-án Moszkvában, folytatott tárgyalásairól. A testvéri barátság légkörében tartott megbeszéléseken a két ország kormányfői tájékoztatták egymást a Szovjetunióban és Magyarországon folyó gazdasági építőmunka eredményeiről. Megtárgyalták a kétoldalú együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit. Áttekintették a most folyamatban lévő ötéves terv keretében megkötött egyezmények végrehajtását. Eszmecserét folytattak néhány távlati kérdésről, azokkal a feladatokkal összefüggésben, melyek a magyar—szovjet gazdasági együttműködés fokozásának közös óhajából és KGST-tagországok együttműködése további elmélyítésének, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének, komplex programjából adódnak. A tárgyalásokat valamennyi megvitatott kérdésben a nézetek azonossága jellemezte. Munkaverseny és kitüntetés A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége és a munkaügyi miniszter közös előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a munkaverseny egyes kérdéseiről. A munkaverseny-mozgalom a szocializmus magasabb fokon történő építésének nagy erőforrása és széles társadalmi támasza. Az egyének és a kollektívák munkaverseny-mozgalma a munkateljesítés minőségileg magasabb gazdasági szervek és vezetők formája. Irányítása az állami, valamint a társadalmi szervek közös feladata. Szervezése és ösztönzése a gazdasági irányító munka elválaszthatatlan része, a vezetők munkaköri kötelessége. A munkaverseny alapvető formája a szocialista brigádmozgalom. A szocialista brigádok mozgósító és példamutató szerepet töltenek be a munkában, a tanulásban és a közösségi életben. A kormányhatározat intézkedik a munkaversenyben elnyerhető kitüntetésekről és jutalmakról. A legeredményesebben működő és szövetkezeteket vállalatokat évenként, május 1. alkalmával „Kiváló vállalat”, illetve „Kiváló szövetkezet” címmel és a vele járó pénzjutalommal lehet elismerni. A középtávú tervidőszakban kiemelkedő eredményt elért vállalatok öt évenként, augusztus 20. alkalmával és a SZOT a „Minisztertanács Elnöksége Vörös Zászlaját”, a szövetkezetek pedig a „Minisztertanács Vörös Zászlaját” és a vele járó pénzjutalmat nyerhetik el. A szocialista brigádok, munkacsoportok részére legmagasabb kitüntetésként a Munka Vörös Zászló Érdemrendet, illetve állami díjat lehet adományozni. Emellett továbbra is érvényben marad a szocialista brigádok elismerésére és kitüntetésére vonatkozó korábbi rendelkezés. A dolgozók legkiválóbb egyéni munkaverseny-eredmnyeit a „Szocialista munka hőse” és egyéb kormánykitüntetésekkel, miniszteri és vállalati „Kiváló dolgozó” kitüntetéssel lehet elismerni. A vállalati „Kiváló dolgozó” kitüntetésben részesített dolgozóknak legalább félhavi keresetnek megfelelő pénzjutalom jár. A munkaverseny irányításáról A kormányhatározat megszabja az állami, gazdasági szervek, a vállalati igazgatók és a szövetkezeti vezető testületek feladatait a szocialista munkaverseny irányításában és szervezésében. Előírja, hogy ez irányú munkájukat az illetékes szakszervezetek vezető testületeivel együttműködve végezzék. A „Kiváló vállalat” és „Kiváló szövetkezet” kitüntetések adományozása az új szabályozás szerint első ízben 1973. május 1-én, a „Minisztertanács —ZOT Elnöksége Vörös Zászlaja” és a „Minisztertanács Vörös Zászlaja” kitüntetés adományozása pedig első alkalommal 1976. augusztus 20-án történik. A kormány felhívta a minisztereket, az országos hatáskörű szervek vezetőit, valamint felkérte a SZÖVOSZ-t és az OKISZ-t a szükséges intézkedések megtételére. Egyidejűleg felkérte a SZOT elnökségét és a KISZ Központi Bizottságát, hogy a kormányhatározatban foglalt feladatok végrehajtásában működjenek közre. Módosítás a közületi személykocsi használatról A kormány módosította közületi szervek személygépkocsi-használatának szabályozására vonatkozó jogszabályt. Az állami korábbi szervek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek személygépkocsi-állományának növelésénél nem érvényesültek eléggé a célszerűség és a takarékos kihasználás elvei. A kormányrendelet értelmében ez év közepétől folyamatosan mintegy felére kell csökkenteni a kizárólag személyszállítást szolgáló gépkocsik számát. A csökkentéssel egyidőben jelentősen szűkítik a személygépkocsi használatára jogosító munkakörök számát. A csökkentés azonban nem érinti a termelést és szolgáltatást közvetlenül szolgáló szerviz, oktató, taxi, az egészségügyi ellátást biztosító és hasonló feladatokat végző személygépkocsikat. Mivel az országban a személygépkocsik száma lényegesen megnőtt, ezért indokolt, hogy a gázautókat az állami és magazdasági feladatok ellátásáaban az eddiginél jobban hasznosítsák. A magángépkocsik használatának bővítése érdekében emelkedik a térítési díj. A felszabaduló gépkocsikat a taxiforgalomban és a lakosság egyéb szolgáltatásai terén kell felhasználni. A járványügyi felügyeletről A kormány megtárgyalta az egészségügyi miniszternek az állam közegészségügyi és járványügyi felügyeletről szóló előterjesztését. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, és a tanácstörvénnyel összhangban kormányrendelettel szabályozta a közegészségügyi-járványügyi felügyeletet. A volt járási, valamint a megyei városi és kerületi tanácsok által fenntartott közegészségügyi-járványügyi szervezet a jövőben a megyei tanács által fenntartott közegészségügyi-járványügyi állomás kirendeltségeként működik. A kormány a járványügyekkel kapcsolatos feladatokat a megyei tanács elnökének hatáskörébe utalta. 2. oldal Új gépekkel, jobb szervezéssel Mai számunkban: A SZÓI ütése 3. oldal Szolgáltatásgondok 1975-ig 5. oldal Gyáravatás Nyergesújfalun Jelentős esemény zajlott le pénteken, a Magyar Viscosagyár fejlesztésének történetében. Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes, átadta rendeltetésének a harmadik ötéves terv nagy beruházását, az évi háromezer tonna kapacitású végtelen selyemszálat danamid gyártó üzemet. A gyár fejlesztésének első lépéseként még 1958-ban lépett a termelésbe az évi háromszáz tonna kapacitású danamid rost-üzem, amelyet 1965-re évi 2300 tonna kapacitásúra növeltek. Ezután került sor a danamid selyemüzem létesítésére, amelyet két ütemben valósítottak meg. A teljes kapacitással dolgozó danamid selyemüzemi, már évente hárommillió dollár értékű szintetikus szál behozatalát teszi szükségtelenné külföldről. A gyáravató ünnepségen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Némethy János, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Kreszner László, a megyei tanács elnöke, dr. Bakos Zsigmond, könnyűipari és Madarasi Attila pénzügyminiszter-helyettes, Molnár Károly, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének a titkára, Baksa Sándor, az SZMT titkára, a dorogi járás politikai és társadalmi életének vezetői, a társvállalatok, a tervező és kivitelező vállalatok képviselői. A megye vegyipari vállalatainak fejlesztése sorában a harmadik a Magyar Viscosagyár, ahol ez év tavaszán ünnepélyes gyáravatásra került sor. Gór Nagy Sándor elismeréssel állapította meg, hogy a szintetikus végtelen szálat gyártó üzem létesítésének szerteágazó munkáját a viszkózagyár beruházási szakemberei eredményesen oldották meg. A beruházás mintegy 775 millió forint költséget igényelt. A termelésbe lépő új üzem megváltoztatta a gyár termékösszetételét, s mintegy kétszeresére növelte a termelési értéket, de az állóeszközök értékét is. „Elégedettek lehetünk a korszerű üzem munkájával — mondotta — amelynek energia-fajlagosai megfelelőek, s minőségileg is kitűnő terméket gyárt.” A szintetikus szálak a világ textiliparában mind nagyobb szerepet kapnak. A magyar textilipar szintetikus használása 1970-ben 18 szálfélezer tonna volt, amely 1975-ig, előreláthatóan 35 ezer tonnára növekszik. A számítások szerint azonban az 1980—85- ös években, már évi 80 ezer tonna szintetikus szálat igényel a textilipar. A vegyiszálipar feladata az, hogy lépést tartson a növekvő szükséglet kielégítésével. Jelenleg azonban az igényeknek csak mintegy húsz százalékát biztosítja. A viszkózagyárban ezért további kapacitást növelő beruházások folynak, új üzem épül. A hazai vegyiszálipar termelése a negyedik és az ötödik ötéves tervben mintegy kétszeresére növekszik. Ezzel a fejlesztéssel és a baráti országokkal kötött szólegyezménnyel biztosítjuk textiliparunk nyersanyag-ellátását. A magyar—lengyel szálgyártási szakosítási megállapodás alapján, évenkint növekvő mennyiségben kapunk lengyel poliészter vágott szálat, poliamid selyem, és poliakrilnitril szálakat. Ez a kooperáció várhatóan tovább növekszik, ennek révén a hazánkban felhasználandó poliészter vágottszál mennyiségének legalább a kétharmadát szocialista importból tudjuk fedezni. A kooperáció másik formája a szálgyártás nyersanyagának a biztosítása. A vegyiszálak felhasználásának erőteljes fokozása nélkül ugyanis a textiltermékek minősége és mennyisége nem tudja kielégíteni a mai követelményeket. A miniszter végezetül köszönetet mondott a danamid selyemüzem létesítésében közreműködő vállalatoknak és tervező szakembereknek gyümölcsöző együttműködésükért, a jó minőségű munkáért. Majd kormánykitüntetéseket adott át, a nehézipar kiváló dolgozója kitüntetést a beruházás és a kivitelezés során kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. A gyáravatón résztvevő szakemberek és vendégek üzemlátogatáson Zsengellér István, a viszkózagyár igazgatójának vezetésével A jövő szakmunkásai Egy évtizede már, hogy a SZIM esztergomi Marógépgyárában megkezdték a szakmunkástanulók csoportos képzését. Eleinte — a géppark teljesítőképessége miatt — több fennakadás volt a tanulók foglalkoztatásánál. Néhány éve azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Új épületben kaptak helyet az ipari tanulók, és a gyári termelésből kiselejtezett gépek közül is sokat felhasználtak oktatási Természetesen a gyár célokra. TMK- brigádjai, valamint a KISZ- fiatalok felújították a gépeket, és így kerültek a tanműhelybe. Az emelt szintű szakmunkásképzés lehetőségeivel itt is élnek, és a gépi forgácsolók és a gépszerelők is részt vesznek ebben a képzési formában. tanműhely ad otthont az I. István Gimnázium és Szakközépiskola tanulóinak, és itt zajlik le kötelező szakmai gyakorlatuk. A szakmunkás-utánpótlást elsősorban természetesen az ipari tanulók képzésével biztosítja az üzem, bár az elmúlt években 6—8 szakközépiskolás is a marógépgyárban talált munkát. A kis létszámú, de nagy szakmai tapasztalatokkal, tudással rendelkező oktató gárda tevékenysége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az itt tanulók — szakmunkássá válva — megállják helyüket a gyárban, a korszerű gépek mellett. A gépi forgácsolók a felújított esztergagépeken alkatrészeket készítenek Befejeződött a géplakatosok órája. Mihalik János szakoktató értékeli a tanulók teljesítményét Vita a villamosenergia alkalmazásáról Pénteken a Technika Házában a villamosenergia felhasználásában érdekelt vezető szakemberek megvitatták az országos műszaki fejlesztési bizottság nagyszabású tanulmányát, amely a népgazdaságban döntő jelentőségű energia felhasználásának jelenlegi helyzetét elemzi és távlatait vázolja. Az ötéves felmérő és prognosztizáló munka szintéziseként megállapították többek között, hogy jelenlegi fogyasztásunk színvonala, összehasonlítva a világ országaival, közepesnek mondható, s összhangban van népgazdaságunk többi mutatójával. A felmérés során 19 szektorra osztották a népgazdaságot, és ezek válását villamosenergia-felhaszkülön-külön és egymáshoz viszonyítva is vizsgálták. Így megállapították többek között, hogy az iparágak közül napjainkban a legtöbb villamosenergiát a vegyipar fogyasztja és az 1975 és 1980 évi igényeket figyelembe véve részaránya felhasználásban — éppen úgy, a mint népgazdasági súlya — egyre növekedni fog. Az ipari felhasználás 26,7 1980-ban a vegyipar százalékát köti le. Növekszik a gépipar és a könnyűipar felhasználási aránya, ugyanakkor az alumíniumiparban — töretlen fejlesztése ellenére — a villamosenergia fogyasztás nem emelkedik, hanem egyre csökken. Megvizsgálták azt is, hogy a villamosenergia felhasználás hogyan oszlik meg hazánk különböző vidékei között. Az aránytalanság szembetűnő: az északi és a dunántúli iparvidékek az alföldi fogyasztásnak többszörösét igénylik. i i