Dolgozók Lapja, 1979. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
4 DOLGOZOK LAPJA Csokonai és Vörösmarty látogatásai Csápon Szilágyi Ferenc irodalomtörténész hívta fel a figyelmet egy eddig ismeretlen Csokonai-levélre, melyet Ritoókné Szalay Ágnes, az Akadémiai Kézirattár kutatója talált meg az Akadémiai Levéltárban. A levél Komáromban íródott. Csokonai Vitéz Mihály írta 1798. január 9-én Csápon lakó barátjának, Sándor Dániel közbírtokosnak, íme a levél: „Kedves Barátom Uram! Nemrégiben érkezvén haza, azonnal sajnos nyavalyába estem, amelyből csak tegnap kezdtem enyhülni. A rövid időhöz képest sem akartam indulatomnak valamely csekély jeladását elmulatni, ezen levélkémben, vagy Levélúrfiban, forma,amely csak olyan vett Barátom Uram! Ha van az Úrnak szánkója, csak szán utat vegyen hozzá s kimegyek (Komáromból) egy fél messzelynyi Farsangocskára a csépi szemináriumba. Fel megy-é az Úr Pestre Eskütt Jegyzőnek? Mozog a kocsis, ezért ajánlom magamat pataki szívességbe. Barátom Uramnak jó barátja: Csokonai’’ A költő levelének megírása előtt néhány nappal érkezett Keszthelyből Komáromba. Azonnal „nyavalyába esett”, vagyis nagyon megfázott. A Csápon lakó Sándor Dániel közbirtokos pataki iskolatársa volt a költőnek, akivel azóta is baráti kapcsolatot tartott fenn. A „csépi szeminárium” említésével , a költő egykori pataki jogi céloz. Csokonai tanulmányaikra Pesten ügyvédi vizsgát akart tenni, hogy ezáltal biztos álláshoz juthasson valahol. E sorok írója az elmúlt év őszén Csépié érkezett, hogy megtudjon valamit Csokonai esetleges csépi látogatásáról. Ugyanis minden valószínűség szerint Csokonai 1798. farsangján Csépen járhatott Sándor Dániel barátjánál. Sombathy Antal csépi ref. lelkész készségesen segítségemre volt a matrikulák átnézésében. Az anyakönyvekben, valamint a temetőben nyomra is akadtunk. Kiderült: a Sándor-család Csápról Pápára került. Ezért írtam a Pápán élő Sándor Pál 94 éves nyugalmazott tanárnak, aki az egykor Csápon élő Sándor Dániel rokonságához tartozott. Idős Sándor Pál nagy örömmel nyugtázta levelei, és válaszában közölte, hogy családi hagyoalanyaikban „ott szerepel Csokonai csépi látogatása". Sándor Pál tanár volt Pápán, aki maga is szerette és gyűjtötte a hagyományokat. Csokonai Komárom megyei tartózkodását illetően gazdagabbak lettünk egy újabb adalékkal, a költő tehát 1798. elején — boldogságának tetőfokán — Csépen járhatott. Vörösmarty Mihály is megfordult a községben. A tanácsháza falán márvány emléktábla hirdeti a nevezetes eseményt : ..Vörösmarty Mihály Ezen épület helyén álló családi házban jegyezte el 1843-ban Csajághy Laurát, Csáp község szülöttjét.A temetőben Vörösmarty sírverse is ott olvasható az egyik sírkövön. Anyósa, Csajág! Csajághy Jánosné, Bölcsvölgyi Takó Zsuzsanna halálára írta 1859. december 12-én. ..Későn, vajha minél későbbenf lássalak ismét. Kiktől válnom a sir néma parancsa idéz, És ne legyen rövid életem a bánatok emésztő,„ Emlékezni reám hű szeretetnek élő”. Dr. Ferenczy Miklós Lhrenburg versei „A Száján éltető levegője” A Szovjet Irodalom új számából A Szovjet Irodalom című folyóirat 1979. évi első száma is sok tartalmas, érdekes irodalmi alkotást közöl. German Balujev orosz író, szerkesztő jelenleg a Kosztyov úttörőújságnál dolgozik. Gyetszkaja Lityeratura kiadónál a közeljövőben jelenik meg az első kötete a BAM építőiről. A folyóiratban közölt művét a Zvezda 1977. 10. számából fordította Balog Judit — „A Száján éltető levegője” címmel. Ilja Ehrenburg Lenin-békedíjas orosz regényíró, költő. A „Líra” című fejezetben néhány szép versét olvashatjuk: Mikor ifjú valékc... Újság zizeg, Miért fedi föld? címmel. Száz évvel ezelőtt bányászcsaládban született, majd tanító lett Pavel Bazsov, a híres uráli versmondó. Gyűjtötte az uráli népmeséket, legjelentősebb műve a szibériai folklórból táplálkozó mesék sorozata. Széles körben ismerték meséi, a magyar olvasók is több kötetét olvashatták — A rézhegyek királynője, A Kővirág, A titkok stb. Bazsov művei alapján filmet, balettzenét, operát is írtak. A folyóirat V. Sztarikov írását közli Pavel Bazsovról. „Petőfi élt az elmúlt évszázad negyvenes, ötvenes, hatvanas éveinek haladó orosz ifjúságának eszmélkedéseiben”. — vallja Leonyid Martinov orosz költő, aki a „Közös dolgaink” fejezetben nagy költőnk munkásságát értékeli. A folyóiratot a Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás anyagából válogatott művek színesítik, a műmellékleten Anatolij Kokorin akvarelljeit láthatjuk, régi orosz városokról. „Tudom én már, mit csináljak” címmel 7-8. osztályosoknak szóló 15 részből álló sorozatot készítettek a rádió munkatársai. Céljuk, hogy a kevésbé divatos szakmák bemutatása mellett néhány népszerűbb pálya — mint például az óvónői — kulisszatitkaival is megismertessék a tizenéveseket. A különféle mesterségeket bemutató adások mellett rendszeresen választási jelentkezik a pályaposta. A második félév első adásában, január 22-én szó esik a pályaválasztással összefüggő rendeletekről. Ismertetik az új kiadványokat, a pályaválasztással kapcsolatos irodalmat és tájékoztatást adnak már a nyári munkalehetőségekről is. A tanév végéig hétfő reggelenként a 3. programon elhangzó műsorban szó esik olyan kevésbé népszerű szakmákról, mint az épületbádogos, az asztalos, a szűcs. Ezenkívül néhány ma már ritka mesterség, például a hangszerkészítés szépségeit is ismertetik. Ugyancsak keddi napokon, a 3. adón az esti órákban megismételnek néhány az elmúlt tanévben sugárzott pályaválasztási műsort, s az első félévben elhangzott pályaválasztási postákat is újból hallhatják az érdekeltek. Alkotóműhelyben Folyóirat lett az Új Forrás A megye olvasóinak nem kell bemutatni: tíz év óta jelenik meg antológiaként az Új Forrás, s hamarosan kikerül a nyomdából az 1978. évi utolsó — az antológia 30. — száma. Ezzel le is zárul egy fontos szakasz a kiadvány életében. 1979-től ugyanis folyóiratként jut el az olvasókhoz. A mecénás, a megyei tanács jelentős anyagi áldozatot is vállalt, hogy a megye irodalmi-művészek-tudományos életét gazdagító antológia még inkább betölthesse szerepét, feladatkörét, gyakrabban — kéthavonként — megjelenő folyóirattá váljon, s megteremtette ehhez az anyagi, szervezeti feltételeket, önállósult a szerkesztőség, a főszerkesztő Payer István, helyettese Sárányi József, s a rovatoknak tiszteletdíjas gazdájuk van. A kiadással, a folyóirat megjelentetésével kapcsolatos teendőket pedig a Komárom megyei Lapkiadó Vállalat látja el. A programról, tokról beszélgetünk a feladaPayer István főszerkesztővel, a szerkesztőség új helyiségében, Tatabánya-Újváros végén, a Március 15-e. út 2. szám alatt. Hihetőleg új műhelye lesz az egykori autós klubiroda a megye kulturális, irodalmi életének. — Természetesen szellemi elődnek tekintjük az 1969—79 között megjelent antológiát, és éppen ezért az 1969-ben megfogalmazott program szellemében akarjuk folytatni munkát — mondja minderről a Payer István. — Nagy Lajosnak, a szocialista próza egyik úttörőjének gondolatait tettük magunkévá, programunk alapjává: „Élet, politika, művészet — ez hármas egység. Oszthatatlan, felbonthatatlan és tagadhatatlan.” — Ezt valljuk ma is, ennek szellemében kívánjuk folytatni a munkát. A februárban, áprilisban, júniusban, augusztusban, októberben, decemberben megjelenő kiadvány alcíme „Kulturális, irodalmi, művészeti folyóirat”. Ez is jelzi profilunk jellegét, munkánk irányát. Továbbra is támogatjuk a kezdet nehézségeivel küszködő, elsőkönyvesek esetében a második lépés előtt álló, fiatal alkotókat. Éppen ezért vállaljuk az e feladatból adódó „műhely-szerepet” is, ehhez most már biztosítottak a feltételek. Természetesen, szoros kapcsolatot alakítunk ki környező megyékben élő alakotókkal — de nyitva áll az út a megjelenéshez — mint ahogy eddig is gyakorlat volt a céljainkat támogató bárhonnan való író emberek számára. — A folyóiratban, kéthavonként gyakranjelenik meg. Terjedelme azonban nem bővül, hiszen az Új Forrás antológia évi 3 Száma eddig gyakran meghaladta a 36 ív terjedelmet, azt, ami a jövőben rendelkezésre áll. Nem okoz ez szerkesztési nehézséget? — Kétségtelenül nehézséget jelent, hogy az öt ívnyi terjedelem meghatározó tartalmi tekintetben is, hiszen 80 nyomtatott oldalon és a műmellékleten közölhetjük mondanivalónkat. Ezen rugalmasabb szerkesztéssel igyekszünk segíteni. Az antológiában önállósult öt rovatot — Szépirodalom, Múltunk— Valóság — Műhely — Figyelő — felbontjuk, s egy-egy szám mondanivalójának megfelelően kap nagyobb hangsúlyt például az irodalom, a képzőművészet vagy éppen a szociográfia, a riport. A folyóirat alcímének megfelelően programunkat elsősorban a Szépirodalom, a Kritikák és a Képzőművészet rovatban — mint állandó rovatokban — közzétett írásokkal szeretnénk képviselni. Emellett nem állandó rovatokban, de helyet kapnak riportok, szociográfiák, megyénk múltjáról szóló forrásközlések, tanulmányok. — Milyen írásokkal találkoznak az olvasók a folyóirat 1979. évi számaiban? — Első, februári számunkat a „szabadság-téma” jegyében szerkesztettük. Ezt járják körül tanulmányok, versek, erről szól egy szociográfiai írás. A további számokban is igyekszünk majd kibontani egy-egy fő gondolatot, és köré sorakoztatjuk az írásokat. Az áprilisi számunk részben a Tanácsköztársaság évfordulója jegyében másrészt a közelmúltban készül, elhunyt Féja Gézára emlékezünk. A júniusi szám a Móricz-évforduló jegyeit viseli majd magán, a negyediké augusztusi számban az elképzelések szerint a nemzetiségi tematika kerül központi helyre, az októberi számunkban „társ-folyóiratainkat”, a leningrádi Novát és a pozsonyi Irodalmi Szemlét mutatjuk be , decemberben pedig a nemzetközi gyermekévhez kapcsolódnak az írások. — Néhány gyakorlati kérdésről is jó lenne szót ejteni. Milyen olvasórétegre alapoz az Új Forrás folyóirat, kiknek szól? Hogyan lehet előfizetni a folyóiratra? — Nagyon fontos feladat eljutni az olvasókhoz. Ez részben szerkesztés, részben szervezés kérdése is. A hamarosan megjelenő antológia 1978. évi 3. számában felhívást találnak az olvasók, amelyben bejelentjük az előrelépés tényét és támogatást kérünk a munkához. — A Dolgozók Lapja szerkesztősége nevében is sok sikert kívánunk az új folyóiratnak programja valóraváltásához. Annál is inkább, hiszen a megye szellemi életének gazdagításában sok tekintetben közös a munkánk — „harcostársak” vagyunk. 1 (g. «•) „Nincs többé tanonc, csak ipari tanuló”; „Az iparos ifjúság joga” — harminc esztendeje ilyen és ehhez hasonló címekkel üdvözölte a korabeli sajtó terjedelmes cikkekben a tényt. Az országgVűlé. 1949. január 14-én — Kossa István iparügyi miniszter — előterjesztésére — megszavazta az iparos- és a kereskedői tanulókról alkotott 4. törvényt, mely véget vetett a tanoncok korábbi kiszolgáltatottságának, rendezte szakmai tanulás körülményeit, a munkáltatók és a tanulók kapcsolatát, kötelezettségeit,kölcsönös jogait. Először ez a törvény írta elő, hogy 14 évesnél fiatalabb tanulókat nem szabad szerződtetni, és úttörő jelentőségű abban is, hosv iskolai végett*1'éghez kötötte a wkmunkáskényest. A többi között kimondta, hosv a sw,1'-mához nem tartozó munkával tilos fridm 1V,yr [UNK] ■ [UNK] fn; 4v ios"-i tanulókat. A Partok nem munkaviszlnyba ke üek a munkáltatóval. Hanem tanulói viszonyba. Tskoláztatásaik ingyenessé vált. a ’-ner.'valókréta'm’loriönyvak létesítésé*e irta eő a törvény. Ami areónnal kitűnik a hányra évtizeddel ezelőtt életbe tömény rövid ismertetéséből, az, hogy mindenekelőtt új társadalmi felfogást tükrözött. A tanonc szónak az ipari tanulóval való felváltása aligha tekinthető formális újításinak, nem etimológiai értékű változtatás, hanem a szocialista munkásosztály kinevelésének fontosságát tükrözte. Persze, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy alig néhány évvel a felszabadulás után hiányoztak még az anyagi alapok, a törvény ennek függvényében a szociális jogok kiszélesítésében jelentett nagy előrelépést. Azóta a szakmunkásképzés megért elykét jelentő- tartalmi változást. Az élet követelményeihez igazodva kezdetben különféle újabb és újabb jogszabályokkal — több százzal — egészítették ki a régi rendelkezéseket. Aztán, amikor kident 111 ez az út járhatatlan már, a Munkaügyi Minisztérium előkészíteteket tett a sT.'''cmunkácké”>z;és korszerűsítésére. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a tanulóképzés túlságosan szakosodott, az úgynevezett rokonszakmákban alapszakmai képzés feltételeit teremtették meg. A legjelentősebb változás, már ebből az évtizedből kelteződik. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat nyomán meggyorsult a szakmunkásképzés korszerűsítése. Ma már a szakmunkásképzés szerves része a középfokú oktatásnak, nem zsákutca-típusú iskola, mint volt korábban. E „nyitottság” haszna felbecsülhetetlen. Mert gondoljuk csak meg: a szakmunkásképző intézetbe iratkozók 80-82 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, és évről-évre ők képviselik az általános iskolát befejezők létszámának a felét. Az ő számukra a szakmunkásképzés reformja óta ez az iskolatípus a továbbtanulás biztos és biztató eszköze lett. Jó leírni, hogy sokan továbbtanulnak a három év eltelte után. Az Oktatási Minisztérium adatai szerint lögt százalékuk iratkozik be valamely, érettségit adó iskolába. Egyéni és társadalmi haszon ez, hiszen gyarapszik az érettségivel rendelkező munkások száma. Az sem ritka, ha valaki szakmunkásképzőiskolával a háta mögött egyetemre, főiskolára kerül. A honi szakmunkásképzés szép hagyományokkal és eredményekkel som évtized dicsekedhet. Haalatt kinevelte napjaink derékhadát, munkásosztályának több mint egymillió szakmunkást bocsátottak ki az iskolapadokból. Ez idő szerint pedig 160 ezer fiatalt képeznek a szakmunkásképző intézetekben. A szakma fogásait iskolai és vállalati tanműhelyekben sajátítják el a tanulók, a vállalatok ugyanis kötelezve vannak rá, hogy ilyen létesítményeket hozzanak létre. Sajnos, még nem mindenütt teremtődtek meg ennek feltételei. Ám az idő halad, s előbb-utóbb mindegyiket ráviszi a kényszer, mert különben nem kap szakmunkásjelöltet Persze van demográfiai hullámvölgy is. És sajnos csökken eéves szakmák iránt az érdeklődés. A betöltetlen űrt megérezzük valamennyien. Újabb és újabb korszerűsítésekre van tehát szükség a sok munkásképző iskolák falai köz igazodva a harminc éve kiadott törvény szelleméhez. F. Gy. 30 éves „Az iparos, ifjúság joga” 1979 január 14,. rtíárna» KopíÉrs tubái kÉpzőművészet Budapesten A Munkásmozgalmi Múzeumban a Kubai Kulturális Napok alkalmából fiatal képzőművészek alkotásaiból kiállítás nyílt. Ú............ . 1 . ... Aldo Menéndez: Cím nélkül Nelida López: Kei gySzclM