Dolgozók Lapja, 1979. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

4 DOLGOZOK LAPJA Csokonai és Vörösmarty látogatásai Csápon Szilágyi Ferenc irodalom­­történész hívta fel a figyel­met egy eddig ismeretlen Cso­­konai-levélre, melyet Ritoók­­né Szalay Ágnes, az Akadé­miai Kézirattár kutatója ta­lált meg az Akadémiai Le­véltárban. A levél Komárom­ban íródott. Csokonai Vitéz Mihály írta 1798. január 9-én Csápon lakó barátjának, Sán­dor Dániel közbír­tokosnak, íme a levél:­­ „Kedves Barátom Uram! Nemrégiben érkezvén haza, azonnal sajnos nyavalyába estem, amely­ből csak tegnap kezdtem enyhülni. A rövid időhöz képest sem akartam indulatomnak valamely cse­kély jeladását elmulatni, ezen levélkémben, vagy Levélúrfi­­ban, forma,amely csak olyan vett Barátom Uram! Ha van az Úrnak szánkó­ja, csak szán utat vegyen hozzá s kimegyek (Komárom­ból) egy fél messzelynyi Far­­sangocskára a csépi szeminá­riumba. Fel megy-é az Úr Pestre Eskütt Jegyzőnek? Mozog a kocsis, ezért ajánlom magamat pataki szívességbe. Barátom Uramnak jó barátja: Csokonai’’ A költő levelének megírása előtt néhány nappal érkezett Keszthelyből Komáromba. Azonnal „nyavalyába esett”, vagyis nagyon megfázott. A Csápon lakó Sándor Dániel közbirtokos pataki iskolatársa volt a költőnek, akivel azóta is baráti kapcsolatot tartott fenn. A „csépi szeminárium” említésével , a költő egykori pataki jogi céloz. Csokonai tanulmányaikra Pesten ügy­védi vizsgát akart tenni, hogy ezáltal biztos álláshoz juthas­son valahol. E sorok írója az elmúlt év őszén Csépié érkezett, hogy megtudjon valamit Csokonai esetleges csépi látogatásáról. Ugyanis minden valószínűség szerint Csokonai 1798. far­sangján Csépen járhatott Sán­dor Dániel barátjánál. Som­­bathy Antal csépi ref. lelkész készségesen segítségemre volt a matrikulák átnézésében. Az anyakönyvekben, valamint a temetőben nyomra is akad­tunk. Kiderült: a Sándor-csa­­lád Csápról Pápára került. Ezért írtam­ a Pápán élő Sán­dor Pál 94 éves nyugalmazott tanárnak, aki az egykor Csá­pon élő Sándor Dániel rokon­ságához tartozott. Idős Sán­dor Pál nagy örömmel nyug­tázta levelei, és válaszában közölte, hogy családi hagyo­alanyaikban „ott szerepel Csokonai csépi látogatása". Sándor Pál tanár volt Pápán, aki maga is szerette és gyűj­tötte a hagyományokat. Csokonai Komárom megyei tartózkodását illetően gazda­gabbak lettünk egy újabb ada­lékkal, a költő tehát 1798. ele­jén — boldogságának tetőfo­kán — Csépen járhatott. Vörösmarty Mihály is meg­fordult a községben. A tanács­­háza falán márvány emlék­tábla hirdeti a nevezetes ese­ményt : ..Vörösmarty Mihály Ezen épület helyén álló csalá­di házban jegyezte el 1843-ban Csajághy Lau­rát, Csáp község szülött­jét.­A temetőben Vörösmarty sírverse is ott olvasható az egyik sírkövön. Anyósa, Csa­jág! Csajághy Jánosné, Bölcs­völgyi Takó Zsuzsanna halá­lára írta 1859. december 12-én. ..Későn, vajha minél ké­sőbbenf lássalak ismét. Kik­től válnom a sir néma paran­csa idéz,­ És ne legyen rövid életem a bánatok emésztő,„ Emlékezni reám hű szeretet­nek élő”. Dr. Ferenczy Miklós Lhrenburg versei „A Száján éltető levegője” A Szovjet Irodalom új számából A Szovjet Irodalom című folyóirat 1979. évi első száma is sok tartalmas, érdekes iro­dalmi alkotást közöl. German Balujev orosz író, szerkesztő jelenleg a Kosztyov úttörőújságnál dolgozik. Gyetszkaja Lityeratura kiadó­­­nál a közeljövőben jelenik meg az első kötete a BAM építőiről. A folyóiratban kö­zölt művét a Zvezda 1977. 10. számából fordította Balog Ju­dit — „A Száján éltető leve­gője” címmel. Ilja Ehrenburg Lenin-béke­­díjas orosz regényíró, költő. A „Líra” című fejezetben né­hány szép versét olvashatjuk: Mikor ifjú valékc... Újság zi­zeg, Miért fedi föld? címmel. Száz évvel ezelőtt bányász­­családban született, majd ta­nító lett Pavel Bazsov, a híres uráli versmondó. Gyűjtötte az uráli népmeséket, legjelentő­sebb műve a szibériai folklór­ból táplálkozó mesék sorozata. Széles körben ism­ert­ék­ meséi, a magyar olvasók is több kötetét olvashatták — A réz­hegyek királynője, A Kővirág, A titkok stb. Bazsov művei alapján filmet, balettzenét, operát is írtak. A folyóirat V. Sztarikov írását közli Pavel Bazsovról. „Petőfi élt az elmúlt évszá­zad negyvenes, ötvenes, hatva­nas éveinek haladó orosz if­júságának eszmélkedéseiben”. — vallja Leonyid Martinov o­rosz költő, aki a „Közös dolgaink” fejezetben nagy költőnk munkásságát értéke­li. A folyóiratot a Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás anyagá­ból válogatott művek színesí­tik, a műmellékleten Ana­­tolij Kokorin akvarelljeit lát­hatjuk, régi orosz városokról. „Tudom én már, mit csináljak” címmel 7-8. osztályosoknak szóló 15 részből álló sorozatot készítettek a rádió munkatár­sai. Céljuk, hogy a kevésbé divatos szakmák bemutatása mellett néhány népszerűbb pá­lya — mint például az óvónői — kulisszatitkaival is megis­mertessék a tizenéveseket. A különféle mesterségeket bemutató­ adások mellett rend­szeresen választási jelentkezik a pálya­­posta. A második félév első adásában, január 22-én szó esik a pályaválasz­tással összefüggő rendeletek­ről. Ismertetik az új kiadvá­nyokat, a pályaválasztással kapcsolatos irodalmat és tá­jékoztatást adnak már a nyári munkalehetőségekről is. A tanév végéig hétfő reggelen­ként a 3. programon elhangzó műsorban szó esik olyan ke­vésbé népszerű szakmákról, mint az épületbádogos, az asztalos, a szűcs. Ezenkívül né­hány ma már ritka mesterség, például a hangszerkészítés szépségeit is ismertetik. Ugyancsak keddi napokon, a 3. adón az esti órákban megismételnek néhány az el­múlt tanévben sugárzott pá­lyaválasztási műsort, s az első félévben elhangzott pályavá­lasztási postákat is újból hall­hatják az érdekeltek. Alkotóműhelyben Folyóirat lett az Új Forrás A megye olvasóinak nem kell bemutatni: tíz év óta je­lenik meg antológiaként az Új Forrás, s hamarosan kike­rül a nyomdából az 1978. évi utolsó — az antológia 30. — száma. Ezzel le is zárul egy fontos szakasz a kiadvány életében. 1979-től ugyanis fo­lyóiratként jut el az olvasók­hoz. A mecénás, a megyei tanács jelentős anyagi áldozatot is vállalt, hogy a megye irodal­mi-mű­vészek­-tudományos éle­tét gazdagító antológia még inkább betölthesse szerepét, feladatkörét, gyakrabban — kéthavonként — megjelenő folyóirattá váljon, s megte­remtette ehhez az anyagi, szer­vezeti feltételeket, önállósult a szerkesztőség, a főszerkesz­tő Payer István, helyettese Sárányi József, s a rovatok­nak tiszteletdíjas gazdájuk van. A kiadással, a folyóirat megjelentetésével kapcsolatos teendőket pedig a Komárom megyei Lapkiadó Vállalat lát­ja el. A programról, tokról beszélgetünk a felada­Payer István főszerkesztővel, a szerkesztőség új helyiségé­ben, Tatabánya-Újváros vé­gén, a Március 15-e. út 2. szám alatt. Hihetőleg új mű­helye lesz az egykori autós klubiroda a megye kulturá­lis, irodalmi életének. — Természetesen szellemi elődnek tekintjük az 1969—79 között megjelent antológiát, és éppen ezért az 1969-ben meg­fogalmazott program szelle­mében akarjuk folytatni munkát — mondja minderről a Payer István. — Nagy Lajos­nak, a szocialista próza egyik úttörőjének gondolatait tettük magunkévá, programunk alapjává: „Élet, politika, mű­vészet — ez hármas egység. Oszthatatlan, felbonthatatlan és tagadhatatlan.” — Ezt vall­juk ma is, ennek szellemében kívánjuk folytatni a munkát. A februárban, áprilisban, jú­niusban, augusztusban, októ­berben, decemberben megje­lenő kiadvány alcíme „Kultu­rális, irodalmi, művészeti fo­lyóirat”. Ez is jelzi profilunk jellegét, munkánk irányát. To­vábbra is támogatjuk a kez­det nehézségeivel küszködő, elsőkönyvesek esetében a má­sodik lépés előtt álló, fiatal alkotókat. Éppen ezért vállal­juk az e feladatból adódó „műhely-szerepet” is, ehhez most már biztosítottak a fel­tételek. Természetesen, szoros kapcsolatot alakítunk ki környező megyékben élő al­a­kotókkal — de nyitva áll az út a megjelenéshez — mint ahogy eddig i­s gyakorlat volt a céljainkat támogató bár­honnan való író emberek szá­mára. — A folyóirat­ban, kéthavonként gyakran­jelenik meg. Terjedelme azonban nem bővül, hiszen az Új Forrás antológia évi 3 Szá­ma eddig gyakran megha­ladta a 3­6 ív terjedelmet, azt, ami a jövőben rendel­kezésre áll. Nem okoz ez szerkesztési nehézséget? — Kétségtelenül nehézséget jelent, hogy az­ öt ívnyi ter­jedelem meghatározó tartalmi tekintetben is, hiszen 80 nyom­tatott oldalon és a műmellék­leten közölhetjük mondani­valónkat. Ezen rugalmasabb szerkesztéssel igyekszünk se­gíteni. Az antológiában ön­állósult öt rovatot — Szép­­irodalom, Múltunk­­— Valóság — Műhely — Figyelő — fel­bontjuk, s egy-egy szám mon­danivalójának megfelelően kap nagyobb hangsúlyt pél­dául az irodalom, a képzőmű­vészet vagy éppen a szocio­gráfia, a riport. A folyóirat al­címének megfelelően progra­munkat elsősorban a Szépiro­dalom, a Kritikák és a Kép­zőművészet rovatban — mint állandó rovatokban — közzé­tett írásokkal szeretnénk kép­viselni. Emellett nem állan­dó rovatokban, de helyet kap­nak riportok, szociográfiák, megyénk múltjáról szóló for­rásközlések, tanulmányok. — Milyen írásokkal ta­lálkoznak az olvasók a fo­lyóirat 1979. évi számaiban? — Első, februári számunkat a „szabadság-téma” jegyében szerkesztettük. Ezt járják kö­rül tanulmányok, versek, er­ről szól egy szociográfiai írás. A további számokban is igyekszünk majd kibontani egy-egy fő gondolatot, és köré sorakoztatjuk az íráso­­­kat. Az áprilisi számunk rész­ben a Tanácsköztársaság év­fordulója jegyében másrészt a közelmúltban készül, el­hunyt Féja Gézára emléke­zünk. A júniusi szám a Mó­­ricz-évforduló jegyeit viseli majd magán, a negyediké au­gusztusi számban az elképze­lések szerint a nemzetiségi te­matika kerül központi hely­re, az októberi számunkban „társ-folyóiratainkat”, a lenin­­grádi Novát és a pozsonyi Iro­dalmi Szemlét mutatjuk be , decemberben pedig a nemzet­közi gyermekévhez kapcsolód­­­nak az írások. — Néhány gyakorlati kér­désről is jó lenne szót ejte­ni. Milyen olvasórétegre alapoz az Új Forrás folyó­irat, kiknek­­ szól? Hogyan lehet előfizetni a folyóirat­­­ra? — Nagyon fontos feladat­ eljutni az olvasókhoz. Ez rész­ben szerkesztés, részben szer­vezés kérdése is. A hamaro­san megjelenő antológia 1978. évi 3. számában felhívást ta­lálnak az olvasók, amelyben bejelentjük az előrelépés té­nyét és támogatást kérünk a munkához. — A Dolgozók Lapja szer­kesztősége nevében is sok sikert kívánunk az új folyó­iratnak programja valóra­­váltásához. Annál is inkább, hiszen a megye szellemi éle­tének gazdagításában sok tekintetben közös a mun­kánk — „harcostársak” va­gyunk. 1 (g. «•) „Nincs többé tanonc, csak ipari tanuló”; „Az iparos if­júság joga” — harminc esz­tendeje ilyen és ehhez hasonló címekkel üdvözölte a kora­beli sajtó terjedelmes cik­kekben a tényt. Az ország­­gVűlé­. 1949. január 14-én — Kossa István iparügyi minisz­ter — előterjesztésére — megszavazta az iparos- és a kereskedői­ tanu­lókról al­ko­tot­t 4. törvényt, mely véget vetett a tanoncok korábbi kiszolgál­tatottságának, rendezte szakmai tanulás körülményeit, a­­ munkáltatók és a tanulók kapcsolatát, kötelezettségeit,kölcsönös jogait. Először ez a törvény írta elő, hogy 14 évesnél fiatalabb tanul­ókat nem szabad szer­ződtetni, és úttörő jelentőségű abban is, hosv iskolai vég­ett*1'éghez kötötte a wkmun­­káskényest. A többi között ki­mondta, hosv a sw,1'-mához nem tartozó munkával tilos frid­m 1V­,yr [UNK] ■ [UNK] fn; 4v ios"-i tanuló­kat. A Partok nem munka­­visz­lnyba ke­ üe­k a munkál­tatóval­. Hanem tanulói vi­szonyba. Tskoláztatásaik ingye­nessé vált. a ’-ner.'v­alók­ré­­ta'm’l­oriönyvak létesíté­sé*e irta eő a törvény. Ami areónnal kitűnik a há­nyra évtizeddel ezelőtt életbe tömény rövid ismerte­téséből, az, hogy mindenek­előtt ú­j társadalmi felfogást tükrözött. A tanonc szónak az ipari tanulóval való felváltá­sa aligha tekinthető formális újításinak, nem etimológiai ér­tékű változtatás, hanem a szo­cialista munkásosztály kine­velésének fontosságát tükröz­te. Persze, azt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy alig néhány évvel a felszaba­dulás után­ hiányoztak még az anyagi alapok, a törvény ennek függvényében a szociá­lis jogok kiszélesítésében je­lentett nagy előrelépést. Azóta a szakmunkásképzés megért ely­két jelentő- tartal­mi változást. Az élet követel­ményeihez igazodva kezdet­ben különféle újabb és újabb jogszabályokkal — több százzal — egészítették ki a ré­gi rendelkezéseket. Aztán, amikor kide­nt 111 ez az út jár­­hatatlan már, a Munkaügyi Minisztérium el­őkészí­teteket tett a sT.'''cmunkácké”>z;és kor­szerűsítésére. Ugyanis bebizo­­nyo­sodott, hogy a tanulókép­zés túlságosan szakosodott, az úgynevezett rokonszakmákban alapszakmai képzés feltételeit teremtették meg. A legjelentősebb változás, már ebből az évtizedből kel­teződik. Az 1972-es oktatás­­politikai párthatározat nyo­mán meggyorsult a szakmun­kásképzés korszerűsítése. Ma már a szakmunkásképzés szerves része a középfokú ok­tatásnak, nem zsákutca-tí­pusú iskola, mint volt koráb­ban. E „nyitottság” haszna felbecsülhetetlen. Mert gon­doljuk csak meg: a szakmun­kásképző intézetbe iratkozók 80-82 százaléka fizikai dolgo­zók gyermeke, és évről-évre ők képviselik az általános is­kolát befejezők létszámának a felét. Az ő számukra a szak­munkásképzés reformja óta ez az iskolatípus a továbbta­nulás biztos és biztató eszkö­ze lett. Jó leírni, hogy sokan továbbtanulnak a három év eltelte után. Az Oktatási Mi­nisztérium adatai szerint lö­gt­ százalékuk iratkozik be valamely, érettségit adó isko­lába. Egyéni és társadalmi ha­szon ez, hiszen gyarapszik az érettségivel rendelkező mun­kások száma. Az sem ritka, ha valaki szakmunkásképző­iskolával a háta mögött egye­temre, főiskolára kerül. A honi szakmunkásképzés szép hagyományokkal és ered­ményekkel som évtized dicsekedhet. Ha­alatt kinevelte napjaink derékhadát, munkásosztályának több mint egy­millió szakmunkást bocsátot­tak ki az iskolapadokból. Ez idő szerint pedig 160 ezer fia­talt képeznek a szakmunkás­­képző intézetekben. A szak­ma­ fogásait iskolai és válla­lati tanműhelyekben sajátít­ják el a tanulók, a vállala­tok ugyanis kötelezve vannak rá, hogy ilyen létesítményeket hozzanak létre. Sajnos, még nem mindenütt teremtődtek meg ennek feltételei. Ám az idő halad, s előbb-utóbb mind­egyiket ráviszi a kényszer, mert különben nem kap szak­­munkásjelöltet Persze van demográfiai hul­lámvölgy is. És sajnos csökken eéves szakmák iránt az érdek­lődés. A betöltetlen űrt meg­­érezzük valamennyien. Újabb és újabb korszerűsítésekre van tehát szü­kség a sok mun­kásképző iskolák falai köz igazodva a harminc éve ki­adott törvény szelleméhez. F. Gy. 30 éves „Az iparos, ifjúság joga” 1979 január 14,. rtíárna» KopíÉrs tubái kÉpzőművészet Budapesten A Munkásmozgalmi Múzeumban a Kubai Kulturális Napok­ alkalmából fiatal képzőművészek alkotásaiból kiállítás nyílt. Ú............ . 1 . ... Aldo Menéndez: Cím nélkül Nelida López: Kei gySzcl­M

Next