Dolgozók Lapja, 1984. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

Múltból a jövőbe — Az ipar- és területpolitika válaszútjai — Nemrég Ta“í; gyűlt össze a Magyar Közgazda­­sági Társaság megyei szer­vezete és az MKT iparpoli­tikai szakosztálya meghívá­sára jó néhány gazdasági szakember, hogy megvitassa a területfejlesztés új kon­cepcióját, s egyben szem­pontokat nyerjen saját munkájához. A délelőtti főreferátumot Antal László, az Országos Tervhivatal munkatársa tar­totta, A területfejlesztés és az iparfejlesztés kapcsolata címmel. E témának az ad különös súlyt, hogy ebben az évben és a jövő év első félévében öltenek végleges formát a terület- és településfejlesz­tés új hosszú távú céljai és irányai. Ezen belül, tekint­ve az ipar nagy gazdasági, társadalmi súlyát, alapos (felül)vizsgálatra szorul területfejlesztési és az ipar- a politika viszonya. A tata­bányai ankétot ez utóbbi vizsgálódás részének és tervezés egyfajta „társadal­a­masításának”, demokrati­zálásának minősíthetjük ... A terület- és településfej­lesztés hosszú távú felada­tait a kormány a jövő év elején az országgyűlés elé terjeszti, munkaprogramja­­ szerint. A minisztériumok, főhatóságok és a­­ tanácsok több megalapozó tanul­mányt készítenek a társa­dalmi szervek és a kutatóin­tézetek bevonásával. A hosszú távú tervezés a regionális fejlesztés irá­nyainak kijelölésekor az 1970 óta e téren felhalmo­zódott tapasztalatok elem­zéséből indul ki. A 70-es évek elején ki­alakított­­ területfejlesztési koncepció lényege: a terme­lőerők ésszerű területi kon­centrációjának kialakításai, kijelölt települések kiemelt fejlesztésével és az elmara­dott országrészek iparosítá­sával, Budapest súlyának csökkentésével. Az eredmények ellent­mondásosak: a vidéki ipari létszám hetvenezerrel nőtt, csökkentek a helyi foglal­koztatási gondok, viszont csak a vidéki városok és a központi szerepkörű telepü­lések fejlődtek, a napi in­gázás még tovább erősödött: az ipari dolgozók 70 száza­léka vállalt munkát a váro­sokban, ám csak 50 százalé­kuk lakott itt. A szocialista ipar szerke­zete módosult. Az alap­anyag- és energetikai nagy­­beruházások ugyan főleg a meglévő ipari központok­ban realizálódtak, de a fel­dolgozóipar új üzemei az alföldi és a dél-dunántúli körzetekbe települtek, kap­csolódva a budapesti ipar kitelepítéséhez és a terület­­fejlesztési politika prefe­rált térségeihez. 1975-ig a megyeszékhelyek, 1975 után a középfokú központok felé tolódott el az iparosí­tás. A kistelepülések iparo­­sításában az mgtsz-ek jár­tak élen Mivel a vidék ipa­rosítása székhelyű főleg a budapesti nagyvállalatok vidéki telephelyeinek ki­alakításával ment végbe, az avultabb és munkaigénye­sebb cikkek „leadása” volt jellemző, valamint e tele­pek budapesti központtól való függése. Közismert, hogy ezzel együtt tovább csökkent a kis- és a kö­zépüzemek száma, nőtt a háttéripari mizéria. To­vábbi gond: a vidéki iparte­lepítésnél hiányzott a tu­dományos-kutatási háttér kiépítése, a kutatásigényes iparágak még mindig a fő­városhoz kötődnek. Az ipartelepítési­­ ténye­­­zők (alapanyag- és energia­bázis, szállítási költségek, ipari vízellátás stb.) átér­tékelése végü­l is a 70-es évek végén vált égetővé. A foko­zódó népgazdasági hátrá­nyok a regionális politika eddig követett irányának módosítását tették szüksé­gessé: a közlekedés és hír­közlés fejlesztése elmaradt az ipari decentralizációtól, a kistelepüléseken „ellátatlan­ság” jelentkezett, zajlanok maradtak a kiakna­helyi gazdasági adottságok és le­hetőségek, egyes iparosítási döntéseinket a voluntariz­­mus jellemezte, a szabályo­zók a városokat részesítet­ték előnyben ... A termő­föld megóvása sem sikerült a kellő mértékben, így —­­állapította meg Anitát László —. ..a szabályozás ... olyan helyzetet alakított ki, hogy a községekben a ta­nácsi fejlesztési célok nagy­mértékben függtek a lakos­ságtól, a városokban viszont főként a központilag és megyei tanácsok által meg­a­határozott célokra adott ál­lami hozzájárulásnak volt ilyen szerepe. Antal László vázolta 80-as évek területfejlesztési­­ elképzeléseit, amelyek ve­zérmotívuma az innovációs és szelektív fejlesztés ha­tékony munkaerő-foglalkoz­tatás és a helyi kooperáci­ós lehetőségek kihasználása mellett. Az aprófalvak, ta­nyák, a budapesti agglome­ráció, a gyenge adottságú agrárterületek, a kiemelt üdülőkörzetek stb. továbbra is speciális területfejleszté­si politikát igényelnek. A célok eléréséhez — muta­tott rá az előadó, — a gazdaságirányítás fejlesz­tése során a következőkre kell törekedni: 1. önállóbb, területibb, kooperatívabb tervezés kialakítása, 2. az általános gazdasági szabá­lyozás olyan irányú javítása, hogy „a gazdálkodó egy­ségek eredményeiben job­ban fejlődjenek ki a ráfor­dítások területi különbsé­gei.” Ezen túlmenően az önálló elszámolás telephelyi megvalósítására, a válság­cégek problémáinak meg­oldására, a városi—közsé­gi hozzájárulás és a környe­zetvédelmi bírságolás átala­kítására is törekedni kell, 3. a speciális területi sza­bályozás körébe a Köz­ponti Területfejlesztési Alap, a tanácsi pénzügyi politika, a szellemi élet i,decentralizálásá”-ra irá­nyuló intézkedések tartoz­hatnak. A korreferátumok mind­egyike a maga módján ér­dekes volt, mindegyiknek a saját „filozófiája” adta meg a sava-borsát. Szajki Mihály és Vörös Gyula közös korreferátuma az adatszerű tárgyilagos­ság jegyében készült. A megyei tanács terv- illet­ve ipari osztályának vezetői azonban a tények, tenden­ciák értékelésével sem fu­karkodtak. A bázisképző ipartelepítések hiánya, tízezer főnyi ipari alkalm­­a­zott tíz év alatti elvándor­lása, az állandó népesség 54 községünkben történt csök­­­kenése, a kulturális infrastruktúra hiányosságai megyénkben is a négy tele­pülési régió (Tatabánya — Tata — Oroszlány; Eszter­gom — Dorog; Komárom és környéke; Kisbér és kör­nyéke) eddigiektől eltérő szemléletű fejlesztését teszik indokolttá. A kisbéri kör­zetben például, amely Vö­rös Gyula szerint a gyen­gén fejlett régiók közé so­rolható, nagyobb hangsúlyt kell kapnia a kooperáció kibővítésének. A túlcentra­lizált ipari szervezet me­gyénkben is finomításra szorul — éppen a valódi ér­dekeltség és az igazi üze­mi demokrácia realizálása érdekében. Ehhez azonban a számviteli rendszer és a területi tervezés hatéko­nyabbá tétele nélkülözhe­tetlen. A délután folytatódó an­­kéton Bálint József, a BHG gazdasági igazgatója szólt a vidéki ipartelepítési politi­káról, a nagyvállalati szer­vezeti struktúra mellett ér­velve. Joggal óvott a min­denáron való decentralizá­lás bóló­ luddista (­ gép rom­kinövéseitől. Molnár László, a Tatai Cipőgyár igazgatója finom iróniával hangszerelt előadásában ér­zékletesen adta elő, miként­­ sikerült tönkretenni, illet­ve feltámasztani egy nagy hagyományokkal ző gyárat, azzal, rendelke­hogy is­mét önálló és innovatív le­het ... A vitában többen szót kértek, jórészt megyénkbeli szakemberek. A délelőtt el­nöklő Bátor Zoltán, a me­gyei pártbizottság titkára, és a délután elnöklő Ro­mán Zoltán („első számú” hazai ipargazdászunk), elé­gedett lehetett: volt mire és miért reflektálni. Mindketten hangsúlyozták: a párt és a kormány elszánta magát arra —, mint az áprilisi KB-határozat is mutatja —, hogy az intenzív fejlődés előmozdítása érdekében az össztársadalmi és a regio­nális politikát magasabb szintre emeli. Az ipar- és területpolitikáról folytatott tatabányai eszmecsere ezen a vonalon haladt. Fonda Ferenc Vásárlási körülmények a kistelepüléseken Olcsó húsnak nincsen helye ? Az országos átlagnál valamivel jobb a napi­­cikkellátás Komárom megyében — a Fogyasztók Ta­nácsának ez a megállapítása mindenképp örömteli. Ám a summázat árnyalásra szorul: tudjuk, az átlagok mögött mindig valami „megfoghatatlan” lapul. Aligha elégedett az ellátással az a falusi polgár, aki reggeli­jéhez nem kap sem kiflit, sem tejet a vegyesboltban, meséljenek neki bár átlagos, vagy átlagnál jobb kö­rülményekről. Az említett testület leg­utóbbi fórumán számos olyan jelenség rögzítésre ke­rült, amelyek az egy mon­datba foglalt kijelentés mö­göttes terét is megvilágítják és szándékukban legalább, megkísérlik a cselekvés he­lyes irányát szándékukban, is megjelölni, mondom, mert a Fogyasztók megyei Tanácsa javaslattevő fórum csupán. A megye öt városában és hetven községben mért át­lag alacsonyabb értékeit persze a községek, s kivált az apróbb községek adják. Az aprófalvak „népesség­­megtartó hatásáról” beszél­ve érdemes olyan látszólag apró dolgokra is odafigyelni, mint például az: miért nem lehet ezeken a helyeken reggelihez péksüteményt en­n­ni. Mert az életminőség et­től is függ. A kenyér és a péksütemény a legtöbb helyre dél körül érkezik­­, noha azt a pékek megsütik éjjel. Ez is és több más tapasztalat a szállítás hiá­nyosságaira hívja föl a fi­gyelmet. A pontatlanságok­ra, késésekre, a bizonytalan szállításokra, ami sokszor töri derékba a kereskedők jó szándékát. Egy elhangzott javaslat szerint, ha teher­autóval nem érkezik meg a kifli a kistelepülésekre reggelihez, a korai autóbu­­­szokkal kellene mondjuk légmentes elküldeni, zsákba csomagolva. Az fólia­el­lenvélemények a KÖJÁL-ra hivatkoznak — a javaslat szerintük kivihetetlen, „hi­giéniai okokból”. Ugyanak­kor, amikor a jelenlegi szisztéma szerint a kiflit, zsömlét nyitott ládákban teszik a küszöbre — olykor a kutyák nagy örömére. Persze tényleg nem ez a legnagyobb probléma. Van más is. Néhány kisközségben például bakonyi meg­szűnt a bevált ruhatisztító szolgáltatás. A komáromi szövetkezet számára gazda­ságtalan volt a viszonylag kis forgalmú felvevőhelye­ket fenntartani — a gazda­sági szabályozók parancsa pedig úgy látszik áthágha­tatlan. A megoldás talán az lehet — ha sikerül meg­valósítani —, hogy más szolgáltatást végző szemé­lyeket — térítésért — meg­bíznának a szennyes ruha összegyűjtésével. A jövedelmek stagnálásá­nak következményei nem­csak a kistelepülések lakóit érinti; elhangzott például, hogy — egy rendelet szerint — a jelentősen megnöveke­dett árú húsipari termékek legalább hatvan százaléká­nak nem szabad hetvenhat forintnál drágábbnak len­nie. A húsipar ezt komo­lyan vette — kirukkolt egy tucat olcsó új termékkel — és a gépsorok kihasználat­lanul állnak, mert a keres­kedelem nem rendeli (nem ismeri?) ezeket. A fogyasz­tó pedig veheti a százhat­van forintos gépsonkát­­, ha van rávalója, vagy át­térhet a vegetáriánus élet­módra. És még egy ördögi kör: a kisebb településeken, ahol bizonyára lenne kelet­je az olcsó újdonságoknak, sok helyütt nincsen alkal­matos hűtőtároló — ezek a termékek meg zömmel könnyen romló belsőségek­ből készülnek. Sokat tesz az aprófalvak ellátásáért a szövetkezeti kereskedelem — hallottuk. 68 településen van szövet­kezeti bolt, 56 helyen csak ilyen van (a magánkeres­kedőket leszámítva). Az iparcikk-ellátásban meg­honosított út könnyebbé tehetik módszereik az itt lakó emberek életét: példá­ul az előre meghirdetett időpontban ruhaneművel, cipővel, bútorral rövidebb időre kitelepült üzletek le­hetővé teszik az alapellátá­son kívül eső tartós fogyasz­tási cikkek beszerzését. Per­sze, ennek gátat szab a hi­ánycikkek léte: számuk 1978. óta körülbelül a duplájára emelkedett. (enagy) 1984. május 22., kedd A BNV szovjet pavilonjában Számítógépek, robotok, autóvonat — Igor Gyenyiszov nyilatkozata — EVM elektromos számítógépes robot szerelése a vil­­niuszi neurokibernetikai laboratóriumban. B BNV alkalmából Igor Gyenyiszov, a Buda­pesti Nemzetközi Vásár szovjet kiállításának igazgatója adott tájékoztatást. — Az idei BNV-re a KGST fennállásának 35. esztende­jében kerül sor — mondotta a többi között. — A szovjet pavilon sok kiállítási tárgya a szovjet— magyar, illetve a szovjet és a többi KGST-tagor­­szág sikeres termelési, tudományos és műszaki együttműködését tükrözi. Mintegy 2000 kiállítási tárgy mutatja be az ös­­­szefogás eredményeit, a Szovjetunió kulcsfontosságú iparágait. Filmek, prospektusok szemléltetik a gaz­dasági fejlődést és annak a társadalom életére gya­korolt előnyös hatását. A többi között bemutatkozik a vegyipari és olajipari gépgyártás, a szovjet ipar e két ágazata. A BNV-re készülve azokat a termékeket választottuk ki, amelyek valószínűleg érdeklődést keltenek a magyar partnerek körében. Így például a Techmasexport egyesülés standján vegyipari gépgyártó berendezések, köztük az agres­­­szív közegekben végzendő munkához készült zomán­cozott berendezések láthatók. Ezek kidolgozásában a szovjet és a magyar szakemberek az együttműködés sokéves tapasztalatával rendelkeznek. export olajkitermelő berendezést mutat A Machino­­be: ipari armatúrát, amelynek kifejlesztésében magyar konst­ruktőrök is részt vettek, továbbá a fúróaggregátot, csapolószivattyút, stb. E helyen láthatók a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tárlói is, amelyek a vegy- és olaj­ipari gépgyártás területén folyó tudományos kutatá­sok legújabb eredményeit szemléltetik. Az Elektronorg technika egyesülés részlegén is elsősorban az együttműködés eredményei láthatók. Közéjük tartozik a technológiai berendezések tölté­si és ürítési műveleteinek, a különböző elemek össze­rakásának és szétszedésének automatizálására szol­gáló RF—202M ipari robot, amely 9 program betáp­lálását és huzamos tárolását biztosítja. Érdekes szovjet, a magyar, a csehszlovák, a bolgár konstruk­a­tőrök által közösen kifejlesztett és a gyártásszakosí­tás és kooperáció alapján előállított EVM—1061 szá­mítógép is. Meg kell említenünk az SM—1300 mikro­számítógép bázisán készült specializált irányító szá­mító komplexumot, amelynek kifejlesztésében részt vettek magyar konstruktőrök. Az Analit-cég új műszereket mutat be a Machpriborintorg egyesülés kiállítási részlegén. E cég valamennyi műszere tartós keresletnek örvend, különösen a gáz- és szilárdtest-lézerek, a speciális analizáló műszerek, a mikroanalizátorok, az optikai üveg. Az Analit-cég exportjának 80 százaléka a KGST-tagállamokba irányul. Magyarország a cég áruinak nagy vásárlója. a szovjet kiállítás legérdekesebb részlegei közé tartozik a Belorusz SZSZK részlege. A szov­jet kiállítás belorusz részlegén megtekinthe­tő szerszámgépeket — az egyszerű fúrógépek­től egészen az automata gyártósorokig — a világ hetven országába exportálják. A köztársaság autói is jól ismertek. A kiállítás vendégei most a MÁZ—5432 márkajelzésű vontatót és a kéttengelyes MÁZ—9397 nyerges pótkocsiból álló autóvonatot lát­hatják, megismerkedhetnek továbbá egy építőipari vontatóval. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió részvétele a tavaszi BNV-n tovább gazdagítja majd a két ország gazdasági együttműködését és erősíti a két nép barát­ságát. DOLGOZÓK

Next